2013. december 27.
Nagy a szomorúság, ez az utolsó napunk, megyünk tovább. A hasam jobban van… most kicsit Tesóé szarakodik, de nem nagyon. A reggelinél utoljára kiélvezzük a pármai sonka – papaya kombó adta ízorgiát… holnaptól megint jön a tortillás szendvics. Tesó tolja a sajtokat, nekem egy kis tej-müzli jön most be, meg a mézes-csokis palacsinta. Körbefotózom a helyet, a medence partjáról csodás a kilátás a tengerre, igazi plakátképeket lehet csinálni. Jön egy kis zápor is, de aztán melegszik, irány a tenger. Fürdünk egy nagyot a kristálytiszta vízben, eszméletlen mennyire lelátni a mélyére.. hullámzik kicsit, de nem durván…. aztán gyors tusolás, délben kicsekkolunk, de maradhatunk még. Ebéd még utoljára, toljuk a frissen csavart narancsot, meg némi marhát… ma már nem nagyon kéne enni. Na és akkor kezdődik a bonyodalom, hogyan jutunk el Santa Clara-ba? Itt nem jár senki a turistabuszon, melósszállító buszon és a nagyon menő taxikon kívül. első lépésben el kell jutni Caibarien-ig, onnan már lehet stoppolni, vagy bármilyen buszra pattanni. A bárban megkérdezzük a nagyon szimpi felszolgálót tud-e valami olcsó megoldást. A keresztapja taxis, megkérdezi tud-e jönni és mennyi. Mindig van megoldás a családon belül.. 🙂 de nem baj, csak olcsó legyen. De sajna nem ér rá… mást kell keresni. Kérdezzük a recepcióst, ? nem érti miről beszélünk, csak a taxi van és kész. Megyünk a Buro de turismo-s emberhez, a pasi vágja a témát, hívja a haverját, 25 Caibarien-ig, 75 Santa Clara-ig. Sok, mondom, keresünk más megoldást. Odamegyünk a szervízútra, ahol a melósok szállnak fel, de most itt egyik sofőr sem akar minket elvinni. Vissza a bejárathoz, menjünk el a panoramico busszal a delfinario-ig, majd ott stoppolunk, ott már jár több autó is… itt mi zsákutcában vagyunk, ez az utolsó szálló, ez itt nem jó stoppolni. Közben odajön a Buro de Turismo-s emberke, 20-ért elvisz a haverja… oké, jöjjön. 2 perc és ott van, pedig a város 50 km-re van, akkor kell a visszfuvar, mindenki jól jár. 🙂 Az úton lelkesen leszervezi nekünk az utunkat Santa Clara-ba 20 cuc-ért… nagyon akar segíteni, mert az ünnepek miatt mindenki stoppol, nagyon lassan jutnánk el egyik helyről a másikra. Még a melósszállító buszt is leinti, hogy feltegyen rá minket, de neki sem jött össze… mi meg nem értjük mit aggódik annyira, majd lesz valahogy. Végül megérkezünk, megvárja velünk a haverját, végül csak 40-ért és nem 75-ért jutunk el Santa Clara-ba, megy ez nekünk. 🙂 A buro-s srác megadta a nemtudom milyen rokona címét, ahol van szabad szoba Santa Clara-ba, de mi inkább a buszállomás környékén akarunk aludni, mert reggel megyünk tovább Vinales-be. Az állomáson tetetjük ki magunkat, jönnek is a hiénák ezerrel, de mi átverekedjük magunkat, megnézzük előbb, hogy mennyi a busz, mikor megy, addig nem tárgyalunk senkivel. Igazándiból elég volt az autózásból, a busz egy fokkal kényelmesebb, még ha lassabb is. Kijövünk, hiénák megint, mondjuk szállás kell a közelben. Odajön, aki tud valamit, elindulumk vele a "rokon" ház felé… de sajnos teltház van. A néni telefonál párat még, de mindenki tele van a környéken.. akkor megyünk a Buro-s srác rokonához. A hiéna persze közben megdumál minket, hogy a busz 18 cuc helyett fejenként 20-ért elvisz minket Havannába. Megegyezünk, megadjuk neki a címet, ? ad nekünk egy telefonszámot, még ma este felhívjuk, hogy pontosan hol is lakunk, de reggel 8-kor indulás. Taxiba be, irány a cím. Nagyika puszival fogadott, kérünk kávét?… nagy volt az öröm.. az Augusto küldött minket, de jó, de szobája sajnos nincs, de majd mindjárt felhívja a havert, nagyon szép gyarmati épület, nem fogunk csalódni… én viszont aggódom… megint valami lepukkant rokon, aki egyébként nem szokott szobát kiadni, se rendes víz, semmi nem lesz.. és különben is hogy nincs teltház a főtér melletti legszebb házban, ha egyébként minden casa tele?! Na, de jön a faszi értünk, addig Tesó kávézik. Pasi jön, normális, tud angolul, azt mondja tetszeni fog a hely, ne aggódjak. Hát akkor lássuk. Taxival megyünk át hozzá, már megint a kérdésünk nélkül akarnak velünk fizettetni… morgunk az úton, de mikor kiszálltunk a faszi fizetett. Nahát, micsoda meglepetés… ez tudja mi az a vendéglátás. Bemegyünk a házba és hát tényleg csodaszép… a belső udvar tele pálmafákkal, meg mindenféle növényekkel, a szoba belmagasság nagyobb mint az alapterülete, pedig annyira nem volt kicsi a szoba. Minden tényleg nagyon szép, Tripadvisor 2011, 2012-es győztes táblák a falon… na ez tényleg szép hely, nagy az öröm és a meglepetés. Nincs átverés sehol. Megegyezünk, 30-at fizetünk, de ér is annyit. Reggeli nem kell, de kávét, teát kapunk ingyen. Felhívatjuk a taxisunkat, hogy akkor mondja el neki hová kell jönnie reggel 8-ra. Minden ok, reggel itt lesz. Akkor most irány várost nézni, mert már sötét van, nincs több időnk erre a városra sajnos. Pedig megint egy szép, rendezett városban találtuk magunkat. Na nem Cienfuegos, olyan nincs másik, de tényleb szép város. Mászkálunk, körbejárjuk a főteret, aztán irány a Che Ghevara mauzóleum. A Lonely Planet szerint este 9-ig nyitva van. Kisétálunk a város szélére, itt egy hatalmas kivilágított tér, egy viszonyat széles úttal, nagy szobor, katona, ahogy egy hőshöz illik. Tesó felmegy egy lépcsőn, jön is a katona, hogy jöjjön le. Hát jó, bár lépcső volt ott. Mondom Tesónak.. hogy mosom le magamról, hogy nem vagyok nagy komcsi amikor már Lenin-t is láttam, most meg itt Che mauzóleuma. Sajnos zárva volt, de a hátsó lépcsőn felküldtek minket, hogy oda menjünk.. arriba… arriba…, ahol végül oda jutottunk, ahonnan Tesót az imént lezavarta egy másik katona. Nem értjük, de szót fogadunk.. röhögünk rajtuk. Aztán jövünk vissza, de a szorgos kiskatona jelez, hogy lefelé a másik lépcsőn kell menni.. végképp vicces, hisz késő van, egy árva teremtett lélek nem jár arra, mit terelget itt minket. Na de ez a munkája, mi meg ne kötözködjünk. Visszafelé bicitaxizunk egy idősebb papával… eszünkbe jut, hogy Apunak is ez kellene otthonra, csak hogy meglegyen a rendszeres mozgás. Nagyon fitt volt az öreg, jól bírta. Most félúton dombnak felfelé Tesó sajnálta meg… hát tolta neki minden izomból, az biztos. Papa elég tájékozott egyébként, olvassa a Granma-t, a helyi lapot, tudja, hogy Magyarország Uniós tag… tiszta felüdülés Anglia után, ahol Franciaország fővárosát nem tudja egy óvónő. Itt mindenki tudja a fővárost, senki sem keveri Bucharest-el, pedig kicsit távolabb van Magyarországtól, mint Anglia. Teszünk még egy kört a főtéren, bemegyünk az utcánkba, ahol találunk egy pékséget. Ilyet sem láttunk még, hihetetlen… rendes pékség. Veszünk is meleg zsömlét egy pesóért darabját, megkérdezem mitől olyan nagyon sárga a zsömle, mert tuti nem tojástól…. ételszinezék… hát ezt kár volt ilyen lelkesen megkérdezni.. de azért finom. A csodaszép házunkban, felmegyünk a tetőteraszra.. mekkora bulit lehetne itt tartani. Éttermet üzemeltet a tulaj, nagyon szép… sok zöld virág, izléses, hangulatos. Megiszunk egy sört, kapunk bruschetta-t ajándékba, lassan ideje aludni, reggel jön a taxi korán.
-
- img 7809
-
- img 7841
