Daily Archives: 2014/01/05

Barlangok Vinales-ben

2013. december 30.
Reggel miután megettünk egy egész ananászt elindultunk, hogy felszálljunk a VinalesTour buszra, ami elvisz minden fontos állomásra a környéken és megy egész nap. Berobogunk az infotour-ba mikor jön a busz, elvileg most, 9-kor, de az elmúlt 4 napban nem járt, nem tudják ma fog-e menni. Hát igen, ez Kuba.. mondja ott a többi rutinos turista is, de persze a lelkes taxisok máris ajánlkoznak, hogy ugyanannyiért elvisznek 4 embert mindenhová. Össze is állunk egy idősebb kanadai párral… alkudozunk, hogy hová… kérdezem az infotour-ost, hogy hol állna meg busz.. de ? csak annyit mond a taxis majd tudja. Hát épp ettől tartok, hogy a felét kihagyja. Na de sikerül kideríteni azért mégis… megegyezünk a megállókban is… irány a csudijó 1500-ös Ladával az első barlang. Indián barlangnak hívják, bent egy folyó folyik, kicsi séta után egy 20 perces motorcsónakázás kezdődik. Elég szép, de igazándiból mi magyarok nagyon el vagyunk kényeztetve cseppkő-barlangokkal, nehéz annál szebbet mutatni, mint ami otthon van. Megyünk egy másikba is, még bénább, aztán egy hatalmas falfestményhez, amit egy sziklára festett 5 év alatt 15 ember. Hát próbálom a művészetet megtalálni… nehéz feladat. Egy sziklafal úgy szép, ahogy van, nem kellene összefestékezni szerintem. Aztán irány a La Jaminez szálloda melletti kilátó.. ez nagyon ott van. Eszméletlen szép kilátás a völgyre, ezekkel a furcsa dombokkal, miközben a völgy olyan lapos. Tesó olvasta, hogy az egész magas volt, de a víz kimosta a földet alóla, aztán beomlott, így keletkezett a völgy. Vörös agyagos a föld, de rendesen fényes téglavörös. Poszterképeket lehet csinálni… Aztán megállunk egy dohányföld mellett, friss palánta és nagy növény is van, megmutatják hogy és hol szárítják. A levelet száradás után fregmentálják, áztatják rumos, mézes, guayaba leveles meg ahány ház, annyi szokás féle cuccokba, ettől lesz neki különleges íze. Aztán megint szárad és mehet a gyárba. A növény kb. 3 hónap alatt nő meg a palántából, aztán szárítják kb. 50-60 napot, időjárástól függ, aztán fregmentálják 30 napig.. szóval összesen évente legalább 3-szor tudnak aratni. Nem rossz ez. Sofőr ajánlkozik a Santo Tomas barlangra is, de az külön túra, az 2 órát is eltarthat. Megegyezünk, 30-ért elvisz négyünket.. kanadai papa elrontja az alkupozíciónkat, meg rögtön okét mond.. de végül is jó lesz, a házigazdánk 50-et mondott egy autóra. Hazamegyünk, bakancsot fel, mehetünk. Belépő 10 cuc/fő, kapunk bukót, fejlámpát, idegenvezetőt angolul. Baromi meleg van, de nem a h?ség, a páratartalom készíti ki az embert. Tegnap ugye egész nap szakadt az eső, ma meg 30 fok… durva nagyon. Útban a barlang felé kávéültetvényt nézegetünk, meg gránátalmafát. A kávécserje mellé másik fát ültettek, hogy árnyékot adjon a kávénak… nagyon el van kapatva. A barlang bejárata a hegyen van, mászni kell kicsit.. sebaj, csak a melegben kicsit nehéz. Már várom a hűvöst, de jó lesz. De nincs hűvös.. meleg és magas pára bent is, nem úgy mint otthon. Azért egy fokkal jobb, mint kint. A barlangban 8 szint van, hatalmas termekkel, vannak cseppkövek is, de alapvetően mészkő az egész. Furcsa, hogy menet közben a cseppkövekbe kapaszkodunk, rájuk lépünk, szívem szakad meg, de ha nem akarok elesni, muszáj belekapaszkodom. Szomorú. Meg semmi sincs kivilágítva, csak a fejlámpkák fényénél kell látnunk mindent, ami mondjuk nem nagy baj. Élvezzük a túrát, volt üresen kongó kő, meg növények a majdnem teljes sötétben. Jó volt, ez megérte, és az idegenvezető is szimpi volt, és nem tartotta a markát pénzért a végén. Vissza Vinales-be, megkeressük a baseballpályát. Kaptunk egy jó tippet, hogy a Vinales központjából vissza egy utcányira van egy baseball-pálya, ami mellett vezet egy út, ami elvezet a völgybe egy túrára. A pálya meglett, holnap megnézzük. Irány haza pihenni, én már csak vánszorgok, nagyon fáradt vagyok… a meleg meg a nátha kombó kiütéssel győzött. Otthon tusi, kaja, aztán én zuhanok is az ágyba aludni. Tartalmas nap volt, sok szép dolgot láttunk…. és holnap szilveszter. 🙂

Categories: Kuba | Tags: , , | Leave a comment

Esik

2013. december 29.
Szakad az eső, a szemközti hegyek teljesen felhőbe burkolóztak, na akkor ma tényleg pihenünk. Veranda, hintaszék.. nézem az esőt, ahogy jönnek, mennek a felhők… most olyan jól esik ez. Nyugi van, nem sietünk. Este kerestem a konnektorátalakítót, nem találtam, reggel megint kipakolunk mindent, meglett Tesó órája, ami már 5 napja elveszett, meg az átalakító is… nagy az öröm, és Tesó is jobban van, de azért fekszik és sokat alszik egészen fél 5-ig. Délután kettő körül elállt az eső, elmegyek vízért boltba, meg ebédelek valamit, meg vettem egy papayát is reggelire (12 pesóért), Tesó inkább fekszik, úgysem ehet semmit. délelőtt teljesen utolértem magam a blogba, meg elkezdtem olvasni a Közép-Amerika utikönyvet… a Yucatán félszigetet és Belize-t elolvastam, megvan nagyjából az elképzelés a következő két hétre. Guatemalát is elkezdtem, de azt már egyébként is tudom nagyjából. Alakul ez… megint nagyon lelkes lettem… már 20 napja itt vagyunk, teljesen otthonosan mozgunk, alkudozunk itt… és most jön még a java… nagyon izgalmas megismerni az országokat… nagyon sokat tanulunk, látunk. És mennyivel alaposabb tudás az, amit élményben gyűjt be az ember… ha ezekről a helyekről olvasok, egy hét múlva elfelejtem, de ha látom, ízlelem, szagolom, érzem, akkor az megmarad örökre. Tesóm kidugja az orrát a verandára, menjünk el sétálni kicsit. Ezer örömmel, ezek szerint tényleg jobban van már… de egy órát sem mentünk, hazahajt minket az eső megint. Kint a kiskonyhán megy a dominó ezerrel, akkora csattogások, hangzavar van, mint amikor nálunk a család összejön 6-os királyozni. A házigazdánk, Osviel apjának van a szülinapja, délelőtt leöltek egy kis fél éves malacot, azt elvitték megsüttetni kemencében, majd este 7-kor megérkezik. Jól néz ki… a gyerekek rögtön csavarják is le a körmöt róla és rágják. Mi is kapunk egy kis ropogós bört még darabolás közben, meg kicsit a vacsorához is. Nagyon kedves tőlük, mert közben láttam, hogy osztották szét azt a kicsi malacot: kell az anyósnak, a sógornak, a szomszédnak, a vendégeknek (akik tolják a dominót), és még nekünk is jutott egy kicsi. Ahogy néztem a francia vendégek nem kaptak… szerintem nem merték odatenni… ugye nem néz ki valami jól, mert kicsi… na meg sok hús sincs rajta.. bőr meg zsír leginkább. Kapunk azért halat is vacsorára, meg rizst, babot, salátát. Teljesen tisztességes adag (és csak 3 cuc-ot fizetünk érte), nagyon finom minden.. csak kicsit sós, mint minden mindenhol. Tesó is eszik, mondjuk leginkább rizst, meg káposztát… remélem reggelre teljesen jól lesz és tudunk majd menni kirándulni.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Újabb diák sztori

santacPicsArt_13889022968512013. december 28.
Korán reggel kimegyek a főtérre, hogy megnézzem nappal is Santa Clara-t, meg csinálhassak pár képet mielőtt indulunk Havannába. Útközben veszek reggelire egy papayát 10 pesóért, meg 2 zsömlét hozzá, megvan a reggelink is. A tetőteraszon kapunk teát, kávét, megesszük a papayát, nem is kell több. Jön a taxi 20 perc késéssel, de nem is baj, épp kész lettünk. Egy idős papa ül elöl, mellettünk egy jóképű, fiatal pakisztáni srác…. de rég hallottam már egy jó kis paki akcentust.. jót mosolygok magamban. A srác orvosnak tanul, amikor volt a nagy földrengés náluk Fidel felajánlott 1000 egyetemi helyet segítségnyújtás gyanánt. Ezzel a programmal érkezett a srác ide. Ingyen tanul, kap kaját, szállást, és amikor végez 3 évet kell ingyen dolgoznia valami elmaradott régióban. Hasonló a sztori, mint a Ghana-i srácnak még Havannából. A különbség annyi, hogy ez a srác kap a pakisztáni kormámytól havi 100 dollár ösztöndíjat, meg a család is megdobja havi 2-300-al, ami zsebpénznek itt nagyon sok pénz. Van is iPhone-ja, nem egy csóró srác. Mondja neki lehet internete, de a kubaiak csak a kubai belső intranethez férnek hozzá a netkávézókban. Azt is mondja, hogy a kubaiak nem vághatnak le egy marhát, mert az elsődleges funkciója a tehénnek, hogy tejet adjon… sok év börtön jár érte. Persze a turistáknak van a luxusszállókon, éttermekben. Beszélgettünk a rendszerről is, mondja, hogy sok fiatal szeretne fejlődni, ők rendszerellenesek, de a miniszterek nagyon öregek, nem látják be mi történik, nem akarnak változtatni, és mellesleg nekik minden luxusuk megvan az internettől kezdve az utazás, minden. Azt mondja amióta Raul van, azóta van némi lazulás, lehet saját kis üzleted, de nehéz követni a törvényeket, folyamatosan változik minden, nagyon zavaros. Emellett kifaggatott a mangánéletemről mintha ismerkedni akarna… és nagyon kedvesen felhívta a figyelmem, hogy 35 év felett már van némi kockázata a szülésnek… eszem a fiatal 25 éves orvostanhallgató fejét, úgy látszik az illemtan órán hiányzott, vagy csak más világból jött, ahol a nők ezzel lehet nincsenek tisztában, bár nem hiszem, hogy ezt ne tudná mindenki. 🙂 Elkérte az email címemet, apja azt akarja, hogy Londonba csinálja a szakosodást, van ott rokon is… megoldják majd biztos. Egyébként orvos az egész család, tesói is annak tanulnak. Megérkezünk Havannába, rég szívtam már ilyen sűrű szmogot… itt van a legtöbb régi autó, de az újak is füstölnek ezerrel, nem foglalkozik ezzel senki. Megérkezünk a buszállomásra, kiderül, hogy a hátizsákom derékkötőjére folyt egy kis benzin, tiszta benzin lesz a rövidgatyám, pólóm. Még szerencse, hogy az enyémre folyt, Tesó mekkora cirkuszt csinált volna nekem, így legalább nincs lehetősége sokat morogni… bár így is ? bosszankodik jobban. Busz kettőkor megy, elég volt a szakadt taxizásból, van két óránk enni valamit….. a papaya már rég volt. Igen ám, de elfogyott a jegy, jöjjünk vissza kettőre, és ha valaki nem jön el, akinek foglalása van, akkor lehet szerencsénk. Hát ez nem túl kecsegtet?… az év vége miatt sok a turista, és a helyiek is igyekeznek haza a családjukhoz, az év végét a családdal szokás ünnepelni. Kimegyünk, cápák megint, megalkudunk gyorsan egyre, 30 cuc-ért elvisznek kettőnket Vinales-be. Igen ám, de indulás azonnal… a kocsiban van már egy holland pár, ők 40-et fizetnek. Nem tudják, hogy kb. a busz árában elvisznek, nem szabad sokkal többet fizetni. Mi ketten elöl ülünk, régi nagy batárral megyünk. Felszedünk még 3 helyit… akkor még 3 óra autózás. Szerencsére mindig van nálunk egy csomag keksz… Tesó sokat tiltakozott miatta az elején, mondtam, hogy mindig kell kajának lennie nálunk, bármi történthet. Majd ha lehet müzliszeletet veszünk, de itt nem nagyon van más választásunk. Szóval egy csomag keksz az ebédünk, majd ha odaérünk, kajálunk. Persze az ember megállt a falujában, ami útba esett… mellesleg az autópályás lekanyarodás is sajátos volt: át a szembe sávba, onnan a szembe lehajtó sávon fel a kereszteződésig… hú bakker… nézünk keményen… de végül is ebbe a forgalomba belefér. Vissza is így jövünk… le szembe, át a másik oldalra. Pinar del Rio-ba kitesszük a helyieket, majd leint egy taxit, fizet valamennyit és átpaterol bennünket a másikba, majd az elvisz Vinales-be. Hát nem valami ügyfélbarát rendszer.. na de mindegy is… robogunk tovább.. még 20 perc és megérkeztünk. Szállásunk rendben van, kedvesen fogadnak minket, 25 cuc, ahogy még telefonon megegyeztünk. Az egész falu egy nagy üdülőhely.. csodás a táj… egy völgy, mellette kisebb hegyek… de olyan lekopott kúpoknak néznek ki.. nagyon szép. A házigazda kínálja a vacsorát, 7 cuc-ért f?z, mondjuk sok, keresünk a városban valamit. Mondja itt csak puccos étterem van… kérdezzük hol esznek a helyiek… itt csak drága hely van. Ráhagyjuk, elmegyünk szétnézni… mikor indulunk utánunk szól, hogy 5-ért csinálnak nekünk vacsorát, jó lesz-e. Elfogadjuk, homárt kapunk 5-ért, ami egyébként olcsóbb, mint a csirke. 🙂 A faluközpontban persze találunk 10 pesóért pizzát, meg egy helyet, ahol csinálnak olcsón reggelit… veszünk vizet meg 2 ananászt is.. nem lesz itt gond, majd beszerezzük mi a kaját magunknak… maradunk 5 napot.. ránk fér némi pihenés. Szép a táj.. majd túrázunk. Kell a mozgás, sokat ültünk manapság. Este kapunk egy kis rumot vacsora előtt. A kaja nagyon durván nagy adag… leves (hanyagolható), homár, rizs, feketebab, sült zöld banán, chips, sült valami krumpliféle… de annál édesebb… sok-sok saláta, és egy tál gyümölcs. Hát a homáron kívül a többin alig látszik, hogy ettünk belőle. Holnapra meg kellene egyezni 3 cuc-ért kevesebb kajában, és kevesebb sóban, és akkor itt eszünk. Remélem belemennek. Este a verandán hintaszékből nézem a felhőszakadást.. megírom az elmaradt blogokat.. holnap lazítás, Tesó nincs jól (a hasával van valami) 9-kor lefekszik… engem is kerülget egy megfázás.. kicsit pihenni kellene most már, sokat jöttünk, mentünk, keveset aludtunk egy helyen, fárasztó ez a folyamatos cuccolás.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d