Cayo Santa Maria

2013. december 26.
Isten éltesse az Istvánokat! 🙂
Reggel reggeli… nehéz ez.. ki bír ennyi minden jó kaját kipróbálni amikor csak 2 napja van rá? Sok gyümölcs: sárgadinnye és papaya pármai sonkával reggelire, Tesóm pedig sajtmérgezést fog kapni. Egy legalább 10 kg-os tömb közepét farigcsálja… nem győz betelni. Egyszer fent egyszer lent.. most kell élvezkedni. 🙂 Reggel 9.30-ra a recepción kell lenni, megyünk a korallzátonyokat megnézni… úgy néz ki nem lesz gond a hasammal… bár nem tökéletes, ki fogom húzni. Aztán busz, kikötő, nagyobb hajó, tengr. Mindenki kap egy pár békatalpat, szemüveget és pipát.. segítenek összerakni, megérkeztünk, derekunkra kötnek valami habszivacsizét.. mármint a bénábbakra, aztán irány a víz. Hát ilyet még nem csináltam, meglátjuk mi lesz belőle. Na, nem mondom kiittam a tengert is közben (bár a hasamnak most épp lehet jó is), de egy idő után ráéreztem és nagyon király volt. Hatalmas korallok, mintha egy méteres kavics lenne, meg egy másik, olyan faág formájú másfél méteres darab… kisebbek ott lebegnek a vízzel, közben a kis fekete-sárga csíkos halak ott úszkálnak körülöttem, meg kékek is… már attól tartok véletlen meg ne rúgjak egyet. Na de vigyázzon ?, ők vannak otthon, én csak bénázok ott. 🙂 Nagyon nagy elmény volt, még a térdemen a horzsolást is szívesen viselem, hisz egy hatalmas korall horzsolta le. Tesónak sajnos nem sikerült a pipaélményt elsajátítania, neki nem jött be ez annyira, neki a levegő a közege, nem a víz. 🙂 Visszamegyünk, kapunk egy egyperces motorcsónakvezetési tréninget és irány a speedboat. Kettesével ülünk, megyünk a nagyon furcsa kis öblök között.. itt hatalmas területen nagyon sekély a víz, és sós vizet tűrő bokrok nőnek mindenhol belőle, amik folyosókat, rendes labirintust képeznek ezen az órási lapos területen. Megnézünk még egy második világháborús amerikai roncsot is, ami ott maradt a tengerben, de fele kilóg a vízból. Olyan mozdulatlan, időtlen hangulata van.. érdekes… és közelről végtelen büdös is. Robogunk vissza.. jó volt ez a motorcsónakos élmény is. Vissza, ebéd.. na ez nem volt annyira durván király, aztán irány a delfinario… megnézzük mit csinálnak a delfinek. Felpattanunk a panoramico buszra 1-1 cuc-ért, megvesszük a 3-3 cuc-os jegyet.. a jegyárus miután megkérdezi hová valósiak vagyunk, megkérdezi lenne-e esetleg valami helyi újságunk, amit neki adnánk.. teljesen meglepődünk, az első kíváncsi ember, aki információéhes… sajnos nincs újságunk, ami volt WallStreet Journal és The Times-ot odaadtuk Maurának még az első napokban. Na de hát ezek a delfinek nagyon édesek voltak. Most nem volt műsor, csak mi voltunk ott.. de örültek nekünk, jöttek megnézni kik az új vendégek. Aztán egy másik részen meg épp kisdelfincsinálás volt… nem kell ide nekem nagy show, ha a természet mutatja magát… aztán a következőben egy fiatal delfin ugrált, bohóckodott ott nekünk. Nagyon édes volt, alig bírtam otthagyni, olyan jót játszottunk. 🙂 Aztán voltak fókák is, meg pár homár… de azok nem csináltak műsort nekünk. Visszafelé nem tudtuk mikor jön a panoramico, a taxi meg drága, elindulunk gyalog, lestoppolunk egy melós buszt megint… megy ez nekünk.:-) Visszaérünk, iszogatunk, pihi, TV-ben a Bolt (Volt magyarul) megy, nem is vagyunk éhesek, pedig vacsoraidő van. Azért lemegyünk, és eldöntjük, hogy csak olyat eszünk, amit nem ismerünk.. :-). Így tényleg csak pár falat halat ettünk salival. Este egy kis ping-pong után becsatlakozunk az unatkozó tömegbe táncos-bohócos showműsort nézni az egyébként hatalmas színpadon, de kb. 15 perc után már teljesen kikészít.. inkább megyek aludni, egyébként sem 100-as még a hasam… inkább pihenek. Ha holnapra sem javul, kell valami gyógyszer. Tesó is jön aludni, sörrel sem lehet ezt a műsort bírni… nehéz ez a jólét. Holnap délig ki kell csekkolni… hát gyorsan telik az idő a luxusban… bár a bárban iszogatást is meg lehet unni, bármilyen hülyén is hangzik. Mi ennél aktívabbak vagyunk. Holnap mindenesetre csobbanunk egyet az biztos.