Daily Archives: 2014/01/05

Dominó rulez

2014. január 2.
Az utolsó napunk Kubában, holnap továbblépünk Mexikóba. Gyorsan eltelt ez a 24 nap. Sok mindent láttunk, tapasztaltunk, illúziók leomlottak, helyére valós élmények kerültek… ilyen is, olyan is. Csodaszép az ország, a táj, a természet rengeteg kincset adott Kubának, körben a tengerpart a korallzátonyokkal… az exotikus táj az ültetvényekkel: dohány, cukornád, banán, mangó… de a történelem is szép lenyomatott hagyott: a spanyol hódítóktól hátramaradt csodaszép városoktól kezdve Havanna hatalmas épületeiig. Szomorú, hogy az emberek ennyire szegények… aki pedig a turizmusból él az pedig pénzt szagolva végtelen kapzsi és lenyúlós, átverős. Pedig a szobát kiadó emberek többet keresnek, mint az európai átlag, miközben költségeik elenyészőek, mégis kevés a nagylelkőség, az önzetlenség. Ugyanígy a taxisok, a vendéglátósok… kevés kivétellel persze. Ha legközelebb jönnék jobban elkerülném a turistahelyeket (legalábbis kevesebb időt töltenék ott), inkább bérelnék autót és bejárnám a kisebb városokat, falvakat, ahol nem pénzeszsáknak, hanem vendégnek néznek. Havannában is inkább Verdado városrészben laknék és csak 1-2 napra mennék be az óvárosba. Több időt töltenék a természetben, ami sajnos nem egyszerű, mert vezető kell, az pedig drága, és hoznék egy rúd szalámit még akkor is ha megkockáztatom, hogy elveszik belépéskor. 🙂

Na de mi is történt ma? Reggel kimentünk a buszhoz 7-re és vártuk a jó szerencsét, hogy bár nincs foglalásunk és tele a busz, még is lesz helyünk, mert valaki nem jön el. Így is lett, robogunk Havanna felé. Persze útközben pihenőhöz autópályán át a szembe oldalra símán, gond nélkül megyünk.. 🙂 Tesó kap egy szörnyen rossz kávét jó drágán… szegénykém, már lassan sajnálom, hogy miért kell tényleg, állandóan felcseszni az agyát. Boszantó! Havannában ahogy megérkezünk a szálláshoz, Maura kint áll az ajtóban, be is kísér minket a szomszédba, Paolo-hoz. A szoba messze nem ugyanolyan, de nem tudunk alkudni belőle, de reggelit nem kérünk, csak mosatást 5 cuc-ért. Remélem a többi országban lesz mosoda, megoldjuk magunk olcsóbban majd. Elmegyünk kaját vadászni, de nem találjuk meg a kissrácnak a jó kis éttermét, morgok, mert már kettő elmúlt, ma még csak 1 banánt ettem, nem tudom Tesó hogy bírja ilyen jól az éhezést. Végül eldöntjük, hogy elmegyünk az Europa étterembe, olcsó is volt, jó is volt. Teltház van, de kicsit várunk, van asztal, és még egy óra, mire kaja is lett… de addig is volt mangólé, meg jó kis élő zene táncosokkal… egész jó volt, csak a lelkesedés hiányzott kicsit a zenészekből. Jó érzés a megszokott helyeken sétálni, szinte ismerjük a várost, otthonosan mozgunk. Belefutottunk egy gyógyszerész professzorba is, aki épp lovaskocsikázást kínált… nagyon gyorsan komoly politizálásba kezdünk, vitatjuk a helyzetet… szerinte az emberek mentalitásával van a legnagyobb baj. Szerinte a kommunizmus önmagában nem rossz, lásd Kína… míg a kapitalizmus sem a kánaán, hisz az Usa-ban is mennyi szegény ember van. Mi a választás lehetőségéével érvelünk. A kapitalizmusban is dolgozni kell, de ha akarsz, tudsz előre jutni (a legtöbb esetben). Itt viszont nem csinálhatsz szabadon semmit…. mindenhol pan con tortilla-t vagy pizzát árulnak, babos rizst sehol… nem hiszem, hogy csak Tesónak jut eszébe ilyesmi, a helyieknek nem. De lehet arra nem adnak engedélyt. Persze egyébként ? is rendszerellenes… de a vad kapitalizmusnak sem nagy híve. Hosszú távon azért szeretne ? is lelépni külföldre, de nem könnyű, ha nincs kint kapcsolat… mondta, hogy ez egy lassú folyamat, dolgozik rajta. Sok szerencsét neki. később felmegyünk Maurához, nekiadjuk a prosikat, a nagyon tuti Kuba térképünket, kapunk sört, elmeséljük az élményeinket. Olyan, mintha haza mentünk volna, sztorizunk melyik város milyen, melyik szállás milyen, a hotelek, az átverések, a szép dolgok… persze spanyolul.. meg is dicsér, hogy sokat javult a spanyolom. Mire Kolumbiába érünk már még jobb lesz… hiányzik viszont egy nyelvtani kisokos, Mexikóban veszünk, vagy töltünk le valamit, hogy megnézhessek pár dolgot. Na meg a kubai akcentus: nem ejtik ki a "s"-t soha… tehát azt mondják, hogy Bueno día, má o meno, vamo, mimo, todo.. nagyon vicces. Mi is átvesszük, jó poén. 🙂 Elmegyünk még megiszunk pár Cristal-t, Mexikóban majd csak Corona-t iszunk. Este el akartunk menni egy jazz klubba, de messze van és 10 cuc a belépő, inkább dominózunk egyet. De nem találjuk a házigazdát, helyette a bátyja van itt….. dominóznánk… itt nincs, de hazaugrik érte… és már el is viharzott. Egy jó félóra múlva megjelenik, hozza a haverját is, nyomjuk a dominót 11-ig. Szép fa dominó, nagyon szigorú a rend, nem lehet csak úgy rakni, szép szerpentint kell építeni. Úgy játszanak, hogy mindenkinek 10-10 van, a többi dominó nem játszik, és akinek hamarabb elfogy, az nyer. Ha nem tudsz tenni kopogsz az asztalon kézzel, vagy egy dominóval kettőt… vagy mondod persze. Beszélgetésünk kimerült a "gracia mi amigo", "que suerte"-nél. De nagyon jókat nevettünk, jól éreztük magunkat. Aztán azért előkerült a valóság is egy rövid időre… a havert holnapra behívták a rendőrségre munkakerülés végett… nekem kicsit furcsa, de elvileg az a vád, hogy nincs állása, és ezért 4 évet is kaphat. Sajnos nem tudom kideríteni, hogy kezdődött, igazoltatással, van-e munkakönyve stb. Érdekeltek volna a részletek… remélem azért nem csukják le, rendes embernek tűnt. Hát ez is Kuba.. így a végére. Sok mindenkivel sikerült politizálni… a kanadaiak panaszkodtak, hogy kerülte mindenki a témát.. nekünk nem volt gond. Valószínüleg, hogy magyarok vagyunk, másképp álltak hozzánk… meg a kérdést is másképp tettük fel gondolom. Azért én örülök, hogy a valós képet láttuk.

Categories: Kuba | Tags: , , | Leave a comment

BUÉK – Felicidades :-)

2014. január 1.
Felicidades! Bueno ano nuovo!… hangzik bármerre megyünk az utcákon. Már reggel jönnek, mennek az emberek… itt nem áll meg az élet annyira, mint otthon. BUÉK!!! 🙂
Hát nagyon Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek meg magunknak is. Eddig jó! 🙂 Ma reggel elindultunk sétálni megint. Próbáltunk korábban indulni, de nem nagyon jött össze. Mire megreggeliztünk megint majdnem 10 lett. Felmentünk a Los Jazmines hotelhez, ott van a kilátó, ahol voltunk a taxis túrán is… rájöttünk, hogy igazándiból kevesebb, mint 1 óra sétára van. Ott van a Nemzeti Park Információs Központja is, ahol persze ketten ülnek, őrzik a makettet meg pár molinót, de térképük, az nincs. Akkor majd mi megkeressük az utat le a völgybe. Látjuk hová szeretnénk jutni, csak kell egy út a völgy felé. De házak jönnek, és a hegyoldal sűrű bozótos, erdős és meredek is. Végül megkérdezünk valakit, aki egy olyan ösvényre mutat, amit soha nem vettünk volna észre.. de ott volt.. meredeken lefelé a sáros-agyagos úton… kicsit megtorpanunk akarunk-e megint nyakig sárosak lenni. Bár ma szandiban vagyunk, könnyebb kimosni. Végül rászánjuk magunkat, és persze az út lefelé a helyi "szeméttelep"-en át vezet, mert ugye a sűrű erdő felé dobálnak el mindent. Elég keskeny is.. kicsit aggódok, remélem a völgyben már minden okés lesz. És így is lett… kiértünk a völgybe, és minden megváltozott. Bikák, lovak, szántások, dohányföldek, kukoricaföldek, babföldek váltották egymást. Nagyon nyugis, nagyon jó hangulatunk van… ez való nekünk, nem a város. Elérünk a másik autóútra, amin átmenve elérünk egy másik kis völgyet. Nagyon kellemes huzat van itt, örömmel fogadom a hüvöset. Megérkezünk a Prehistorical festményhez (a sziklafestményhez), még mindig béna, aztán megyünk tovább, ott van egy Mirador, egy kilátó, felmegyünk, nagyon jó, egy csomó völgyet belátni onnan körbe, jót pihennénk a sziklaszékeken, ha a kilátó egyszem alkalmazottja a szomszéd házból gumicsizmában, slicc nélküli gatyában, büdösen nem próbál meg nekünk idegenvezetni, és eladni a közeli barlangtúrát fürdőstől, meg az általa készített speciális mojito-t, meg mangólét baromi drágán. Azért előbb-utóbb odébb áll.. szétnézünk, aztán irány vissza. Fél kettő van, az én agyam elérte a forráspontját, toljuk a vizet a fejemre hűtésnek, lassan javul a helyzet, de inkább menjünk haza pihenni. Még egy óra séta a tűző napon. Útközben veszünk érett zöld banánt (platano), még jobb, mint a másik kicsi. Hazaérünk, hideg zuhany, jégkrém… megmaradok, király, túléltem. Ma este végre sikerült a házigazdával komolyabban beszélgetni. Kérdeztük, hogy miért nem használnak traktort, miért ökörrel szántanak. Mert nincs traktor, itt nincs semmi… aztán elterelődik a téma… egy orvos 50 cuc-ot keres, egy tanár 25-öt… ennyit ? naponta keres. De neki nincs telefonja, mert a rendszer emberei úgy gondolják még túl új a háza, majd ha 5 éves lesz a háza, kaphat. Így a szomszéddal ikertelefont működtetnek, és végre az is kiderült, hogyan létezik illegális internet. Van egy doki Havannában, akinek valamiért jár 100 óra internet, mármint Kuba intranet, de neki nem kell csak 20, a többit meg eladja 1 cuc-ért óráját. Na de hogy? Hát úgy, hogy betárcsázós az internet…. hihetetlen őskor van itt. Intranet és yahoo email van, vesz havi 40 órát. Nem semmi… azt hiszem megvárjuk Cancúnt a netezéssel, már úgyis csak két nap. Kérdezzük mi lesz Raul után… szerinte utána valaki fiatalabb lesz, szerinte változások lesznek. Szorítunk nekik, remélem úgy lesz. Azért itt gyorsan eltelt az idő, jó volt ez a pár nap itt. Tesó felhívja a figyelmem sörözés közben, hogy a végtelen hangos tücsökciripelést feltétlen említsem meg. ? erre többször felébredt korábban, és megtudtuk, hogy ez egy tücsök (vagy kabóca, de elég kicsit mutattak). Nagyon durva folyamatos, éles hangot ad ki… nagyon kemény. Tesó áradozik Cohiba cigiről, a szivarból kimaradt dohányból van, nem tudom, de tényleg nagyon jó szagú, jó minőség? cigi. A tavalyi év értékelése elmaradt… talán holnap… vagy majd egyszer… ha ráérünk. 🙂

Categories: Kuba | Tags: , , | Leave a comment

Vinales túra

2013. december 31.
Reggel bevágtunk egy papayát… jók ezek a reggelik…:-) meg kiderült, hogy Tesó telefonja valahogy bekapcsolódott a hátizsákban és beírodott 3 rossz pin és a sim kártya blokkolódott. A gond az, hogy ez a telefon szükséges a banki dolgokhoz… egyenlőre nincs nagy baj, elvileg másfél hónapig még jók vagyunk, ennyi időnk van megoldani a telefon problémát. Tesónak sikerül elég gyorsan megnyugodnia, kezdi szokni a kihívásokat, egyre gyorsabban kimorogja magát. 🙂 Irány pénzt váltani, meg a pan con tortilla-ért reggelire, aztán mehetünk sétálni. Hát a pénzváltás sem lett egyszerű, majdnem 2 órát álltunk sorba, pedig csak kb. 10-en voltak előttünk.. még szerencse, hogy ráérünk. Közben mélyen szántó beszélgetést folytattunk kinek mekkora a tűrőképessége. Azt mondja Tesó, hogy mindig csak azt írom le a blogba, hogy ? morog, pedig biztos nálam is elszakad a cérna, csak nem mondom, írom le. De valójában nem. 🙂 Én már a 2. életemet élem… rajtam a béke és a nyugalom… elfogadom a helyzeteket, próbálom megérteni az embereket, na meg a türelmem hozzá képest jóval nagyobb.. esélyem sincs felháborodni valamin, hisz mire én arra a szintre jutnék már rég Tesót nyugtatom. 🙂 Végül is hasznosan telt a sorbanállás is… amivel csak egyetlen gond volt, hogy majdnem 11 lett, mire elindultunk, pont kezdett nagyon meleg lenni. Kalap fel, irány a vörös agyagos út. Nagyon csúszós volt az agyag tele hatalmas pocsolyákkal… szép vörös lett a bakancsunk is. Nagyon élveztük a természetet, találtunk dohányföldet, megnéztük közelről, olyan puha, bársonyos a levele. Volt ahol épp szedték a leveleket… Aztán láttunk tüskés fát, aminek a törzse volt durván tüskés, alig bírtunk letörni egyet…. rendesen a fa kérgéből van, nem olyan különálló valami, mint a rózsánál. Nagyon szép a völgy, legelésző bikák, mert itt tehenet nem láttunk sehol, vicces feher madarak a bikák körül… lovak, banánligetek, cukornád, kávéültetvény… minden volt, és mindent meg is vizsgáltunk alaposan. Találtunk kávészemet is, már piros volt, Tesó persze meg is kóstolta, de csak sima zöld íze volt, semmi extra. Jó volt már az emberektől távol lenni… csak ökrös fogattal találkoztunk, meg pár lovassal. Szerencsémre egy körül beborult, kicsit csökkent a kánikula, a magas pára.. nagyon durva. később még az eső is eleredt, szerencsére pont volt egy kis házikó, ahová behúzódtunk, így nem nagyon áztunk el. Na de aztán csúszott ám eszméletlen… de nekünk már nem volt gond, úgyis nyakig sarasak voltunk. Hazaértünk jó fáradtan, megismerkedtünk új szomszédainkkal, egy holland párral, most fejezték be a főiskolát, utaznak fél évet, ők is Kubában kezdenek, és Braziliában végeznek. Kedvesek, barátságosak, jót beszélgetünk. Persze azért Tesó megjegyezte, hogy mi mennyit melózunk egy ilyen útért, míg Európa nyugati felén erre a Gap Year Travelling-re külön üzletág van a biztosítótól kezdve a túraboltig, mindenhol, hogy az évet kihagyó diákok, vagy a frissen végzettek elutaznak hátizsákosan fél évekre. Hát soká lesz ez még a magyar egyetemistának elérhető. Mi közel 40 évesen engedhetünk meg egy ilyet. Az ünnepi vacsorát együtt töltjük velük, nem áruljuk el, hogy mi kevesebb mint felét fizetjük ugyanazért… az út végére mi már kiokosodtunk. 🙂 Na meg vettünk 5 pohár jégkrémet a családnak, meg magunknak is a szilveszteri bulihoz való hozzájárulásként. Gondoltuk legyünk jó fejek… meg hát új év van. 🙂 Homár kaptunk, meg sült banánokat, meg minden jót… aztán végül is nem lett nagy parti. Én az egész napos hőségtől, a náthától, meg a 2 üveg sörtől 9-kor már kidőltem, de Tesó is lefeküdt nem sokkal később. A faluközpontból szólt a dizsi, de nem volt valami vonzó zene, inkább aludtunk. Tesó hajnal fél 3-kor felébredt, jó zene szólt a központ felöl, felkelt és megnézte.. él? koncert volt, olyan Buena Vista-s big band féle zene, jól érezte magát, 4-re ért vissza, akkor lett vége a bulinak. Sajnálom, hogy nem mentem vele, én is megnéztem volna, és ráadásul felébredtem mikor elment, de mivel nem szereti a tömeget, gondoltam csak kiül a teraszra… na mindegy, így jártam, legközelebb nekem is szól, megígérte.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d