Trinidad
2013. december 18.
Reggel maminál furcsa utcazajokra ébredünk. Árulják a ki tudja miket, de az biztos, hogy hangosan. Közben kakasszó, kutyaugatás, lovas szekér, autó és a jó ég tudja mi megy a macskakövön, de én nem birok tovább aludni, és még a nagyon mélyen alvó Tesókám is ébredezik. Reggel ölembe veszem a tablet-et, hogy ma most már akkor tényleg utolérem magam, és kicsit rövidebbre veszem a sztorikat…. elég a lényeg, de megcsúszni nem szeretnék megint. Tízkor átmegyünk a másik helyre, ahová eredetileg indultunk… na hát ez nagyon más… király a hely… csodaszép tetőterasz, kilátás a hegyekre, a kis étkezőben 2 oldalról nyitottak az ablakok, kellemes szél fúj be, Tesó felkészül Trinidad-ból, én pötyögök tovább… 12-re kész az összes lemaradás, nem gmail draftba írom, mert ott akadt össze minden, hanem office text-be. Elmegyünk sétálni végre… olyan mintha valami megfestett helyen mászkálnánk. 🙂 Színes házak, a macskaköves utcák kicsit meredekek, a házak előtt emberek ücsörögnek, meleg van… csendéletet lehetne festeni. Persze lépten nyomon kínálnak valamit… lassan megtanuljuk figyelnem kívül hagyni, de amikor a néni rámszól, hogy kis barátom, támogassam a szegényeket, akkor azért csak felháborodok kicsit.. hisz egész életében a magyar és kelet-európai segélyen élt, most is ott költöm a pénzem, ő meg nem dolgozik, nekem ne követelőzzön, inkább dolgozzon valamit. Megyünk tovább egy régi templom homlokzatához, ami közvetlen közelében egy kockabeton valamit építenek. Kár! Találtunk egy játszóteret is.. az elsőt Kubában… vigyáztak is rá nagy lakattal, nehogy tönkretegye valaki és használja. 🙂 Sétálunk tovább, felmentünk egy dombra, ott szétnézünk, látszik a tenger, a másik oldalon a hegyek… nem rossz hely ez. Egy másik romos templomot találunk, de már nagyon éhesek is vagyunk. Találunk egy helyi pizzázót, 10 pesó a sonkás, 7 a hagymás pizza. Kb. 180 Ft-ból megkajálunk. 🙂 Vizet 1,5 cuc-ért veszünk, dupla annyi, mint a kaja. Sétáltunk tovább, kicsit hőgutát kaptam…. bevásárolunk vizet, sört, santiago-i rumot, pinita-t (szénsavas ananászlé) és TropiCola-t aztán hazamegyünk pihenni. Este vacsizni kinéztünk egy helyet, ahol 6-ig 25% kedvezményt adnak… minden nagyon jó volt, iszonyatosan izletes és design kaja… nagyon jól érezzük magunkat a fizetésig, amikor kiderül, hogy a kedvezmény csak a sörre és a tapas-ra van. Tudjuk, hogy ez egy random jött kitétel, kicsit veszekszem is a pincérrel, hisz mikor leültünk, még rá is kérdeztem… megint lenyúltak… most nagyon mérges és szomorú vagyok. (La Botija) Leginkább mert olyan jól éreztem magam, és annyira elrontották egy pillanat alatt. Hazajövünk el is panaszoljuk a háziaknak a dolgot… sajnálkoznak, de közben látszik az is, hogy ezt ők teljesen elfogadják. Ez van. Mondtam neki, hogy a leginkább bosszantó, hogy a kissrác a 17 pesós pizzából a 3-at vissza akarta adni, míg a drága helyek meg átvernek. Szomorú. Megbeszéljük, hogy mi legyen holnap, opció elmenni a hegyekbe, tud sofőrt 25 cuc/főért, ahol a vízeséshez a belépő még 10 cuc/fő. Hát mélázunk nagyon… sok pénzt kérnek, más országban fele ennyiért fogunk tudni kávéültetvényt nézni, meg itt semmi sem az, aminek hívják… félő, hogy átbaszás az egész, mint minden ebben az országban. Tesó is csalódott… otthonról szebbnek látta Kubát, mint innen testközelből. Na mielőtt még nagy sajnálkozásba kezdenénk, épp a tetőteraszon ücsörgünk rumos ananászlét szürcsölgetve. 🙂 Nagy baj nincs azért. Holnap megyünk a helyi vonattal megnézni a cukormalmokat… az olcsóbb, aztán eldöntjük mi legyen. Jut eszembe (a rumos ananász ugye), hogy ma este voltunk netezni, 20 percet vettünk 3 cuc-ért, és a 20 perc alatt alig bírtuk a 9 levelet elküldeni, pedig minden elő volt készítve. Sajnos pár bejegyzéshez a képek is lemaradtak és a sorrend sem stimmel, de a dátum ott van mindenhol. Majd ha civilizált helyre érünk, töltünk fel képeket.
[Tag Kuba, Trinidad]
-
- img 7208
-
- img 7245