Sziasztok!
Nem nagyon bírunk a fenekünkön ülni, megtaláltam a megfelelő embert az állandó menéshez. 🙂
Ezúttal a húsvéti hosszú hétvégén ugrottunk el Horvátországba.
Nagyon szeretem, hogy Gábor is elég könnyen kilép a komfortzónájából, nem ideges, nem stresszel, majd lesz valahogy, menjünk előre típusú ember.
Így keveredtünk már odaúton a havas hegyi utakra, ahol jóval több hó volt, mint számítottuk. Cserébe egy lélek sem járt arra, és fantasztikus táj, és kilátás fogadott minket. Mennyi csodálatos hegy és kirándulási lehetőség van arra is. Miért mindig csak a tengerpartra mennek az emberek?
Aztán a szigeten kiderült, hogy az előrejelzett 12 fok helyett 16 is van, így gyors vettem én is egy rövidnadrágot, sokkal kellemesebb volt így. Jól le is barnultunk. 🙂
Persze turista még alig volt, inkább a szállást kiadó emberek gyűltek össze és kezdték el a készülődést a szezonra. Látszott, hogy rég nem látott ismerősök találkoztak újra, nagy volt az öröm és a hangzavar. 🙂
Novalja volt a bázis, onnan mentünk Pag felé az első nap egy kis kősivatagi kirándulásra, aztán másnap Lun városkába mentünk az északi csücsökbe, ahol miután kinéztünk a sziget legvégén, az 1200-2000 éves vad olajfa erdőt néztünk meg. Fantasztikusak ezek a fák.
A harmadik nap Metajna városból indulva mentünk egy kört. Itt vannak azok a hatalmas orgonaszerű kövek, aztán a kör északi oldalán többféle kőzettel is találkoztunk, nagyon érdekes volt. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen változatos lesz a táj.
Utolsó nap hazafelé Pag városban sétáltuk egyet, aztán a szigetet a kontinenssel összekötő híd előtt megnéztük a mini erődöt, végül Zadarban volt az utolsó megálló. Zadarban nagy mákunk volt, mert épp fújt a szél (na nem ez a mák), de szólt a szélorgona a tengerparton. Ez nagyon vicces volt… bár hosszú távon hallgatva azt hiszem idegbajt kapnék tőle.
Na de akkor jöjjenek a képek, jó szórakozást hozzá. 🙂
https://photos.app.goo.gl/FiogZHeVE35z6UoE6