Posts Tagged With: vulkán

2014. január 25.
Reggel 7-re kértünk reggelit, persze mi értünk hamarabb a konyhába.. a szakács utánunk érkezik.. hát ez van, túravezetőnk biztos megvár. Ez a hely durva, olyan kaját kapunk, hogy nagyon… iszonyatosan nagy, és finom. Tele hassal megyünk a találkozóhelyre, 7 percet késtünk csak.. és emberünk is megérkezett már. Akkor uccu neki, fussunk fel a hegyre. Elvileg 3 óra a park bejáratától, plusz a faluból a bejáratig még egy óra… és majd 2 óra vissza. Elinduluk hegynek fel, én alig birok menni, annyit ettem reggel. Ez nagy hülyeség volt tőlem bekajálni túrázás előtt. Na de majdcsak elmúlik nemsoká. Mert mi itt azonnal elindultunk a nagyon meredek hegyoldalon fel, és mivel vulkánra megyünk, nagyjából ilyen lesz végig. Mire a bejáratboz érünk, már kifulladva lihegünk. Innen még 3 óra. Kemény lesz! Kávéültetvények között haladunk tovább, kérdezgetem, sokon nincs levél… elvitte valami betegség.. a másik meg olyan szép, erős… az meg egy nagyon erős tűre van szemezve új ág, azért olyan szép, egészséges. Közben avokádófa… tele gyümölccsel… hmmm… ha nekem egy ilyenem lehetne otthon, de jó lenne. Megyünk keményen felfelé (arriba, arriba), sűrűn megállunk… időnként leesik a vérnyomásom.. az a hülye reggeli. Aztán nagy nehezen felérük a kilátóhoz, még félúton sem vagyunk és mi már 10 percenként megállunk levegőért kapkodva… teljesen kész vagyunk. Na de itt tartunk egy nagyobb pihenőt. 2200 méteren vagyunk, 2 óra alatt 600 métert jöttünk fel, és még 800 hátra van… elvileg még két óra. Na de a kilátás… már innen is pazar… rálátni San Pedro-ra, meg a tóra… szép idő van, süt a Nap, de nincs durva hőség… jól esik a pihenő. Akkor lendüljünk neki a következő menetnek. Kb. 20 percet megyünk egyhuzamba… de aztán vissza a 10 percenkénti szusszanáshoz. Nekem végre elmúlt a reggeli.. jobban is érzem magam, jobban bírom. Elkaptam a ritmust… mély légzés, lassú, apró lépések.. nem megy fel a pulzusom az egekbe, tartom a tempót elég jól. Na de azért pihenni így is kell sűrűn, csak nem érzem magam szétesve. Tesó egy idő után kezd kifulladni, a hátizsák nála van… nem mindegy… egy kis időre át is veszem… nem jó. Ha megkötöm a derekamnál nem tudok elég mélyeket lélegezni, ha nem, akkor húzza a vállam… meg nehéz is. Felborul az egyensúlyom, nem megy már olyan jól… de legalább Tesó is fellélegezhetett egy kicsit. Akkor háti vissza, nem sok van már.. lépcsők végig… nem szeretem, jobb volna csak úgy menni, de ahhoz meg túl meredek. Mindeközben helyi emberek jönnek szembe hatalmas farakást cipelve a hátukon, amit homlokpántokkal tartanak. Némelyik öregember.. nagyon szívós emberek.. én akkora farakást valószínűleg meg sem bírnék mozdítani. Nemhogy levinni a hegyről. Meg a helyiek ide járnak a kávét nevelgetni.. heti egyszer tuti "felszaladnak".. én meg itt halok meg mindjárt. Eszméletlen nagy por van végig, nem is értem mitől olyan haragos zöld a kávé, meg olyan sűrű az erdő. A hegy tetejéhez közeledve már csak erdő van.. időnként vizes kicsit… valszeg a délutáni felhőkből csapódik ki. Mert itt a tó körül minden délutánra befelhősödik az ég. Ez itt a tó mikroklímája… de közben egy hónapja nem esett eső. Az csak májustól októberig van. Na nagy nehezen felérünk… a kardioedzsés megvolt mára.. keringésünk rendben van egy időre, biztos jól átmosódott a legkisebb hajszálér is bennünk. Na de fent… 3000 méteren a kilátás szédítő. 1400 métert jöttünk fel, és annyit is látunk most lefelé. A tó… körben a hegyekkel… hát ültünk itt egy darabig csendben, mire elkezdtünk fotózni, beszélgetni. Ilyet elképzelni sem lehet… igaz belehaltunk, hogy feljöjjünk, de megérte. Csodaszép.. leírhatatlan a látvány. Majd egy órát itt vagyunk, pihenünk, bámuljuk a tájat.. Tesó a siklóernyőzésről mereng… keressük a starthelyet, a leszállóhelyet.. nem lenne könnyű… nincs egy tisztás leszállni. Mellettünk a másik vulkán, bakker az még magasabb, még jó, hogy nem arra mentünk. Akkor lassan irány vissza, de lefelé még rosszabb. Nekem 20 perc után már fáj a térdem… 2 óra az út. Iszonyat meredek… és akkor jön még egy… elkezd csikarni a hasam.. nem hiszem el.. a vulkán tetején kell pont elkapnia a hasmenésnek. Még csak bokor sincs, meredek hegyoldal, sűrű erdő… túravezetőnk meg már elöl lohol. Nagy nehezen megtalálom a megfelelő helyet.. hát nem részletezném a meredek lejtőn, dzsungelben való f***ás élményeit… 🙂 Kicsit jobb.. megyünk tovább lefelé…. fél óra múlva ismétlés.. de legalább most már végre vége… érzem, hogy jól vagyok, nem lesz gond. A túravezető szerint lehet hogy azért, mert hideg volt fent.. a hirtelen jött hőmérsékletváltozás, én gondolok a nagy magasságkülönbségre is… vagy a csokis sütire, amit hoztunk magunkkal és a csúcson ettünk egy kicsit, bár Tesónak nincs baja. De végre okés minden, már csak a térdünk fáj egyre jobban… de végül leértünk a bejárathoz, nincs több lépcső, szikla, csak az aszfalt meredek, de legalább nem lépcsős. Az út szélén zsákokban árulják a kávégyümölcsöt… azt mondja 3 q kilója.. és 3 kiló gyümölcs (azaz frissen szedett piros kávé) kell egy kiló kávéhoz. De a folyamat nagyon bonyolult. először szárítják egy napot, hogy a héja lejöjjön, aztán leszedik a héját, megint szárítják pár napot, hogy a csúszós húsát le lehessen mosni. Aztán megint szárítják… és pörkölik. Na lehet valamit kihagytam, nem értettem, hisz ugye mindezt spanyolul beszélgettük. Majd biztos megyünk még kávéfarmra, majd akkor pontosítok. Visszaértünk San Pedro-ba, elválunk és kb. 10 méterrel később egy néninél ragadunk, aki frissen csavarja a narancslevet 5q-ért egy pohárral. Megiszunk rögtön 2-2-t, meg veszünk egy 2 literes palackkal is 10q/liter-ért. Akkor már csak buszjegy kell holnapra… kiderül, hogy a hippinegyedben, ahol lakunk olcsóbb a buszjegy.. 150 helyett 100q-ért utazunk vissza Antiguába ketten. Ez jó… fél 8-kor megy a busz, megint 6-kor kelünk. Visszaérünk, iszonyat porosak vagyunk, nekem a lengatya alatt fekete a lábam… tusolás… én le is dőlök, kicsit kipurcantunk. Vacsira olyat eszünk, amiről csak álmodozunk manapság… nagyon jó sült marha… grill zöldség. Lehet sok a léhűtő hippi, de aki dolgozik, az legalább megtanítja a helyieket főzni… hogy tovább is lássanak a tortilla, borito, rizs és babon. Nagyon jót eszünk, és baromi olcsón… (Café Atitlán). Ez megint egy jó nap volt! 🙂