Posts Tagged With: vulkán

Ma vonatoztunk egyet

2014. február 18.
Ma csak 6-kor kelünk.. 🙂 fent is vagyunk már mindketten… régen aludhattunk már ilyen sokáig. 😉 Negyed 8-kor már a pékségben válogatjuk a reggelit. Még Tesó is rákapott.. sőt édeset is választott magának.. kettőt is. Nem ismerek rá! Megérkezünk időben a buszmegállóba… persze a busz késik negyed órát. Na nem is lenne ez különösen probléma, csak ugye azt írták, hogy ha korán megyünk, akkor még van esély ellátni az óceánokig.. de később elkezd felhősödni, és akkor bebukta az egész. Na persze valószínűleg nem ezen a 15 percen múlik… de morgok kicsit. Na de menjünk… Cartago-nál megállunk, veszünk még fel embert, ez itt nem csak turista járat, hanem a vulkán oldalában lakók járata. Cartago után hegynek fordulunk, irány az emelkedő fel az Irazú-ra. Majdnem 2000 métert megyünk felfelé… nagyon szép a táj.. de persze támadnak a felhők… itt mi semmit sem fogunk fent látni.. na mindegy, nem jöhet minden össze.. a krátert megnézzük. Útközben épp hagyma és krumpliszedés van. Nem is láttam krumpliföldet eddig.. meg drága is a krumpli.. itt sült platano van helyette. Gondolom ez a párásabb, hűvösebb klíma jobban bejön nekik. Keresem a borsót.. de az nincs.. annak ez még mindig meleg lehet. Felérünk fél 11 körül, megvesszük a jegyet.. teljes a pára és a köd. Nincs mese, 3432 méteren voltunk, felhők jöttek, mentek, hideg is volt, tűzött is a Nap. Nem valami finom, kellemes klíma. Minden nagyon erős. Ahogy megérkezünk a parkolóban valami mosómedveszerű, (de valami más fajta) állatok jönnek kaját szedegetni, lopni, kérni. Nagyon nem félnek, felmásznak az asztalra, résen kell lenni. Elsétálunk a kráterhez.. ez most itt nagyon laza.. felvitt a busz a hegytetőre, csak kb. 500 m-t kellett sétálni a kráterig. Nagyon érdekes volt, hogy egy másik kráter beomlott, vagy nem tudom hogyan, de megtelt vulkáni hamuval, meg kővel, és egy nagy, lapos terület keletkezett. Aztán ennek a szélén már rendesen bokrok, fák nőttek, és mostanra már a placc közepén is kinőtt a fű. A nagy kráterben sajnos most nem volt zöld tó… pedig kellett volna, hogy legyen.. csak már a száraz évszak közepén vagyunk.. ezért most nincs. (Mondjuk akkor legalább felhők se lettek volna.) De egyébként meg látványos volt a kráter.. a széle olyan volt, mintha csak 50 cm lenne.. de lehet csak messziről látszott olyan élesnek. Felmentünk még egy kilátóhoz, ahonnan bele lehetett jobban látni a kráterbe… jót sétáltunk, láttunk mosómedvéket kukázni.. édesek… de a kráterből sokkal többet nem láttunk… viszont a hegy másik oldala nagyon ott volt. Mintha repülőn ülnénk.. hatalmas paplanfelhők alattunk.. felülről süti a Nap.. csodás. Lassan elindulunk visszafelé… fél 1-kor megy a busz. Tesó utánaszalad egy mellettünk elrobogó (kb. 5 km/h) autónak.. elvinnének valameddig? Hová mennekő Cartago-ba.. persze, szálljunk be. Hát akkor megspóroltunk 8$-t, meg két órát. 🙂 Szimpatikus amerikai pár épp itt nyaral.. nem szegények, de szerények és normálisak. Legurulunk, megbeszéljük ki merre járt már a világban.. szokásos utazós, ismerkedős témák. Aztán kipattanunk.. juhéj… ezt jól csináltuk. Egyébként is úgy terveztük, hogy megnézzük a várost. Eszünk valami casado-t, nem értem minek van ezeken az ételeknek ennyi nevük.. hisz mind ugyanaz. Bab, rizs, kicsi sali, sült banán meg kevés hús. Jó sokat fizettünk, pedig ez volt a legolcsóbb hely.. 6000 colón, azaz 12 dollárt.. nem megy itt az olcsón kajálás… drága Costa Rica. Sétálgatunk a városban, van egy nagyon szép katedrális, meg egy rom templom, amit sokszor újraépítettek, de a földrengésekben mindig összedőlt.. aztán az egyik építkezésnél feladták valamikor az 1800-as években, azóta úgy áll. Lassan kimerítettük a város adta lehetőségeket.. de nézd már.. ott egy pár sín. Mi lehet ez? Vonat biztos nincs.. látszik ezen rég nem járt semmi. Azért nézzük meg az állomást.. körbe kerítés.. biztos a spanyolok elvitték a modzonyokat magukkal… azóta sem megy. Aztán kicsit arrébb.. de ez úgy néz ki, mint amit nemrég használtak. Kérdezzük meg… mikor járt itt vonat? De persze nem tudom a múlt időt.. és a válasz is meglepett. A következő vonat 4-kor megy. Hogy mi? Ez itt jár? De hát lezárva az állomás.. na akkor keressünk angolul beszélőt.. nem találtunk, de megerősítették, hogy a vonat jár, 600 colón és 4-kor jön. Hát akkor ezt kivárjuk.. és ma vonatozunk. 🙂 Utoljára Kubában láttunk vonatot Trinidad-ban… ott is csak sétajáratot. Fél 4 körül gyülekeztek az emberek a zárt kapunál.. hát itt tényleg lesz valami. Jött egy rendőr, kinyitotta a kaput.. meg a síneknél is.. aztán a peronon jött a jegyárus néni.. 550 colón lett/fő. 500 colón=1$ Na de a vonat.. vajon mennyire vonat? Végre megérkezett.. inkább olyan HÉV típusú.. talán dízelmotorral.. két vagon összesen. Megmosolyogtató. 🙂 De vonat.. király! Mellesleg az állomás, azaz az épület be volt zárva.. nem ám azt használjuk jegypénztárnak.. túl szép ahhoz. A vagonok nagyon tiszták.. jobb, mint otthon.. és az ülések.. tiszta Japán.. fordigathatós. Azannyi.. betört a civilizáció rendesen. Lassan elindultunk.. ajaj… pedig hogy dícsértük.. de itt a bádogváros a sínek mellett. A szokásos rozsdás bádogfalú, ablak nélküli viskók. Csak van itt is ilyen.. na tényleg nem sok.. de azért létezik. Aztán a következő meglepetés a villanegyed volt… teniszpályával. Hát gazdagok mindenhol vannak. Megint kávéültetvények voltak útközben.. hol vannak a kakaófákő Szeretnék egy kakaófaültetvényt látni. Elmegyünk San Perdro, San Jose egyetemi negyede mellett. Jól öltözött diákok.. szép parkok… aztán megérkezünk végre a csodaszép állomásra. Nagyon szép, régi épület.. bezárva, lelakatolva.. körülötte állnak sorba az emberek, hogy felférjenek.. de az épületet nem használják. Elég vicces a látvány. Hazasétálunk.. útközben egy boltban veszünk kész kaját.. salátát.. de jó lesz majd vacsorára. Fél 7-re érünk haza, hosszú nap lett, elfáradtunk. De holnap laza lesz… nem megyünk el a 6-os busszal, csak a 10-essel… akkor is 2-re ott vagyunk Puerto Viejo-ba.. a panamai határ mellett a Karib-tengernél. Végre pihenünk majd kicsit. 🙂

Categories: Costa Rica | Tags: , , , , | Leave a comment

Ometepe-sziget

2014. február 11.
Valaki reggel 5-kor már pakolászik a konyhában, aztán meg beszélget, vagy telefonál egy órát… akkor akár fel is kelhetünk. Még Tesó is felébred a zajra. 7-kor már pénzért sietünk egy ATM-be, aztán irány a busz. Megfigyeltük már máskor is, hogy reggel korán már nyüzsgés van, míg később a nagy melegben pihennek az emberek… szerintem még az iskola is így működik. Persze a piacon kell áttörni magunkat a buszhoz.. de legalább vettünk reggelire gyümölcsöt. 8-kor már úton vagyunk Rivas felé… a busz araszol, pedig jó az út is, másfél óra a kb. 70 km-es táv. Őrületes tempóban haladunk. Útmentén rendezett ültetvények vannak, banán, datolya talán, mangó (már kicsik vannak rajta.. hátha végül összejön, hogy egyek fán érett mangót). Az egész környezet rendezettebb… valahogy ez az ország más, mint a többi. Na azért nem osztrák patyolattisztaság… de a többihez képest nagyon látványos a különbség. Persze még meg sem állt a busz, amikor a taxisok már szállnak fel, keresik a turistákat, és kínálják a jobbnál jobb ajánlatokat San Jorge-ig, ahonnan a komp indul az Ometepe-szigetre. Megegyezünk eggyel.. 2$-ért visz kettőnket.. csatlakozik hozzánk még egy fiatal német pár, ők is kettőt fizetnek. Menet közben a sofőr elkezdte a sztorit, hogy kettő komp van ám, az egyik privát, a másik meg állami. Mondjuk nekünk az állami pont jó… és akkor jön azzal, hogy az 3 km-el messzebb van, 4$ páronként. Szegény, ha tudta volna előre mi vár rá, inkább néma maradt volna. Nem jó pillanatban kapott el… úgy lehordtam, hogy nagyon. Mondtam neki, hogy kompról volt szó, miért nem mondta előre. És egyébként is nem ketten, hanem 4-en vagyunk, így bőven pénzénél van. Próbált kicsit érvelni, de gyorsan rámhagyta.. látta, hogy ez most részéről bukott ügy… esélye sem volt szegénynek. Na morcos is lett emiatt, de 10 perc sem volt az út, nem érdekel, ha morcos… ne akarjon átverni. A kikötőnél fizettünk egy valamilyen helyi adót, 10 cordobát, meg a kompjegyet, 45 cordobát fejenként. Aztán vártuk a jó szerencsét.. a 10.30-as komp 11-kor indult… azt mondja mert meg kell várnia, míg a szembe jövő komp beér… de lehet inkább arra vártunk, hogy megteljen a komp. 😉 Veszünk a helyi árusnál valami herőce/csörege fánk féleséget.. lassan éhesek vagyunk már. Egy óra hajózás… hullámzik a tó, mintha tenger lenne. Baromi nagy ez a tó (161 km hosszú és 71 km széles). A Balaton a maga keskenységével meg a 77 km hosszával piskóta ehhez képest. Tízszer beleférne. Nem látni a túlpartot.. meg a két végét sem. Útközben a szigetet nézzük.. fantasztikus, ahogy a két vulkán magasodik… mindkettő felhőkalapot visel. Ezért van fent cloud forest.. a nap nagy részében felhőben vannak a csúcsok. A kicsi a száraz időszakban délutánonként kitisztulhat.. de nem feltétlen.. nekünk ma útközben megmutatta magát lentről. Átérünk Moyogalpa-ba, ott szintén taxik várnak minket… a német párral már a kompon megbeszéltük, hogy mennyiért szeretnénk menni. ők Santa Cruz-ba mennek, mi meg még onnan tovább Merida-ba. Ez 10$-al megdrágítja az utat, mert oda már csak nagyon rossz út vezet. De sebaj, mi kisebb elbizonytalanodás után kitartunk uticélunk mellett, még ha drágább, meg messzebb is van. És jól döntöttünk. Néztük az út menti helyeket.. jaj. 🙁 Nem voltak valami bizalomgerjesztők… aggódtunk is… aztán megérkeztünk a Hacienda Merida-ba, és itt minden más lett. Egy nicaraguai arc viszi a helyet… egy ősi családi birtok volt, amit államosítottak, majd lepusztult, aztán megvette, felújította, de mindemellett komoly lokálpatrióta. Környezettudatosságra neveli az alkalmazottait is.. akkor kapnak fizut, ha hoznak szeméttel telerakott műanyag flakont. Úgyanis ebből építi a épületeket iskolának, asztalokat, székeket… beleönti a betonfalba. Emellett angolórákat tartanak önkéntesek naponta többször.. konkrétan a szobák közti térségben. Mi is hallgattunk egyet.. nagyon jó. 🙂 A szoba 25 $, a kaja kicsit drága.. de volt itt egy másik hely nem messze.. majd felfedezzük a falut, biztos lehet máshol is enni. A kajak és bicikli bérlés külön-külön 15/fő a teljes ittartozkodásunk idejére. A túravezető 20-25/nap. Ettünk, kiolvastuk a lehetőségeket… felmegyünk holnap a San Ramón-vízeséshez, aztán kajakozunk egyet az Istian-folyón, ami a két vulkán közt van, meg ha az erőnk úgy adja felmegyünk a Maderas-vulkán tetejére, és ha lesz még időnk átmegyünk még egy természetes forráshoz fürödni… és persze feltétlen megnézzük a sziklarajzokat. Itt leszünk pár napot, jó helynek tűnik. Sok érdekes dolgot csinálhatunk majd, és megfizethető is más országokhoz képest. Egy-egy túrára 20-25 dollár fejenként.. Belize-be 70 volt és szerintem Costa Rica sem lesz kevesebb.

Categories: Nicaragua | Tags: , , , , | Leave a comment

Mombacho-vulkán

2014. február 10.
Ajaj! Ma már én is fosok! 🙁 Na de gyorsan rövidre zárom a dolgot, hisz a tünetek megegyeznek, így nem várok egy napot, máris elkezdem az antibiotikumot szedni. Tesó is tegnap reggel bevette a gyógyszert és mintha elvágták volna. Ebben reménykedem én is. Van 3 órám, hogy rendbe jöjjek, 10-kor indul a túra. De a gyógyszer nálam is gyorsan hat, így mire megyünk már szinte kutya bajom. Azért banánkúrát tartok ma.. meg egy müzliszelet a hátiba későbbre. Reméljük lassan túl leszünk ezen a fertőzésen, aztán minden mehet tovább a normál kerékvágásban. Az utazási irodánál persze várni kell kicsit.. olyan latinos a menetrend.. semmi meglepő. Jön a kisbusz, mehetünk a Mombacho-ra. Ahogy kiérünk a városból, máris hűvösebb van… nagyon jól esik. Aztán kanyar fel a hegy felé.. a park bejáratánál kiszállunk.. egy pick-up-al megyünk tovább. Tesóval meg az idegenvezetővel mi a platón ülünk.. ez itt a világ legtermészetesebb dolga. Nekünk meg jó buli. 🙂 Kávéültetvények mellett haladunk, ez az egyik leghíresebb Nicaraguában… a Finca Las Flores. Fent kapunk egy kis kóstolót… Tesó persze főzet egy friss expresszót.. hát ahogy mondani szokta… Adta! 🙂 Erősre pörkölték a kávét..tényleg baromi jó volt az illata is. Aztán átpateroltak bennünket egy másik autóra, ez egy Ifa méretű autó nyitott busznak kialakítva. alapvetően ez ment fel a hegyre. Jó meredek volt, ment is egy darabig.. bár mi szívesen sétáltunk volna. Mire felértünk minden párás és ködös lett, és még hűvösebb.. a sál elkelt a nyakamon.. a szél is fújt. Megnéztük a csúcson a kis turista információt… milyen állatok vannak stb.. aztán irány a másfél órás túra. Az első kilátó máris a kráternél van… ezért most nem kellett megküzdeni. A kráter nagyon meredek, de ezt már benőtte a növényzet, tiszta zöld az egész. Nagyon misztikus… ahogy a meredek lejtőn nőnek a fák körbe.. le a mélybe. Az alján egy tó van, régen oda jártak a helyi lakosok vízért. Sajnos mi most nem mehetünk le… nagyon meredek és az ösvényt épp javítják. Nagyon más ez az erdő.. sűrű, minden egyes fán még másik 20 növény telepedik meg.. folyamatosan csöpög a víz a fákról… a felhő miatt ilyen párás. Igazi cloud forest. Mutatja a srác a begóniát, az orchideát, mimózát, diffenbachia-t. Végre most nyugiban sétálunk, nincs futás, mindent megmutat az idegenvezető rendesen. Elmagyarázza a vulkán történetét.. a növényeket, mindent. Aztán egyszer csak egy éles vonal mentén a cloud forest azaz felhő erdő átvált egy száraz trópusi erdővé… a talaj száraz lesz, a növényzet ritkább.. teljesen más… nagyon érdekes. Itt egy orchideamezőn találjuk magunkat gyönyörűszép kilátással Granadára, az Apaya-lagúnára, a Nicaragua-tóra. Azannyát.. nagyon szép! Aztán odamegyünk egy kis lyukhoz teljesen közel.. mintha egy nagyobb rókalyuk lenne.. kb. egy méteres átmérőjű lyuk a földön.. és ott szépen jött fel a gázos gőz a Föld gyomra felöl. Ez nagyon komoly. Kérdezzük milyen mély… több, mint ezer méter lehet.. végül is le a magmáig. Bakker… ez komoly.. ebbe belegondolni. Nem is annyira látványos, hanem inkább a tudat a szédítő. Visszamegyünk a felhőbe, aztán egyszer csak ott van valami a fán… egy lajhár. Egy béjbilajhár van rajta, szépen eszegeti a levet. Nem kapkod ugye… Ő nem olyan fajta! 😉 Visszaérünk, busszal le, aztán vissza a városba. Szépen melegszik a levegő megint. Na akkor mosatás, séta le a tópartra.. és megtámadnak minket. Na nem emberek, hanem valami durva muslincafélék lepnek el minket.. van amelyik csíp is. Lehet ez a sandfly.. nem tudom magyarul.. homoklégy?.. mindenesetre nagyon kellemetlen. Sétálunk egyet a sétányon, aztán bemegyünk a strandra, ami most üres és tárva-nyitva, mint télen a siófoki strand. Mert ugye itt most "hideg" van… nem lehet fürödni. A tópart nem valami szép.. kiégett fű tele szeméttel. Visszafelé a nem annyira turistico utcán megyünk.. csak 2 utcával vagyunk a pompától, és máris putri van. Bádog, homok, mocsok.. aztán a város felé közeledve egyre jobb… végül a főtéri katerdálishoz vezetett az út. Nem semmi. Aztán csodák csodájára elered az eső. Lassan, csöpögősen indult, nem is sok reményt fűztem hozzá, de aztán lett egy rendes 15 perces eső. Rég láttunk már ilyet (valamikor január elején Cancunban esett utoljára rendesen) egészen jól esett, hogy esett. 🙂 Visszaérünk a tiszta ruhákkal, tervezgetjük a holnapot.. megyünk az Omepete-szigetre a Nicaragua-tóra. Nem lesz egyszerű az sem.. főleg a szigeten a közlekedés. Aztán elmegyünk kajálni egyet.. és ma korán fekszünk, hogy reggel időben elinduljunk. Szerencsére a hasunk teljesen rendben van… én beveszek még egy napi adagot, Tesó ma abbahagyja.. 3 nap helyett kettő is elég lesz ebből a méregből. Jó erős gyógyszer lehet ha pár óra alatt mindent helyrerakott. Jobb nem szedni túl sokáig.

Categories: Nicaragua | Tags: , , | 1 Comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d