Posts Tagged With: Vietnám

Akkor kezdjük egy kis nyelvészkedéssel, ha már úgyis szakadt az eső reggel. Szóval itt minden szótagot külön írnak. Azaz az ország neve Viet Nam, a főváros Ha Noi, és most Sa Pa-ban vagyok. Persze a nyugati világ miatt sokszor írják egybe, de van amikor azért nagy betűvel írják, hogy éreztessék a tagolást, így lesz SaPa. Aztán van amikor teljesen nyugatiasan írják, és akkor lesz Sapa. Már tudok köszönni: Xin Chao, és tudom a köszönömöt: cam on. A rizs com, a tészta pho, csirke ga, a marha a bo, a zöldség a rau, a kávé cá phê. Egyenlőre ennyi. Viszont a Google Fordító applikáció nagyon állat, sokat segített már. Például tegnap így tudtam meg, hogy siessek vissza, mert nemsokára megy az utolsó felvonó. Persze angol-vietnámi változatban használom. Szerintem biztosabb, mintha magyarral használnám. Még azt tudni kell a nyelvről, hogy ez egy tonikus nyelv, azaz ugyanazt a szótagot többféleképpen is ki lehet ejteni és a hangsúly határozza meg a jelentését. Szóval nem könnyű megtanulni, illetve figyelni kell a dallamra is és azzal együtt kell megtanulni az adott szót. Engem nagyon szórakoztat… szívesen utánozom le őket. Ők is mosolyognak rajtam, win-win helyzet.

Na akkor a mai nap… szóval reggel jó hideg lett és esett is az eső. Nem nagyon akaródzott felkelni. De mivel a „puha” ágyam kivetett egy idő után, végülis lecsoszogtam reggeliért, és reméltem, hogy háziemberemnek sikerült croissant-t szereznie és nem kell elindulnom az esőbe reggelit vadászni. És igen. 😊 Nagyon szuper, mert tényleg nagyon lassan indul a nap és nincs is miért sietni. Teát is kaptam, ahogy szoktam… béke van, nézem az esőt a teraszon a reggeli közben. Próbálom kitalálni, hogy mi is legyen… de leginkább a „visszafekszem egy kicsit” gondolatig jutottam el. Hát akkor legyen így. Azért egy fél óránál tovább nem aludtam, akkor hát legyen tus, és esetleg Tai Chizhatnék is kicsit. Annyira adja magát a lehetőség, és még hely is van hozzá. És így is lett. Nagyon büszke vagyok magamra, nem volt az álmosító idő túlzottan motiváló és mégis egyszer eljártam ameddig tudtam. Az, hogy meddig tudtam inkább nem részletezem, mert nem vagyok büszke magamra. De végülis legalább ameddig tudom, azt tudjam stabilan, a többit majd később pótolom.

Aztán elkezdett melegedni az idő, ideje elindulni. Alapvetően városi téblábolás a cél, venni kell testápolót, mert lassan elfogy, amit hoztam. Kell buszjegy holnap reggelre Ha Giangba, meg szállás.

Az első szállás visszaigazolt, aztán írt, hogy mégsem jó. Nem volt szép tőlük, hogy nekem kellett a rendszerben törölni a foglalást és kérni, hogy ne legyen törlési díj. Írtam is a bookingnak, hogy ez így nem volt szép. Nekik kellett volna. Na gyorsan foglaltam egy másik helyet. Ezúttal saját fürdőszobám lesz, rendes ággyal. Kicsit rámfér a kényelem. 2 éjszaka 500k. Viszont ha Csaba megérkezik hétfőn, akkor ketten is elférünk itt. Jut eszembe a testápoló sztori sem lett egyszerű. Lehet kapni Niveat kb 2 helyen, ami 150k. Érdekes módon nagyon nem volt testápoló egyáltalán az üzletekben. Sampon volt sokféle, de testápoló nem. Aztán a 4. üzletben, ahol egyáltalán árultak ilyesmit, találtam egy helyi gyártmányú krémet, 35k volt. Szerintem pont jó lesz. De ha nem, akkor megveszem a Niveát később.

Erről jut eszembe, hogy még befelé menet az egyik étterem teraszán hallottam, ahogy egy külföldi turista próbált kaját rendelni: ezt kérem, csak tészta nélkül. 😂😂 Többen szenvedünk zöldséghiányban. Nem vagyok benne biztos, hogy megértették, hisz a feltét alapvetően eléggé kicsi, és akkor most mit akar enni, ha nem kér tésztát.

Megint sötét lett, amikor sétáltam hazafelé, de még épphogy zártak a boltok, hatalmas forgalom volt az úton, így a kutyáktól nem kellett tartani. Jó csúszós volt az út megint, igyekszem nagyon óvatos lenni, mégis elcsúsztam. Igazából nem nagyon, szépen lassan térdeltem le, de a térdemet lehorzsoltam. Nem örülök, de hát istenem. Van tuti sebhintőporom, vigyázni kell, hogy ebben a párában nehogy elfertőződjön. Remélem gyorsan bevarasodik. Hazaérek, mutatom a háziemberemnek, de a legkisebbet sem hatja meg. Hát ennyit arról, hogy legalább egy kicsit sajnáltassam magam. Lemosom a cipőmet, aztán a térdemet, tényleg nem vészes, jöhet a kaja. Végül elszámolunk (720k a 4 éjszaka, 120k a 3 reggeli), kérek tőle reggel 7-re egy motoros taxit, fél 8-kor indul a busz. 15 perc alatt odaérünk motorral. Jöhet a pakolás, aztán holnap újabb ugrás a térképen Ha Giangba.

367 képet csináltam ma. A fényképezőgép az utolsó 20 kockánál már a lemerüléssel fenyegetett, de végül megúsztam némi visszafogottság mellett a teljes kikapcsolást.

De kezdjük az elején. Reggeli Pho. 😬😁 Nagyon jó ez a leves, meg minden, de reggelire? Tegnap kérdezte a srác, hogy mit szeretnék reggelire, azt mondtam, hogy amit ők esznek. Egyébként tényleg ők is ezt ették. Szinte zabkása! 😭 Megint kaptam egy rakat zöldet hozzá: citromfű is van benne, meg rendes fejes saláta levél, menta… és pár ismeretlen. Lefotóztam egyesével őket, majd otthon az elvetemülteknek megmutatom. Közben hétágra süt a Nap, megbeszéljük a motoros emberemmel, hogy akkor jön 9-re, addigra én is kész vagyok. Mondtam, hogy hová mennék, de mehetünk máshová is, rizsföldet szeretnék, meg falut. Elvisz Ta Van nevű faluba, ott letesz, sétálok egy órát, aztán felvesz egy faluval arrébb.

Persze a nagy vagányságomba lett némi megszeppenés, amikor egy kutya közelített ugatva. Az út meg arra vezetett. De ez nem egy házikedvenc, hanem házőrző… én meg ugye alapból is félek a kutyáktól. Fordulok vissza, hogy akkor most ez biztos egy házhoz vezet csak, de aztán jött egy fiatal srác, nagy műanyag kosárral a hátán, gyorsan a nyomába eredtem, megjelent a gazda, magyaráztam, hogy a kutya… nagyjából értette, de addigra a kutya is békés volt, hisz ott volt a gazda. Kicsit szidom magam… de közben meg pont így látom a szép dolgokat.. meg az igazi falut.. csak a hülye kutyák ne hoznának rám frászt. A bivallyal is simán megbirkózom, de az utánam jövő, ugató, falusi kutya nem vicces.

Jó volt ez a séta, de ez egy turistáknak berendezett útvonal, tele helyi népviseletbe öltözött etnikummal, akik a saját kézi készítésű dolgaikat próbálták rádsózni. Láttam frusztrált európai srácot, aki nem tudta higgadtan kezelni a helyzetet, berágott és rohamtempóba elindult. Sajnáltam, mert egyébként nagyon szép volt a táj, eléggé kulturálisan el lehetett utasítani az embereket, nem egy latin virtus volt. Vagy csak én azon már megedződtem. A legjobb a kutyás kaland ellenére is az volt, amikor bekeveredtem egy másik faluba, ahol a valóságot láttam, nem az üzletsort.

Bár ha a hegyeket nézem, felhős az ég, de mégis úgy néz ki, hogy ma kellene felmenni a Fansipanra, hátha szerencsém lesz, mint tegnap. De persze alapvetően arra készülök, hogy alattam a felhőpamacsok, felmentem egy csúcsra, de nem látok majd túl sokat. Mindezt egy vagyonért. Több a jegy, mint a 4 napi szállásom. 736k. Plusz a fogaskerekű a kabinos felvonóhoz még 100k. Drága egy nap lesz a mai.

Fent tejfehér köd fogadott, és eléggé hűvös is volt. Az épület pont úgy néz ki, mint bármelyik európai síparadicsomban, csak Pho-t adnak, vagy sült rizst, vagy sült tésztát. Úgy döntök, hogy várok egy fél órát, hátha ma is mákom lesz, és kitisztul. Tegnap olyan jól bevált a türelem. Nézem a tudományt is, a Windy map applikáción van műholdas kép… elvileg elfelé megy a felhő és aztán kitisztul. Téblábolok fél órát, aztán veszek egy gyömbérteát dupla áron, aztán telefonálok egyet, meg netezek, meg nézem az eget és az applikációt. Aztán a fél órából másfél lesz… lassan indulnom kellene mert nem fogom tudni megnézni… kicsit mintha tisztulna azért, elindulok… és akkor egyszer csak elkezdett rendesen tisztulni. Na nem lett teljesen tiszta minden, de a helyi viszonyokhoz képest szerintem ez nem is tud ennél jobb lenni.

Kicsit feszes tempóban jöttem lefelé. De mivel odafelé annyit szarakodtam, és mindenről ezer képet csináltam, így nem volt ezzel semmi gond. A fényképezőgépem is már egy ideje villog, hogy merül, szóval nem sok képet lehetne már vele csinálni. 17.29-kor érek le, 30-kor megy az utolsó, de persze nyilván nem hagynak fent senkit, de azért nem akartam volna magamnak sem a feszkót, sem az esetleges extra költségeket. Jobb ez így. A kabinban a már korábban emlegetett piroskabátos csoport jön velem, beszélgetek az egyik sráccal, Manchesterben tanult 2 évet. Az idős férfiak pedig nagyjából a főnökei a kormányzati hivatalban. Nem faggattam tovább. Nyilván pár szót értenek abból, amit beszélünk, nem kérdezem, csak amit mondd magától.

Visszafelé a vonat is már az utolsó… nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jól sikerült a nap és nem is késtem le semmit. Eldöntöm, hogy gyalog megyek haza, útközben eszek vmi nem levest, mert éhes vagyok már rendesen (3 mini banán, meg egy üres croissant volt az ebéd).

Hazafelé vettem vizeket, meg némi édességet, mert ez így nem állapot, hogy itt nincs desszert, vagy valami édesség. Oreo kekszig jutottam, nagyon béna. Meg vettem kesudiót is, hogy legyen vésztartalék nálam. 20 perc séta haza, ezalatt 3 kutya ugatott rám, egy jött is utánam. Persze sötétben, két falut összekötő úton, ahol pont bezártak az üzletek. Kevesebb a forgalom, a házakból meg kimászkáltak a kutyák, védik a házat. Igazából egyik sem volt vészes, inkább határt jelölő ugatások voltak, meg csak hátranéztem, és már ment is vissza a helyére, de azért nem örültem neki. Nem lehetne inkább bivallyal összefutni? Hazaértem, reggelire kérdezi a srác, hogy mit kérek: levest vagy tojást kenyérrel. Mondom neki, hogy hozzon croissant-t, de nem érti mit beszélek. Mutatom képen, ő ezt nem ismeri. Ezt meg én nem értem annyira, hogy ma vettem ebédre egyet a szomszédos faluban. Lefotózza a telefononról a képet, azt mondja, hogy majd hoz reggel. Meglátjuk siker-e neki. Eleve azt mondtam, hogy nem kérek reggelit, aztán ajánlotta, hogy hoz. Ha talál, az is jó, ha nem, holnap úgysincs semmi programom, Sapa városnézés, spontán séta lesz csak. Tudok bent reggelizni, ha ő nem talál.

Nincs erőm most átolvasni az egészet, így megy nektek, ahogy van. Majd reggel kijavítom a hibákat, de mostanra fáradt vagyok. Fél 11 van, lassan 2 órája írok.