Reggel viszonylag gyorsan eldőlt, hogy megyek tovább viszonylag hamar. Ilyen ez az eső, segít dönteni.
Azért kimegyek még egyszer a Parfüm-folyóhoz, ha már itt lakom 3 percre a parttól. Iszonyat tömegű víz mozog folyamatosan. És ekkora folyóból van nagyon sok. A vonattal legalább 4-en átjöttünk. Szép lenne a sétány is. Ha nem folynak egy kisebb folyó rajta keresztül.
Nem variálok sokat a reggelivel, épp megint nagyon esik, szembe jön egy Highlands Café, van cappuccino, meg csinálnak melegszendót, pont jó lesz.
A szállástól 6 percre van gyalog a buszos cég irodája, ahonnan indulunk, ez pedig pont a Hue Roaster-el van szembe (a tegnapi kávézó), így sikerült annyira időben érkeznem, hogy átugrottam 2db csokis croissantért. Útközben meg is ettem. Hisz melegen jó, vagy mi. Kár lett volna hagyni kihűlni. A buszút kb 2 óra. Nem túl izgi, rengeteg a belvíz, meg mintha itt még városi vízgyűjtő medence is lenne jó pár, mert szerintem magánemberként nincs ekkora medencéje, főleg egymás mellett 10 db. Az eső időnként rázendít. Ahogy látom Da Nang-ban is meghatározó szerepe lesz az esőnek.
1-re érek a szállásra, de a szoba még nincs kész, így járok egyet a közelben. Keresek motoros bérlést, mert a szálló 140k-ért tud adni. Nem sok kedvezmény a 150k-ból. Van a környéken sok kölcsönző, körbejárok, hátha lesz vmi.
Volt olyan, ami nem létezett, de aztán végül beszéltem egy sráccal. Mondom neki, hogy elmennék a Hai Van hágó régi útján, mert híresen szép panorámaút. Igen ám, de esőben igencsak veszélyes, sok a földcsuszamlás, meg egyébként se menjek egyedül, mondja a srác, hívják motoros taxit, mutatja, hogy a Grab 140k oda, inkább vitessem fel magam. Jobb lesz az. Jobban ismeri az utat, meg tudja, hogy mikor nem szabad menni. Akkor lehet, hogy elengedem most a motort, mert minden más egy helyen, és alapvetően nem vagyok messze a belvárostól sem. Grab-el olcsón és gyorsan odaérek mindenhová, és az esőben motorozást sem élvezem annyira a városi forgatagban.
Közben elkeveredtem a piacra. Az üzlet pont mint egy kínai boltban. A lényeg, hogy ők eligazodnak benne.
A piacon a helyi kocsmában szól a karaoke mindenki örömére. Vettem giganagy szőlőt. Nem annyira finom, mint amennyire menő. Meg persze a minibanán. Édesebb, kicsit keményen a húsa.
Visszaérek, megkapom a kulcsot, majd reklamálok egyet, mert a lepedő nem teljesen biztos számomra, hogy ki lett cserélve. De az új is durván gyűrött. Hát akkor ennyi.
Akkor gyors telefontöltés, és már hívom is a Grab-et, 20k-ért elvisz a Sárkány-hídhoz.
Szóval egy itt a Sárkány-híd a Han-folyón. Közelről egy eléggé robusztus fémvalami. Meg csövek. De azért vannak tüskéi is. Hatalmas a folyó, és látszik rajta, hogy áradás van, nagyon magas a vízállás, és iszonyat durván hömpölyög. Ez végülis már a torkolat eleje, nem sok van a tengerig. Azért most itt szépen el lehetne magyarázni mindenkinek a víz körforgását. Hisz ami itt folyik, az csak a pár napja az óceán felett keletkezett felhőből esett le. Csak most hoz magával egy csomó földet is az óceánba. A hídtól nem messze van a Freskók faluja, bár én inkább sikátorát mondanék. Kicsi kis terület, ahol valaki helyi művészlélek csodaszép képeket festett a falakra. Így néznek ki az utcák.
Szombaton megyek a visa run-ra, azaz el Lao Bao laoszi határra ahol kilépek (Laosz vízum kell), aztán visszajövök (Vietnám vízum), és folytatódik az utam hátralevő része. Ez nem kevés pénz (utazás 1000k, laoszi vízum 1200k, Vietnám vízum már megvan, 25USD), és rámegy egy egész nap. Az utazáson lehetne spórolni, ha helyi busszal mennék és nem egy minibusszal, aki ezt a vízumos kört szervezi, de félő, hogy nem jön pont vissza busz, a határ meg a semmi közepén van, ez most eggyel biztonságosabb. Ha mentem volna tovább, akkor okés, de mivel minden látnivaló nagyon messze van innen (12 óra busszal), így inkább nem megyek. Viszont a laoszi vízumhoz kell fotó, így fogok egy Grab-et, és elvisz a már rég kinézett fényképészhez. 25 perc séta lenne, ez kb 15k Grab-el, azaz motoros taxival. Késő van már, kezdek éhes lenni, esik is, ezért nem sétálok.
Full csatakosan érkeztem meg, hajam az eső és a bukó nyomait viselte, de még a pólóm is vizes volt. Azért sikerült egy normális képet csinálni. Ez az utána kép. 😂😂😂 Amikor megmutatta az ember, mondtam neki, hogy ez nem én vagyok, ezt nem tudom elmagyarázni a határon, hogy most készült. Legyen szíves mutassa meg az eredetit, és csak a ruhám vizes foltjait, és a bőr csillogását vegye le, így készült el a fenti kép. Félelmetes, hogy mennyire rettegnek a kortól.
Jó fej volt a fényképész, nem vette zokon, persze én is viccesen adtam elő magam. Jókat derültünk. Közben megnéztem a régi gép kollekcióját. Aztán elindultam, és megláttam szemben egy Viettel irodát. Majd valamikor a héten lejár az előfizetésem, gondoltam akkor előre megveszem a következő havit, hogy nehogy nekem valami fontos helyen ne legyen mobilnetem. 4 kiscsaj több mint fél órát küzdött ezzel. Fingom sincs mit bénáztak ennyit, de látszott, hogy bénáznak. Van blokkom a fizetésről, és legalább azt is megtudtam, hogy 17-én van a fordulónap. Meg adtak egy kódot, amivel az új hónapot aktiválni tudom, meg letöltötték a telómra a Viettel appját, mondjuk nem kérdeztek meg erről, de ez legyen a legnagyobb baj. Már sötét van, és mivel az ebéd csak banán volt, tényleg ideje enni. Kinézek egy éttermet nem túl messze. Halas kajái vannak. Grab és már úton is.
Kígyófejű hal, friss gyömbér, csili, tealevél. Nehéz volt időnként eldönteni, hogy melyik csíp. Nem mondom, hogy nem lehetett volna kicsit több a hal, de hát ugye itt állandóan kicsi az adag. 107k volt. A hal itt is drága. Szemben az étteremmel egy ping-pong klub. Nagyon jól esik végre ilyesmit látni. Sportot például. Itt valahogy minden csak a praktikum körül forog és kevésbé a szórakozásról szól az élet. Kivéve a karaoke-t persze. Minden üzlet sokáig nyitva van, ott ebédelnek, vacsoráznak akár az egész család. Napi 12 órát dolgoznak.
Az étteremből közben kicsit írogatok a családnak, Anyum segítségével megoldjuk a népszámlálást is. Szerencsére elállt az eső, így hazafelé inkább sétálok egyet. Mivel a szállás a tengerparttól 2 utcára van, így kimegyek teljesen a partig.
Éjjel a kivilágított Sárkány-híd. Persze ez időnként szint vált. Ezt gondolom már mindenki sejtette előre. Leértem a partra, kellemes, langyos szél fúj. Erős a hullámzás, de nem brutális. A parton éttermek, azért nyáron komoly élet lehet itt. A feliratra felhívnám a figyelmet. A part mentén végig szállodák, de épülnek újak is még. Nekem tetszik, hogy ki van világítva a part. Mert így lehet este is sétálni. először jutott eszembe, hogy ez olyan romi és jó lenne, ha valaki utazna velem. Mondjuk lassan 1 hónapja úton vagyok, én korábbra vártam ezt az érzést. Fentről megvilágított pálmafák.
Persze, ahogy szoktam elmentem a sötétig, ahol valami saras, sötét kis mellékúton jutottam ki az útra. Nehogymár a normális úton feljöjjek a főútra, mint mindenki más.
A 2 hete volt tájfun nyomai még itt is látszódnak.
Este kimosom a ruhákat, de majd 10 óra lett, mire elkezdem írni a blogot. Bealudtam rajta, így most csak vázlatot írtam este, és reggel fejezem be az írást. Furi, de éjjel felébredtem, és fejben a blogot írtam. Nem zártam le a napot, nem is aludtam olyan jól.
Hát ma este nem kell kimosni a ruhámat, elég csak szárítani.
Már korán reggel szakad az eső így nem sietek sehová. Akkor ideje lefoglalni a következő szállást, hisz holnap megyek Da Nang-ba. Ez nincs messze, 2,5 óra busszal. Hát nagy királyság van, mert iszonyat akciós árak vannak. Da Nangban negyedáron foglaltam szállást a Sapphire Boutique Hotelbe. 338k lesz a 2 éjszaka. Ez egy tengerparti szálloda, nyilván alapvetően tél van, így nagyjából gondolom üres a hely. Nekem jó poén a tengerparton sétálni esőkabátban is. Szeretem nézni a nagy vizet. Na meg egyébként a 27-30 fok nem épp hideg fürödni, ha nem esik az eső. Mert a tenger a Ha Longban is nagyon kellemes 25 fokos lehetett… itt, délen sem lesz hideg, mert hisz nincs hideg. De még mindig esik az eső, akkor lefoglalom Hoi An-t is. Ott is találtam akciós szállást, igaz „csak” harmadáron volt, nem negyedáron, de hát ez is nagyon menő hely lesz. Nem mintha most rossz helyen lennék. Azt hiszem itt is volt kedvezmény, de koránt sem ekkora. Mondjuk vicces lesz hátizsákkal bemenni a puccos szállodába… de nem először csinálok ilyet. Kubában a melósok buszát stoppoltuk le Tesómmal, és azzal mentünk az 5*-os all inclusive szállodába. Vicces volt. Az volt a szabály, hogy csak olyan dolgot eszünk, amit nem ismerünk. Nagy királyok voltunk 2 napig. Elvégre karácsony volt.
Na de vissza a jelenbe, itt nincs karácsony és nem is 5*, és reggeli sincs az árban, de azért elég menő helyek lesznek.
Lanyhul az eső időnként, de nem áll el teljesen. Mindegy, éhes vagyok, van esőkabátom, elindulok. első utam egy Hue Roaster nevű hely volt. Istenem, egy igazi csokis croissant. El sem hiszem. És persze egy cappuccino. Igazi hipster hely. Egy kis utcába kell bemenni (ez olyan max 2 motor fér el egymás mellett utca), és akkor beállsz egy garázsba. Onnan felmész lépcsőn és megérkezel a pulthoz. Kérsz, kapsz számot, és akkor ott is van kinti, benti rész is, meg van még egy emelet.
Nagyon menő a design. Nagyon sok kis tér van. És csak a helyiek járnak ide. Pedig ha egyszer felfedezik a külföldiek, tuti népszerű lesz.
Búcsúzóul kérek még egy croissant. Pedig ma reggel megint úgy tűnt, hogy nem a legjobb a hasam és el is döntöttem, hogy ma egész nap csak rizs lesz a kaja. Hát gyorsan elbuktam ezt a nem túl erős elhatározást. Mondjuk inkább azt, hogy érezhetően nincs semmi bajom. Mert ha tényleg szarul lennék, akkor biztosan betartanám az üres rizs diétát.
Megint úgy tűnik, hogy elállt az eső, akkor irány az Agribank ATM. 6 percre volt. Mondjuk közben rossz irányba mentem, meg többször megálltam térképet nézni. Nem tudom miért, de én itt állandóan eltévedek, rossz irányba megyek, túlmegyek. Vannak nagyon szűk, kis utcák, észre sem veszem. Na robogok az ATM felé, kicsit csepereg az eső, sebaj, mindjárt ott vagyok, és akkor elkezd szakadni. Amint látok valami fedett helyet megállok, egy másik ATM, de addigra már szarrá áztam. Hát keményen indul a mai nap. Eláll az eső, megyek tovább, legalább a motoron gyorsabban száradok. Nincs hideg, nem lesz bajom. Megvan a lóvé, akkor irány a mai program. Ki a városból, az egyik császár sírhelye a terv. Az ATM-nél felveszem az esőkabátot, de nem teszem rá teljesen előre a motorra, mert nekem nem esik kezemre, hogy nem látom a műszerfalat, az indexet, meg semmit. Megint elkezd esni, most egy üzlet elé állok be, mert ez így nem túl jó. Az esőkabátról elöl a nadrágomra folyik a víz, a kezem sincs védve, nem jó ez így. Meg akkor leveszem a szemüveget, semmit nem látok benne, jobb nélküle. (-1,25-ös, mielőtt nagyon aggódna valaki, nem vészes.) Megint elállt, akkor most már nincs mese, kívülre teszem az esőkabátot, mint mindenki, ennek így lesz értelme. Kb. 15 percre van a hely… de aztán megint rákezd rendesen, nagyon esik már mire megérkezem egy étteremhez, az emlékműtől pár száz méterre. Mondjuk ekkor még nem tudtam, hogy ennyire közel vagyok. A család épp ebédel, nincs itt vendég egész nap se, hisz szakad az eső. Kiterítem az esőkabátot, szandit is leveszem, jó lesz mezítláb is, mindenhol tisztaság van, állandóan söpörnek. Hozza is a néni az étlapot, meg mit kérek inni.
A jó kis friss leveles vietnámi tea… és az eső. Ebben érkeztem meg. Az meg ott a mocim a spontán vízfolyás mellett leparkolva.Zöldséges (káposzta, babcsíra, saláta, répa), tojásos rizs, meg szószok.
Hát nem sietek ugye sehová. Az ember lebékül magával, meg a világgal. Jó nézni az esőt, mármint a szakadó esőt. Híreket sem nagyon olvasok, küldök videót a családnak, de alapvetően nézem az esőt, meg iszom a teát. Mi kell még? Jó sokáig esett, legalább másfél órát itt voltam, mire enyhült az eső. Rutinos vagyok, nem kell megvárni, hogy teljesen elálljon, ha már csak csöpög, akkor lehet menni. Esőkabát úgyis kell, ez ma már úgy látom egész napra rajtam marad. Elindulok, és tényleg csak pár száz méterre van a bejárat. Jegyet veszek 150k, és akkor lássuk mi van itt.
Tu Duc császár 1848-1883-ig uralkodott. Még életében elkezdte a saját síremlékét megépíteni, 20 évvel a halála előtt készen volt a komplexum, ami aztán olyan drága és puccos lett, hogy végül lakóhelyül szolgált, míg élt. A feleségének, mármint az elsőnek a több, mint 100-ból, szintén itt van síremléke. Viszont a testét nem ide temették, hanem valami titkos helyre valahol Hue-ben, amit a mai napig nem találtak meg, mert mind a 200 embert lefejezték, aki a temetésben segédkezett. Ezek szerint ez a drága császár ismerte a fáraók történeteit és azokhoz próbált hasonló örökséget hagyni. Mondjuk sikerült is neki, mert az egyik leghíresebb és legnagyobb síremlék az országban.
Ezt a két fát Anyumnak küldöm, aki nagy szerelmese az öreg fáknak. Szerintem mangófák… de azért inkább nem tudom.
És akkor megint leülök a tó partján lévő kis pavilonban, és nézem, ahogy esik az eső. A tónál is jó lenni. Szakad rendesen. Felhívom Móni barátnőmet hajnali 9-kor. Kap egy kis felhőszakadás ízelítőt. Ez a nap ilyen sok szünettel telik, de nincs rajtam semmilyen stressz, vagy nyomás. Megnézem, amit meg tudok, nem erőltetek semmit. Ha meg nem, akkor nem. Az eső sem zavar, igyekszem nem elázni, de mivel nincs hideg, ha elázom, sem vészes, max kényelmetlen a vizes ruha. De mivel esőkabát volt és van rajtam, így leginkább a lábam lesz csak vizes. Szóval elücsörgök, jól esik a lassúság, aztán megyek tovább, amint enyhül.
Itt ücsörögtem a tó partján ez alatt a fedett lépcső alatt, ami a képen jobb közepén van. Elég jó látvány volt. Bejárat a palotához. Imádom a sárkányos tetődíszeket. Ez valami játék.És a királyi trón. Természetesen jó pénzért lehet királyi ruhát bérelni és akkor bele is ülhetsz a trónba és kapsz nagyon szép képeket magadról. A császár emlékművének őrzői. Itt a bejárat.Itt van egy hatalmas kőtábla, tele szöveggel. Gondolom a drága császár dicsőségei. Két fal fut körbe kb 2 méteres folyosót alkotva. Egészen komoly védelem alatt áll a sírhely. Nagyon szép design van a bejáratnál. Cserépből minta. Jó lenne érteni ezeket a szimbólumokat.Az asszony síremléke. Ez a palota templomához vezet. Mondtam már, hogy imádom a sárkányokat? Hát mégis csak sárkány a kínai horoszkópom. Ugye mindenki tudja, hogy a sárkány jóságos állat és szerencsét hoz?A lépcsősor a templomhoz. Egyébként itt a palotakertben fenyves van. De itt a fenyves kuriózum. Itt a város határában van egy fenyveserdő, és nevezetesség, meg oda járnak fenyveserdőbe fotózkodni.Azért egy motoros kép is dukál. Nem, nem vagyok mérges, koncentrálok. Próbáltam úgy fotózni, hogy érthető is legyen, és ne is essek el. Szóval a motoros esőkabát oldalt teljesen nyitott. Az első felét felteszi az ember előre a tükrökre (minek az esőben), és ez elég jól véd, kivéve a lábad. De ugye normális ember fröccsöntött papucsban motorozik, meg rövidnadrágban és amikor leszáll, leöblíti a lábát és máris minden a legnagyobb rendben.
Szóval elindultam volna, de a kijárat melletti büfében még egy jégkrém társaságában megvártam a soron következő záport. Elég jól bírta míg körbejártam a helyet. Az elején volt egy pihi, aztán végig semmi. Még meg is száradt a nadrágom.
Itt van 3 percre motorral az a fenyves, a folyó partján, elvileg szép a kilátás a folyóra, így ezen már nem múlik, arra kanyarodom. De sajnos a fenyvesben már elég sötét van, és sáros is, inkább megyek vissza a városba. Találok egy kisebb utat, nem hosszabb, csak kisebb mellékút, nekem könnyebb megjegyezni az útvonalat erre. És de jó, hogy erre jöttem. Szépen lassan haladok, elkezd esni az eső, nincs hová beálljak, nagyon lakóövezet, és beálló eresz nincs az utcán, idegenek kapuján meg nem megyek be, az már tényleg pofátlanság. Szóval inkább megyek szépen lassan tovább, mivel nincs forgalom se, fél percenként egy motoros, így nem aggódom. Igazából szeretem az esőt, pontosabban a kiadós záport. Jó energiái vannak. Olyan bátorító, erőt adó, pozitív. Legalábbis nekem. Meg persze ez mindig csak nyáron, melegben poén. Londonban a 10 fokban nem poén az eső. Mondjuk ott nincs zápor, csak szemerkélős eső. Szóval megyek a szakadó esőben, lassan megyek, óvatosan, kb 20-al, nincs para. Aztán egy nagyobb kereszteződésben meglátok egy kávézót, és természetesen azonnal befordulok. egyszerűen már a szemem nem bírta ezt a sok vizet. Persze azért a nadrágom oldalt durván vizes lett, a szandim már a reggeli elázás óta vizes. Szóval egy kis pihi, 10 perc csak, és megyek is tovább. Még 10 perc az út haza, addig már nem kap el újabb zápor, és azért örülök, hogy visszaértem. Küzdős egy nap volt, nem adta meg magát az eső. És megjegyzem, hogy azóta is tolja rendesen.
Itthon átöltözöm szárazba, kérek egy ernyőt kölcsönbe és elmegyek kajálni. 4 perc gyalog.
A banánlevél nagyon designos, de a kaja kevés és annyi a hús benne, mint amennyit a fogam közül szoktam kipiszkálni kaja után. Szerintem dkg-ban nem mérhető mennyiség. De még a rizs is kevés.
Szerencsére kapok kaja után egy banánt. Így eggyel jobb. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe hazafelé, hogy akkor megvacsorázom még egyszer. De azért az meg sok lenne. Estére elég ez, majd reggel eszek rendesen. Legalább olcsó volt, 45k.
Reggel, ha nem esik, akkor kicsit körbejárom a folyópartot gyalog. Itt van 2 sarokra. Ha továbbra is szakad, akkor megyek Da Nang-ba és a tengerparton sétálok a szakadó esőben. Meg akár fürödni is lehet az esőben, nem igaz?
Reggel átolvastam a tegnapi posztot és kiderült, hogy a poszt végén már értelmetlen mondatok vannak, nagyjából már alva írtam őket. Így lett egy gyors átolvasás, és kiegészítés, hogy a végén lévő sztori is meglegyen, meg a csótányok is belekerültek.
Leérek, kapok helyi friss levélből készült teát. Basszus, itt állandóan friss levélből főzik a teát. Beszarás. Közben már intézik a motoromat, persze, hogy lett 100-ért is, és ezúttal alapjárat is van, tiszta luxus, nagy élmény normális motorral menni. Mai terv a citadella, legalábbis angolul így hívják, a királyi várost. Ez régebben természetesen egy sokkal nagyobb terület volt, de most sem kicsi. 4 órát tekergek benne… nagyjából elment rá a napom.
De előbb tankolás, reggeli: csokis-banános palacsinta. El sem tudjátok képzelni mekkora öröm volt. Persze nem pont olyan, de egészen jó volt. De előtte ettem egy zöldséges, kesudiós sült tésztát. Iszonyat éhes voltam már, a tegnapi vacsora kimaradt, ma belehúzok. Ja, és friss mangólé. Hogy ez milyen állat. Mármint a friss gyümölcsléturmix. Szóval jól belehúztam, végre jól laktam. Egyébként jelzem, hogy én, aki otthon nem bír megenni egy adag kaját itt még mindig mindent simán megettem. Nem óriási adagok, Tesómnak minimum másfél kellene, hogy ne panaszkodjon. Nekem azért általában pont jó, de amikor nagyon éhes vagyok, akkor jól jönne egy kis extra, mint most a palacsinta. Így lett tuti.
Aztán motorra pattanok, irány a híd túloldala. Igazándiból lehet, hogy mára nem is kellett volna motor, de már annyira elvezem. Ha Grab-el megyek, akkor lehet spóroltam volna egy kicsit, viszont így meg hatalmas szabadságom van, hogy oda megyek ahová akarok. Jaj, annyira szeretném nektek megmutatni, hogy hogyan jut át az ember egy forgalmas kereszteződésen, mert belülről nem olyan para ám, mint ahogy látszik. Illetve szerintem kívülről sem para. De sajnos nem tudom hová tenni a telefont vagy a fényképezőgépet, hogy az ne mozogjon nagyon. Meg tényleg az útra figyelek azért ezerrel.
A várba a belépő 200k. Nem aprózzák el. Tényleg szép is, meg nagy is, de azért kicsit meglepett. Na de ezért jöttem, lássuk mi van itt.
A bejáratnál egy hatalmas zászló torony. Ez a bejárat a palotához. A tiltott város előtt rész, a mandarinok előkészítő területe, ahol a szertartásokra felkészülnek. A tiltott városba csak a a királyi család tagjai léphettek be. Hát hogy itt megint mindenki beöltözve fotózkodott. De senkit sem érdekelt, hogy mi van kiírva. Azt hiszem ez volt az anyakirálynő lakosztálya. Itt volt ez a nagyon szép padlókerámia. A szélső sor alatt a csatorna. A réseken folyik le a víz. Ez a királyi kert kapuja. A kert épülete hátulról. Ide jártak csendesedni. Ez volt az elején lévő oszlopok dísze. Volt is egy kis tó is. Ez nem emlékszem mi… de egyedül itt voltak fedett folyosók. És mellette egy csomó virág. Orchideák. Ide járt a király olvasni.
Az egyik épületnél koncert volt.Nagyon érdekes ez az egy húros hangszer. Simán skálázott a lány egyet, és a függőleges pálcával hajlítja, rezegteti a hangot. Kb 10×10 cm-es királyi pecsétek. Elég szép darabok.Hátul van egy templom, körülötte egy kolostor. Nagyon szép volt a festés a templomon. Ilyet még máshol nem láttam.
Nagyon sok képet csináltam, és 7,5 km-t mentem a várba. Ez egy ízelítő. Mert persze minden épület hasonló volt. Egyébként érdekes az elrendezés is. Vannak udvarok, amik szintén fallal vannak körbevéve, és az udvarok közt utak mennek. De van, hogy van két udvar között gyalogos átjáró is, ha összeér. Szóval több kis négyzet volt lerakva egymás mellé.
Nagyon meleg volt ma. Szenvedtem, sokat megálltam pihenni, hátha lehűlök kicsit. Azért mindig jobb lett pihenés után. Aztán épp végeztem az egésszel, amikor iszonyat hascsikarás jött rám. Volt egy kis sietség a WC-re, távozott, aminek kellett, aztán vége, minden rendben. Nem teljesen értem, hogy miért, hisz a reggeli már régen volt, ebédre meg 4 db Oreo kekszet ettem meg, meg vizet ittam egész nap. A melegre gyanakszom. Szerintem van olyan, hogy a nagy meleg kicsi hasmenést csinál. Mondanám, hogy a hőguta tud ilyet. De közben nem fájdult meg a fejem, és nincs is nagyon meleg csak az iszonyatos pára. Na de a lényeg, hogy jobban vagyok, akkor irány a kinézet 1600-as években épült Pagoda valahol a város határában.
Épp, hogy leparkolok, indulok a pagoda felé a parkolóban lévő kis büfén keresztül, majd az egyik asztaltól egy idős vietnámi ember tökéletes amerikai kiejtéssel rámköszön, hogy Hello Sister, és az asztalukhoz invitál. 2 fiatal sráccal ül. Mindenki teljesen normálisnak tűnik, hát legyen, miért ne. Húzzák is a széket, hoznak nekem egy üdítőt is ajándékba. Kiderült, hogy a papa 82 éves, 75-ben kiment Amerikába tanulni. Mérnök. És csak nyugdíjas korábban jött vissza. Most angolt tanít, a srácok a tanítványai. Persze közben elered az eső, futás van, a srácokkal a fejünk fölé tartjuk az esőkabátomat. Nem is értem, náluk nincs semmi… ők nem tudják, hogy minden délután leszakad az ég?!? 10 perc csak, készítünk közös képet, aztán ők sietnek el. Fél óra múlva lesz a következő zápor.
Ez volt a kis csapat.
Elindulok a Pagodához, legalább nézzem meg, aztán ha esik, majd várok.
Azért elég szarul néz ez ki, mármint a felhők. Egyébként ez a Parfüm-folyó. Furi név. Akartam is mondani, hogy rengeteg hatalmas folyó van, és most mind ilyen iszonyat sáros színű a sok eső miatt. Parti hajó karaoke-val. Jajj istenem. 7 emeletes pagoda. Ez előtt is népszerű fotózkodni. Itt viszont nem láttam külföldit egyáltalán. Vízeséses sziklakert.Ezt nem teljesen értem, hogy miért ábrázoltak itt egy fekete istent. És aztán fél óra kényszerpihenő. Békésen ücsörögtem a földön a fekete isten lábainál. Néztem, ahogy egy béka elugrálgat az orrom előtt. időnként lanyhul, aztán újra rákezd. Ilyen ez.
Aztán eláll, a helyiek elindulnak, így én is megbátorodom. Menjünk. Már csak az én motorom van a parkolóban. És jaj istenem, most először gondoltam vagány leszek, és én is csak felakasztom a kormányra a bukót, mint mindenki más. Csak másfél liter víz volt benne. Legközelebb maradok a tárolónál. Szerencsére van benne egy gyereksisak, jó lesz az is. Esőkabát fent, bár mindenki elöl ráteríti a motorra az elejét, nekem még fontos, hogy lássam a műszerfalat valamiért. Így a combomra teszem a kabátot. De aztán annyira eláll, hogy le is veszem inkább. Nagy nehezen elindulok, milyen mázlista vagyok megint..
…de aztán megint elkezd csöpögni. Mindenki áll meg, veszi elő az esőkabátot, én is így teszek. Akkor ezúttal nem úszom meg. És így is lett. Sajnos a szemüveget nem tettem el, pedig az esőben jobb lett volna nélküle. Az esőkabátról a víz a lábam szárára folyt, onnan be a cipőmbe. De aztán nem vettem észre egy mélyebb pocsolyát, így a cipőmből már önteni lehetne a vizet. Végülis a lényeg a mellkas, a törzs, hogy ne fázzak meg, minden más csak luxus. Hát nem volt luxus. 12 perces utam volt, de szarrá áztam, pedig sem az elején, sem a végén nem esett már. Megérkeztem az étterembe, remélem jó a kaja. Leveszem a cipőmet, kiveszem a betétet, addig is száradjon, a csajszi tök kedvesen felém fordítja a ventilátort, így gyorsabban száradok.
Akkor legyen egy sült tésztás, többfajta disznóhúsos kaja, édes-savanyú mogyorós öntettel. Mondanom sem kell, hogy isteni volt. Ez a mogyorós öntet nagyon megdobta. De a húsok is jók voltak: volt füstös bbq, volt húsos tavaszi tekercs, és volt sült hússzelet. Némi salátaágy, meg a tésztában babcsíra. Betoltam zokszó nélkül.
Egészen megszáradtam, mire végeztem. Motorra pattanok, irány haza. Itthon jót mosolyognak a szarrá ázott fejemen és a bukón. Remélem reggelre megszárad.
Közben megkaptam az egy emelettel fentebbi szobát, ahol van ablak. Nem szép a kilátás, de van oxigén. Azért az sem árt. Szerencsére minden szinten kint van egy hatalmas ballon víz, így azt nem kell vennem. Nagyon jó szokás, akár minden szállás bevezethetné, hogy biztosít ivóvizet. Gyorsan kimosok mindent, ezt szoktam csinálni. Kézzel kimosok 2 napi fehérneműt, pólót és kész. Nem viszem mosodába, mert annyira kevés. törülközőbe csavarom, az a centrifuga, van még 2 napja, hogy megszáradjon. bőven elég lesz. Általában 24 óra alatt megszáradnak a dolgok.
Akkor tus, aztán jöhetnek a képek és a blog. Megint eltelt több, mint másfél óra mire megírom a posztot. Kitölti az estéimet, azt biztos. Akkor most már alvás.
