Május 18.
Reggel elmegyünk utazási engedélyt kérni egy utazási irodába, mert sok helyet csak engedéllyel lehet meglátogatni. Állami papír, csak estére lesz kész. Ugyanitt megtudjuk a mai útvonalunk részleteit is. Rendes volt az utazási irodás: miután mondtuk, hogy magunk akarunk menni, magunk szeretnénk végigjárni a monostorokat, nem mondta, hogy nem lehet, nem tukmált semmit, hanem elmondta hogyan tudunk faluról falura menni, mennyi lesz a buszjegy és hogy menjünk bátran. Nagyon jól esett ez a hozzáállás. Lesétáltunk a buszmegállóba, és az első kis jeep, amiben már többen ültek, pont jó volt nekünk. Ezek a kisautók a ritkán járó helyi buszok mellett közlekednek, általában csak pár falunyira. Gyorsan megérkeztünk Shey-be, ahol egy másik királyi várat néztünk meg. Egy hatalmas arany tetejű sztupa van a várban. A kilátás hasonló a tegnapihoz, nehéz betelni vele. Itt található Ladakh legnagyobb Buddha szobra is, 17,5 méter magas. Nekem furcsa, hogy beépítették, így csak a fejénél lehet körbejárni, és onnan lenézve látható a többi rész. Nem lehet igazán jól egyben látni.
Megyünk tovább a Thiksay monostorhoz leintve egy helyi járatos jeep-et. Megy ez nekünk. Nagyon lenyűgöző, ahogy a szikla oldalát elborítják a fehérre meszelt kis kunyhók, majd a hegy tetején a monostor főépülete. Felmegyünk. Valahogy a mellékútra keveredtünk, de így is felértünk. Utólag láttuk, hogy van főbejárat is jegypénztárral, de mivel csak kifelé használtuk ezt az utat, nem fizetünk. Nagyon jót barangoltunk az épületben. Hallottunk kongát és imát, láttunk egy idős helyi párt imádkozni, le is fotózkodtunk velük, olyan kedvesek voltak. Aztán a helyi régi könyvtárban megnéztünk egy régi, 5-600 éves, kézzel készített papiruszt, megkértük a szerzetest olvasson belőle egy kicsit, tibeti nyelven íródott, onnan menekítették ki. Megtudtuk, hogy 162-en laknak itt. Ő 7 éves korában került ide. Aztán persze ment iskolákba ide, oda, de mindig visszatért a monostorba. Néha elmegy tanítani akár évekre, de ide jön haza. Nagyon jól éreztük itt magunkat, lassan múlik a Dalai Láma házával kapcsolatos negatív élmény. Az ott politika, meg biznisz, ez meg itt az igazi monostor és szerzetesi élet. Itt is van egy 12 méteres Buddha szobor arannyal festve.
A következő megálló Hemis, de oda nem könnyű eljutni, mert nem a főút mentén van. Így alkudoznunk kell egy taxira, sajnos ide nem jár gyűjtő taxi. Azért 600-ról 300-ra lealkudjuk az árat, megvárnak és vissza is hoznak ennyiért. 8 km át a völgyön, majd fel a másik oldalán a sziklák közé. Hemis monostor a környék legnagyobb monostora. Egy hatalmas múzeum is van sok korabeli eszközzel, szobrokkal. Aztán pár imaterem, a tetőről kilátás a völgybe. Valahogy ez is üzleties hangulatú, meg kicsit el is teltünk a monostorokkal, meg a sok kis és nagy Buddha szoborral. mindkettőnknek Thiksay tetszett a legjobban. Visszamegyük az autónkkal a főútra, várjuk a jó szerencsét, hogy legyen még busz vissza Leh-be. Megint velünk a szerencse, jön egy busz és egyenesen Leh-be megy, nem is kell átszállnunk. Feltűnik, hogy csak nők ülnek rajta. Még a kalauz is nő. Egy szerzetes, a sofőr és Gabi a férfi csak. Magas, vékony nők, kicsit vágott szemmel. Kedves, barátságos arcuk van, némelyek kimondottan szépek. A mozdulatuk, ahogy egymással beszélnek nagyon meleg, és szeretetteljes. Öröm köztük lenni. Visszaérünk Leh-be, nagyon éhesek vagyunk már. Beugrunk a buszmegálló melletti kis helyi piacon egy kajáldába. Étlap nincs, egyféle kaja van, momo-s (töltött tészta) leves. Bekajálunk megint nagyon olcsón. Visszafelé beugrunk az engedélyünkért és alvás. Reggel irány a baby trek. A házinéninkkel megbeszéljük, hogy a nagy hátizsákokat otthagyjuk nála, és csak a kicsiket visszük magunkkal, a túra után jövünk vissza hozzá aludni.
utazások a Föld körül.. :-)
