Posts Tagged With: Santa Clara

2013. december 28.
Korán reggel kimegyek a főtérre, hogy megnézzem nappal is Santa Clara-t, meg csinálhassak pár képet mielőtt indulunk Havannába. Útközben veszek reggelire egy papayát 10 pesóért, meg 2 zsömlét hozzá, megvan a reggelink is. A tetőteraszon kapunk teát, kávét, megesszük a papayát, nem is kell több. Jön a taxi 20 perc késéssel, de nem is baj, épp kész lettünk. Egy idős papa ül elöl, mellettünk egy jóképű, fiatal pakisztáni srác…. de rég hallottam már egy jó kis paki akcentust.. jót mosolygok magamban. A srác orvosnak tanul, amikor volt a nagy földrengés náluk Fidel felajánlott 1000 egyetemi helyet segítségnyújtás gyanánt. Ezzel a programmal érkezett a srác ide. Ingyen tanul, kap kaját, szállást, és amikor végez 3 évet kell ingyen dolgoznia valami elmaradott régióban. Hasonló a sztori, mint a Ghana-i srácnak még Havannából. A különbség annyi, hogy ez a srác kap a pakisztáni kormámytól havi 100 dollár ösztöndíjat, meg a család is megdobja havi 2-300-al, ami zsebpénznek itt nagyon sok pénz. Van is iPhone-ja, nem egy csóró srác. Mondja neki lehet internete, de a kubaiak csak a kubai belső intranethez férnek hozzá a netkávézókban. Azt is mondja, hogy a kubaiak nem vághatnak le egy marhát, mert az elsődleges funkciója a tehénnek, hogy tejet adjon… sok év börtön jár érte. Persze a turistáknak van a luxusszállókon, éttermekben. Beszélgettünk a rendszerről is, mondja, hogy sok fiatal szeretne fejlődni, ők rendszerellenesek, de a miniszterek nagyon öregek, nem látják be mi történik, nem akarnak változtatni, és mellesleg nekik minden luxusuk megvan az internettől kezdve az utazás, minden. Azt mondja amióta Raul van, azóta van némi lazulás, lehet saját kis üzleted, de nehéz követni a törvényeket, folyamatosan változik minden, nagyon zavaros. Emellett kifaggatott a mangánéletemről mintha ismerkedni akarna… és nagyon kedvesen felhívta a figyelmem, hogy 35 év felett már van némi kockázata a szülésnek… eszem a fiatal 25 éves orvostanhallgató fejét, úgy látszik az illemtan órán hiányzott, vagy csak más világból jött, ahol a nők ezzel lehet nincsenek tisztában, bár nem hiszem, hogy ezt ne tudná mindenki. 🙂 Elkérte az email címemet, apja azt akarja, hogy Londonba csinálja a szakosodást, van ott rokon is… megoldják majd biztos. Egyébként orvos az egész család, tesói is annak tanulnak. Megérkezünk Havannába, rég szívtam már ilyen sűrű szmogot… itt van a legtöbb régi autó, de az újak is füstölnek ezerrel, nem foglalkozik ezzel senki. Megérkezünk a buszállomásra, kiderül, hogy a hátizsákom derékkötőjére folyt egy kis benzin, tiszta benzin lesz a rövidgatyám, pólóm. Még szerencse, hogy az enyémre folyt, Tesó mekkora cirkuszt csinált volna nekem, így legalább nincs lehetősége sokat morogni… bár így is ? bosszankodik jobban. Busz kettőkor megy, elég volt a szakadt taxizásból, van két óránk enni valamit….. a papaya már rég volt. Igen ám, de elfogyott a jegy, jöjjünk vissza kettőre, és ha valaki nem jön el, akinek foglalása van, akkor lehet szerencsénk. Hát ez nem túl kecsegtet?… az év vége miatt sok a turista, és a helyiek is igyekeznek haza a családjukhoz, az év végét a családdal szokás ünnepelni. Kimegyünk, cápák megint, megalkudunk gyorsan egyre, 30 cuc-ért elvisznek kettőnket Vinales-be. Igen ám, de indulás azonnal… a kocsiban van már egy holland pár, ők 40-et fizetnek. Nem tudják, hogy kb. a busz árában elvisznek, nem szabad sokkal többet fizetni. Mi ketten elöl ülünk, régi nagy batárral megyünk. Felszedünk még 3 helyit… akkor még 3 óra autózás. Szerencsére mindig van nálunk egy csomag keksz… Tesó sokat tiltakozott miatta az elején, mondtam, hogy mindig kell kajának lennie nálunk, bármi történthet. Majd ha lehet müzliszeletet veszünk, de itt nem nagyon van más választásunk. Szóval egy csomag keksz az ebédünk, majd ha odaérünk, kajálunk. Persze az ember megállt a falujában, ami útba esett… mellesleg az autópályás lekanyarodás is sajátos volt: át a szembe sávba, onnan a szembe lehajtó sávon fel a kereszteződésig… hú bakker… nézünk keményen… de végül is ebbe a forgalomba belefér. Vissza is így jövünk… le szembe, át a másik oldalra. Pinar del Rio-ba kitesszük a helyieket, majd leint egy taxit, fizet valamennyit és átpaterol bennünket a másikba, majd az elvisz Vinales-be. Hát nem valami ügyfélbarát rendszer.. na de mindegy is… robogunk tovább.. még 20 perc és megérkeztünk. Szállásunk rendben van, kedvesen fogadnak minket, 25 cuc, ahogy még telefonon megegyeztünk. Az egész falu egy nagy üdülőhely.. csodás a táj… egy völgy, mellette kisebb hegyek… de olyan lekopott kúpoknak néznek ki.. nagyon szép. A házigazda kínálja a vacsorát, 7 cuc-ért f?z, mondjuk sok, keresünk a városban valamit. Mondja itt csak puccos étterem van… kérdezzük hol esznek a helyiek… itt csak drága hely van. Ráhagyjuk, elmegyünk szétnézni… mikor indulunk utánunk szól, hogy 5-ért csinálnak nekünk vacsorát, jó lesz-e. Elfogadjuk, homárt kapunk 5-ért, ami egyébként olcsóbb, mint a csirke. 🙂 A faluközpontban persze találunk 10 pesóért pizzát, meg egy helyet, ahol csinálnak olcsón reggelit… veszünk vizet meg 2 ananászt is.. nem lesz itt gond, majd beszerezzük mi a kaját magunknak… maradunk 5 napot.. ránk fér némi pihenés. Szép a táj.. majd túrázunk. Kell a mozgás, sokat ültünk manapság. Este kapunk egy kis rumot vacsora előtt. A kaja nagyon durván nagy adag… leves (hanyagolható), homár, rizs, feketebab, sült zöld banán, chips, sült valami krumpliféle… de annál édesebb… sok-sok saláta, és egy tál gyümölcs. Hát a homáron kívül a többin alig látszik, hogy ettünk belőle. Holnapra meg kellene egyezni 3 cuc-ért kevesebb kajában, és kevesebb sóban, és akkor itt eszünk. Remélem belemennek. Este a verandán hintaszékből nézem a felhőszakadást.. megírom az elmaradt blogokat.. holnap lazítás, Tesó nincs jól (a hasával van valami) 9-kor lefekszik… engem is kerülget egy megfázás.. kicsit pihenni kellene most már, sokat jöttünk, mentünk, keveset aludtunk egy helyen, fárasztó ez a folyamatos cuccolás.

2013. december 27.
Nagy a szomorúság, ez az utolsó napunk, megyünk tovább. A hasam jobban van… most kicsit Tesóé szarakodik, de nem nagyon. A reggelinél utoljára kiélvezzük a pármai sonka – papaya kombó adta ízorgiát… holnaptól megint jön a tortillás szendvics. Tesó tolja a sajtokat, nekem egy kis tej-müzli jön most be, meg a mézes-csokis palacsinta. Körbefotózom a helyet, a medence partjáról csodás a kilátás a tengerre, igazi plakátképeket lehet csinálni. Jön egy kis zápor is, de aztán melegszik, irány a tenger. Fürdünk egy nagyot a kristálytiszta vízben, eszméletlen mennyire lelátni a mélyére.. hullámzik kicsit, de nem durván…. aztán gyors tusolás, délben kicsekkolunk, de maradhatunk még. Ebéd még utoljára, toljuk a frissen csavart narancsot, meg némi marhát… ma már nem nagyon kéne enni. Na és akkor kezdődik a bonyodalom, hogyan jutunk el Santa Clara-ba? Itt nem jár senki a turistabuszon, melósszállító buszon és a nagyon menő taxikon kívül. első lépésben el kell jutni Caibarien-ig, onnan már lehet stoppolni, vagy bármilyen buszra pattanni. A bárban megkérdezzük a nagyon szimpi felszolgálót tud-e valami olcsó megoldást. A keresztapja taxis, megkérdezi tud-e jönni és mennyi. Mindig van megoldás a családon belül.. 🙂 de nem baj, csak olcsó legyen. De sajna nem ér rá… mást kell keresni. Kérdezzük a recepcióst, ? nem érti miről beszélünk, csak a taxi van és kész. Megyünk a Buro de turismo-s emberhez, a pasi vágja a témát, hívja a haverját, 25 Caibarien-ig, 75 Santa Clara-ig. Sok, mondom, keresünk más megoldást. Odamegyünk a szervízútra, ahol a melósok szállnak fel, de most itt egyik sofőr sem akar minket elvinni. Vissza a bejárathoz, menjünk el a panoramico busszal a delfinario-ig, majd ott stoppolunk, ott már jár több autó is… itt mi zsákutcában vagyunk, ez az utolsó szálló, ez itt nem jó stoppolni. Közben odajön a Buro de Turismo-s emberke, 20-ért elvisz a haverja… oké, jöjjön. 2 perc és ott van, pedig a város 50 km-re van, akkor kell a visszfuvar, mindenki jól jár. 🙂 Az úton lelkesen leszervezi nekünk az utunkat Santa Clara-ba 20 cuc-ért… nagyon akar segíteni, mert az ünnepek miatt mindenki stoppol, nagyon lassan jutnánk el egyik helyről a másikra. Még a melósszállító buszt is leinti, hogy feltegyen rá minket, de neki sem jött össze… mi meg nem értjük mit aggódik annyira, majd lesz valahogy. Végül megérkezünk, megvárja velünk a haverját, végül csak 40-ért és nem 75-ért jutunk el Santa Clara-ba, megy ez nekünk. 🙂 A buro-s srác megadta a nemtudom milyen rokona címét, ahol van szabad szoba Santa Clara-ba, de mi inkább a buszállomás környékén akarunk aludni, mert reggel megyünk tovább Vinales-be. Az állomáson tetetjük ki magunkat, jönnek is a hiénák ezerrel, de mi átverekedjük magunkat, megnézzük előbb, hogy mennyi a busz, mikor megy, addig nem tárgyalunk senkivel. Igazándiból elég volt az autózásból, a busz egy fokkal kényelmesebb, még ha lassabb is. Kijövünk, hiénák megint, mondjuk szállás kell a közelben. Odajön, aki tud valamit, elindulumk vele a "rokon" ház felé… de sajnos teltház van. A néni telefonál párat még, de mindenki tele van a környéken.. akkor megyünk a Buro-s srác rokonához. A hiéna persze közben megdumál minket, hogy a busz 18 cuc helyett fejenként 20-ért elvisz minket Havannába. Megegyezünk, megadjuk neki a címet, ? ad nekünk egy telefonszámot, még ma este felhívjuk, hogy pontosan hol is lakunk, de reggel 8-kor indulás. Taxiba be, irány a cím. Nagyika puszival fogadott, kérünk kávét?… nagy volt az öröm.. az Augusto küldött minket, de jó, de szobája sajnos nincs, de majd mindjárt felhívja a havert, nagyon szép gyarmati épület, nem fogunk csalódni… én viszont aggódom… megint valami lepukkant rokon, aki egyébként nem szokott szobát kiadni, se rendes víz, semmi nem lesz.. és különben is hogy nincs teltház a főtér melletti legszebb házban, ha egyébként minden casa tele?! Na, de jön a faszi értünk, addig Tesó kávézik. Pasi jön, normális, tud angolul, azt mondja tetszeni fog a hely, ne aggódjak. Hát akkor lássuk. Taxival megyünk át hozzá, már megint a kérdésünk nélkül akarnak velünk fizettetni… morgunk az úton, de mikor kiszálltunk a faszi fizetett. Nahát, micsoda meglepetés… ez tudja mi az a vendéglátás. Bemegyünk a házba és hát tényleg csodaszép… a belső udvar tele pálmafákkal, meg mindenféle növényekkel, a szoba belmagasság nagyobb mint az alapterülete, pedig annyira nem volt kicsi a szoba. Minden tényleg nagyon szép, Tripadvisor 2011, 2012-es győztes táblák a falon… na ez tényleg szép hely, nagy az öröm és a meglepetés. Nincs átverés sehol. Megegyezünk, 30-at fizetünk, de ér is annyit. Reggeli nem kell, de kávét, teát kapunk ingyen. Felhívatjuk a taxisunkat, hogy akkor mondja el neki hová kell jönnie reggel 8-ra. Minden ok, reggel itt lesz. Akkor most irány várost nézni, mert már sötét van, nincs több időnk erre a városra sajnos. Pedig megint egy szép, rendezett városban találtuk magunkat. Na nem Cienfuegos, olyan nincs másik, de tényleb szép város. Mászkálunk, körbejárjuk a főteret, aztán irány a Che Ghevara mauzóleum. A Lonely Planet szerint este 9-ig nyitva van. Kisétálunk a város szélére, itt egy hatalmas kivilágított tér, egy viszonyat széles úttal, nagy szobor, katona, ahogy egy hőshöz illik. Tesó felmegy egy lépcsőn, jön is a katona, hogy jöjjön le. Hát jó, bár lépcső volt ott. Mondom Tesónak.. hogy mosom le magamról, hogy nem vagyok nagy komcsi amikor már Lenin-t is láttam, most meg itt Che mauzóleuma. Sajnos zárva volt, de a hátsó lépcsőn felküldtek minket, hogy oda menjünk.. arriba… arriba…, ahol végül oda jutottunk, ahonnan Tesót az imént lezavarta egy másik katona. Nem értjük, de szót fogadunk.. röhögünk rajtuk. Aztán jövünk vissza, de a szorgos kiskatona jelez, hogy lefelé a másik lépcsőn kell menni.. végképp vicces, hisz késő van, egy árva teremtett lélek nem jár arra, mit terelget itt minket. Na de ez a munkája, mi meg ne kötözködjünk. Visszafelé bicitaxizunk egy idősebb papával… eszünkbe jut, hogy Apunak is ez kellene otthonra, csak hogy meglegyen a rendszeres mozgás. Nagyon fitt volt az öreg, jól bírta. Most félúton dombnak felfelé Tesó sajnálta meg… hát tolta neki minden izomból, az biztos. Papa elég tájékozott egyébként, olvassa a Granma-t, a helyi lapot, tudja, hogy Magyarország Uniós tag… tiszta felüdülés Anglia után, ahol Franciaország fővárosát nem tudja egy óvónő. Itt mindenki tudja a fővárost, senki sem keveri Bucharest-el, pedig kicsit távolabb van Magyarországtól, mint Anglia. Teszünk még egy kört a főtéren, bemegyünk az utcánkba, ahol találunk egy pékséget. Ilyet sem láttunk még, hihetetlen… rendes pékség. Veszünk is meleg zsömlét egy pesóért darabját, megkérdezem mitől olyan nagyon sárga a zsömle, mert tuti nem tojástól…. ételszinezék… hát ezt kár volt ilyen lelkesen megkérdezni.. de azért finom. A csodaszép házunkban, felmegyünk a tetőteraszra.. mekkora bulit lehetne itt tartani. Éttermet üzemeltet a tulaj, nagyon szép… sok zöld virág, izléses, hangulatos. Megiszunk egy sört, kapunk bruschetta-t ajándékba, lassan ideje aludni, reggel jön a taxi korán.