Posts Tagged With: San Ignacio

2014. január 12.
Reggel pakolás, reggelire műzli nekem, babkonzerv Tesónak (ő válaszotta), és nyomás.. irány a természet. A végtelen és iszonyat gödrös úton vagy két órán át zötykölődünk egyesben, kettesben a terepjáróval… ez itt az országút. Nem értem miért nem lehet ezt megcsinálni? Kimossa a víz.. de hát mint kiderült már a maják is töltésre tették az utakat, hogy legyen árok az esővíznek oldalt. Nehéz ezt megérteni. alapvetően nem megyünk messzire, kb. 20 mérföldet kell csak megtennünk.. de ez ilyen körülmények között 2 óra. Na de addig is megkapjuk a növénytan órát.. licsifa, avokádófa, nonifa, papayafa, allspice bokor (ami fahéj, szegfőszeg, szerecsendió keverékének érződik), yuca fa, ami olyan kis ártatlannak néz ki és mekkora gyökere van.. meg savanyú narancsfa, meg egy nagyon piros virágos bokor, amit ételszinezéknek használnak, mint mi az öröltpaprikát. De ez másmilyen piros, néztük is már sokszor a tacos-ban a húst, a pastor-t.. hát azt ilyennel csinálják. Meg van egy másik fa, amin óriási babok nőnek, ami ehető. Megtaláljuk szőlő módjára felfuttatva azt a körte formájú zöldséget, amit már többször láttunk piacon… megkóstoljuk, nem rossz, de alapvetően főzve eszik. Szóval jöttek a fák sorra… alig győztem megjegyezni.. meg persze, hogy mi mire jó, mit gyógyít. Beszélünk a gyümölcsökről… náluk csak karácsonykor volt alma, mert nagyon drága.. darabra adták. Mint nálunk régen a banán, a narancs. Mesélünk neki a 4 évszakról, a fákról, a mezőgazdaságról.. még csak TV-ben látott havat.. meg lombhullató erdőt. Azért jó az nekünk, hogy ennyire látványos a természet körforgása.. rákényszerít minket, hogy észrevegyük. Aztán belemerülünk a maja világba. A srác fanatikus… csak ez van és semmi más. Nem igazán tud a világ dolgairól, de azt tudja, hogy az egyszerű élet a boldogsághoz vezető út és hogy a sok minden akarás nehezíti meg az emberek életét. Olyan falusi bölcs, aki nagyon tiszteli az öregeket, sokat tanul a falusi gyógyítóktól, az egyik rá is hagyta a herba farmját. Vett egy kis földet, majd lesz rá ház is, de részt vesz a falusi víztisztító programban önkéntesként, meg közben megy a túráztatás. Élete a dzsungel, látszik ismer minden fát, bokrot, állatot.. (meg az embereket is). Beszélgetünk a maja vallásról is.. azt mondja rosszul tanítják a tudósok, mert csak 1 maja isten van, a Teremtő, Itzamna, csak az imáikban megköszönik a Napot, a vizet.. de ezek nem külön istenek. Azt mondja, nagy baj, hogy az archeológusok nem beszélnek a helyi maja vezetőkkel, hanem csak mennek, ásnak, rongálnak. Ezeket a szent helyeket még a mai napig használják szertartásokhoz, a maják nem egy eltűnt világ, 6 millió maja él most is, még mindig élnek a falusi gyógyítók, akik ismerik a gyógynövényeket, a csillagokat… értik a jeleket. A civilizáció tényleg hanyatlott, a városok eltűntek, az emberek szétszóródtak falvakba, de nem halltak ki és a hagyományaik ma is élnek, még ha át is alakultak kicsit. De egy mai mise sem ugyanolyan, mint 1000 évvel ezelőtt. Azt mondja a rendszer nem támogatja őket.. nem volt a nevükön föld, hisz náluk nincs földtulajdon, a föld mindenkié.. aztán az állam kisajátította a földeket. Nem foglalkoznak a maja emberekkel, csak a régészeti ásatások fontosak a turizmus miatt. Most már talán jobb, nemzeti parkok vannak, legalább a természet megmarad, bár nem a helyi emberek vezetik a parkokat, a fővárosból jönnek emberek. Szerinte az oktatás felesleges, a természet a tanítómester. Számolás, írás-olvasás elég, más nem kell. Mondjuk neki, hogy ha pár lelkes maja ember egyetemre járna, talán könnyebben tudna küzdeni a jogokért is. Attól még visszatérhet segíteni.. (gondolom nem sokan térnek vissza, azért az elutasító gondolkodás az oktatásról). Azt mondja majd elmegy Guatemala-ba feleséget hozni magának, egy olyat, aki a hagyományok szerint él és nevelkedett. De közben van már 5 gyereke… nem élnek együtt az asszonnyal, de gondoskodik róluk. Megérkeztünk nagy sokára az első helyre, Hidden Valley Falls, azaz Az Elrejtett-völgy vízeséshez. 450 m-es vízesés, sajna csak messzebbről lehet megnézni, és fele már beleveszik a dzsungelbe, mert meredek a lejtő nagyon… de még így is lenyűgöző. Fent van a hegyekben kb. 1000 m magasságban, itt már fenyőerdők vannak, de másmilyenek, mint otthon.. hosszú tüskés. Kicsit sétálunk a környéken, Tesó kap egy kis malária elleni gyógynövényt… nagyon durván keserű. Nem messze megyünk a Rio on Pools-hoz, szintén vízesés medencékkel.. kanyarodik a víz a sziklák között. Ez lenyűgöző. Odamegyünk közel, zúg a víz lefelé, imádom a természet csodáit. Esős évszakban nem látszódnak ki a sziklák, annyi a víz. Sokáig ülök ott elnézve a vizet… itt megebédeltünk. Megyünk tovább a Rio Frio barlanghoz, ez egy kicsi barlang, át lehet látni rajta, középen folyik a folyó. Visszafelé nézegetjük a mahagóni fákat.. kívülről nem látszik, hogy belül vörös. Találunk egy termést is, szétszedjük… ültettem is egy fát gyorsan, megkértem John-t nevelgesse nekem, majd 30 év múlva jövök megnézni. Aztán elmentünk a Twins (iker) barlangba. Na itt kaptunk fejlámpát, irány a barlang. Volt kúszás, mászás, keskeny résen átpréselődés, nagyon kalandos volt. Láttunk maja temetkezési helyeket, cserép edényeket (ami ki tudja tényleg ott volt-e eredetileg, de az agyaggal tapaszott falak eléggé meggyőzőek voltak). A maja hiedelemben 9 alvilági szint van, amit be kell járnia mindenkinek a halála után. Ezért temettek kaját, eszközöket az emberek mellé. Aztán felkerül a Termetőhöz, ott 13 szint van, és utána reinkarnálódik, azaz újraszületik az ember. Érdekes mennyire hasonló a többi ősi vallásokhoz. Aztán voltak denevérek, a nagyobb gyülölcsevő és a kicsi bogár evő denevér (insect bat). Aztán voltak pókok, kicsi nem tudom milyen meg egy elég nagy talán skorpió pók volt a neve. Izgalmas volt, láttunk sok cseppkövet is, érdekes így felfedezni egy barlangot, nem kiépített, bevilágított úton sétálva, mint otthon. A szemüvegem a párában annyira bepárásodott, rendszeresen le kellett venni, hogy lássak. Meleg és pára.. itt a barlangban lehet izzadni keményen. Miután jól kibarlangásztuk magunkat és nyakig sárosak, agyagosak lettünk, irány a Big Rock Falls, azaz a Nagy kő vízesés… és ott fürödni is fogunk… jól fog esni. Felvesszük a helyi erdészt közben.. már mikor a barlangokba mentünk, akkor is kint ült és várta, hogy valaki felvegye. Erre napi 4-5 autó jár… felvesszük.. vidám, jó kedvű, semmi stressz, mert már 2 órája vár.. Ráér, jó helyen van. Lementünk a vízeséshez, és nyomás a víz. Csodaszép az egész. Sziklákon kell bemászni, előttem a vízesés, jön a tiszta, kicsit hűvös víz ezerrel, nagyon frissítő a víz, jól esik az úszás. Megpróbálunk közelebb menni a vízeséshez, de sajnos a megszokottnál több a víz, nem vagyunk olyan jó úszók, hogy árral szembe odamenjünk a vízesés mögé. Utána meg van egy nagy kő, ha elvisz a víz, akkor az szívás. Nem kockáztatunk, elég paradicsomi a látvány így is. Aztán egy kisebb zuhataghoz odamegyünk dögönyözésre, ott is keményen támasztani kell a lábad, hogy ne vigyen el a víz. Jókat bohóckodunk, jó buli volt. Aztán fel az autóhoz, sötétedik, még másfél óra az út haza… kaptunk egy kis lazítót.. nyugodtan zötykölődünk hazafelé. Kitesszük a havert San Antonio-ba, itt termelik meg a Belize-i zöldségek 75%-át. Olyan Amish féle bevándorlók laknak erre, kemény melósok.. de ők használnak traktort is, nem úgy, mint az Amish-ok. Fél 8 körül érünk haza, jó fáradtak vagyunk, megbeszéljük, hogy holnap este visszajövünk kideríteni mi a maja állatunk. Ma már fáradtak vagyunk hozzá. Megeszünk egy tuti nagy hamburgert, végre Tesó is boldog és jóllakott. Nagyon jó, izgalmas, tartalmas napunk volt, rég volt már ilyen jó.