Posts Tagged With: San Ignacio

Cahal Pech

2014. január 13.
Reggel sokáig alszunk, semmi sürgős dolguk nincs. Ha jár végre a komp a Xunantunich ásatáshoz, akkor elmegyünk. Le is szaladunk a maja barátunkhoz, hívja őket, még mindig magas a vízállás, nem jár a komp. 🙁 Holnap lesz az utolsó esélyünk… tovább nem várhatunk. Pedig ez lenne itt a legnagyobb és legfontosabb ásatás. Akkor megnézzük a helyi kisebb ásatást, oda gyalog el lehet sétálni. Cahal Pech a maja város neve. De előbb más fontosabb dolgunk van. Rövidgatyát kell vennem, mert a tuti isteni zöld gatyám tegnap megrepedt a seggemen, és mivel ez lesz a 3. varrás rajta (már az első héten rakoncátlankodott), így Tesó rámparancsolt, hogy addig nem jöhetek vissza, míg nem veszek egy gatyát magamnak. Nem gyenge kihívás, mert itt vagy alacsony kövér emberek vannak, azokba kétszer beleférek, aztán meg vannak a csini forrógatyák a kiscsajoknak.. túragatya sehol. Lassan kezdtem a falu lehetőségeit kimeríteni, mikor találtam egy boltot, ahol volt amit keresek. Persze méret csak egy kicsit hosszú, pizsama kockás nadrágból van, de nem számít, az anyaga jó, a méret stimmel, a kockás sem gáz nagyon. Veszek még pár dolgot, ananászt, ebédre pékárut az egyszem francia pékségben, multivitamint, mert az jó lesz. Kevés zöldséget eszünk (mert nincs), régóta úton vagyunk, kell egy kis erősítő. Tesó addig vesz valami Hypo félét és beáztatja a ruháit kicsit fehéredni, fertőtleníteni. Majd aztán elvisszük mosatni. 3 körül elindulunk a helyi ásatáshoz, kellemes kaptató fel a hegyre… jó meleg van, de a Nap már lefelé megy. Megnézünk mindent, végre fel lehet mászni a templomra… jó nagy lépcsőket csináltak, nem tudom ezek a kicsi maja emberek hogy mentek fel oda. Nem lehetett a szertartáskor szépen elegánsan menni.. neki kellett feküdni. 🙂 Kellemes hűvös van mindenhol, fák között vannak a romok. 4 fontosabb tér van, persze minden kis lyukba benézünk. Végül fent ücsörögtünk a templom tetején és néztük a madarakat.. ezek is tinosa-k, azaz pulykakeselyők, de ezek kisebbek, mint kubai rokonaik. Öt körül elindultunk vissza.. betértünk haverunkhoz, na akkor most kiderül minden rólunk. Születési nap alapján megmondják ki vagy, mi az állatod, mi a pozitív, negatív tulajdonságod, mi a színed. Tesó állata a kutya, szine a fehér, én harkály vagyok, szinem a piros. Nagy nehezen találtam egy oldalt, ami nagyjából azt írja le, amit nekünk mutattak.. de egyébként sok kamu naptár van fent a neten. Születésből számolják, de nem lehet meghatározni, hogy melyik hónap minek felel meg. Egy táblázatban a hónap meg a dátum kereszteződéséből lesz egy szám, ahhoz hozzáadod az évszámhoz tartozó számot, majd ha ez több 260-nál (ennyi nap van egy maja évben) akkor kivonsz belőle ennyit. Aztán megkeresed a számhoz tartozó kártyát, Tesónak a 10-es, nekem a 17-es lett. És ez jelöli a kutyát, meg a harkályt. http://mayan-calendar.com/ancient_birthdays.html Közben ott volt egy öreg maja tanító, tanított nekünk pár maja szót. Aztán John adott nekünk két opálos követ, amik taszították egymást… mintha két azonos pólusú mágnest próbálnál összeérinteni… nagyon érdekes volt. Sastum-nak hívta, de nem tudom hogy kell leírni. Végül megkaptuk egy ember nevét, aki Tikal mellett lakik egy faluban, érdemes őt megkeresni. Helyi túravezető, nagy tudású ember. Nagyon jól éreztük magunkat, jókat nevettünk. 🙂 Estére valami rizses, babos, kevés húsos kaját eszünk, de én valójában egy nagy tál zöldségre vágyom. Ez a következő kihívás. Holnap kimegyek a piacra, hátha találok megfelelő hozzávalókat. Jó lenne.. különben nem fogyok le az út alatt. 😉

Categories: Belize | Tags: , , | Leave a comment

Maja hegység – Montain Pine Ridge Forest

2014. január 12.
Reggel pakolás, reggelire műzli nekem, babkonzerv Tesónak (ő válaszotta), és nyomás.. irány a természet. A végtelen és iszonyat gödrös úton vagy két órán át zötykölődünk egyesben, kettesben a terepjáróval… ez itt az országút. Nem értem miért nem lehet ezt megcsinálni? Kimossa a víz.. de hát mint kiderült már a maják is töltésre tették az utakat, hogy legyen árok az esővíznek oldalt. Nehéz ezt megérteni. alapvetően nem megyünk messzire, kb. 20 mérföldet kell csak megtennünk.. de ez ilyen körülmények között 2 óra. Na de addig is megkapjuk a növénytan órát.. licsifa, avokádófa, nonifa, papayafa, allspice bokor (ami fahéj, szegfőszeg, szerecsendió keverékének érződik), yuca fa, ami olyan kis ártatlannak néz ki és mekkora gyökere van.. meg savanyú narancsfa, meg egy nagyon piros virágos bokor, amit ételszinezéknek használnak, mint mi az öröltpaprikát. De ez másmilyen piros, néztük is már sokszor a tacos-ban a húst, a pastor-t.. hát azt ilyennel csinálják. Meg van egy másik fa, amin óriási babok nőnek, ami ehető. Megtaláljuk szőlő módjára felfuttatva azt a körte formájú zöldséget, amit már többször láttunk piacon… megkóstoljuk, nem rossz, de alapvetően főzve eszik. Szóval jöttek a fák sorra… alig győztem megjegyezni.. meg persze, hogy mi mire jó, mit gyógyít. Beszélünk a gyümölcsökről… náluk csak karácsonykor volt alma, mert nagyon drága.. darabra adták. Mint nálunk régen a banán, a narancs. Mesélünk neki a 4 évszakról, a fákról, a mezőgazdaságról.. még csak TV-ben látott havat.. meg lombhullató erdőt. Azért jó az nekünk, hogy ennyire látványos a természet körforgása.. rákényszerít minket, hogy észrevegyük. Aztán belemerülünk a maja világba. A srác fanatikus… csak ez van és semmi más. Nem igazán tud a világ dolgairól, de azt tudja, hogy az egyszerű élet a boldogsághoz vezető út és hogy a sok minden akarás nehezíti meg az emberek életét. Olyan falusi bölcs, aki nagyon tiszteli az öregeket, sokat tanul a falusi gyógyítóktól, az egyik rá is hagyta a herba farmját. Vett egy kis földet, majd lesz rá ház is, de részt vesz a falusi víztisztító programban önkéntesként, meg közben megy a túráztatás. Élete a dzsungel, látszik ismer minden fát, bokrot, állatot.. (meg az embereket is). Beszélgetünk a maja vallásról is.. azt mondja rosszul tanítják a tudósok, mert csak 1 maja isten van, a Teremtő, Itzamna, csak az imáikban megköszönik a Napot, a vizet.. de ezek nem külön istenek. Azt mondja, nagy baj, hogy az archeológusok nem beszélnek a helyi maja vezetőkkel, hanem csak mennek, ásnak, rongálnak. Ezeket a szent helyeket még a mai napig használják szertartásokhoz, a maják nem egy eltűnt világ, 6 millió maja él most is, még mindig élnek a falusi gyógyítók, akik ismerik a gyógynövényeket, a csillagokat… értik a jeleket. A civilizáció tényleg hanyatlott, a városok eltűntek, az emberek szétszóródtak falvakba, de nem halltak ki és a hagyományaik ma is élnek, még ha át is alakultak kicsit. De egy mai mise sem ugyanolyan, mint 1000 évvel ezelőtt. Azt mondja a rendszer nem támogatja őket.. nem volt a nevükön föld, hisz náluk nincs földtulajdon, a föld mindenkié.. aztán az állam kisajátította a földeket. Nem foglalkoznak a maja emberekkel, csak a régészeti ásatások fontosak a turizmus miatt. Most már talán jobb, nemzeti parkok vannak, legalább a természet megmarad, bár nem a helyi emberek vezetik a parkokat, a fővárosból jönnek emberek. Szerinte az oktatás felesleges, a természet a tanítómester. Számolás, írás-olvasás elég, más nem kell. Mondjuk neki, hogy ha pár lelkes maja ember egyetemre járna, talán könnyebben tudna küzdeni a jogokért is. Attól még visszatérhet segíteni.. (gondolom nem sokan térnek vissza, azért az elutasító gondolkodás az oktatásról). Azt mondja majd elmegy Guatemala-ba feleséget hozni magának, egy olyat, aki a hagyományok szerint él és nevelkedett. 🙂 De közben van már 5 gyereke… nem élnek együtt az asszonnyal, de gondoskodik róluk. Megérkeztünk nagy sokára az első helyre, Hidden Valley Falls, azaz Az Elrejtett-völgy vízeséshez. 450 m-es vízesés, sajna csak messzebbről lehet megnézni, és fele már beleveszik a dzsungelbe, mert meredek a lejtő nagyon… de még így is lenyűgöző. Fent van a hegyekben kb. 1000 m magasságban, itt már fenyőerdők vannak, de másmilyenek, mint otthon.. hosszú tüskés. Kicsit sétálunk a környéken, Tesó kap egy kis malária elleni gyógynövényt… nagyon durván keserű. 🙂 Nem messze megyünk a Rio on Pools-hoz, szintén vízesés medencékkel.. kanyarodik a víz a sziklák között. Ez lenyűgöző. Odamegyünk közel, zúg a víz lefelé, imádom a természet csodáit. Esős évszakban nem látszódnak ki a sziklák, annyi a víz. Sokáig ülök ott elnézve a vizet… itt megebédeltünk. Megyünk tovább a Rio Frio barlanghoz, ez egy kicsi barlang, át lehet látni rajta, középen folyik a folyó. Visszafelé nézegetjük a mahagóni fákat.. kívülről nem látszik, hogy belül vörös. Találunk egy termést is, szétszedjük… ültettem is egy fát gyorsan, megkértem John-t nevelgesse nekem, majd 30 év múlva jövök megnézni. Aztán elmentünk a Twins (iker) barlangba. Na itt kaptunk fejlámpát, irány a barlang. Volt kúszás, mászás, keskeny résen átpréselődés, nagyon kalandos volt. Láttunk maja temetkezési helyeket, cserép edényeket (ami ki tudja tényleg ott volt-e eredetileg, de az agyaggal tapaszott falak eléggé meggyőzőek voltak). A maja hiedelemben 9 alvilági szint van, amit be kell járnia mindenkinek a halála után. Ezért temettek kaját, eszközöket az emberek mellé. Aztán felkerül a Termetőhöz, ott 13 szint van, és utána reinkarnálódik, azaz újraszületik az ember. Érdekes mennyire hasonló a többi ősi vallásokhoz. Aztán voltak denevérek, a nagyobb gyülölcsevő és a kicsi bogár evő denevér (insect bat). Aztán voltak pókok, kicsi nem tudom milyen meg egy elég nagy talán skorpió pók volt a neve. Izgalmas volt, láttunk sok cseppkövet is, érdekes így felfedezni egy barlangot, nem kiépített, bevilágított úton sétálva, mint otthon. A szemüvegem a párában annyira bepárásodott, rendszeresen le kellett venni, hogy lássak. Meleg és pára.. itt a barlangban lehet izzadni keményen. Miután jól kibarlangásztuk magunkat és nyakig sárosak, agyagosak lettünk, irány a Big Rock Falls, azaz a Nagy kő vízesés… és ott fürödni is fogunk… jól fog esni. Felvesszük a helyi erdészt közben.. már mikor a barlangokba mentünk, akkor is kint ült és várta, hogy valaki felvegye. Erre napi 4-5 autó jár… felvesszük.. vidám, jó kedvű, semmi stressz, mert már 2 órája vár.. Ráér, jó helyen van. 🙂 Lementünk a vízeséshez, és nyomás a víz. Csodaszép az egész. Sziklákon kell bemászni, előttem a vízesés, jön a tiszta, kicsit hűvös víz ezerrel, nagyon frissítő a víz, jól esik az úszás. Megpróbálunk közelebb menni a vízeséshez, de sajnos a megszokottnál több a víz, nem vagyunk olyan jó úszók, hogy árral szembe odamenjünk a vízesés mögé. Utána meg van egy nagy kő, ha elvisz a víz, akkor az szívás. Nem kockáztatunk, elég paradicsomi a látvány így is. Aztán egy kisebb zuhataghoz odamegyünk dögönyözésre, ott is keményen támasztani kell a lábad, hogy ne vigyen el a víz. Jókat bohóckodunk, jó buli volt. Aztán fel az autóhoz, sötétedik, még másfél óra az út haza… kaptunk egy kis lazítót.. 😉 nyugodtan zötykölődünk hazafelé. Kitesszük a havert San Antonio-ba, itt termelik meg a Belize-i zöldségek 75%-át. Olyan Amish féle bevándorlók laknak erre, kemény melósok.. de ők használnak traktort is, nem úgy, mint az Amish-ok. Fél 8 körül érünk haza, jó fáradtak vagyunk, megbeszéljük, hogy holnap este visszajövünk kideríteni mi a maja állatunk. Ma már fáradtak vagyunk hozzá. Megeszünk egy tuti nagy hamburgert, végre Tesó is boldog és jóllakott. 🙂 Nagyon jó, izgalmas, tartalmas napunk volt, rég volt már ilyen jó. 🙂

Categories: Belize | Tags: , , , | Leave a comment

Megérkeztünk San Ignacio-ba

2014. január 11.
Reggel a (Bachelor Inn) kínai tulaj mami utasításait hallgatom, miközben anyám motiválására rászánom az időt és feltöltöm az elmaradt napokat a blogra. Igazándiból megírom max. 1-2 nap késéssel, de a feltöltéshez kellenek a képek, akkor azt le kell tölteni, ki kell válogatni, én meg lusta vagyok. Szóval szerencsétlen kínai nő a maga keleti mentalitásával próbál belize-i emberekkel dolgozni.. pattog körülöttük, nem lehet egyszerű eset. Tegnap a taxis Rey, akit mindenki ismer Belize City-be azt mondja, hogy ismeri a nőt, de csak hallomásból, de igazándiból nem akar megismerkedni vele. Jó ez így neki… most már értjük mire gondolt. 🙂 A mami egyik embere kivisz minket a buszhoz, pont fordul ki a buszunk a pályaudvarról, leintjük, felpattanunk és már úton is vagyunk San Ignacio felé. Útközben, mint már szokásunk, megettük a vésztartalékot, aztán amikor megálltunk Belmopan-nál, Belize fővárosánál (ami egy nemrég épített mesterséges város, mert Belize City tengerszint alatt van, és gyakran elönti a víz, ezért áthelyezték a fővárost). Szóval Belmopan-nál vettünk a buszmegállóban tamales-t, csirkepaprikás, de persze más ízű, beletekerve valami kukoricalisztes masszába, majd mindez egy banánlevélbe, és megfőzik. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan, de azért ki kellett próbálni, és végül is nem volt rossz, csak inkább semmi extra. Megérkeztünk az iskolabusszal San Ignacio-ba, megint kockásra ültük a fenekünket.. de végre itt.. és itt maradunk is pár napot. Akkor fél kettőkor a legnagyobb melegben hátit fel, irány szállást vadászni. Egy kis hegyi várost kell elképzelni, nem nagy ügy bejárni, mondjuk az emelkedő hátival, hőségben nem ideális. Megtaláljuk a kinézett helyet (Bella), de az most zárva, de az ott lévők túrautakat ajánlanak. Mondjuk, majd később, most szállás kell. Küldenek egy helyre (Erva), de ott teltház, másik hely drága (Martha), következő jónak tűnik (Hi-et). Egyszerű és olcsó. Megnézünk azért még másik két helyet, de visszamegyünk. 50 belize-i dollár, ágy okés, fürdő megteszi, más nem kell. Én eléggé kész lettem a nagy melegben, így pihenünk kicsit mielőtt kimegyünk a szombati nagypiacra, Belize legnagyobb piacára. Hát egy kínai ruha és edény piac egy zöldség-gyümölcs piaccal keverve, még jó, hogy nem jöttünk ki hamarabb. Veszünk gyümölcsöt.. látok görögdinnyét is, de aranyárban mérik az érett platano (zöld banán) és az ananászhoz képest. Dinnyét majd eszünk otthon. A főtér is itt van rögtön, tényleg egy kis falu az egész.. nagyon kultúrált, tiszta, rendezett hely, semmi putri, semmi mocsok, nagyon barátságos az egész hely, még akkor is, ha turistás. Ide csak az jön, aki barlangba akar menni, maja kultúrát nézni, természetbe menni.. már elhagytuk a tengerparton feneket hízlaló réteget.. itt jó arcok vannak. Egy helyen találtunk csapolt sört, nagy lelkesen meg is ittuk a hordóból az utolsó sört. Nem tudom mikor fogunk megint csapolt sörhöz jutni.. a Föld ezen felén nem annyira divat ez. Visszafelé tekergünk a három keresztutcán, amikor leszólítanak bennünket megint túrát kínálva. Nagy dumás a csávó, de mégis elsőre szimpi. Mutogatja a lehetőségeket, nehéz követni, ennyire nem vágjuk még mik vannak itt. Érdeklődök a gyógynövényes farm iránt, azt mondja az nem igazi, menjek el a falujába, ott tanítják az igazi növényeket.. és rögtön tép is egy levelet, kérdezi mi ez… nagy nehezen rájövünk… oregano. Jó jel, ismeri a növényeket, úgy látszik tényleg vágja a dolgokat. Mondjuk, hogy elmegyünk enni, majd később visszajövünk. Találunk egy viszonylag olcsóbb helyet, ahol megeszünk 1-1 kb. 40 cm-es burito-t 9-9 dollárért. Úgy árulták lábméretnyi az adag. 🙂 Nagyon jó volt, csak kár, hogy valamit mikróztak közben, sajnos hallottuk… nagy hiba. Fogjon egy serpenyőt és melegítsen abban. De egyébként isteni volt, én meg sem bírtam enni. Kaja közben kitaláljuk, hogy akkor elmegyünk a sráchoz, akivel szálláskereséskor futottunk össze. Megint beszélük vele, de gyorsan levágjuk, hogy ez nem a mi emberünk. Este már jól szét volt esve.. tuti szív a francia csajával együtt, aki meg csont bőr volt. Vissza a másik szimpi gyerekhez, aki már ránézésre majának néz ki.. később kiderült egyik szülő yucatec a másik meg másik maja törzsből van. Sajnos nem beszéli a maja nyelveket, mert a szülők is spanyolul beszéltek, de most tanulja a yucatec maja nyelvet. Lelkesek vagyunk, megegyezünk… fejenként 70 USD-t fizetünk (nagyon sok, de mindenhol ennyi, és másképp nem lehet eljutni a természetbe), reggeli 9-kor indulás, bakancs, szandi, víz, szúnyogriasztó, fürdőruha kell. Kaját ? hoz. Este érünk majd haza. Lesz vízesés, barlang.. és a növényeket is megtanuljuk közben. Meg kapok két könyvet tőle reggelig, az egyiket Bruce Love írta egy most él? gyógyítóról, meg a maja szertartásokról. Tele jó képekkel, este át is lapoztam… nagyon érdekes, hogyan keveredik a maja vallásba a kereszténység.. micsoda ötvözet.. kereszt mellett áldoznak csirkét.. amit később azért megesznek. 🙂 Meg 13 kukoricaszem meg egy valami fél gyöngyszerűség segítségével beszélnek a teremtővel. A másik könyv a növényekről és állatokról, és ezeknek a majákhoz való viszonyáról szól, Victoria valaki írta.. az elején némi bevezetővel, ahol a környék kizsákmányolásáról, az erdőírtásokról, az amerikai nagybirtokokról, akik kezében van még ma is a banán és kakaótermelés java része. Sok szomorú infó… remélem egyszer eljön az idő, amikor a javakból azok is részesülnek, akiknek a területéről származnak az erőforrások. Nehezen értem én ezt meg, hogy a mai fene nagy "segítsük egymást" világban miért nem lehet szabályozni a szerencsétlen, csóró országok kizsákmányolását. Mint ahogy a nagy cégek pénzkimenekítési lehetőségeit is. Messze még a demokrácia, még erősen a t?ke az úr. A könyvben nézegetem még a növényeket.. de majd holnap élőben, az lesz az igazi. 🙂

Categories: Belize | Tags: , , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d