Posts Tagged With: Quy Nhon

Quy Nhơn – Nha Trang

Posted on 2022/10/18 by judit

Reggel már 6-kor ébredek magamtól. Mire az oviban elindul a reggeli pörgetős zene a gyerekeknek, én már fent. Nem is értem hogy bírják ezek a kicsik. Este 9-kor még az utcán rohangálnak az egészen kicsi 2 éves gyerekek is, de reggel 6-kor meg már adják be őket az oviba… mondjuk lehet, hogy itt az oviban azért nagyobbak vannak.

Reggel kitalálom a tutit. Elviszem a motorral a nagy hátizsákot a buszos társasághoz, otthagyom megőrzésre és utána viszem vissza a motort. alapvetően gyalogos távolságra van mindkettő, de a fene akar nagyhátival akár csak 20 percet menni, főleg amikor már meleg van. És király reggelim is van, és friss teám is. Korán elintézek mindent, mármint Juci korán… szóval 10-re leadtam a motort is, minden elintézve, van 2 órám a semmire. A motoros ember rendes volt, megkérdezte, hogy elvigyen-e valahova, és addigra én már kinéztem egy helyben pörkölős kávézót, szóval akkor odavitt és már rendeltem is kávét. Vietnámban termelik a robuszta és az arabica kávét is. Megmutatta a nyers kávét, ott állt zsákban a kávézó sarkában. Akkor most elintézem a repjegyet. Bamboo Airways, a helyi tuti légitársaság. November 4-én este fogok Phu Quoc szigetről Hanoiba repülni. Ezzel akkor eldőlt az a kérdés is, hogy elmegyek-e Phu Quoc-ra. Megnéztem, vicces lesz, mert komppal fogok a szigetre menni. Szóval a Mekong deltából megyek majd a Ha Tien nevű helyre és onnan indul majd a komp. A sziget alapvetően egy tengerparti nyaralós hely itt már csak pár nap pihenés lesz. Meglátjuk mikorra érek oda. Terveim szerint lesz 3-4 napom itt is.

Miután ilyen nagyon jól indul a nap, elindulok a partra sétálni.

Nagyon kellemes az idő. Ha nem fújna a szél még meleg is lenne, de ez így pont jó, hogy mezítláb a parton sétáljak.
A homok forró volt, és olyan széles a sáv, hogy kifelé kocogás volt sűrű f**k-ok közepette.
Távolban hajók… balra a kikötő van.
Nagyon vicces mintát csinálnak a rákok.
Nemtom hol van mindenki… szerintem strandidő van… mondjuk ebben a forró homokban nem szeretnék feküdni, meg a tűző Napon sem.
A part mellett sétány és parksáv, aztán autóút, szállodasor. Vajon hogy szoktak az emberek a tengerparton nyaralni? Nem értek én ehhez. Az a kevés alkalom, amikor előfordult, akkor közvetlenül a parton volt a szállás. Ilyen sétányos helyen szoktak egyáltalán fürdeni?

Kicsit hozzon már képbe valaki, hogyan kell tengerparton nyaralni? A szállodából lecsattogsz papucsba, törcsivel a partra? Vagy itt tényleg nincs napozás, fürdés, csak ruhás, kulturált sétálás? Gyorsan eltelik az idő, megyek a buszos cég irodájába.

Útközben veszek egy ilyen helyi szuper üdítőt, amit ilyen zselés izékkel tesznek tele. A legviccesebb műanyagkaja. Nem nagyon tudok bele értelmes táplálékot belegondolni. Sajnos még gyümölcsöt sem.
Ott a kannákból merik a zöld vagy barna nagyon édes löttyöt.
Profin le is heggesztik helyben, kaptam mellé kiskanalat, vastag szívószálat és persze van egy pont pohár méretű mini zacskó, amiben beleteszik.
A zselés izék benne. Mondjuk lehet, hogy nem a legjobb ötlet ilyen szarokat egy 4-5 órás buszúton kipróbálni.

Na nem lett bajom, de eleve nagyon rázós, kacskaringós volt az út. Nem is értem, eddig mindenhol olyan jó út volt (már ahol volt út), de ez az országút nagyon siralmas állapotban van, miközben nagyon nagy a forgalom, rengeteg a teherautó is. Pedig nagyon szép, panorámás az út. Végig a tengerparton megy, látni a hatalmas öblöket, az öblökben a rengeteg halneveldét, miközben hegyek is vannak a parton. Több helyen egészen sivatagi a táj, homokdűnék vannak banánfákkal, vagy még az sincs. Látszik, hogy a tenger mosta homokpadok ezek.

A busz igazi luxusbusz. Összesen 6-an utazunk, csupa helyiek. A fotel masszázsfotel, beszarás. Meg nézem az embereket, mindenki fekszik, csak mert ha már fekvő ülésünk van, akkor csakis úgy, és úgy nyomkodja a telefonját, pedig ülve kényelmesebb lenne szerintem. Sajnos kaját nem kaptunk, pedig ha már ekkora a luxus. Így a vésztartalékokhoz nyúlok, mogyoró lesz a mostani megmentő, mert ez a zselés izé nem sokáig tartott. Kb 15 perc sétára tesznek ki a szállástól. Nincs túl meleg, illetve már esteledik, így most van kedvem sétálni, nem hívok Grab-es taxit. Útközben már figyelem, hogy hol egyek majd, de nem láttam semmi inspirálót. A szálláson becsekkolok, és irány a kajálós utca. Amióta a csirkelábas eset történt, elment a kedvem a kísérletezéstől, és nem merek a nagyon lokál helyekre bemenni. Nem értjük egymást, és semmi kedvem valami rettenet kajához. Inkább biztosra megyek.

Ezúttal egy Bao burgerezőbe mentem. Ez egy olyan zsömlében van, amit nem sütöttek, hanem gőzöltek. De pont olyan, mintha sütve lenne, csak nincs roppanós, barna széle. Mivel villámgyorsan befaltam kettőt is, és csak a második felénél jutott eszembe a fotó, így ide linkelem a helyet és itt találtok fotót is.

BAO ngon Restaurant – Nhà hàng Bánh Bao Kẹp Đặc Biệt và hơn thế nữa …
090 459 25 10
https://maps.app.goo.gl/jt2hvFCCt1c3NVD87

A halas éttermek így néznek ki. Böksz egyet és megy a parázsra. Hát kicsit drága, mármint nem önmagában, csak az én napi büdzsémhez, de azért lehet, hogy egyszer bemegyek egy ilyen helyre, és végre jóllakom.

Kaja után kimegyek a partra, iszonyatosan erős a hullámzás. Van kint pár ember, meditálnak a tenger felé nézve.

Zene is szólt hozzá. Nagyon kellemes volt. időnként furi módon tartották a kezüket.
Ezt csak így beszúrom. Ott jön a következő vihar, ezért is igyekszem annyira délre, és valszeg ennek a hatására hullámzik itt most ennyire a víz. Nagyon sok embert látok kijönni a partra és szemlátomást őket is meglepi a hullámok mérete. Ezt délután 2-kor csináltam.
Mostanra ennyit közelített. De végülis én nem tudom, hogy most mitől hullámzik itt ennyire, csak tippelek itt.

Na közben engem leszólított két angol szakos diák itt a parton. Szóbeli kérdőívet készítenek kizárólag külföldiekkel a zenével kapcsolatban. Jó poén, gyakorolják a kommunikációt és a mindenféle akcentust, miközben olyan dolgokról beszélnek, ami érdekli őket.

Akkor elküldöm a posztot, és elindulok vissza a szállásra. A holnapi kirándulást és a holnaputáni Da Lat-ba eljutást (motorral egyedül, motorral átvisznek, busszal) majd eldöntöm holnap, illetve beszélek 2 motorkölcsönzővel, és aztán eldöntöm. Sajnos persze ők a motorral átvisznek opciót fogják preferálni… egyenlőre én sem látom magam 150 km-t morotozni 2 hátizsákkal hegyi úton. Viszont a busz sem lenne nagyon rossz. Da Latban meg úgyis a hegyekben vagyok, majd ott helyben pörgök valami robogóval. Asszem nagyjából el is dőlt… de azért alszom rá egyet.

Frissítés: hazafelé mindenre fény derült.

Itt vannak a nyugágyak, meg láttam büféket is összepakolva.
És több helyen is ki van téve a piros zászló, tilos fürödni táblával. Szóval itt szoktak fürödni, de most nem, mert erősek a hullámok.
Categories: Vietnám | Tags: , , | 4 hozzászólás

Quy Nhơn

Posted on 2022/10/17 by judit
Épp a tengerparton ülök a homokban, és írom a blogot.

Azért na, annyira nem rossz itt az élet. És ha valami van itt, akkor az homokos tengerpart. Persze hullámok is járnak hozzá, és nem igazán kicsik ezek a hullámok, és ha kicsinek is tűnik, nagyon erős a sodrása.

Reggel 6-kor már érkeznek a gyerekek az oviba. Bömböl a zene, de nem nyomja el a gyereksírást. Szerintem legközelebb majd otthon alszom tovább, mint reggel 6. Persze ehhez jó lenne időben lefeküdni, de hát most is, már 9 óra és még a boltba is be akarok ugrani.

Reggel akkor kicsit kiszámolom, eltervezem nagyjából az út többi részét, mert azért valszeg a repülőjegyet vissza Hanoiba lassan meg kellene venni, mert drága lesz. egyenlőre még nem vészes, ráadásul úgy tűnik, hogy valamikor pénteken mennék vissza Phú Quoc-ról, és szerintem oda inkább pénteken menni szoktak. 1-2 nap, és megveszem a jegyet.

A szobámban a csap elzárója be van ragadva, így nem folyik le a víz. Szólok a srácnak, megnézi, azt mondja délután jön szerelő, mondtam, hogy szuper, adjon már egy másik szobát. Kaptam pár perc múlva. Így gyorsan kimostam a ruhákat, kérdezem, hogy van-e bérelhető motor. Van, 150k. Mondtam, hogy olcsóbbat kérek, de nem ad. Hívok egy motoros bérlőt, kérek tőle olcsó robogót, 100k. Hát akkor ennyi. Megyek is érte. Aztán a Viettel-hez is be kellett ugrani, mert valami telefonszámot felhívtam és 3k hiányzott, hogy megújítsam a csomagot. Gyorsan megoldódott. Napi és nem havi 6GB a keret. Havi összesen 180GB. Ez már durva. Ezt mondjuk jó lett volna eddig is tudni. Eleve nem jó csomagot választottam, mert van csak mobilnet havi 15-30k-ért, ez meg havi 150k volt, mondjuk van hozzá 200 perc is, és használtam már a telefont, bánja fene, így sem sok.

Akkor most már irány a következő Champa templom. Ez most közelebb van, 20 km. Útközben tojásos szendvics, mangólé, kávé… mindegyiket másik helyről szereztem be. Nehogymár egyszerű legyen.

Mondtam már, hogy szeretek motorozni? Bár a szememet kiviszi a menetszél (otthon tuti, hogy plexis bukóm lesz), mégis jó érzés a szél. Nagyon szép napunk van ma, süt a Nap, nem is izgi megállni, mert rögtön kiderül milyen meleg is van valójában. A templomnál nagyban folyik az építkezés, lesz fogadó csarnok Champa stílusban, meg térköves út körbe. A jegyszedő persze megpróbál lenyúlni 3k-val parkolásra, de parkoló az nincs. Írom neki a Google fordítóba, hogy oké, de akkor vigye árnyékba a motort. Hát így mégsem kell fizetni a parkolásért. Persze hülyeség volt szívózni, de ugye nem bírom, ha le akarnak nyúlni. 15k volt a jegy egyébként. Összesen 4 db épületről beszélünk, most ennek nem tudom a történetét, nem olvastam külön utána. De templom és csodás helyre építették.

Igazándiból egész körbe ilyen a kilátás és nincs is másik hegy a környéken. Itt én is megtérnék
Most Shivát a denevérek áldják meg nem kevés áldással. Nagyon büdös volt.
A hegytetővel egy baj van csak, hogy iszonyat tűz a Nap, árnyék sehol és fel kell menni rá. (Vagy le… a képen.)
Hiába van kiírva, hogy ne írj az emlékműre, mégis tele van írva.
Zsákmány.
Próbáltam művészkedni.
Na ott volt az építkezés, de épp szieszta van.

Visszafelé nagyon tűz a Nap így a főút helyett a falvakon megyek vissza. 11 percre van egy szép kávézó, fotó alapján adnak rendes kávét.

Nagyon menő hely volt csobogóval, és közben nem volt drága. Itt mondjuk turista nem jár. Annyira szeretem ezeket a helyeket.
Ez a kávézó bejárata. Majd 2 órát eltöltök itt. Meleg van, inkább lefoglaltam a következő 2 hely szállását: Nha Trang és Da Lat.

Aztán irány a város melletti hegy, onnan szép a kilátás.

Megtalálom a hegy lábát, de kavicsos az út fel. Ez nem lesz jó. Aztán egy mamóka kijön a házból és mutatja a parkolót. Szerencsére pont megállt egy fiatal pár is, helyiek, mondják az utat, meg nagyjából egyszerre indulunk. Szóval gyalog kell menni.

Egy hatalmas kőbányán megyünk fel. A szomszéd hegyet is szinte teljesen elhordták már.
Ezért jó köves az út.
Aztán elkezdődik a dzsungel.
Még sehol a teteje, de szép kilátás már van.
Itt annyiféle növény van. Eszméletlen.
Például orchidea.
Útközben találkoztam a párral, már jöttek le. Kérdeztem, hogy mi a baj. Fél 6-kor sötét lesz, visszafordultak. Na de én persze még nem, rutinos túrázó vagyok, a tuti túraapp mutatja, hogy mennyi van, végig tényleg képtelenség, de kinéztem egy kanyart, ahonnan reméltem a szép kilátást. Ez lett. A bokrok miatt nem tudtam igazán jó képeket csinálni.
Kemény trappolás volt lefelé, ennyire nincs sötét, csak naplementét fotózok, de azért épp hogy leértem. Ráadásul pontosan tudom mekkora szívás sötétben túrázni, max fele olyan gyorsan halad az ember, mert nem látod hová lépsz. Otthon sikerült már egy ilyet összehozni. Itt meg eszembe jutott, hogy vajon milyen állatok vannak az erdőben, és a kutyákról nem is beszélve.

Na de visszaértem. A mamóka persze lenyúlt 10k-val. A srác segített neki, láttam a mama mosolyán, hogy a srác mondta neki, hogy 10k a parkolás, nem a normális árat kérte. Nem teljesen értem miért kell ennyire nyilvánvalóan lenyúlni mindenhol. Próbálok 5k-t adni a mamának, de játsza az eszét. Leszarom, fizetek, csak pont ma olvastam egy Facebook csoportban, hogy mennyire lenyúlós, átverős az ország. Hosszú távon nem lesz ez jó nekik, ha ez terjed el róluk. Ráadásul egy semmilyen nyelven nem beszélő emberrel mit kezdek.

Visszafelé kinézek egy puccos éttermet. Ebéd kimaradt, jöhet valami rendesebb kaja.

135k és nem 32 cmes, hanem kisebb. De egyébként elég. Odaül hozzám az egyik tulajdonos. Fiatal csajszi, beszélgetünk.

Kiderül, hogy ő imádja Da Lat-ot, és hogy én mennyire várom már, mert végre teaültetvényre fogok menni. Kiderült, hogy ő ott lakott 10 évig, és imádta. Szóval kapok teaültetvényes címet, hogy hová menjek. Meg megtudtam, hogy a friss tealevél kb 1-2 hétig áll el hűtőben. Megpróbálok majd szerezni Hanoiban és vinni haza, de azért nem sok esélye van. Piacon lehet kapni, és nem is drága. Ad nekem útravalónak egy kis zacskó szárított levelet. Nagyon kedves. Számot cseréltünk, hívom, ha kérdésem van, meg megadja az egyik ismerőse számát, aki Da Lat-ban lakik. Ez tényleg kedves tőle.

Közben a szomszéd asztalnál egy orosz srác szólít meg. Orosz, de elég vegyesek a felmenői. Odahívom. Mint kiderült, ő törzsvendég. Itt lakik már tizensok éve. Volt vietnámi felesége, de elváltak. Próbálja a dolgait elrendezni és elmegy innen, de még nem tudja hová. Európába és haza nem tud menni. Hát szegény, azért tényleg, mennyire szívás ez a háború mindenkinek. Programozó, US-ban tanult, világot járt ember, és természetesen nem ért egyet a háborúval. Békés csávó. Mesél nekem a ’79-es Kambodzsa – Vietnám háborúról, és próbál párhuzamot állítani az ukrán háborúval. Én arról nem sokat tudok, majd utánanézek. Aztán nyavalyog az életközepi válságáról. Próbáltam megvilágítani, hogy mennyire kurva jó élete van, és keresse meg azt az munkát, feladatot, ami örömet okoz neki. Aztán azért lelépek. Inkább a tengerparton lógatom a lábam. Nem annyira szórakoztató az ember.

Lent a parton viszont király. A homok, a hullámok. Nagyon jó érzés. A holdat szerettem volna lefotózni, de túl későn jön fel. Tegnap este láttam, amikor megjöttem, de tele voltam csomagokkal. Szóval félhold van, de annyira szép és furcsa, hogy itt a a Holdnak a felső fele hiányzik. Láttam már ilyet, értem is… de attól még lenyűgöző.

Írom a blogot, amikor egy helyi ember próbál velem beszélgetni, de nem igazán értem mit mond. Ettől függetlenül ő úgy érzi, hogy leül mellém, konkrétan 1 méterre. A parton kevés az ember, próbálom ignorálni, de nyomasztó a jelenléte. Felállok, és arrébb megyek. Szerencsére elég hosszú a part.

Aztán irány a bolt, megint lesz tej, és csokis pehely reggelire 2 napig. Meg zsepi is kell, mert megfáztam ugye és folyik az orrom. Meg nasi, mint aszalt mangó stb. Itthon gyorsan elkészülök és ágyból írom a blog második felét.

Categories: Vietnám | Tags: , | 4 hozzászólás

My Son, a Champa szent hely

Posted on 2022/10/16 by judit

My Son-ban kb. 70 templom volt fénykorában, és a királyi családot, a hősöket is ide temették, emellett rengeteg faragott kőtáblát találtak itt. A Champa királyok építették és használták a 4.-14. század között. Ez Indokína leghosszabb ideig lakott régészeti ásatása. A Champák hinduk voltak, az angol Wikipedia úgy írja, hogy elindiaosodtak. My Son minden temploma Shivát ünnepli és élteti. A hindu vallásra jellemző, hogy nagyon sokrétű. Van egy rakat isten, és általában egy falu, közösség csak egy istent szolgál. Így vannak Shakti, Shiva, Durga, Ganesha hívők. Ez már régen is így volt. Szóval ők itt épp Shivát éltették.

Sajnos a vietnámi háborúban az amerikaiak egy hét alatt lebombázták a helyet, nagyon kevés dolog maradt meg. Persze azért hozzátartozik, hogy a Vietkongok pont jó helyet találtak elbújni. Két völgy találkozásában a franciák által addigra szépen feltárt templomok között. alapvetően az amerikaiak igyekeztek nem bombázni az emlékműveket. Állítólag a környező erdő még ma is veszélyes a fel nem robbant bombák miatt.

De nagyon előreszaladtam, és kimaradt, a reggel. Nem esett, de borús volt. A fociedzés 6-kor kezdődött, egyemmeg a sok lelkesen kiabáló srácot. Akkor legyen az, hogy reggel elmegyek My Son-ba, délután meg megyek tovább Quy Nhơn-ba, és tőlem jöhet a következő, idén már a 6. nevet viselő vihar. Elég volt az esőből. Megfáztam, elfáradtam a sok elázásban, és mivel lehetőségem van lelépni, akkor ideje menni. Egyébként is sokat voltam itt, 4 éjszakát.

Szervezem az életem, mindenki nekem dolgozik. Felhívatom a My Son-t, hogy lehet-e menni, vagy elmosta a víz őket. Lehet menni. Király. Akkor kérem a robogót. Közben a tulaj lánya és a recepciós lány a buszt intézi. Én adom a telefonszámokat. Egyébként azért ez elég érdekes, hogy én tudok busztársaságot, ők nem. Szóval hívják az egyiket, 400k. Sok. Hívják a másikat, 210k. Na az az én buszom. Igaz ki kell menni a főútra, ott leinteni a buszt, de ez egy kvázi buszmegálló, és volt foglalva helyem, szóval megálltak, felszedtek.

Na akkor anyuka hozza a robogót, a busz is elintézve, szállást is kifizettem, mehetek.

Hát persze, hogy esett az eső odafelé. Lassan fogytak a kilométerek. 40 km-re mentem. Nem annyira a szomszédban van. Az arcomról folyik a víz. Egyébként nem szakad durván, de pont elég ahhoz, hogy folyjon rajtad a víz. Elég sokáig bírtam, kb fél úton meglátok egy helyen kávégépet. Ennyi volt. Megállok, még a reggeli pékáru is a zsákomban van, ideje reggelizni, lassan fél 11. Kapok cappuccino-t, 30k, a legolcsóbb cappuccino eddig. Nem teljesen értem miért drágább, mint a vietnámi kávé, valszeg mert csak külföldiek isszák, de 40-50k között szokott lenni. Békésen megkajálok, persze csak én nem tudom azt a hülye esőkabátot úgy felvenni, hogy ne legyen legalább kicsit vizes a mellkasom is. Legjobb a megfázásra. Mindenki vasárnapi nyalka ruhájában, én meg megérkezem az isten hátamögötti kávézóba félig elázva, egyedül, motorral. Ááá, semmi feltűnést nem keltek és szőke sem vagyok meg göndör sem.

De mire befejezem a reggelit eláll az eső. Jajj de jó. Végre. Teljesen más úgy menni, hogy közben nem csapódik az arcodba percenként egy liter víz. Ezúttal nem térek ki bővebben az árvízre, a belvízre, de az elmúlt napok, hetek esőzései egész beltengereket hoztak létre. Nagyon kemény. Pár helyen áll csak a víz az úton, de nem vészes, több helyen megy a szivattyú. Folyamatban a helyreállítás.

Na és akkor megérkezem. Nincsenek sokan, hisz monszun, tájfun idején csak az elvetemültek és a felkészületlenek járnak erre. Én inkább a második kategóriába sorolnám magam. A hely történetét megkaptátok már, jöjjenek a képek.

Hát ez vagyok én. Ott vagyok egy csodás 1000 éves templom előtt, és pillangókat fotózok. Süsü jutott eszembe. 🥰
Nagyon sok volt, de a lilás fekete mindig élével állt nekem. Így csak ilyen fotó van.
A mai napig nem tudják pontosan, hogy a téglákat mivel ragasztották össze. Talán vmi helyi fa nedvével.
Azért ez nagyon más időjárási körülmény, mint mondjuk a gizai piramisoknak. Eső, szél koptatja folyamatosan az épületet, miközben a növények is próbálnak a legkisebb résen is megkapaszkodni.
A kambodzsai Ankorhoz is szokták hasonlítani. Mondjuk azt nem bombázták le, sokkal szebben egyben vannak az épületek.
Shiva mindenhol.
Nagyon jó hangulat van itt. Azért mégiscsak ősi templomok 1000 év imáit őrzik.
Rengeteg vésett táblát is találtak. Szanszkrit vagy saját Champa nyelven írtak rá. Szerencsére elég sokat elvittek még a bombázás előtt. alapvetően nem szoktam szeretni, amikor a dolgokat kiemelik a természetes közegéből, mert teljesen megváltozik tőle minden. Ez az oszlop egy múzeumban töredékét nyújtja, mint itt. De közben sajnos így menekült meg. Szóval most kivételesen nem morgok emiatt.
3 oldalról lehet felmenni, bent egyébként elég kicsi terem van, de előtte meg ott egy áldozó kő.
Ezt épp újítják fel. Az indiai állam is támogatja az ásatásokat és a felújítást.
Látszik rajta, hogy mekkora hatalmas területen, milyen sok épület volt itt. Egy kisebb város. A 70 templom nem kevés.
Sarki dísz.
Ez meg egy áldozó kő gondolom.

Visszafelé másik úton jövök. Nagyon durva, de süt a Nap. Meg kellett állnom napkrémet tenni az arcomra. Kemény. Ez egy forgalmasabb út, de az út is jobb, nem betonlapok, mint idefelé pár helyen. Kitalálom, hogy akkor lemegyek a partra kajálni és úgy megyek vissza. Tegnap a buszon volt egy olasz pár is, ajánlottak egy pizzás helyet, hogy meg az olasz csajszi anyukája tesztjén is átment. Lehet, hogy kicsit megengedőbb volt a Mamma… de azért jó referencia. Sajnos elég későn érek oda és nem meleg a sütő, így nem tudok pizzát enni. Ajánl helyette a fagyasztóból kivett Pasty-t. Ez egy angol kaja, tésztába töltött krumplis-húsos-zöldséges töltelék. Nagyon jó cucc, sokszor ettem Angliában. Hát legyen. Ez gyorsabb. Furi, hogy fagyasztott, de közben annyira vihar volt folyamatosan a napokban, hogy csoda, hogy nyitva van. Egyébként isteni volt, nem is értem hogy jutott ez eszébe, hogy ilyet csináljon. Illetve otthon miért nincs? Szerintem a magyar ízlésnek is teljesen megfelelne. Gyors, meleg kaja. A gyros alternatívája lehetne. Nincs fotó, siettem.

Visszaérek a szállásra, intézem a Grab-et, 4.50-kor jön a busz, 4.45-kor érek ki a placcra. Hát sikerült kiszámolnom megint. Szerencsére kiderült, hogy a busz 17.00-17.10 körül jön, szóval a 4.50-ben volt tartalék.

Ez itt a buszmegálló. Ott állnak az ellenkező irányba menők.

Szerencsére a Grab-es sofőröm elmondja ott valakinek, hogy mi az ábra, hová megyek. Lett ott gyors egy ember, aki beszélt angolul. Sőt. Ahogy megtudta, hogy magyar vagyok, rögtön a kommunizmusról beszélt, meg az ukrán háborúról. Nagyon képben volt. Szegényt nem akartam elkeseríteni, hogy hol tart az ország 30 év után. De persze szabadság van nálunk, és az pont nekem is iszonyat fontos, szóval tök megértem az embert.

Jön a busz, feltesz rá. Ő Sai Gon-ba megy, 17 óra út. Kemény. Megint klímás, fekvős busz. Ez egy ilyen ország. Persze a pulcsit tegnap sem vittem, és most is a nagy zsákban van, pedig csak ezért hordom magammal, hogy a nagyon klímás buszon legyen nálam. Szerencsére van takaró. Túlélhető. Gyorsan foglaltam szállást a Booking-on. Nagy királyság ám így utazni. Tesómmal, meg Gabival még úgy mentünk, hogy megérkeztünk és elindultunk gyalog a hátizsákkal a hátunkon a városban szállást keresni. Megnéztük a szobát, ha tetszett kivettük. Szóval ez így azért nagyon kényelmes. Taxi, motorostaxi, busz, vonat, kajarendelés, szállás… szinte mindent el lehet intézni online telefonról.

Elkezdem írni a blogot, mert most úgyis ráérek, és 11-kor meg biztosan nem fogok majd hozzá amikor odaérek a szállásra.

Megálltunk kajálni az útszéli kantinnál. Kaptam menüt is. Benéztem a konyhába, nem mertem csirkét kérni. Főtt hús, csontos, mindenes, legyen inkább tengeri valami. Mini polip lett. Szarul néz ki, de finom volt. Na fűszert ez sem sokat látott, de az asztalon a szójaszósz javít a helyzeten, és ez a leveles lé is. 45k volt.

A helyet nem mertem fotózni, így is valaki állandóan nézett, én vagyok itt az egyetlen külföldi. Úgy látszik itt minden külföldi a nekik szervezett 2x ennyibe kerülő 9 fős busszal utazik, csak én tolom a helyi erővel. Pedig teljesen rendben van, nem egy indiai járat.

Ezt csak úgy itt hagyom. Nemtom miért árulják ezeket…
.. azt sem, hogy étel-e vagy lakásdísz. Ebben a formában biztosan eléggé bizarr és semmiképp sem inycsiklandozó.

Az út hátralévő része remélem eseménytelen lesz, kicsit pihenek. A blogot majd a szálláson befejezem és elküldöm.

Bealudtam a buszon az utolsó órára. 11-kor érkeztünk meg. Hívok egy motoros taxit, irány a szállás. Kicsit szakadt ezúttal, nem spártai, hanem opálüveges vasajtós, neonlámpás. De az ágy jó, egyenlőre most más nem kell. Na és megjelentek a szúnyogok, bogarak. Eddig furi volt, hogy ebben a meleg párás időben nincsenek. Az első vietnámi szúnyogot a Márvány-hegyen láttam Da Nang és Hoi An között félúton. Az a választóvonal. Azóta láttam párat, de még mindig semmi ez egy szegedi lánynak.

Categories: Vietnám | Tags: , , | 3 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d