Már este is furi szag volt a szobában, próbáltam kiszellőztetni, de nem nagyon sikerült. Próbáltam rájönni, hogy mi lehet, talán a régi bútorok… nem teljesen értem, de még reggel is érzem. Na meg valami kinti vízcsap van az ablak alatt, így 6-kor arra ébredek, hogy valaki engedi a csapot nagyon sokáig. Szomorú vagyok, hogy az utolsó szállás hiába drága, mégsem az igazi. Pedig nagyon igyekeztem drágább és jobb helyre menni. Tipródok magamban reggel, nem vagyok egy nagy reklamálós, de mivel még 3-at alszom itt, kérek egy másik szobát. Szó nélkül adnak, nagyon örülök neki. Igaz a szoba előtti kiülős rész bukta, de mivel nagyon nincs ott sem magánszféra, sem hangulat, így úgysem használtam volna, így viszont a szobám lett nagyobb. Úgy tűnik ez a rész mintha régebbi épület lenne és vastagabbak lennének a falak is. A szagot sem érzem, hangulatom máris jobbra fordul, mégis jó lesz ez itt. Adjunk neki egy újabb esélyt, hogy megkedveljem.
Elmegyek boltba, de a szállástól 50 méterre egy kis bódé kiskerttel, kicsi, hippis kiülős hely és van cappuccino, ráadásul 35k. Nagyon féltem ettől a szigettől, hogy nagyon puccos lesz a hely és nem találok majd normális áron normális kaját. De itt is van kaja is, burger 50k, sült krumpli 45k. 100k-n belül béke van.
A boltban veszek reggelinek valót 4 napra. Ezúttal ausztrál tejet veszek, mert úgy tűnik a helyi tej hascsikarós, hátha az ausztrál jobb lesz. És jobb lett. Dél lett mire visszaérek a boltból a szállásra. A tulaj kislányát épp eteti az anyja, odaülök én is mellé… cukker a kiscsaj, pacsizunk, kanalazunk… Ő most tanul kanállal enni… aranyos, mosolygós kislány. Haverok lettünk.
A mosást is elintézik, elfogyott minden tiszta ruhám, de végülis ma fürdőruha kell, az meg tiszta. Lebeszélem holnapra a motort, 100k a szálláson, meglep, hogy itt minden olcsóbb, normális áron van, míg legutóbb a nagyon nem turista helyen, Can Tho-ban 150k volt. Na de hálistennek, akkor holnapra motor is van.
Elindulok le a partra, sajnos itt nincs saját strand így kell valami megoldást találni a tusolásra, különben nem lesz fürdés, vagy csak úgy, hogy azonnal vissza is jövök a szállásra, ami azért nem drámai, mert nagyon közel van. Elég sok szállásnak van saját nyugágya, de tusolókat nem nagyon látok. Egy helyen van kiírva ágybérlés, de sem embert, sem tusolót nem látok. Végül találtam egy helyet, ahol legalább ember volt, akivel beszélni tudtam, meg olyan szép, pálmafás rész volt árnyékkal, napernyővel, matraccal. Kérdezem az embert, hogy lehet-e bérelni, de küld tovább be az épület felé. Szóval papuccsal a kezemben, homokos lábbal megyek tovább, kezd nagyon puccos lenni a hely, de hát ez engem sosem szokott elriasztani. Nagyon illedelmesen köszön mindenki, mosolyognak. A part közeli bárból a recepcióra küldenek, de közben oda is szólnak telefonon. Mire odaérek, már tudtak mindent. Kaphatok nyugágyat, meg törülközőt 100k-ért. A parton tusoló, nagyon gyönyörű az egész szálló. A recepciós kikísér a partra, elmondja a parti fiúknak, hogy én is vendég vagyok, és akkor hozzák a matracot, törülközőt. Szóval így esett meg, hogy besétáltam Phú Quốc messze legdrágább 5*-os szállodájába, ahol 6milla egy éjszaka, olyan 100eFt, és itt töltöttem a napot a parton. Egyébként az a 100eft a nyugati világban nem egy megfizethetetlen, de azért nem átlagember jár ide. Fürödtem, olvastam, pihentem, de aztán délután csináltam pár képet is. Nagyon kedvesek voltak egyébként. Szerettem, hogy nem néztek ki, sőt biztattak, hogy nézzek körbe nyugodtan. A ’20-as években épült épület áll a parton, itt van a bár, meg az étterem az emeleten, ez a legrégebbi épület a hotel területén. A többi helyet nem néztem meg, azok már szállások, szobák, de azért rákerestem. Érdekes a ház története is, meg további képeket láttok itt: https://laverandaresorts.com/our-resort/letters-from-phu-quoc/inspiring-history/
Még ott elkezdem írni a blogot, aztán haza. Nagy meglepetés lett ma, hogy ennyire jól sikerült a parti pihenős helyet megtalálni. Holnap motorozok, csütörtökre lefoglaltam egy 3 kisszigetes snorkeling túrát (olyan pipával korallt, kishalat nézős program). Még azt is elintézem, hogy legyen extra édesvíz a hajón lemosni magam. Megígérik, hogy nem lesz gond. Ez egy egész napos program, ebédet is kapunk, 600k lesz. Nem olcsó, de egész napra okés, és méltó befejezése lesz az útnak. Pénteken majd csak este megy a gépem, úgyhogy jó eséllyel visszamegyek az 5*-ba bícselni egy utolsót. A víz is tökéletes volt ma, minimális hullámzás, lassan mélyülős homokos part, csak lebegtem a kristálytiszta vízen. Teljes boldogság volt ma.