Posts Tagged With: Panama City

felhőkarcoló erdő

2014. február 28.
Kimerítő dolog a kirándulás! Még sötét van, hajnali 6 óra, és mi már a buszmegállóban várjuk a buszt, hogy eljussunk Albrook-ba, a buszpályaudvarra. Egyébként korán kelnek erre a népek, tele a busz és már rendesen dugó is van. Albrook-nál veszünk reggelit, virslis kifli, sajtos-sonkás croasiant.. rég ettünk már ilyeneket. Aztán taxi, 3 $-ért elvisznek minket.. na nem elsőre, de a 3. taxi már igent mond. Az állomás kicsit kintebb van a Corozal városrészben, a csatorna mellett ugye. Eredetileg ez egy munkasín volt, az építkezéskor használták. A hosszú vonaton alig ülnek… de van egy turistico vagon, ami magasabb, panorámás, és persze a csatorna felöli oldalon már végig ülnek. Leülünk, megkajálunk és közben kitaláljuk, hogy lent van egy nyitott rész, majd onnan lesz a legjobb nézni is, meg fotózni is. És már indul is a vonat… de jó, vonatozunk. 🙂 Ez erre nagy szám ám.. eddig Costa Ricaban vonatoztunk egyszer, és nem is láttunk több vonatot. Meg tegnap láttunk embereket fotózni a sineknél. Vicces volt. Ez itt egy látványosság. 🙂 Az elején rögtön Miraflores-nél vagyunk, látjuk, ahogy egy nagy hajó már bent áll a zsilipek közt. Magasabban van, mint a vonat. De király! Aztán bemegy a dzsungelbe a vonat, látunk szarvast, meg egy tucan-t, meg sok-sok keselyűt ülni a fán. Korán van még, nem lehet még vitorlázni… várják, hogy melegedjen. Aztán egyszer csak felbukkan a csatorna megint, meg egy nagy hajó rajta. Ez már biztosan ma reggel jött át. Kár, hogy ilyen gyorsan megy a vonat, alig van idő nézelődni. Aztán vissza az erdőbe, meg a Gatún-tavon át. Rengeteg kiálló fatörzs csonk… nem tudom mi történhetett. Az építkezés okozta vajon, amikor elárasztották az erdőt? Nem tudni.. de kicsit furcsa. Szép ez a csatorna, de durva is micsoda rombolás folyt itt, és folyik még most is. Rengeteg állat elpusztulhatott. Látjuk a tó közepe felé a nagy hajókat gyülekezni. Érdekes ilyen nagy hajókat ilyen kis vizen látni. Lassan megérkezünk Colónba.. gyorsan eltelt az egy óra.. jó volt, de a 25$-t messze nem érte meg. Ahhoz többet kellene látni, meg kicsit lassabban menni. Tegnap láttunk turistahajót átkelni a csatornán… vannak direkt csatornanéző túrák, talán nem sokkal drágább, mint a vonat, viszont valószínűleg sokkal többet látni a hajóról. Na majd legközelebb. 😉 Ahogy leszállunk a vonatról taxis hiénák kínálják az "olcsó" taxit, mert a hely nagyon veszélyes. Nem tudunk megalkudni a fejenként 1$-ba, így megyünk kifelé. Hozzánk csapódik egy másik pár, kifelé a biztonsági őr is mondja milyen veszélyes a hely. Kiérünk, ott is 2$-t akarnak kérni fejenként.. nem.. mi tudjuk 1$ az ára. Aztán félrehív egy taxis minket, 5$-ért elvisz minket. Persze a másik rossz szemmel nézni… na ez itt a veszélyes, a taxis maffia, aki átveri a sok turistát. Na és még ezután jött a durva felismerés! A buszállomás, ahová mentünk kb. 200 méterre volt gyalog. A taxis került egyet, de hát nem vagyunk hülyék (illetve mégis, mert megkajáltuk a maszlagot)… szóval a buszból visszafelé pontosan láttuk, hogy mennyire van.. kb. 5 perc gyalog. Nappal nem lehet ez olyan veszélyes, pláne ha 4-en vagyunk. Na mindegy, megszívtuk. A hely egyébként tényleg nagyon durva.. nem szivesen sétálgatnék még nappal sem sokat. Csúnyán hangzik, de sajnos megint a leginkább feketék lakta terület az ennyire elmaradott, koszos, igénytelen. Fel is pattanunk az első Panama City-be menő buszra, alszunk egy jót a két órás úton, aztán kinézzük GPS-en merre megy a busz, és leszállunk a belvárosnál. Ma megnézzük a felhőkarcolókat. Átmegyünk a Panama Egyetemen, jó nagy komplexum.. aztán sétálunk a város felé. Rengeteg szálloda van erre.. de olyan nagyon vegyes a kép. Egy lepukkant 3-4 szintes épület, majd egy luxusszálló, majd normális 10-15 emeletes régebbi házak, aztán a 60 emeletes luxusiroda, mellette bódéból árulják az öltönyös embereknek az ebédet. Ez itt a menza. 🙂 Bemegyünk az egyik nagy épületbe, kérdezzük fel lehetne-e menni a tetőre szétnézni.. de nem. Átküldenek a Global Bankhoz, de ott sem lehet. Megyünk akkor a part felé… megkérdezünk egy irodából kijövő embert.. azt mondja hallott már olyat, hogy a Hard Rock Hotel tetejére fel lehet menni. Hát akkor próbálkozzunk tovább. Sétálgatunk, nagyon menő a környék.. de közben meg elmegyünk egy ottfelejtett bádogváros mellett is.. hogy lehet ez? Megtaláljuk végre a Hard Rock Hotelt… bemegyünk, keressük a liftet, szeretnénk a tetőre jutni… fel lehet menni, de sajnos a lounge bár zárva van, csak este 8-kor nyit. Nem lehet kimenni. De aztán odahív a liftes lány egy srácot, azt mondja adjunk neki 5 percet, meglátja mit tehet. Király! 5 perc múlva már robogunk felfelé a 62. emeletre a sráccal, meg a liftes csajjal.. és az ajtó kinyílik, ott az éppen zárva lévő lounge. Király a kilátás és a srác lelkesen megmutatja mi hol, van, meg válaszol a kérdéseinkre. Kérezzünk mennyi egy lakást bérelni, ő 350$-ért bérel egy kis lakást egy ilyen toronyházba és 800$ körül keres. Nem is olyan drága a lakás.. bár megvenni ezeket már több.. olyan 100e$ körül kezdődnek az árak. Aztán megmutatja a zsidó negyedet.. hát igen… ahol sok bank van.. ott ők is ott vannak. 🙂 Jól eltöltjük az időt.. fél órát nézelődünk a tetőn, adunk a srácnak egy kis jattot.. jól jártunk… király. Mellesleg szerintem azt hitte ott lakunk… hagytuk is ebben a hitében. 🙂 Az aulában neteztünk egyet, a szálláson ki tudja van-e már net. Fel is hívjuk Anyánkat.. tegnap megkapta a kubai képeslapunkat, amit dec. 11-én adtunk fel. Laza két és fél hónapot utazott hazáig. Tesó szerint ennyi ideig tartott magyarul tudó embert találni, hogy lecenzúrázzák a képeslapot. 🙂 Elindulunk hazafelé a tengerparton… őszintén megvalva messziről jobban néz ki a város, nem látszik a kosz, a bádog, hogy nincs egy park, zöld terület… csak a szép toronyházak. Hazamegyünk, vacsira megeszünk egy egész grillcsirkét salátával.. kicsit ízetlen, de azért megteszi. Legalább jól lakik Tesó is rendesen. 🙂 Aztán haza, pakolás, reggel irány Medellín. Jó lesz végre egy helyen lenni több, mint 3 napig, nem beszélve arról, hogy végre találkozunk Zsuzsival, Gáborral, és Juan-nal.

Categories: Panama | Tags: , , | 3 hozzászólás

És csak jöttek a hajók…

2014. február 27.
Ma "csak" negyed 5-kor ébredek.. bár úgy érzem eddig aludtam rendesen, nem vagyok fáradt. Az ágy durván kemény sajnos. Akárhogy próbálom, nem megy a fekvés. Hát akkor felülök, írom a blogot.. legalább hasznosan töltöm az időt. Reggel fél 7 körül Tesó is ébredezik, 7 után már el is indultunk, fél 8-kor már a buszpályaudvaron palacsintát reggelizünk elvileg mézzel, de inkább cukorszirup volt az. (Tesó olyan sokat nyomott rá.. rossz volt nézni.. nem is értem.. hisz nem szereti az édeset.) Fél 9-kor már a buszon, 35 cent volt egy jegy, kb. 20 perc alatt ki is ért a csatornához. Akkor siessünk, mert a hajók már mennek. A séta alatt Vigyázz krokodil! feliratok mellett megyünk el.. de sajnos én nem látok egyet sem. elsők közt érünk a csatornához, még sehol senki…. de a hajó már a zsilipek közt. Épp egy Zim-es hajó emelkedik felfelé, majd indul tovább.. a másik sávban egy Hanjin-es hajó halad előre. Nagyon izgi! Kb. 10 perc, mire átfolyik a víz, 2 perc, míg kinyílik a 2 méter vastag zsilip. Durva méretek vannak itt. Oldalt négy pár kis mozdony feszíti a hajót és tartja a kellő távolságot az oldalától, ami van amikor csak 60 cm. Na volt is pár karcolás a hajók oldalán. Ez az egyetlen csatorna egyébként, ahol a kapitány átadja a hídat amíg átér a másik óceánra. 80 km hosszú a csatorna, 2 zsilip van a Csendes-óceán felől, és egy az Atlantinál. Középen meg a Gatún-tó. Úgy mennek, hogy délelőtt mindkét irányból befelé mennek felfelé a tóhoz, ott találkoznak, és délután meg lefelé, kifelé mennek az óceánra. Reggel 11-dél körül megy az utolsó, és délután fél 4-kor kezdődik a második menet. Nagyon király, nézzük a Hanjin-t , befut egy másik is, meg a tengerjáró, az Albatros, amit tegnap is láttunk. Mekkora már luxushajóval átmenni a Panama-csatornán. Ott is mindenki kint volt, ment az integetés is.. megnéztem zoom-al, csupa nyugdíjas ember. 🙂 Aztán pár kisebb hajó is átmegy.. becsúsznak a nagy hajók mögé. Turistahajók, direkt csatornatúrát szerveznek. Ezt azért elnézegetjük pár órát, mire minden részletet megfigyeltünk… a kis vonatokat, amik fogaskerekőek, meg a zsilip mozgását, meg azt, hogy mekkora gázt ad a hajó, hogy meginduljon.. aztán már átnézünk a Moiraflores-tó másik végébe.. látom még a Zim-es hajót, lassan megy bele a másik zsilipbe.. az már még magasabban van. De állat. 🙂 Sajnos közben persze több busznyi turista érkezik, kicsit nehezen férünk el. De a luxushajót még megvárjuk, aztán lassan 11 óra, nem nagyon lesz már több hajó. Dél körül kezdődik egy 3D-s kisfilm a csatornáról. Hát elég bénácska.. nagyon csilli-villi filmecske, de igazi infó nem sok van benne. Kár. Aztán végigjárjuk a múzeumot.. 4 szint.. elmeséli a teljes történetet.. kezdődött a franciákkal… sok köbméter követ törtek fel.. több millió tonna dinamitot használtak fel, aztán átvették az amerikaiak… építettek sok vasutat is, meg csináltak speckó kotróhajót.. sok-sok érdekesség.. még archív fevétel is van. Aztán csak ’99-ben lett Panamáé a csatorna. Nem semmi! Most pedig bővítik… egy vízspórolós módszert dolgoztak ki.. sajnos nem teljesen érthető.. majd neten utána kell nézni.. aki talál egy jó (ha magyar, meg jobb) leírást, linkeljen bátran. (Köszi Gábor előre is! 😉 ) A bővítés késik kicsit, de tán idén kész lesz. Nem is tudom… nézve a képeket… félelmetes és lenyűgöző egyben. Zavar a sok-sok rombolás, elárasztás, a tó leeresztése.. de az eredmény lenyűgöző.. és végül is a haszon is hatalmas. Mármint amennyi energiát, időt megspórolnak vele.. lehet megéri az áldozatot. Elindulunk vissza a főúthoz.. na ez most megint pörkölő meleg… kb. 36 fok lehet. 15 perc csak a séta.. de elég is a tűző Napon. A buszmegállóban kicsit stopolunk, aztán várjuk a buszt, de nem jön.. aztán megint stopolunk. Végül egy csatorna melós vesz fel minket egy szakadt autóval. Mindig a legcsóróbbak segítenek. Ez már csak így van mindenhol. 🙂 Elvisz minket a pályaudvarra… egy hideg fagyi.. na meg a plaza klímája sokat javít a közérzetemen. 🙂 Netezünk egyet, megcsinálom a repjegy igazolást Kolumbiából haza, ami kell majd a belépéshez, meg kimyomtatjuk a repjegyünket is… aztán keresünk hűtőmágnest.. meg pár apróságot… de jól el is megy a maradék idő. Lassan este, eszünk is egy lencsés kaját. A büfésoron volt egy csaj tegnap, akivel a lencse körül elbohóckodtunk, de végül nem ott kajáltunk.. de ma oda megyünk, megint ott van, megismer minket. De jó, beszélgetünk kicsit, kiderül kolumbiai.. tiszta lelkes, hogy megyünk. Kéri az email címemet, majd ír. Megadom, olyan kedves. 🙂 Aztán rutinosan hazabuszozunk, megint házig hoz a busz… kisboltban víz, sör.. reméljük mára megjavul végre az internet a hotelben. De sajnos nem. Itt vagyunk utunk leggazdagabb éa legmodernebb helyén és nincs netünk. Kuba óta nem igazán volt ilyen problémánk. Gáz! Pedig most kellett volna párszor a jegyfoglalások miatt. Járhatunk netkávézóba intézkedni. Sajnos a blogot sem tudom frissíteni.. kár. Na de szombaton már Medellínben leszünk, onnan majd elmegy minden. 🙂 Nem is nagy baj, holnap 7.15-kor indul a vonat, 6-kor indulunk, aludni kell.

Categories: Panama | Tags: , , , | 7 hozzászólás

Ciudad de Panamá

2014. február 26.
Reggel korán ébredek.. zaj van és meleg és a nagyon kemény ágy miatt a hátam már nagyon fáj. Aludtam olyan 6 órát.. nem túl jó, de azért kihúzzuk ennyivel. Tesó persze alszik egy jót.. fel is teszi a szokásos buta kérdését, hogy de hát miért nem aludtál? Vajon miért?!? Reggel sikerül viszonylag időben fél 9-kor elindulni.. már meleg van. Akkor irány a Casco Viejo, az óváros. Kb. fél óra sétára van.. és kiérünk a tengerpartra. Húúú… azta… ennyi felhőkarcolót még nem láttunk. Sem Chicago-ban, sem Miami-ban nem volt ilyen tumultus. Szerintem itt a lakóházak is ilyen toronyházak. A tengerpartról nagyon lenyűgöző a látvány.. végig, mint egy felhőkarcoló-erdő. Na meg a sétány. Tényleg nagyon gazdag ez a város. Locsolják a füvet, vágják a bokrokat, nagyon szép, rendezett az egész. Rendőrökkel találkozunk rendszeresen.. ez is csak jó. Sétálunk tovább… egy nagy autóút építkezést látunk.. na de ne már… körben a Casco Viejo-n, ami a történelmi óváros egy kis félszigeten, kívülről a tengeren körbekerítik az egészet egy autóúttal. Az ember nem csak a természetet, a saját maga alkotta szépséget is képes tönkretenni. Nem csak, hogy zajos lesz, de a panoráma a tenger felé.. azt teljesen megöli. Bár legtöbbször látni a horizontot az út felett, de azért a hajók bámulása koránt sem olyan hangulatos, mint lehetett korábban. Elérkezünk az óvárosba… tiszta Európa. Teljesen más, mint az eddig látott gyarmati épületek. Ezek az épületek később épültek valamikor a 17. században.. mintha Pesten sétálgatnék. A 20. század elejéig ez volt az egész Ciudad de Panamá.. azaz Panama City.. az összes többi a csatorna után fejlődött ki. Az óváros nagyon komoly felújításon megy át. Lezárnak egy pár blokknyi területet, kiköltöztetik az önkéntes lakásfogalókat, mert amikor romos lett a földrengések miatt ez lett a nyomornegyed. Szóval most nagy lendülettel újítják fel az egészet.. nagyon szép lesz.. illetve már most is nagyon szép java része. Találunk pár templomot is.. még misére is beugrunk.. megnézünk egy romos templomot. Azt írták, hogy tán szerepe volt abban, hogy Panamában legyen a csatorna, ne Nicaraguában. Mert a régi épület azt bizonyította, hogy kevesebb a földrengés. Na de arról is hallani, hogy lehet azért mégis elkészül majd a Nicaragua-csatorna is.. nem is tudom mit kívánjak. Szegény az ország, rájuk férne egy kis gazdagság… de a természet meg olyan szép.. kár lenne elrontani. Aztán elkeveredünk egy nem annyira szép helyre.. találkozunk rendőrökkel, akik megkérdezik merre tartunk, majd irányba tesznek.. arra inkább ne menjünk.. nem túl jó környék. Megfogadjuk a tanácsukat.. túl nagy a kamera a nyakamban. De azért maradunk a való világ részen.. itt egy sétálóutca, de nem turistás, hanem a helyi lakosok használják. Olyan kicsit lepukkant, de nem vészesen. Keresünk egy nagyobb boltot, hogy a buszra kártyát vegyünk. Mert itt olyan modern ám a tömegközlekedés, mint Londonban. Kártyát kell venni, azt feltölteni, és csak lehúzni, mikor felszállunk a buszra. A buszon rendes forgókapu van, nem lehet másképp a buszra felszállni. Na és leszálláskor is van egy ilyen forgóizé. Nem cicóznak, nincs lehetőség csalni, sofőrt kijátszani. Na de a supermercado-ban nem volt kártya. Akkor most ne szarozzunk, menjünk tovább a Causeway-re, azaz a csatorna melletti kis szigetekre vezető útra. Bepattanunk egy taxiba, 5$-ért elvisz, olcsó a benzin.. látszik, mert a taxi is elég olcsó. Kimegyünk a legutolsó szigetre… de az út… jobbra a csatornából kijövő hajók… balra a város felhőkarcolói. Tesó máris az ideköltözésen gondolkodik, neki nem kell több… megtalálta a tutit. Ha lehet siklóernyőzni is a környéken, akkor teljes a kánaán. Megérkezünk a kikötőbe, mármint a vitorlás, luxus jacht-os kikötőbe.. épp vízre tesznek egy elég nagy vitorlást. Látszik a tulaj papa és haverja nagyon izgatott… de még nekünk is izgi látvány. Beszélek az egyik feleségével… utaznak már egy ideje.. 4-en vannak… a télre Új-Zéland-ba szeretnének érni, de addig lesz még sok-sok sziget. Hát jó utat.. biztos jó lesz.. nekem baromi unalmas lenne egy hajón lenni olyan sokáig. De ők idősebbek.. lehet nekik elég annyi mozgás. Aztán látunk még sok-sok luxushajót.. hát vannak szépen. 🙂 Kimegyünk a sziget végébe.. ott meg egy nagy óceánjáró.. a luxushajóút sem az én világom.. de a hajót azért megnézném én is. A messzi távolban látszódnak a konténerszállító hajók, ahogy várják sorukat az átkelésre. Holnap mi is megnézünk párat. Biztos nagyon izgi lesz. Találunk egy nagyon menő éttermet, Tesó nagyon kacsingat arra.. nem értem miért.. aztán kiderült. Steakhouse. Szeretne egy jó steak-et. Megértem… már utazunk egy ideje, de nem voltunk egyszer sem egy igazán frankó étteremben, hogy ehessen egy rendes steak-et. Akkor itt a ragyogó alkalom. Bemegyünk, rálátás a városra.. ez jó lesz. Mellesleg a steak olcsóbb, mint otthon. Nekem nem kell, csak valami könnyű paradicsomos előétel.. nem is értem hogy lehet 36 fokban steak-et enni. Na de a steak szép is volt, jó is volt… meg az összes többi is. Ránk fért némi luxus.. nem csináltunk ilyet eddig. Elindultunk gyalog visszafelé.. nézzük a hajókat… épp jön egy Zim-es konténerhajó kifelé a csatornából át a híd alatt. Nagyon komoly darab.. olyan 1200 konténeres lehet.. nem nagyon értek hozzá… csak úgy nagyjából számolom mennyi lehet. Aztán a pelikánokat nézzük egy darabig ahogy vadásznak.. meg elveszik a kaját a sirályoktól. Hát az erősebb kutya elve itt is érvényesül. Aztán lassan visszaérünk a Causeway elejére, taxit fogunk, irány a buszpályaudvar. Ott van Copa iroda is, venni kell repjegyet, nem húzhatjuk tovább. A Copa-nál azt mondják, vegyük online, úgy olcsóbb. Hát sokkal nem lett kevesebb.. 912$ kettőnknek a Panama City – Medellín jegy. Mintha a fogunkat húzták volna… nagyon fájdalmas volt ennyi pénzt kiadni erre a másfél órás útra. Ebbe benne van a fejenként 40$-os kilépési illeték is… de akkor is. Iszonyat sok. Aztán megtudjuk azt is, hogy kell lennie kilépő repjegynek, anélkül nem engednek be Kolumbiába. Megint ez a hülyeség.. na de akkor Expedia megint jól jön majd. Megvesszük, töröljük, kinyomtatjuk a jegyet. A plazában eszünk egy szép nagy burgert.. Tesó remélem nem kap marhamérgezést. 🙂 De úgy látszik jól bírja a marhakúrát. 🙂 Aztán át a buszpályaudvarra… a pultos kislányt jól kifaggatom a közlekedésről. A kártyával lehet bemenni a távolsági busz teminálra 10 centért, de a buszjegyet, nem lehet ezzel fizetni. A helyi buszt viszont igen, az 25 cent, akkor nem kell a terminra bemenni. És a reptérre is ki lehet menni busszal, az 1,25$. kettőnknek elég 1 kártya, nem kell külön. Jól megizzadtunk, mire mindent sikerült megbeszélni spanyolul. De megtudtunk mindent. A holnapi menetrendről Miraflores-be kicsit bizonytalan volt a csajszi.. megkérdezzük máshol is. Ő azt mondta 10-kor megy meg du. 2-kor. Az információs csaj azt mondta 5-kor és onnantól kezdve minden 2. órában. A peronon a csaj, ahonnan indulni fog a busz, elővett egy cetlit és kiderült, hogy megy félóránként kb. Mert több járat is megáll ott. Hát ennyit erről. Tábla, kiírás, menetrend az nincs. Akkor már csak haza kell jutni.. de melyik a mi buszunk, és honnan indul? Hát semmi sincs kiírva, de a buszok tetején a felirat segít.. megmondták mit kell keresni, ott a sofőrt megkérni, hogy szóljon mikor szálljunk le. Felszállunk egy buszra, bár nem az van kiírva, de csak meg akartam kérdezni merre lesz a mi buszunk. De a sofőr nem volt egy beszédes, intett, hogy szálljunk fel, bár szemlátomást nem tudja hol a hotelünk. Na majd lesz valami… aztán odajött egy nő, megkérdezi angolul, segithet-e. Király.. mondjuk mi a szitu, beszél a sofőrrel, akkor ez elintézve. Aztán egy 5 perc múlva megint előre jön, megint mond valamit a sofőrnek. Megnézte a telefonján hol a Corona Hotel, és megmondta a sofőrnek. Nagyon kedves tőle. 🙂 Aztán kiderült a busz konkrétan a hotel előtt áll meg.. a bamba sofőr meg ezek szerint eddig még nem vette észre. 🙂 Jó késő lett. Alvás gyorsan, reggel korábban indulunk hajókat nézni.

Categories: Panama | Tags: , , , | 1 Comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d