2014. február 14.
Reggel fél 7-kor kelek, csinálom a szenyákat az útra.. nagy nehezen sikerült Tesót is 7-kor kikönyörögni az ágyból. 9 órája alszik.. mint egy csecsemő. Kicsit össze is kaptunk emiatt, visszatérő probléma. Én korán kelős vagyok, és nem bírom a meleget.. Tesó meg legszívesebben 10-kor indulna el bárhová is.. neki nem gáz a 34 fok. Na de fél 8-kor elindultunk, hihetetlen. Megyünk a kajáldához, ott lehet bicót is bérelni.. még negyed óra, mire meglettek. Akkor lehet végre tekerni az egyébként nagyon durván köves… mármint nagy darab köves úton. A hűvös nagyon király.. mármint "hűvös" 26 fok 100%-os párával. Izzadunk a bicón, de ezt még én is bírom, semmi bajom. Egy óra alatt odaérünk az El Povenir-hez, ahol a sziklarajzok vannak. Felmegyünk a hotelhez, mert ez egy elég menő hotel egyébként. A recepción kérdezzük hol vannak a kövek.. hát ahogy feljöttünk, ott van 5 db, meg még kettő az udvarban, de fizessünk 1-1 dollárt fejenként. Hát ezért kár volt bejönni megkérdezni. De legalább a saját kis kilátójuknál megreggelizünk.. nézzük akkor meg azt a másik kettőt itt az udvaron. Nagyon szép a kertjük.. tele virágokkal, meg valami fura gyümölcsű fával. Aztán találunk egy kerítést.. jön egy helyi parasztbácsi.. mutatja, hogy menjünk még… arra vannak még petrolifo-k. Hát jó, akkor menjünk.. kiérünk a feljáró útra, amin jöttünk, csak bementünk a hotelhez. Meglátunk egy párt magunk előtt egy idegenvezetővel.. és egyszer csak átmennek a kerítésen és egy sziklát néznek. Hoppácska ugye! Van itt még több is, csak a recepciós kislány elfelejti megemlíteni az embereknek. Na meg nincs ám kitáblázva.. semmi. Ha nem látjuk meg a párt elsétálunk mellette. De most már résen vagyunk, követjük őket… aztán ők visszamennek, de mi megint felmegyünk, és keressük a köveken a rajzokat.. es találuk is még. Aztán megyünk még tovább, egy építkezéshez érünk.. haragos zöld a fű.. üvegablakok.. nem is tudom mikor láttunk üvegablakot utoljára. Itt csak az elcsavarós üveglapocskák vannak.. vagy csak simán szúnyogháló, mint most is.. de elég is.. legalább befúj az esti szél. Szóval itt valami nagyon puccos épül. Odamegyünk az egyik melóshoz, kérdezzük itt vannak-e kövek, megnézhetjük-e. Lelkesen körbevezet, megmutatja a birtokról összegyűjtött darabokat.. nagyobbak, szebbek, mint amiket eddig láttunk. Kiderült, hogy a lenti tulajnak a testvére épít itt egy másik hotelt. Értem én, de azért mondhatták volna a másik recepción, hogy jöjjünk fel ide is. Nekünk szerencsénk volt, hogy így alakult… kért is pénzt az ember.. adunk neki 20 cordobát.. legyen elég. De nem szólt egy szót sem, pedig ő is megpróbált 1-1 dollárt, azaz összesen 50 cordobát kérni… na de tudjuk ez most konkrétan az ő zsebébe ment. Visszafelé is lesem a köveket, találunk is még párat.. nagyon jó ez így.. szeretem a maga helyén felfedezni, megtalálni, megnézni a régi dolgokat. Ez így szebb.. nem egy múzeumban vitrin mögött, csinosan felöltözve a légkondiban mászkálva. Ez így már jobb kaland lett. Akkor mehetünk haza.. kezd már baromi meleg lenni. Találok egy alternatív útvonalat.. de végül nagyon köves, Tesó szerint nem lehet ott elmenni. Akkor irány vissza a főút. Nekem kb. 10 perc után leereszt a hátsó kerekem. Akkor én tolom.. Tesó morog. Ahogy ez lenni szokott! 😉 Aztán egy idő után cserélünk.. Ő tolja.. én meg gurulok a jó bicón. Legalább kicsit pihenek.. kezd megint felforrni az agyam. Aztán jön egy kvad féle valami, de van csomagtartója is. Lestoppoljuk, feldobjuk a bicót, én beszállok, Tesó meg teker vissza ezerrel. Majdnem egyszerre értünk vissza.. jó gyorsan tolta neki. A kvad-osok meg menő nicaraguaiak voltak. Kérdezte a csaj hová valósi vagyok, mondom Magyarország.. erre megkérdezi melyik részéről. Mi!?! Tudod hol van? Igen, járt már Budapesten, nagyon szép.. tele régi épületekkel. Mondjuk ez elég sok európai városról elmondható… mindenesetre nekem leesett az állam. Mondtam is neki, hogy erre azt sem tudják, hogy az egy ország.. mindig hozzá kell tennem, hogy Európa, mire mindenki a homokára csap, hogy: "Ja, tudjom.. Európa!" Hát ennyit erről. Szóval megörültem neki.. Ő is büszke lett magára. 🙂 Mire lementek Tesó is megjött.. mutogatjuk a biciklikereket.. visszakapunk egy 100-ast a 300-ból.. nem örültek neki.. de én kértem pénzt vissza.. aztán ennyit kínált, mi elsőre elfogadtuk… végül is ez így jó lesz. Délután hűsölés, pihi.. megint olyan pörkölős forróság van. Remélem nem lesz ez ilyen végig, mert akkor csak hajnali fél napos túrák lesznek. Tervezem a hogyan továbbot, lassan meglesz a Costa Rica-i menetrend. Megyünk Monteverde-hez, lehet nem sikerül egy nap alatt odaérni.. 250 km nagy távolság ám errefelé. Nem feltétlen sikerül egy nap alatt megtenni. De ez most komoly, nem vicc. Aztán Puerto Viejo de Talamanca a terv, de az sem fog egy napba beleférni, így valszeg Cartago lesz még egy megálló, és ha már ott vagyunk megnézzük a Irazú-vulkánt is. Kb. 7 nap lesz.. de majd meglátjuk. Mikor kicsit csendesedik a meleg elintézzük a fizetést, megtudjuk, hogy a busz reggel 5.30-kor jön, a komp 7.30-kor indul… megpróbálunk odaérni Monteverde-be egy nap alatt.. hátha összejön.. de elég sok út vár ránk, az biztos. Átmegyünk a bádogbüfénkbe, már nem is jönnek elénk, mondják, hogy menjünk, üljünk le.. leülnek hozzánk, megbeszéljük mit együnk. Van marha… más nincs. Meg babosrizs, sült platano, káposztasaláta. Egyenkaja. Csak a sör más ma.. tegnap Victoria-t ittunk, az olyam kukoricasör ízű volt.. ma meg Tona-t hullámos n-el, ez olyan rendes lager volt. Megkérdeztem tüzeskedhetek-e.. megmutatták a tóparti tűzrakó helyüket, ahol a szemetet szokták égetni.. végre elégettem a rövidgatyámat, ami még Guatemala-ban, a Pacaya-vulkánra menet szakadt szét. Megérdemli az égetést, jó szolgálatot tett, 10 évig hordtam, sok helyre felmentünk együtt, és egy vulkán tövében tisztességgel elégettem. Csodás vacsoránk után leellenőrizzük náluk is mikor jön reggel a busz. 5.30.. nincs mese.. reggel korán kelünk.
-
- img 1281
-
- img 1309
-
- img 1315
-
- img 1326
-
- img 1336
-
- img 1349
