Posts Tagged With: Mombacho

2014. február 10.
Ajaj! Ma már én is fosok! Na de gyorsan rövidre zárom a dolgot, hisz a tünetek megegyeznek, így nem várok egy napot, máris elkezdem az antibiotikumot szedni. Tesó is tegnap reggel bevette a gyógyszert és mintha elvágták volna. Ebben reménykedem én is. Van 3 órám, hogy rendbe jöjjek, 10-kor indul a túra. De a gyógyszer nálam is gyorsan hat, így mire megyünk már szinte kutya bajom. Azért banánkúrát tartok ma.. meg egy müzliszelet a hátiba későbbre. Reméljük lassan túl leszünk ezen a fertőzésen, aztán minden mehet tovább a normál kerékvágásban. Az utazási irodánál persze várni kell kicsit.. olyan latinos a menetrend.. semmi meglepő. Jön a kisbusz, mehetünk a Mombacho-ra. Ahogy kiérünk a városból, máris hűvösebb van… nagyon jól esik. Aztán kanyar fel a hegy felé.. a park bejáratánál kiszállunk.. egy pick-up-al megyünk tovább. Tesóval meg az idegenvezetővel mi a platón ülünk.. ez itt a világ legtermészetesebb dolga. Nekünk meg jó buli. Kávéültetvények mellett haladunk, ez az egyik leghíresebb Nicaraguában… a Finca Las Flores. Fent kapunk egy kis kóstolót… Tesó persze főzet egy friss expresszót.. hát ahogy mondani szokta… Adta! Erősre pörkölték a kávét..tényleg baromi jó volt az illata is. Aztán átpateroltak bennünket egy másik autóra, ez egy Ifa méretű autó nyitott busznak kialakítva. alapvetően ez ment fel a hegyre. Jó meredek volt, ment is egy darabig.. bár mi szívesen sétáltunk volna. Mire felértünk minden párás és ködös lett, és még hűvösebb.. a sál elkelt a nyakamon.. a szél is fújt. Megnéztük a csúcson a kis turista információt… milyen állatok vannak stb.. aztán irány a másfél órás túra. Az első kilátó máris a kráternél van… ezért most nem kellett megküzdeni. A kráter nagyon meredek, de ezt már benőtte a növényzet, tiszta zöld az egész. Nagyon misztikus… ahogy a meredek lejtőn nőnek a fák körbe.. le a mélybe. Az alján egy tó van, régen oda jártak a helyi lakosok vízért. Sajnos mi most nem mehetünk le… nagyon meredek és az ösvényt épp javítják. Nagyon más ez az erdő.. sűrű, minden egyes fán még másik 20 növény telepedik meg.. folyamatosan csöpög a víz a fákról… a felhő miatt ilyen párás. Igazi cloud forest. Mutatja a srác a begóniát, az orchideát, mimózát, diffenbachia-t. Végre most nyugiban sétálunk, nincs futás, mindent megmutat az idegenvezető rendesen. Elmagyarázza a vulkán történetét.. a növényeket, mindent. Aztán egyszer csak egy éles vonal mentén a cloud forest azaz felhő erdő átvált egy száraz trópusi erdővé… a talaj száraz lesz, a növényzet ritkább.. teljesen más… nagyon érdekes. Itt egy orchideamezőn találjuk magunkat gyönyörűszép kilátással Granadára, az Apaya-lagúnára, a Nicaragua-tóra. Azannyát.. nagyon szép! Aztán odamegyünk egy kis lyukhoz teljesen közel.. mintha egy nagyobb rókalyuk lenne.. kb. egy méteres átmérőjű lyuk a földön.. és ott szépen jött fel a gázos gőz a Föld gyomra felöl. Ez nagyon komoly. Kérdezzük milyen mély… több, mint ezer méter lehet.. végül is le a magmáig. Bakker… ez komoly.. ebbe belegondolni. Nem is annyira látványos, hanem inkább a tudat a szédítő. Visszamegyünk a felhőbe, aztán egyszer csak ott van valami a fán… egy lajhár. Egy béjbilajhár van rajta, szépen eszegeti a levet. Nem kapkod ugye… Ő nem olyan fajta! Visszaérünk, busszal le, aztán vissza a városba. Szépen melegszik a levegő megint. Na akkor mosatás, séta le a tópartra.. és megtámadnak minket. Na nem emberek, hanem valami durva muslincafélék lepnek el minket.. van amelyik csíp is. Lehet ez a sandfly.. nem tudom magyarul.. homoklégy?.. mindenesetre nagyon kellemetlen. Sétálunk egyet a sétányon, aztán bemegyünk a strandra, ami most üres és tárva-nyitva, mint télen a siófoki strand. Mert ugye itt most "hideg" van… nem lehet fürödni. A tópart nem valami szép.. kiégett fű tele szeméttel. Visszafelé a nem annyira turistico utcán megyünk.. csak 2 utcával vagyunk a pompától, és máris putri van. Bádog, homok, mocsok.. aztán a város felé közeledve egyre jobb… végül a főtéri katerdálishoz vezetett az út. Nem semmi. Aztán csodák csodájára elered az eső. Lassan, csöpögősen indult, nem is sok reményt fűztem hozzá, de aztán lett egy rendes 15 perces eső. Rég láttunk már ilyet (valamikor január elején Cancunban esett utoljára rendesen) egészen jól esett, hogy esett. Visszaérünk a tiszta ruhákkal, tervezgetjük a holnapot.. megyünk az Omepete-szigetre a Nicaragua-tóra. Nem lesz egyszerű az sem.. főleg a szigeten a közlekedés. Aztán elmegyünk kajálni egyet.. és ma korán fekszünk, hogy reggel időben elinduljunk. Szerencsére a hasunk teljesen rendben van… én beveszek még egy napi adagot, Tesó ma abbahagyja.. 3 nap helyett kettő is elég lesz ebből a méregből. Jó erős gyógyszer lehet ha pár óra alatt mindent helyrerakott. Jobb nem szedni túl sokáig.