Posts Tagged With: majom

Majmok a porondon

2014. február 20.

Fél 6-kor rákezdett a "csipp".. erőteljes csippekkel ám.. direkt jó erősen megnyomva a "cs"-t.. mintha baromira mondani akarna valamit. És végül is mondja.. és fel is ébredünk rá. Fél óra ingyen "csipp" koncert a góréban, ahogy Tesóm a jó kis szállásunkat hívja. Végül is hasonlít hozzá. 🙂 Kicsi kis tetőtér, max. 5 m2 az egész. Elindulunk 7-kor át a szomszéd városba, a Cahuita Nemzeti Parkba, ahol a legszebb a dzsungel, lesznek majmok, és nem kell idegenvezető sem. És úgy is lett. Ez itt a paradicsom… szerintem Corcovado-ban is hasonló lett volna, amit Johnny kínált. Tenger az egyik oldalon fehér vagy fekete homokkal.. időnként korallzátonyokkal. Látni, ahogy a korall megtöri a vizet, előtte hullámzik nagyon.. mármint iszonyat nagy hullámok.. ekkorát én még nem láttam… aztán a korallon teljesen lecsillapodik, mire kiér, már csak a korall alkotta mini öblöket tölti fel. A másik nagyon érdekes, hogy a park csücskénél folyt a tenger.. mármint oldalra.. álltunk is ott egy ideig, hogy ez most hogy van… mire rájöttünk, hogy a külső korallzátonyok megtörik a hullámot, és akkor elkezd becsurogni, feltölteni a medencét/öblöt, amit a korall alkot, és azért folyik oldalra olyan erősen a víz. Azért gondolkodtunk egy ideig, mire kifundáltuk a tuti megoldást. 🙂 Szóval a part csodás volt, pálmafa belóg a tenger fölé.. igazi plakátképeket lehetett csinálni. Ahogy azt előírják a Karib-tengernél. 🙂 Na és akkor a másik oldal. Ott meg jöttek, mentek a majmok a dzsungelben. Volt csuklyásmajom (fehér pofájú), meg bőgőmajom (csupa fekete). Aztán láttunk egy kicsi iguana-t, meg jó pár madarat (harkályt is), de a kicsi madarakat nehéz fotózni, mert ugrálnak, repkednek, nem tudnak nyugodni.. miközben eleve legtöbbször csak hallottuk őket. Aztán láttunk még mókust, nagy pókokat és kígyót is. Na, de itt a majom lett a fő szám. Látszik megszokták az embereket, volt amelyik egészen közel merészkedett.. de a legjobb az volt, amikor egy 4 tagú családot láttunk vándolni a fák tetején ágról ágra. Elöl Apu, Anyu.. aztán a gyerekek.. volt kisebb, nagyobb.. a legkisebb nagyon vicces volt. És hát maga a dzsungel.. sűrű, párás levegő, hatalmas pálmák, filodentronok, liánok, ezer féle növény telepedik egymásra. Nagyon kellemes alatta a levegő, érezhetően hűvös van a fák alatt. Nem is bírnám a melegben. A 9 km-es sétánk jó sokáig tartott, mert a sok majom lekötötte a figyelmünket. Kiértünk a főútra, volt is ott egy buszmegálló, de mi próbáltunk stoppolni amíg nem jön a busz, de nem vettek fel minket. Az első ország, ahol nem vettek fel szinte azonnal. Látszik elértünk a civilizációba, itt már mindenkinek van autója, nem veszik fel az embert. Kénytelenek voltunk megvárni a buszt.. de szerencsére 20 perc múlva jött is. Hazaértünk, pihentünk, kerestük a repjegyet megint.. odáig fajultunk, hogy kértünk árat magánrepülőre.. ez már csak poénból. 🙂 Hátha. Olyan rövid a táv.. felháborító a 450$-os ár Panama City – Medellín között. Amikor lehült kicsit elmentünk megnézni a helyi partot.. hú nagyon állat itt is. Még nagyobb hullámok.. volt vagy 3 méter magas.. vagy több… aztán a parton a korallok közti medencékben csak csordogál a kristálytiszta víz. A természet ezer féle csodát képes alkotni.. napról napra lenyűgöz valamivel. Végül besötétedett, beülünk a parti népszerűbe. Olcsó a sör, sokan vannak, a tengerparton is van, és még élő zene is.. tuti a hely. Egészen jól nyomják.. leginkább a billentyűs dobja fel a számokat. Megiszunk pár sert… na én két kisüvegestől be is csíptem.. Tesó meg a 4-től. Kiesett a formából… vidámak lettünk.. jókat nevetgélünk. A szomszéd asztalnál feketék ülnek, itt az elosztó központ… a másiknál német rokkernyugdíjasok bratyiztak össze a helyi fekanyugger fűárussal.. ott is lazul a hangulat. Megy a fű mindenhol… az utcán nyíltan kínálják és szívják a hatalmas trombitákat. Ide járnak az amerikaiak, nyugat-európaiak emlékezni egyetemista korukra… meg persze a fiatalok is. Eszünk pár szelet pizzát, aztán 9-kor már alszunk is. Hajnalban üvöltözésre ébredünk… reggel megtudtuk, hogy valamelyik eszetlen vénásan tolta a kokaint.. kicsit megártott neki. Hát ez egy ilyen bőntanya… de azért jó hely.. béke van. 🙂

Categories: Costa Rica | Tags: , , , , | 2 hozzászólás

Vízesés hőgutával

2014. február 12.
Ébresztő, fel… San Ramón vár minket. 🙂 Fél 9-kor elindulunk a szállásról, a sarki étteremben megreggelizünk… de egy órát várunk egy palacsintára, meg 2 tükörtojásra. Míg várunk a szomszédba veszek gyümölcsöt és vissza is viszem a szállásra.. mire megjárom a kaja még messze nincs kész. Fél 10 lett, mire elindultunk. Nem jó ez így.. ennyi időt elcseszni a kajára.. megint meleg lesz nagyon mire felfelé kell menni. És úgy is lett. Fél 11-re értünk a park bejárathoz, már iszonyatosan tűzött a Nap. És persze a kalapom is otthon maradt.. ilyen még nem fordult elő.. de végül is naptej volt nálunk.. de hát az nem véd meleg ellen. Megvettük a 3 dolláros belépőt, irány felfelé a 32 fokban.. árnyék alig.. és én már az első 300 méter után meghaltam. A másfél órás 3 km-nyi utat 3 óra alatt sikerült megtenni.. ami normál körülmények között meg se kottyant volna nekem sem. Szegény Tesóm ott unatkozott az úton körülöttem, de otthagyni nem akart. Az út szép lett volna, ha nem szenvedek annyira a hőgutától. Mandarin, narancs, mangó, citromligetek mellett megyünk végig… csodaszép a kilátás a tóra… nagyon párás a levegő.. ez külön rátesz még egy lapáttal nekem. Fél 2-re értünk fel.. tényleg a legnagyobb hőségbe sikerült menni.. nem vagyunk normálisak. Vagy reggel korán, vagy délután kell menni, délben kár kikészíteni magamat. Sajnos a reggelek nem igazán sikerülnek, a reggelizés sok időt elvesz, meg a készülődés.. képtelenség 8 körül kész lenni mindennel. Na de felértünk végre, irány a vízesés. Szép magas, jól néz ki, ahogy végigfolyik a sziklán a víz… szépen csurog lefelé.. most nincs nagy víz, a száraz időszak közepén járunk már.. de látszik, hogy esős évszakban nem is lehet odamenni hozzá akkora a víz. Aláállunk, kellemes hűvös a víz, végre egy kis hűtés.. jót tesz a fejemnek. Pihenünk jó sokat, jól el lehet nézni a vizet.. ha odaállsz a kis tó széléhez (ami egyébként max. csípőig ér) akkor a vízpárában egy teljes kör szivárványt lehet látni, ami tőlem indul ki, és a másik oldalamom ér véget. Mindenkinek saját kis szivárványa van! 🙂 Nagyon jó. Ott forgatjuk a fejünket, a szivárvány meg jön velünk… ezzel is elszórakozunk kicsit. Útközben még a falunk határában vettünk egy kis házi sütit.. kókuszos-tamarindós kekszféle. meglepően nagyon finom, el is fogy gyorsan. Aztán végül elindulunk lefelé… alig megyünk 5 percet valaki ránkköszön magyarul. A lezsibbadt agyamnak elég nehezen esett le… bakker magyarok.. a vízesésre jönnek fel. Jól megörülünk egymásnak, legalább 20 percig állunk az ösvényen, beszélgetünk… szeptember óta vannak úton, Rió de Janero-ból indultak, Cancún a végcél valamikor nyár elejére. Ez nem semmi. Jönnek az élmények, javaslatok… kaja és szállás gondok, a közlekedés.. de hát mindannyiunknak ugyanazok a problémái ezekben az országokban. Az unalmas bő zsírban sült kaja, meg a nagyon lassú közlekedés. Végül ráeszmélünk, hogy itt a vízesés egy köpésre, ott folytassuk inkább. Visszamegyünk mi is, ráérünk. Jó már végre magyar szót hallani. 🙂 Lejövünk a hegyről együtt.. van egy kis csajos összefogás.. náluk is a lány kommunikál le mindent. Megy a poénodás! 🙂 A kisboltunknál legurul a srácok torkán egy-egy sör.. nekem már megint lüktet a fejem ezerrel, és gyógyszer sincs nálam, de egy hideg jeges teás palack enyhíti a helyzetet. Lassan mi megérkezünk… elvállnak útjaink.. igazán feldobták ezt a napot. Nagyon laza, jó arcok… lazábbak nálunk.. sokkal több olcsó kaját esznek, és olcsóbb helyeken szállnak meg, mint mi. Ennek örülök, mert legalább belátja Tesó, hogy azért ő elég komoly elvárásokkal van, és hátha végre elhiszi, hogy én nem bebeszélem magamnak, hogy nem zavar valami, ami őt igen, hanem tényleg nem zavar. 🙂 Este betérünk a helyi comedor-hoz eszünk halat babosrizzsel. Az az igazi putris ház, de a tóparton van 3 asztal pálmatetővel.. a kutyák ott játszanak körülöttünk, a kisfiuk is ott intézkedik, hozza a székeket. Aztán meglepetésünkre jönnek még emberek.. franciák, meg amerikaiak.. nem is gondoltuk volna, hogy ők be merik tenni a lábukat egy ilyen helyre. A kaja jó volt, és olcsó. Visszaérünk, hideg zuhany, pihi, alvás. Én rendesen lázás lettem a hőgutától… na majd jól kialszom, reggelre kutya bajom lesz.

Categories: Nicaragua | Tags: , , , | 2 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d