Posts Tagged With: maja

Megérintette a szívem…

2014. január 14.
Ma lustálkodunk reggel, befejezem megírni a hosszú elmaradásokat, míg Tesó alszik. Tegnap későig írtam, nem sok van már. Aztán megküzdök az ananásszal, életlen bicskával nem könnyű megpucolni. De óóó.. milyen édes. Nem is tudtuk milyen is egy igazi ananász. Hmmm…. jamm. Aztán mosoda, meg a kompot ellenőrizni jár-e.. de nem jár. 🙁 Most mi lesz!?! Elmegyünk a piacra, eszünk megint olyan vaslapon sült sajtos lepényt… nagyon jó.. meg csevegünk a helyi asszonyságokkal. Honnan jöttünk, ott milyen nyelven beszélnek, hová tartunkő Az egyik nő El Salvador-ból való, kérdezzük mit ajánl, hová menjünk, de úgy tűnik nem igazán ismeri a hazáját. Veszünk ananászt, zöldséget az esti salátához… de jó lesz. Aztán vissza, akkor olvassuk el Guatemalát a könyvbe és rakjuk össze a programot nagyjából mit is akarunk megnézni. Tikal, Cobán, Quetzaltenango, Chichicastenango, Atitlán-tó, Antigua… nagyjából az út. De ennyi időnk nincs.. lehet valami kimarad.. meglátjuk. Ezzel nagyjából el is megy a nap.. ja, meg behalt a Sd kártya olvasó, teljes a kétségbeesés, hogy fogjuk a képeket átmásolni a tabletre? Tesó leszalad a ruhákért, poénból beugrik egy "számtech" boltba.. és csodák csodája visszatér egy új kártyaolvasóval. Hát erre nem számítottunk. 🙂 Igaz 5x annyiba került, mint otthon, de otthon ez filléres dolog, így sem volt drága. Miután kiolvasom a Lonely Planetet, átbeszéljük az utat.. Tesó kiejti a száján maradjunk még, olyan jó itt.. így eldöntjük, ha reggel megy a komp, maradunk még egy napot, ha nem irány Guatemala. Eszünk isteni salit, aztán irány a haverunk. Töltöttünk le neki téli, tavaszi, nyári, őszi képeket.. 🙂 Beszélgetünk, nagyon megkedveltük egymást, mondjuk jöjjön el megnézni a 4 évszakot valamikor, szívesen látjuk. Azt mondj elkezd spórolni. 🙂 Nagy ölelkezés… szívem szorul.. tényleg megkedveltem.. belopta magát a szívembe… a maga egyszerűségével, őszinteségével, nyugalmával. Nagyon békés, vidám ember.

Categories: Belize, Guatemala | Tags: , , | 4 hozzászólás

Cahal Pech

2014. január 13.
Reggel sokáig alszunk, semmi sürgős dolguk nincs. Ha jár végre a komp a Xunantunich ásatáshoz, akkor elmegyünk. Le is szaladunk a maja barátunkhoz, hívja őket, még mindig magas a vízállás, nem jár a komp. 🙁 Holnap lesz az utolsó esélyünk… tovább nem várhatunk. Pedig ez lenne itt a legnagyobb és legfontosabb ásatás. Akkor megnézzük a helyi kisebb ásatást, oda gyalog el lehet sétálni. Cahal Pech a maja város neve. De előbb más fontosabb dolgunk van. Rövidgatyát kell vennem, mert a tuti isteni zöld gatyám tegnap megrepedt a seggemen, és mivel ez lesz a 3. varrás rajta (már az első héten rakoncátlankodott), így Tesó rámparancsolt, hogy addig nem jöhetek vissza, míg nem veszek egy gatyát magamnak. Nem gyenge kihívás, mert itt vagy alacsony kövér emberek vannak, azokba kétszer beleférek, aztán meg vannak a csini forrógatyák a kiscsajoknak.. túragatya sehol. Lassan kezdtem a falu lehetőségeit kimeríteni, mikor találtam egy boltot, ahol volt amit keresek. Persze méret csak egy kicsit hosszú, pizsama kockás nadrágból van, de nem számít, az anyaga jó, a méret stimmel, a kockás sem gáz nagyon. Veszek még pár dolgot, ananászt, ebédre pékárut az egyszem francia pékségben, multivitamint, mert az jó lesz. Kevés zöldséget eszünk (mert nincs), régóta úton vagyunk, kell egy kis erősítő. Tesó addig vesz valami Hypo félét és beáztatja a ruháit kicsit fehéredni, fertőtleníteni. Majd aztán elvisszük mosatni. 3 körül elindulunk a helyi ásatáshoz, kellemes kaptató fel a hegyre… jó meleg van, de a Nap már lefelé megy. Megnézünk mindent, végre fel lehet mászni a templomra… jó nagy lépcsőket csináltak, nem tudom ezek a kicsi maja emberek hogy mentek fel oda. Nem lehetett a szertartáskor szépen elegánsan menni.. neki kellett feküdni. 🙂 Kellemes hűvös van mindenhol, fák között vannak a romok. 4 fontosabb tér van, persze minden kis lyukba benézünk. Végül fent ücsörögtünk a templom tetején és néztük a madarakat.. ezek is tinosa-k, azaz pulykakeselyők, de ezek kisebbek, mint kubai rokonaik. Öt körül elindultunk vissza.. betértünk haverunkhoz, na akkor most kiderül minden rólunk. Születési nap alapján megmondják ki vagy, mi az állatod, mi a pozitív, negatív tulajdonságod, mi a színed. Tesó állata a kutya, szine a fehér, én harkály vagyok, szinem a piros. Nagy nehezen találtam egy oldalt, ami nagyjából azt írja le, amit nekünk mutattak.. de egyébként sok kamu naptár van fent a neten. Születésből számolják, de nem lehet meghatározni, hogy melyik hónap minek felel meg. Egy táblázatban a hónap meg a dátum kereszteződéséből lesz egy szám, ahhoz hozzáadod az évszámhoz tartozó számot, majd ha ez több 260-nál (ennyi nap van egy maja évben) akkor kivonsz belőle ennyit. Aztán megkeresed a számhoz tartozó kártyát, Tesónak a 10-es, nekem a 17-es lett. És ez jelöli a kutyát, meg a harkályt. http://mayan-calendar.com/ancient_birthdays.html Közben ott volt egy öreg maja tanító, tanított nekünk pár maja szót. Aztán John adott nekünk két opálos követ, amik taszították egymást… mintha két azonos pólusú mágnest próbálnál összeérinteni… nagyon érdekes volt. Sastum-nak hívta, de nem tudom hogy kell leírni. Végül megkaptuk egy ember nevét, aki Tikal mellett lakik egy faluban, érdemes őt megkeresni. Helyi túravezető, nagy tudású ember. Nagyon jól éreztük magunkat, jókat nevettünk. 🙂 Estére valami rizses, babos, kevés húsos kaját eszünk, de én valójában egy nagy tál zöldségre vágyom. Ez a következő kihívás. Holnap kimegyek a piacra, hátha találok megfelelő hozzávalókat. Jó lenne.. különben nem fogyok le az út alatt. 😉

Categories: Belize | Tags: , , | Leave a comment

Tulum… ezért

2014. január 7.
Hideg van. Reggel megint leggings kell a rövidgatya alá, meg pulcsi, sál… és nagyjából rajtam is volt egész nap. Este meg már így is fáztam. Brrr… Tegnap láttunk egy pékséget, és sikerült rávenni Tesót, hogy az nagyon jó lesz nekük, ha megnézzük reggelire mit adnak, mert én úgy ennék már valami péksütit. Egy szlovák srác adta a sütit (isteni magos, mazsolás csigája van), 2 hete nyitott a pékség, nemrég költözött Tulumba, de Mexikóban él már egy ideje. Azt mondja sok magyar lakik itt, fesztiválokon kürtös kalácsot árulnak. Hát ez nagy meglepetés. 🙂 Tényleg hippis ez a hely… aztán páran itt ragadnak hosszabb időre. Elindulunk a maja ásatások felé, meg a tengerpart felé, nézzük már meg tényleg miért olyan tuti ez a hely? Miért van itt ennyi hippis kinézetű ember? Egy óra séta után elértük a tengert… azta… ez nagyon jó. Nem olyan, mint Cancún, ahol ledózerolták az egész partot és 5*-os óriási szállodákat építettek a helyére, hanem itt megvannak a pálmák, meghagyták a természetet amennyire csak lehetet és egyszerű kis bungallókat építettek a partra a pálmafák közé… lógnak a nyugágyak… kávézók… nagyon jó. A part homokos néhol, de sok helyen sziklás… kicsit nehezebb a lejárás fürödni. A másik negatív, hogy a víz hord ki némi szemetet és az ott hever a parton. Nem igazán értem, hogy ha már az emberek kifizetnek 120 USD-t egy éjszakára (és ez nem all incl. mint Kubában), meg 35 pesót egy kávéra, akkor miért nem lehet a partot kitakarítani.. mármint az egész partot. Szomorú. Figyelhetnének erre. De ezt leszámítva nagyon szép a part és a tenger, és kimondottan tetszik, hogy meghagyták a természetet, amennyire csak lehet. Elértünk a romokhoz, hatalmas sor áll a pénztárnál, nagy az ijedtség… megkérdezzük, 15 perc. Hát kicsit kételkelkedünk, de beállunk… és tényleg.. 25 méteres sort ledarált 2 pénztár 15 perc alatt… Kubában a 5 méter másfél órába került. 🙂 Bent nagyon jó hangulata van a helynek. Körben várfal, csodás kilátás a tengerre, eltöltünk két órát is. Van külön strand az ásatáson belül, meg szél isten temploma, meg más épületek. Ez egy viszonylag fiatal város volt, már más területek hanyatlottak, amikor Tulum virágozni kezdett. Leginkább kereskedelemből éltek, kikötő volt itt. A nézelődés közben egy jó ideig együtt haladtunk egy 4 fős társasággal… nagyon helyes chillei srácok… hmmmm…. olyan helyes indiánfélék… magas, barna bőr, kicsit hosszú haj… na és persze szép izmok, de nem túl sok. Véletlen le is fotóztam őket… 😉 Az ásatás végén a történelmi leírást olvasva magyar hangot hallok… odaköszönünk.. és tényleg.. Tulumban az isten háta mögött. Most találkoztunk először magyarokkal. Mire végeztünk kezdtünk éhesek lenni, de rávettem Tesót sétáljunk még kicsit, úgyis mindjárt sötét.. (máskor mindig én szoktam éhesebb lenni… végre ő éhezik… hihihiii). Na aztán egy kis kalandba keveredtünk… gondoltuk menjünk a tengerparton, mert az olyan jó és szép… igen ám, de sziklás.. ki tudja meddig lehet elmenni. Meglátjuk.. néhol kicsit nehezebb a terep.. visszamenjünkő Menjünk még egy kicsit… de mindjárt sötét… a sziklás part és az út között nagyon sűrű erdős, dzsungeles.. mi szandiban, esteledik, állatok éledeznek.. nem kéne kígyómarás.. menjünk még egy kicsit a sziklákon.. és épületet látok… na akkor megmenekültünk. Belépünk egy puccos szálloda kerítésén… jacuzzi a szabad ég alatt… ez sem rossz hely. 🙂 Hogy valahogy mi mindig bekeveredünk ilyen puccos helyekre. 🙂 Lazán kisétálunk a főbejáraton, viszlát. 🙂 Visszatrappolunk a városba, kilépünk, fél óra… szupermarket, veszünk reggelit, mert reggel buszozunk korán, aztán irány enni valamit. Nem találjuk a hőn áhított hamburgese-ket, Tesó szomorú… de találunk egy helyet, ami nem csak tacos-t, hanem mást is árul. Csirkemell.. de jó.. Meg isteni guacamole.. avokádókrém. Ebben volt vöröshagyma is nyersen, én azt nem szoktam belerakni. Jönnek kéregetők… ez nálunk is ment még egy 20 évvel ezelőtt, szerencsére nincs már. Cancún-ban is a buszra felszállt egy öreg bácsi, énekelt valami szörnyű hangon, aztán végigment a buszon, és szinte mindenki adott neki. Kicsit meglepett minket, hogy ennyien adakoznak. Jó volt látni. Lehet itt azért még nem olyan jó a szociális háló.. segítenek az emberek. Hazafelé visszabattyogunk az út mellett… mert itt a gyalogos nincs elkényeztetve. Például nem láttunk még zebrát sehol. Úgy kell kilesni mikor van az autóknak piros, és akkor mehetek én át az autóút szélén. Sok helyen járda sincs… nem túl gyalogosbarát. Kicsit amerikais, mint minden. Az autók hatalmasak, olyan nagy pick-up-al jár mindenki.. az alacsony mexikóiak alig látnak ki belőlük. És a kamionok is hatalmasak… nagy csőrös kamion kettő pótkocsival… nem kevés cuccot bír elvinni. Nagyon jól néznek ki. 🙂

Categories: Mexikó | Tags: , , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d