2014. január 30.
Ma lustálkodósan kezdtük a napot.. a romok biztosan megvárnak. Útközben beadjuk a szennyest.. azt mondják, ha lesz víz és áram, akkor kimossák.. egyenlőre egyik sincs. Hmmm… hihetetlen luxusban élünk ám mi ott Európában… sosincs víz, áram gondunk. Konkrétan ivóvízben fürdünk!!! Tesóval volt az erő.. már kikérte a teát, mert hát nem megy a kávégép, mikor egyszer csak visszajött az áram 5 percre.. kapott rendes kávét a mázlista. Séta a romok felé… 20 perc csak, itt van nem messze. A belépő kicsit vicces… van belépő az ásatásra 300 lempira, meg még 300 L ha az ásatáson belül az alagutakat meg akarjuk nézni, meg még 70L a múzeum.. stb. Nem szeretem az ilyet. Na mindegy, ásatás, alagút jegyet veszünk.. igaz elvitték a múzeumba a legtöbb szobrot, de oda mi nem megyünk. egyszerűen nekem nem adja vissza amikor valamit vitrinben nézek. Mint a római mozaikok a British múzeum lépcsőházában… megöli a dolog szépségét a múzeum. Az kint szép az ásatáson! Annak tér kell, meg az eredeti környezet. Szóval múzeumba nem megyünk. Az ásatás nem hatalmas, de sokkal több a művészet, mint Tikal-ban. Ott inkább magas piramisok voltak, itt meg sok a faragás, szobor. Volt egy uralkodó, a "18 Nyúl" király.. elég hülye név… szóval ő egy művészlélek volt, az ő ideje alatt készült a legtöbb szobor, amik persze leginkább őt ábrázolják. De azért vannak istenek, asztrológiai jelképek is. Aztán a legdurvább egy 63 fokos lépcső, amit több, mint 2000 hierogrifát ábrázoló kőből raktak ki. Az írás a város történetét írja le.. bár nem értem hogy rakták ki, hisz mikor megtalálták csak 15 sor volt meg, a többi sor kövei ott hevertek szanaszét. Mindenesetre nagyon durva.. jól néz ki. Aztán van egy labda pálya, mert hogy a maják tömör gumilabdával játszottak egy játékot.. kézzel és lábbal ütötték, de nem rúgták. Épp valami felvételt forgattak a pályán, így megnézhettük, hogy játszották a játékot.. na meg nézhettem a helyes, félmeztelen srácokat is. 😉 Aztán nagyon érdekes, ahogy a romokból hatalmas fák nőttek ki… a gyökereik ahogy mennek szét a kövek között. Van egy hatalmas fa, a maják szent fája, a Ceiba, azaz selyem pamut fa (silk cotton tree). Nagyon nagy, és nagyon érdekes, ahogy az ágai nőnek. Egyszer csak elágazik a hatalmas törzse, de az ágai is eszméletlen vastagok, aztán az meg egyszer csak elkanyarodik.. de szögletesen, nem ívesen. Mintha csuklós lenne. Van két alagút az ásatáson, ami a piramisok alsó részét tárja fel, csak gondoljuk nem akarták az egész földet elhordani, így az alsó 3-4 méter föld alatt van. Nem mellesleg innen nem szedték ki a szobrokat, hatalmas madárfej, meg nem emlékszem már mik.. de nagyok és jó állapotban. Nagyon lenyűgőző.. de azért nem kellene ezért külön pénzt kérni, pláne, hogy nem is lehet körbejárni. Régen sokkal hosszabb volt az alagút, ma alig 100 méter lehet. Aztán elmegyünk egy kis maja erdei ösvényre még az ásatáson belül, ahol mindenféle fák vannak.. az egyik például vörösen hámlik, de zöld a kérge és alatta piros megint, meg volt valami másik óriás fa, a fül pamacs fa (ear pods tree). Visszafelé elmentünk a Hacienda San Lucas-hoz, a folyó túloldalán fel a hegyre. Tegnap a csokis csajszi javasolta. A lemenő Nap fénye beragyogja az egész vidéket, Copánt és a szemközti hegyeket… pazar a kilátás. Kicsit nehezen értünk oda, messzebb van, mint gondoltuk.. de megérte. Na és a Hacienda.. ez egy vidéki földbirtokos ház, amiből luxus szállót és éttermet csináltak. Nagyon szép minden, ha gazdag turista lennék, én is ide jönnék. Biztos nem "normál" víz van csak. Megiszunk egy forró csokit… hát inkább csak kakaó volt.. a tegnapi után nehéz lesz igazán jót találni megint. Visszasétáluk, útközben a kamionokat lessük, ahogy nagyon óvatosan kanyarodnak.. aztán látjuk.. nagy tartályban gázt visznek. Nem mókás feladat. Lestoppolunk egy gazdag amerikai turistát, aki quad-al megy fel a város felé.. 3 perc, de megkímél minket egy emelkedőtől, és baromi éhesek vagyunk már, ma még csak reggeliztünk. Elmegyünk a ruháinkért a mosodába, lett áram és víz, tiszta minden. Király! Akkor irány haza és a szállás melletti német mini sörfözde (Sol de Copán), ahol német kaja is van tán. Na ez a hely itt Copánban teljesen döbbenet. Egy német faszi csinálja, olyan 50 körüli, tele tetkókkal, magas, szőke ember, fülig vigyor, nyugis ember. Bemegyünk, mit kérünk… van búzasör meg vörös sör. Szüretlen házi sör csapolva. "Te jó isten ez mennyire k***va jó"… hangzik Tesómtól, és nagy lendülettel csúszik a sör a torkán. De egyébként igen. Életem legjobb búzasöre! Tomas, a tulaj, ugye német lévén roppant precíz, és a söre is mérnöki pontossággal készül. Hibátlan! 12 fajta sört készít, minden héten két félét. Szerdától vasárnapig van nyitva délután 5-től este 10-ig. A facebook-jára felteszi mikor mit főz és akkor azok a vendégek jönnek, akik azokat szeretik. Készít fekete sört is, azt még jó lett volna megkóstolni. Megnézzük a főzőt is, természetesen patyolat tiszta minden, elmeséli a sztorit, összejött a feleségével, aki hondurasi, még rég, sokat ingáztak a két ország között, aztán elkezdték építeni a házat, meg a sörfözdét. Mindent Németországból hozattak, és hozatnak most is. Még a sörhöz való összetevőket is hozatja. Természetesen van egy erős generátora is, persze német.. nála nincs áramszünet. Nem is olcsó… de ilyen nincs is sehol Közép-Amerikában. A felesége főz, rendes német kaják is vannak, sült kolbász, bécsi szelet, na meg marhapörkölt, amit mi most inkább kihagytunk. Azt mondja van egy haverja Magyarországon, onnan van a paprika, de azért jobb nem kockáztatni. Nem mellesleg a kolbász is saját készítésű. Persze Tomas odaül hozzánk, beszélgetünk, jön a haver, aki Dániából ragadt itt.. épp a padlóburkolókra morcos.. jönnek még német turisták, odaülnek hozzánk, jó baráti hangulat kerekedik. Lassan elfáradunk, hazamegyünk, de mikor hazaérünk Tesó azt mondja ő még visszamegy egy sörre. Én már nem tartok vele.. férfiember, menjen maga, ott vannak a többiek. Mint később mesélte nagyon jót beszélgettek.. úti kalandok, sör, kaja, Tomas az isten.. voltak a témák. 🙂
-
- img 0151
-
- img 0158
-
- img 0180
-
- img 0145
-
- 20140130 171652
