Posts Tagged With: Léon

2014. február 9.
Megemésztettük a tegnap felvázolt lehetőségeket, mi szerint a Telica vulkántúra délben kezdődik és 4 óra felfelé a 34 fokos hőségben, majd ott megvárjuk míg sötét lesz, aztán sötétben két óra lefelé. Értem én, hogy láva, meg minden, de ha csak sötétben látszik, akkor ez sem több és nagyobb, mint amit láttunk. De ez nem is lenne baj… de a 34 fokban 4 óra emelkedő.. az nekem nem fog menni. Én 34 fokban az árnyékba ücsörögve is szenvedek. 🙂 A másik, ami érdekelt volna minket, az az ÓLéon.. azaz Léon Viejo, ami egy vulkánkitörés áldozata lett, és most lakatlan város.. tiszta rom… de amikor rákérdeztünk milyen az és hol van nem igazán tűnt úgy, hogy megéri elmenni. Elgondolkodtunk.. lehet nyomortanya lett már belőle… a helyi srác, mikor kérdezzük nem igazán pozitív. Aztán meg a "csodaszép" szállásunkat is el kell hagyni, mert le van foglalva… így úgy döntöttünk továbbállunk. Nem nagyon jön össze semmi, miközben azt is megtudjuk, hogy ez Nicaragua legmelegebb városa.. éjjelre sem hült le nagyon… nem bírom én ezt a hőséget.. irány Granada. Na akkor pakolás, háti fel, lassan 11 óra.. piacon reggeli/ebéd sült csirke rizzsel. Igazándiból egy jó müzlire vágyom.. lassan húsmérgezésem lesz. Otthon nem eszek csak heti 1-2-szer húst, itt meg minden nap pont ma két hónapja… és a reggeli is tojás.. félig hús! Salátára vágyom.. sok-sok zöldségre… grillezve.. vagy bárhogy. Nem véletlen kövér itt mindenki. Hús, rizs, sült krumpli, tortilla.. azaz kukorica. Emellett az édesség cukorka, nyalóka.. nehéz így a súlykontroll. Na szóval reggeli sült csirke után irány a minibusz. Indul, amint megtelik.. kb. 10 percet várunk csak. 51 cordoba fejenként Managua-ig, ott át kell szállni majd. Robogunk a hőségben, ablak csukva mert elvileg megy a klíma, de az sem megy igazán.. elég nehéz lett a levegő.. nem jó. Megérkezünk a városba… a minibuszos leinti a Granada-i buszjáratot nekünk, átcuccolunk, megyünk is tovább. Valahogy ezek az átszállások olyan simán mennek erre. 🙂 Akkor irány Granada. Az út mentén nézelődve úgy tűnik itt jóval kevesebb a szemét, mint az előző országokban. Ahogy beérünk Granadába… az utcán elnézve a házakat, autókat… hát néha már az az érzésem előrébb van, mint Magyarország. Na de ez csak egy szők réteg… aztán ott a nyomor sajnos. Útközben befelhősödött az ég… rég volt már ilyen, hogy nincs árnyékom.. még egy pár csepp eső is leesett.. bárcsak szakadna le az ég.. kicsit felfrissülne.. de nem. Azért jóval kellemesebb, mint Leon. Megérkezünk a belvárosba, irány szállást keresni… és megint ugyanaz. Legalább 6 hely tele van.. csak ágyuk van a közösben, de szoba sehol. Valami költészeti fesztivál lesz a jövő héten… lehet azért, de hát az Leonban nem lesz, mégis tele volt az is. Lehet manapság lett felkapott a hely.. nincsenek még felkészülve. Bemegyünk egy hotelbe is érdeklődni.. neki van szobája, 125 USD. Azta mindenit! Ez meg mi? Ennyi pénzért már all incl. 5* resort jár a fehér homokos tengerparton! Átmenetet nem találtunk a 20$ és a 120 között. Beültünk egy kávézóba, ahol volt net is, akkor keressünk online gyorsan, az hamarabb van. Kiszűri hol van hely. Nem sokat találtunk.. akkor hajrá.. sok szerencsét. Aztán végül a 3. helyen, a Hostal Mochilas-ban lett hely 20-ért. Megint a konyha mellett, nem túl levegős szoba.. és mint később kiderült elég zajos is a konyha miatt. Na de nem válogathatunk.. jó lesz. Akkor hideg tus után irány a város. Ez egy gyöngyszem! Nem is értjük hogy került ide és mitől tiszta, szép és rendezett ennyire a város?! Teljesen hihetetlen! Antigua vezette eddig a sort, de ezt látva gyorsan elbukott. Antigua nagyon szép, de nagyon művi turista hely.. ez itt sokkal valóságosabb. Itt a helyi emberek is ücsörögnek a téren, mennek étterembe, látszik ők is itt laknak, jól élnek. Valahogy itt nagyon nagy a gazdagság. Utunk alatt most láttunk először rendes sétálóutcát, ahol két oldalt éttermek vannak végig teraszokkal. Ha tovább megyünk, akkor egy szép sugárút vezet le a Nicaragua-tóhoz, ahol szintén játszanak a gyerekek a széles parti sétányon. Nagyon szép, nagyon európai.. és a tó felől érkező szél kellemesen lehűti a levegőt, nincs hőség. Betérünk az egyik túraszervező irodába, kérdezzük a lehetőségeket… nappali túra, fél napos fel a Mombacho vulkánra, aminek a teteje esőerdő. Reggel 10-kor indul, két másik emberrel együtt mennénk… 30 $/fő. Másik opció az esti vulkántúra.. esélyes némi láva, de nem biztos. Mi az elsőt választjuk, holnap reggel 10-kor megyünk. Akkor vacsi.. pizzériába megyünk, margarétát választok… végre nem eszek húst egy vacsoránál. 🙂 Holnap megpróbálok salátát enni… elég a bő olajban sült csirkéből, meg mindenféle húsból. Hátha összejön. 🙂 meglepően jó volt a pizza, és hát a kellemes szellőben kint enni… isteni. Ezt imádom! Amikor végzünk break-esek bukkannak fel.. de nagyon profik ám. Olyan lólengést mutat be az egyik, hogy Csollány Szilveszter is megnézte volna. A másik meg a legnehezebb kézenállós jógapózokat csinálja a legnagyobb lazasággal. Nagyon rugalmas.. látszik sokat gyakorolt, nem most kezdte. Aztán persze körbekalapoznak, de megéri fizetni, nagyon ügyesek voltak. Visszafelé menet megint találkozunk azzal a kislánnyal, aki már vacsora közben is odajött az asztalunkhoz… valami cukorkát árul. Olyan 6 éves körül lehet. Nagyon durva. Mondjuk neki menjen haza… (már ha van hova). Elgondolkodom.. ha keres is valamit, azt vajon nem veszik el tőle a nagyobb gyerekek hazafelé menet? Vagy van valaki vele, akivel együtt megy haza? Nem tudom.. de ez szomorú! A break-esek is gyerekek, de nem ennyire, meg ők szeretik, amit csinálnak… gondolom. Hazamegyünk.. a szobában meleg van.. megy a praccsparti a konyha mellett.. valószínűleg nem lesz nagy alvás.