Posts Tagged With: Lenca

2014. január 31.
Reggel nem keltünk korán és mentük el a turistico busszal Santa Rosa de Copánba, majd megyünk a helyivel, ami csak reggel 5-kor van elvileg, de mi ezt nem hisszük el, biztos át lehet jutni napközben is. Szóval nyugiban elindulunk a helyi "buszterminál" felé.. azaz ahol a minibuszok állnak. Ott kiderül, hogy majd La Entrada-ban (milyen hülye név.. A Bejárat) át kell szállnunk másik buszra. Nem gond, menjünk. Kb. 10 perc alatt megtelik a busz, akkor indulás. Alig megyünk 15 percet, persze útközben veszünk még fel embereket, amikor odaérünk a következő faluba. Ott sokan kiszállnak, várunk vagy 15-20 percet, mire megint megtelik az autó. Na megyünk végre tovább. Iszonyat tele lett megint a kisbusz. Emberek állnak lehajtott fejjel a többiek fölé hajolva.. nem foglalkoznak vele hány személyes is lenne a mikrobusz eredetileg. Volt aki papírdobozban napos csirkéket tartott a kezében, meg a nagyon öreg néni az unokájával, aki végig kajált valami szemetet (kuki, nyalóka).. nyomor volt, de végül megérkeztünk.. és még ki sem nyílt az ajtó, máris jöttek a "vadászok", akik az utasaikat keresték. Nem teljesen értettük mi ez a kapkodás, engedjék már meg, hogy leszálljunk előbb.. de nem nagyon sikerült. A hátizsákunkhoz hozzá sem nyúltunk, már tették is át a másik minibusz tetejére, alig győztük figyelni, hogy mi is történik. Aztán már ültünk is a buszban, pár perc és megyünk is tovább Santa Rosa-ba.. hát ez az átszállás gyorsan ment. Itt aktívabb a szólingatós gyerek, telik is a busz gyorsan, meg nem is vagyunk annyira csurig, mégis elindul. Ez már gyorsabb út volt, megérkezünk, ott egy másik busz.. 7L-ért bevisz a belvárosba. Ez itt a helyi járat.. jövünk rá menet közben. Beérünk az óvárosba, ezzel azért jól elszúrtuk a fél napot, legközelebb lehet mégis elmegyünk a turistico busszal.. gyorsabb lesz, az biztos. Nem áll meg minden tanyabekötőútnál. A főtéren egy turista információ, persze csak spanyolul beszélő emberrel. Kicsit tájékozódunk, veszünk térképet, megiszunk egy kávét, veszünk valami helyi nevezetességes sütit persze kukoricából… de nem túl jó. Aztán ahogy nézelődünk a téren, azon morfondízok, vajon milyen nap van. Körbenézek, mondom Tesónak "Figyu mán, szerintem hétvége van, olyan sokan ülnek kint a téren".. erre Tesó felnevet.. a nap mondása… "Szerintem hétvége van!". Hát tény, hogy nem igazán követjük mikor milyen nap van. Lehet poénkodni… "What day is today?", "Holiday!"… idestova már 50 napja. 🙂 Irány az 5 percre lévő szállás, amit a Lonely Planet-ből néztünk ki.. a Hotel Santa Eduviges. Megnézzük a szobákat, a harmadikra megegyezünk. 700 L a két éjszaka. Ez könnyen ment. Kicsit pihenünk, tervezzük a következő napokat, aztán irány a városba sétálni. Az egész óváros kb. 3×3 utca.. gyorsan bejárjuk. Ez is macskaköves, kicsit meredek le-fel, de nem annyira, mint Copán volt. Az utcák tele spanyol gyarmati épületekkel, pár nagyon szép templommal… szépen felújították a legtöbbet. Elég tiszta a város, sepernek rendesen szerintem, de azért még is iszonyatosan száll a por folyamatosan. Aggódok is a kamerám miatt.. remélem nem lesz baja. De eltenni sem akarom, mert a nyakamban a helye, mindig kéznél. Végül felmentünk egy parkba, fent a domboldalon a város szélén. Csend, nyugi, szép kilátás, és… úgy tűnik ez a helyi randihely. Egy csaj beszélget egy sráccal, de folyton a haját birizgálja, látszik most ismerkednek. Aztán fent ült egy csaj egyedül egy ideje, aztán jött egy srác, leült külön, aztán odasomfordált.. elkezdtek beszélgetni.. az első pár meg elindult sétálni az erdő felé. Inkább nem gondolok semmit, mert sok opció jár a fejemben.. de az biztos, hogy nem úgy néztek ki, mint akik ismerik egymást régóta. Lesétálunk, lent fociznak a srácok, kicsit nézzük a meccset, elég ügyesek, pedig még csak gyerekek. Aztán séta vissza a belvárosba, azaz a főtérre. Elég gyorsan megnéztük ezt a várost is. Kimegyünk a város szélére, de az már nem túl szép, megkeressük a Tomas által javasolt éttermet, majd este visszajövünk. Aztán haza, kicsi pihi, vissza vacsizni. Lenca Maya az étterem neve, mert itt a Lenca maják élnek ugye. Meg egyébként máshogy is néznek ki az emberek. Kicsit magasabbak, mintha kicsit fehérebbek is lennének, nem olyan nagyon kerek a fejük, és nincs mindenki nagyon durván elhízva. Szóval kicsit mások, helyesebbek talán.. meg nekem úgy tűnik jobban élnek.. nem olyan durva a szegénység, mint Guatemala-ban. Szóval megérkeztünk a Lenca-ba.. nagyon szép a hely.. hangulatos kerthelyiség, tele zöld növényekkel, középen egy kemence, ott sütik a hőn szeretett tortillákat ugye, aztán bent a falon maja naptárak jelképei.. igényesen megcsinálták.. nagyon kellemes betérni. Kértünk egy random teát a spanyol étlapról.. valami herba.. jó lesz, aztán kiderült szegfűbors tea.. isteni finom. Én rendelek egy helyi specialitást, az anafre-t, ami egy cserépedényben olvasztott sajt, sonka, gomba. Ezt egy szintén cserép tartóba teszik, amiben forró szén van, hogy a sajt olvadt maradjon. Majd ez a massza tele van szurkálva tortilla chips-el. Hát ez isteni jó volt. Házi chips, minden házi. Nem is kértem mást.. nagyon laktató volt. Tesó csak a szokásos marhasültjét kérte, és az is jó volt végre, csak a salátát hiányolta.. de hát otthon is külön kell kérni salátát.. egy alap kajához rizs meg sült krumpli van… itt meg babpüré, tortilla. Desszert nincs az étlapon itt sem, mint sehol sem. De látunk érett sült banánt babbal. Kérjük, hogy esetleg csoki vagy méz lenne-e a bab helyett.. lett juharszirup.. az is jó… istemi finom hatalmas adagot kapunk… na a végére már Tesó is jóllakott. 🙂 Az étterem nem olcsó, de finom, megéri az árát… végre egy jó helyi étterem. 🙂