2013. december 9.
A repülőből kilépve megcsapott bennünket a kellemes nyár esti 23 fokos fuvallat és egy lendülettel kifújta belőlünk az előző 16 óra kínlódásait, a „csodás” kajákat, a „hatalmas” férőhelyet és helyette felrajzolódott az a mosoly, ami remélhetőleg végigkísér utunkon.
Egy szó mint száz… NAGYON KIRÁLY! 🙂 🙂 Az autók tényleg ezek a régi ’50-es évekből itt maradt roncsok, iszonyúan jól néznek ki, pedig a legtöbb elég romos állapotban van, de persze láttunk Ladát, kispolszkit, Moszkvicsot, meg pár új autót, főleg Hundait, Kiat. A taxis várt minket a reptéren, és mivel hosszú volt a sor a pénzváltónál, örömmel felajánlotta, hogy fizethetünk Euroban is, ami persze neki is jól jött gondolom. Lehajtott ablakkal robogtunk a város felé, miközben Tesóm máris a letelepédesen gondolkodott… neki ennél több nem is kell. 🙂
A szálláson már vártak minket, a szobánk rendben, bár se egy polc, se egy szék, így földön, a hátizsákra pakolunk… gondolom majd rájövünk még mekkora luxusban lakunk itt. 🙂 Kaptunk némi helyi zsebpénzt kölcsön, majd másnap, ha váltunk, megadjuk címszóval, és elmentünk sétálni egyet a tengerpartra. Kb. 5 perc gyalog… ott találkoztunk a helyi fiatalsággal, akik ott ücsörögtek, zenéltek, iszogattak… régi Tisza-parti hangulat…. de jó is… nincs mobil, emberek beszélgetnek, romantikáznak. De persze szegények is, nincs pénzük beülni valahová meginni valamit… de hát a fiatalság már csak ezzel jár. Na és persze láttunk furcsa párokat… egy idősebb fehér nő kézenfogva egy 30-as helyi feketével… vagy egy koros fehér férfi egy fiatal helyi lánnyal. Havanna fénykorában, amikor ez volt az amerikai maffia szórakozóhelye nagyon ment a szexipar is… és úgy látszik nem halt ki teljesen.
Éjjel fél 1-kor hulla fáradtan zuhantunk az ágyba, persze testünk már reggelt érzett… nem aludtunk túl jól… na majd holnap az is meglesz.
P.s.: hátizsákunk súlya becsekkoláskor 8.5 kg körül volt, de hozzáteszem Pesten rajtunk volt szinte az összes ruhánk és a bakancsunk is. Így gondolom kb. 10 kiló lehet, mikor itt ilyen nyáriasan utazunk. alapvetően büszke vagyok magunkra, hogy nem vittünk nagyon túlzásba semmit.