Posts Tagged With: Kuba

2013. december 15.
Reggel 7-kor elbúcsúztunk Maurától, nagyon megkedveltük egymást, majdhogynem szomorú voltam… nagyon jól éreztük magunkat nála.. és nem a luxus miatt, hanem mert olyan volt, mintha otthon lettünk volna. Elindultunk a Prado-n, a főutcán, hogy fogjunk egy taxit, de sehol egy autó. Vasárnap reggel 7-kor kb. percenként ment el egy autó, de egyik sem taxi. Ajaj… kezdünk kicsit aggódni, sétálunk a nagy szállodák felé, ott biztos lesz pár. De útközben végül leintünk egy autót, egy régi amcsi fajtát, ülnek benne 3-an hátul, mi bepréseljük magunkat a sofőr mellé a 2 nagy és a 2 kicsi zsákkal együtt… nem volt egyszerű…. de a többi utas párszáz méter után kiszállt, miénk az autó, irány a ViAzul állomás. Csomagleadás van, cimkézik a csomagokat és el is veszik tőlünk, olyan reptéres cuccot próbálnak imitálni, de elég vicces. Sebaj, 15 méter alatt csak nem lesz baj a zsákokkal. Mint később kiderült naívak voltunk. 🙂 3 órás utunk alatt végig a tengerpart mentén ment a busz, nem tudom meddig lehet bámulni a kék tengert, mire ráun az ember. Messzebb nagyon sötét kék, nem is emlékszem láttam-e már ennyire sötétkék tengert.. kintebb világosabb… szépen fodrozódik… melegen süt a nap…. értem én miért nincs itt kapkodás. 🙂 Lassan megérkezünk Varadero-ba, sorompó, minden van, csak hogy a nyugati turista jól érezze magát és minél kevesebbet lásson a valóságból, illetve a valóság nehogy odamerészkedjen. Havanna után ez valami extrém luxus… árusok, taxisok szólintgatnak itt is, de tisztaság van, a régi autókból sem látni szakadtat… nyugati turisták magassarkúban korzóznak a főutcán, fizetik a drága vacsorát, a lovaskocsikázást. Nagyon más. Na de ugorjunk csak vissza időben, mert hát lett egy kis izé meg pitty-putty is közben, mert a csomagunk nem érkezett meg velünk együtt. A sofőrnek harmadszorra sikerült telefonon elérnie a havannai állomást, keresik a csomagot, 10 perc múlva visszahívnak, a hátizsákok elmentek Trinidad-ba, majd este 9-kor ér ide a busz onnan, majd azzal elhozzák. A csaj a lelkünkre köti, hogy fél 9-re érjünk vissza, mert ő bizony 9-kor végez, nem fog ránk várni egy másodpercet sem. Micsoda ügyfélszolgálat… persze olyan nincs, hogy elhozzák a csomagunkat a szállásunkra, Tesóm próbálta ezt kérni, de nem értették miről beszél. 🙂 Na akkor ez frankó, itt vagyunk a világ egyik legszebb tengerpartján két napot, és nincs naptejünk, fürdőruhánk. Irattunk az állomáson a csajjal egy papírt, hogy a csomagunk nem érkezett meg… na persze se céges papír, se írógép, de legalább pecsét van, nem tudom a biztosító elfogadja-e majd. Mindenesetre elindultunk a szállás felé, hogy akkor az első helyen megvegyük a napkrémet, és a fürdőrucit. Na de itt az út széli árusok ilyesmit nem árulnak, csak szuvenírt… meleg van, tűz a nap, morgolódunk…. legalább menjünk le, nézzük meg a tengert, itt van 100 méterre. És abban a pillanatban, hogy leértünk, elmúlt minden bajunk. Azta de durva… bakker… ilyen fehér homok nincs is. Mintha a sok fehér kiskagylót ledarálták volna. A tenger átlátszó, csillogó türkiszkék nincs sok ember… előre, hátra a végtelen homokos tengerpart. Iszonyúan durva. 🙂 Na akkor menjünk, gyorsan vásárolni, becsekkolni és irány a tenger. Szerencsére találtunk egy Centro Commercial-t, ahol az első üzletbe megvettünk mindent. Design nem számít, meg ugye nincs is nagy választék, csak a méret, meg naptej "ninos"-nak való. Szálloda is meglett, nagyon királyságos, hogy egy 4*-os szállodába kapjuk az all inclusive-ot, és csak a szobánk 3*-os, mert ez az út másik oldalán van, és úgy kell lemenni a partra. 80 cuc-ért jó lesz. 🙂 Rögtön be is robogtunk ebédelni, bekajáltunk, nem lesz gond. Szoba is frankó, ekkora ágyat még nem is láttam, nagyobb keresztbe, mint hosszába. Na akkor irány a tenger… poénkodunk, hogy én akár abba az egy trikóba és rövidgatyába kihúzom a 4 hónapot, ha nem kerül elő a csomag. Nem kell ide semmi más… és egyébként ez igaz is majdnem. Na hát a tenger… az király volt. Vigyor rágyógyult az arcunkra, boldogság van, nem kell ide semmi más. 🙂 A nap mondása is megszületett: "Hééé, belefingottam a Karib-tengerbe!" 🙂

Este bárban toljuk az ingyen pina colada-kat… a rumot itt nem sajnálják ki belőle. A tengerparti bárban meg a jégkása keverő gép van feltöltve mojito-val meg pina colada-val. Nagyon vicces… 🙂 Na megjegyzem nem túl jó… de nem finnyáskodunk.

Na akkor eljött a 8 óra… induljunk a hátikért vissza, fél óra séta… reménykedjünk erősen, hogy Trinidadba tudták, hogy azt a 2 zsákot át kellett tenni a Varadero járatra. Nagy az elvárás… ez elmúlt napok tapasztalata alapján elég sokat szeretnénk. Megérkezünk, a nőci ott van, int, hogy várjunk, 9-kor jön a busz…. és megjött a busz és csodák csodájára vele együtt a hátink is. 🙂 Anyázassal egybekötött örömkiáltásokkal fogadtuk őket. (A k**va a**ukat, csak megvan végre…) Tesóval hazafelé beszélgettük, hogy mennyi bonyodalom, viszontagság jön folyamatosan… ez ezzel jár, mondom, meg kell szokni, hogy mindig lesz valami. De végülis minden jó ha a vége jó. 🙂

2013. december 13. péntek 🙂
Hurrá, ma reggel mangólét kaptunk. 🙂 Minden reggel friss gyümölcslevet iszunk, ananászt, dinnyét, guayava-t vagy hogy is kell írni… és ma mangót. Reggeli egyébként mindig tojás, nagyon finom zsömle, vaj, friss gyümölcs: papaya, ananász, guayava… ami egy narancs méretű kívül zöld, belül rózsaszín puha gyümölcs… nagyon finom. Reggeli után akkor megbeszéljük a további utunkat. Az biztos, hogy dec. 28-ára vissza kell érnünk Pinar del Rio-ba így ezt a szállást le is foglalja nekünk Maura Vinales-ben, meg januar 2-ra Havannába a szomszéd casa paulo-ban, mert nála már teltház van. Megnézzük mennyiért találunk szállást Varadero-ba, ha nem túl drága, megyünk. Egy helyi hotelbe kell mennünk szállást foglalni, meg buszjegyet venni. Hát nem volt egyszerű ez sem. Maura javasolta a Las Palmas-t, egy 4*-os szálloda bungallós része. Az utazási irodában mondtuk, hogy szállást keresünk, kérdeztük mik vannak… persze csak drágákat mondott. Kértünk olcsóbbat, de azt mondta nincs. Mondtuk a Las Palmas-t, nagy szenvedve hajlandó volt megnézni mennyi, érdekes módon csak van olcsóbb. 80 cuc all inclusive… ez jó lesz, foglalja le. Igen ám, de nem vették fel a hotelbe a telefont, jöjjünk vissza egy óra múlva. Vissza a szállodába, telefont megint nem veszik fel, kérünk másik hasonló kategóriájú szállást, persze nincs. Akkor keressünk netet…. be is megyünk egy szállodába, 5 cuc-ért veszünk fél óra netet, és kb. 5 oldalt sikerült megnyitni a fél óra alatt. Tesóm őrjöng… nehezen bírom lecsillapítani. Mert miért nem szóltak, hogy használhatatlan, és egyáltalán. Hát ezzel sem lettünk előrébb… még egy próba az utazási irodás csajnál, ha most sem veszik fel megyünk Trinidad-ba. Csodák csodája felvették, szállásunk lefoglalva, kifizetve, na végre. Akkor most buszjegy is kell. Ott a szállodába is árulnak buszjegyet, de az 25 cuc/fő. Mondjuk nekünk jó a Viazul… de azt csak az állomáson lehet venni, és a taxi 20 cuc. Hát ez sem igaz, mert a szomszéd szállóban lehetett Viazul jegyet venni, de az meg nem volt épp ott, de megtudjuk, hogy holnap is dolgozik. Akkor vissza haza, elmegyünk kajálni… találunk egy lépcsőfeljárónál egy olcsó éttermet. 40 pesó azaz másfél cuc egy kaja. Elindulunk felfelé a lépcsőn, amikor egy arc utánunk szól, hogy ide csak kubaiak mehetnek, itt mi nem kajálhatunk. Mi azért felmegyünk, egy tuti jó kis étterem, 4 féle kajával, de minden tiszta. 3 asztal összesen, végre látunk intelligens réteget is, nem is tudom hol voltak ezek az arcok eddig. A legkellemesebb hangulatú hely, ahol eddig voltunk… nagyon jó. :-). Kaja után felpattanunk a helyi tömegközlekedésre P8 és P11-es buszok visznek át az alagúton egy pesóért, azaz 9 Ft-ért. Néznek is az emberek mit keresünk ott de nem baj… felmegyünk a Morro várba, annak is a világítótornyába… hát nézelődünk egy darabig. Csodaszép látni Havannát a túlpartról, az egész öblöt belátni… fantasztikus.

Átmegyünk a másik várba, ahol ma egy vásár van, de fél óra múlva bezár, de a jegyet azért ki kellene fizetni. Nem kérjük. Este 9-kor van az ágyúlövés az öböl bezárását jelezve… 8 cuc lenne… fél órás ceremónia, rádásul sötét van és várni kellene 3 órát. Hát ezt most kihagyjuk… nem fontos. Egyébként baromi nagyot szól, egész Havannában hallani. Visszafelé csak 1 pesót fizettünk ketten a buszért, egyébként meg fingunk sincs mennyi az ár. :-). De azt sem lehet tudni hol a buszmegálló (ahol a helyiek sokan álldogálnak különösebb ok nélkül, ott lesz valami jó eséllyel), milyen buszok járnak arra, és a menetrendről is kérdeztem Maurát, de csak harmadszorra értette meg mit kérdezek, (hogy mikor jön a busz…) és válaszként csak elmosolyodott.