Ma kultúrnapot tartottunk. Botero Medellín-i születésű festő, szobrász műveit néztük meg. Biztos mindenki ismeri… arról híres, hogy mindent és mindenkit kövérnek, vastagnak ábrázol. A szobrok tényleg nagyon viccesek.. a festmények már kevésbé.. legalábbis nekünk. Elmentünk a Museo de Antioquia-ba, ami a Botero téren van. Antioquia a megye neve. Becsülettel megnéztünk mindent, jól elfáradtunk… nehéz a kultúra. 🙂 Napközben nagyon vegyes képet kaptunk a városról… illetve mondhatni a szokásosat errefelé. A csodaszép sétálóutcán kiskocsiról árulják a gyümölcsöt, meg a földön kiterítve a másolt CD, DVD-t. Mindenhol kirakodóvásár van.. olyan kínai piac féle.. de egyébként nagyon kedvesek. Amikor térképet néztünk, volt, hogy odajöttek segíthetnek-e. De olyan is volt, aki szólt, hogy ne nagyon mászkáljak ekkora kamerával a nyakamba.. veszélyes nagyon. később Juan is jelezte, hogy ez vakmerőség… ne vigyem máskor magammal a városba. Eddig végig, minden országban állandóan nálam volt, sosem szóltak emiatt, és nem is volt gond… szomorú, hogy ez a város ennyire veszélyes. Zsuzsi szerint szinte minden embernek van saját kirabolós története. Igazándiból szerencsére eddig megúsztuk, és amit akartunk, megnéztünk a városban. Ezek után inkább vidékre, a környékre terveztünk menni. Egyébként valószínűleg Tesóm nagy termete sokat dob a védelmünkön. Nem akarnak ekkora emberrel kikezdeni. 🙂 Sajnos nagyon sok nagyon durván kiütött hajléktalant láttunk. A pestiek igényes, jól öltözött emberek ehhez képest. Szomorú. 🙁 Aztán a föld feletti metróval hazajöttünk… ilyet mondjuk nem láttunk sehol eddig. 🙂 Ennyi lenne nagyjából Medellín belváros.. na de beszéljenek a képek.
Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült
