Posts Tagged With: Kolumbia

2014. március 27-28.
Lassan vége utunknak, két nap múlva indulunk haza. De mielőtt elhagynánk ez a csodaszép régiót elmentünk Cartagena-ba búcsút venni a Karib-tengertől. Repülővel egy óra alatt ott voltunk, ezúttal kihagytuk a 12 óra buszozást… durva, de nem sokkal drágább a repülőjegy. Na persze azért a reptér 1 órányira van, meg késett is a gép.. de azért így is jobb volt. Kb. du. kettőkor már a szálláson voltunk, pakoltunk le, hogy menjünk várost nézni. Cartagena egy igazi karibi város tele afrikaival (ezúttal én tekergettem a fejem jobban). Kicsit olyan Panama City hangulata volt a sok toronyház miatt… de ez azért jóval kisebb, ezért kellemesebb. Egy kis félsziget nyúlik ki a tenger felé arra építették a felhőkarcolókat. Van itt egy kis strand is, de őszintén szólva elég béna, nem is értem ki jön ide, pedig vannak szállodák is… talán ha itt laknék, meló után jó lehet csobbanni egyet, de nem több. Az óváros nagyon szépen felújított, természetesen gyarmati időkből itt maradt épületekből áll. Persze nagyon turistico, és az árak is elérik a menő pesti éttermi árakat.. nem is itt kajáltunk… ezt itt a gringokhoz mérték. Az óvárost a várfal veszi körül, nagyon szépen megmaradt, lehet sétálgatni rajta, naplementét nézni. Estig sétálgattunk a városban, aztán a szállásunk környékén megtaláltuk a nekünk való kajáldát… ezúttal a bab elmaradt… de nem bánkódtunk nagyon. 🙂 Másnapra strandolást terveztünk, de ahhoz hajó kell, mert az Islas del Roasrio-hoz kell menni, ha szép partot akarunk. Ez egy több szigetből álló szigetcsoport, ahol a szigetek java része magánterület, szálloda van rajta, vagy teljesen magán. Ha ilyen szigetre szeretnénk menni, akkor vagyonokat kell fizetni, hogy a szigetre mehessünk. Olyan 90-100000 peso lett volna fejenként. Igaz, ezek kis korallzátonyokon vannak… csodaszépek. A másik opció, ha a publico helyre megyünk, ami a Barú félszigeten van, ott a Playa Blanca, fehér homokos part 35000 pesoért fejenként. Persze mi mentünk a kolumbiaiakkal a nagy hajóval a szabad strandra. Megtapasztalhattuk hogyan utaznak, mulatnak a helyiek. Már korán reggel elkezdett bömbőlni a karibi hangulat… mit ne mondjak, nem épp erre vágytunk. Tesó le is ment a hajó orrába nézni a vizet, de én maradtam, kiváncsian vártam mi fog történni. Volt egy mókamester, mindenféle játékokat játszottak önkéntes jelentkezőkkel… otthon biztos nem lennének ilyen közreműködőek az emberek. Itt senki sem zavartatta magát, csinálták a hülyeséget. Leginkább táncos, kicsit pikáns viccelődések voltak. Én jókat derültem… ha kicsit halkabb lett volna, még jobb lett volna. Aztán én is szétnéztem a hajón, és micsoda szerencse, épp lent voltam én is az orrnál amikor jöttek a delfinek úszni a hullámba. De jó! 🙂 Olyan aranyosak, hogy ilyen játékosak! 🙂 Aztán jöttek a nagy hullámok, amitől a fejem is meg a gyomrom is kavargott.. leültem a helyemre, lehajtottam a fejem, az segített… a szomszéd bogotai pár adott törülközőt a fejem alá.. nagyon kedvesek voltak. Lassan megérkeztünk a szigetekhez… hmmm és megint az a csodaszép türkizkék tenger.. a korallzátonyok miatt sok helyen világosabb a víz.. ezt nem lehet megunni. A szigetekre nem tudtunk kikötni, csak egyhez, ahol az oceanario volt delfinekkel. Itt tekeregtünk egy kicsit a szigeten, de kb. 5 perc alatt körbementünk az egészen. Itt is lehetett volna fürödni, de annyian voltak, majd a Playa Blanca-n inkább. Még egy kis hullámzás, játék a hajón és megérkezzünk végre fürödni. De előbb kaptunk egy adag kaját, sült halat…. nagyon jó volt. Ez benne vot az árba. Na akkor irány a part… kerestünk egy nyugisabb részt, napkrém és irány a tenger. Kellemes hullámok voltak, semmi vadság, a part mentén kis pálmatetős büfék, hostelek sorakoztak. Csodás meleg kék víz, fehér homok, verőfényes napsütés, kellemes szellő… tökéletes búcsúajándék. Azt hiszem ezek után nehéz lesz majd bármilyen tengerparton… magasra rúgta a mércét a Karib-tenger. Van ennek a helynek valami varázsa. A víz olyan meleg, mint a Balaton nyáron… ez csak akkor lehetséges, ha trópusi tengernél jár az ember. Kár, hogy vége… nem tudom mikor fogok tengerbe fürödni legközelebb… lehet csak évek múlva. A visszaút megint mulatozással telt.. pedig nem isznak ám itt az emberek olyan sokat… csak szeretnek táncolni. Jó volt.. már Tesó is nevetett rajtuk. 🙂 Elkerültünk egy hatalmas óceánjárót menet közben… hát jó nagy az biztos. Este még sétáltunk az óvárosban egy nagyot, ettünk tuti grillcsirkét és vártuk a 11 órát, akkor ment a gépünk vissza Medellínbe. Jó volt ez a kis kiruccanás.. kellett egy kis tengeres feltöltődés utoljára. 🙂