Drága Barátaim!
Igen, jól olvastátok. Egyes számban van, ugyanis egyedül megyek méghozzá Indiába.
Április 2-án indulok Delhibe, ahol ha lehet egyet sem aludnék, hátha ki tudom hagyni a híres, neves Delhi Belly-t azaz a Delhi hasmenést. Visszafelé már mit bánom én, de odafelé nem kezdenék 3 nap fekvéssel. Szinte minden utazó elkapja, állítólag a vízben van valami. Megteszek majd mindent, de leginkább elhúzom a csíkot onnan amilyen gyorsan csak lehet. Egyébként sincs ott semmi, egy harmónium készítőt kivéve, ami miatt érdemes lenne maradni. A harmóniumot meg úgyis visszafelé szeretném megvenni, amikor jövök haza. A harmónium a jógánál az énekléshez használt hangszer, kicsi, hordozható, nem lenne nagy ügy hozni egyet. Majd szeretnék megtanulni rajta játszani, nem túl nehéz tán és Indiában töredék áron beszerezhető egy szép darab.
Itt egy kép róla: 
Szóval Delhiből gyorsan tovább is állok a Kullu völgy felé, ahol egy 25 napos jógatanári tanfolyamon leszek teljesen elzárva a világtól. Vagy talán épp nagyon közel… ez majd kiderül menet közben. Mindenesetre se telefon, se internet nem lesz. Bár naplót fogok írni, de feltölteni nem fogom tudni, ez szinte biztos. Minden nap nagyon szoros lesz a napirend, korán reggeltől estig órák, gyakorlások és próbatanítások lesznek. De azért remélem némi sétára a közeli völgyben lesz lehetőség.
A tanfolyam végével valószínűleg teljes békében magammal és a világgal elindulok felfedezni Kasmírt, Tibet Indiához tartozó részét, ahol leginkább buddhisták vannak, nem hinduk.
Van egy nagyon izgalmas, egyesek szerint inkább marha veszélyes út Manali és Leh között. Sokáig szemeztem vele, de több szempontból is megbukott az ötlet. először is jó eséllyel zárva lesz az út május elején még bőven. Másodszor több 5000 méter feletti hágón vezet keresztül a 24 órás út, és az ilyen gyors ütemű emelkedés bizony magassági betegséghez vezet szinte biztosan, ami veszélyes is tud lenni akár. Nem kockáztatnék.
Részlet az útról:
Így inkább megyek a békésebb úton, azaz körbe Dharamsala felé. Itt lakik a Dalai Láma, remélem összefutunk. Aztán onnan Jammu, Srinagar és onnan Leh, ami azért egy két hetes út lesz, mert persze akkor megállok mindenhol kicsit körbenézni. Leh 3500 méterrel a tengerszint felett van, majd onnan lehet menni kirándulni a környező buddhista kolostorokhoz, vagy fel a hegyekbe. Szóval ez egy fokkal biztonságosabb út lesz, bár azért ha május végén szabad lesz az út visszafelé esélyes, hogy megteszem ezt a híres utat. Akkor már jó eséllyel jöhetnek az 5000 méter felett hágók, nem lesz probléma.
A Taj Mahal meg az összes többi indiai látványosság viszont kimarad, mert épp 42 fok lesz egész Indiában, és én úgy döntöttem, hogy nincs az a templom, ami miatt a 42 fokban utazgassak. Majd legközelebb máskor megyek, ha lesz legközelebb!
Május 30-án jövök haza Európába, és remélhetőleg mihamarabb elkezdek jógát tanítani. Önjelölt tanítványok máris vannak, nagyon várom már, biztos nagyon izgalmas lesz.
Szerencsére minden munkám kibírja a 2 hónapos szünetet, így az egyetlen újdonság a mostanhoz képest majd az lesz, hogy párom, Gabi már kint lesz Londonban, és együtt folytatjuk az életet tovább.
Indiában, és főleg a Himalájában az internetkapcsolat nem tudom mennyire lesz jó, az biztos, hogy írok naplót, de hogy fel fogom-e tudni tölteni, azt nem tudom. Azt azért lehet tudni, hogy az indiai viszonyok elmaradnak a modern közép-amerikai színvonaltól. Meglátjuk.
Aztán persze, aki úgy gondolja, hogy nem ismer és nem érdekli a beszámolóm vagy Tesóm nélkül biztos nem is lesz olyan jó olvasni az utat, az bátran iratkozzon le. De ha ismeretlenül is követi az utamat, akkor én annak csak örülök.
Addig is szép napokat, várjuk a tavaszt közösen, én már érzem, közeledik.
Kitartást mindenkinek!
judit
Like this:
Like Loading...
