Május 20. Nesze nekünk autentikus élmény, semennyit sem bírtam aludni az éjjel. A jó kis házi készítésű matrac olyan kemény volt, hogy zsibbadt a vállam folyamatosan, meg hideg is volt, meg zörögtek az ablakok az éjszakai viharban. Gabi sem aludt túl sokat. Reggel felpattan, öltözünk, pakolunk, egy kanna forró víz már vár ránk a „csodás […]
Május 19. Nem aludtam túl jól. Biztos izgatottan vártam a túrát. Nyolckor már úton vagyunk a buszpályaudvar felé hátunkon egy-egy kishátizsákkal. Az iránytaxis hallja ahogy kérdezzük a buszokat, Ő 9-kor indul Likir-be, busz áron megy, 10-re ott van. Nagyon jó. Akkor még itt meg is reggelizünk. Ahogy elindultunk a sofőr bekapcsolta a lejátszót és elkezdett
Május 18. Reggel elmegyünk utazási engedélyt kérni egy utazási irodába, mert sok helyet csak engedéllyel lehet meglátogatni. Állami papír, csak estére lesz kész. Ugyanitt megtudjuk a mai útvonalunk részleteit is. Rendes volt az utazási irodás: miután mondtuk, hogy magunk akarunk menni, magunk szeretnénk végigjárni a monostorokat, nem mondta, hogy nem lehet, nem tukmált semmit, hanem
Buddhista monostorok Read Post »
Május 17. Aludtunk egy nagyot. Ránkfért a pihenés, és aklimatizálódnunk is kell a magassághoz, Gabinak fájt a feje kicsit az éjjel. Nekem szerencsére semmi bajom. Talán a sok jóga és a sok légzőgyakorlat is hozzájárult ehhez. Elindulunk sétálni, bár lassan megyünk, de így is gyorsan kifáradunk, lihegünk. Hát ez van, szokni kell. Beugrunk egy helyi
Május 16. 3.50-kor megszólal a hangszóró. Valaki szóljon már neki, hogy még koromsötét van, egyáltalán nem kel még a Nap, korai még imátkozni. Egy óra múlva kelünk hulla fáradtan. Irány a yeep. Kérdezzük, hogy minden rendben van-e, verőfényes napsütés van, az út nyitva. Persze kavarás van itt is. Megpróbálnak minket elpaterolni a legjobb ülésről mindenféle
Megérkeztünk Leh-be Read Post »
Május 15. Ragyoró hófödte csúcsok, kék ég. Egy órán át lesem az ablakból ezt a csodálatos tájat és izgatottam várom, hogy Gabi felébredjen, és megbeszéljük, hogy mi legyen. Mert ha ilyen csodás az idő, mégis fel kellene menni arra a csúcsra. Az időnkbe könnyedén belefér, a családdal sem találkozunk, tegnap letárgyaltuk, hát anyagilag egy kicsit
Nem esik, és látom a csúcsot, és mintha rések lennének a felhőben, biztos mindjárt eloszlik és mehetünk fel 5000 méter magasra. Na ezt hívják naív optimizmusnak, de azért nekem jól esik. A rések szépen lassan eltűntek, és vastag paplan nehezedett a völgyre. Na azért ez nem tart minket távol semmitől, felvesszük az összes meleg ruhánkat,
Május 13. Megint szakad az eső. Megbeszéljük, hogy esőbe is átmegyünk Gulmargba, ha épp eláll, akkor tudunk ott sétálni egy kicsit, meg felmenni a felvonóval. Reggeli mangó+joghurt, és irány a buszpályaudvar. A busz 9-kor indul, 500 rupi kettőnknek. Nézünk értetlenül miért olyan drága. Kiderült, hogy ez a közvetlen turista járat, ami nagyon gyors és már
Ablakból havas csúcsok Read Post »
Szakad az eső. Egész éjjel szakadt. Nem örülök. A rossz idő csökkenti az esélyeket, hogy autóúton eljussunk Leh-be. Persze az eső miatt áramszünet is van, és ha áramszünet van, akkor a szomszéd netkávézó sem működik. Kitaláltuk, hogy majd a blogot felmásoljuk egy pendrive-ra a képekkel együtt és majd megpróbáljuk arról az asztali gépről elküldeni, mert
Itt a net, hol a net Read Post »
Május 11. Reggel eldöntjük, hogy akármi is lesz, ha más nem, repülővel átmegyünk Leh-be. Most vagyunk itt, ki tudja leszünk-e még az életben erre, nem hagyhatjuk ki. Ma laza napot tartunk, Gabi elviszi a szennyest, keres mosodát, nagyon messze talál egyet, de 1000 rupit akarnak kérni érte. Nem tudom mi van itt Kashmírban, de ez
A lakóhajók és egyéb óvárosi kalandok Srinagarban Read Post »
