Posts Tagged With: Holguín

Mi lett volna ha…

2013. december 22.
Ma reggel felkerekedtünk reggelizni, találtunk is egy helyet, ahol 5 pesóért akkora tortillás szendót adtak, hogy én nem is kértem másikat. A mai reggelink is meglett 2 cuc-ból, nagyon bénák voltunk eddig, hogy a szálláson vettünk reggeliket 6-8 cuc-ért. Nagy pazarlás. Aztán elsétáltunk a Holguin-i dombra, a Loma de la Cruz-hoz, ahonnan nagyon szép a kilátás az egész városra. Hosszú lépcső vezetett fel, jó meleg is volt… fent viszont nagyon jól éreztük magunkat, néztük a madarakat, ezek mindig termikelnek, Tesó csak az eget fürkészi. Beszélgetünk, hogy mi legyen holnap, Tesó kicsit demotivált, nem tudok rájönni miért. Talán tényleg valami meseszerű elképzelése volt, ahol az emberek folyamatosan mulatnak az utcán… csak közben pár éve beütöttek nehéz évek, dolgozniuk kell, nincs folyamatos buli. Szerintem nagyon régen lehetett olyan, hogy spontán partik kerekedtek az utcán… Még az utcai zenészek is csak ugyanazt az öt Buena Vista Social Club számot játszák. Ez kicsit lenyomó, én is várnék némi zenei változatosságot. Megbeszéljük, hogy lemegyünk a tengerparti kisvárosba, megnézzük milyen színű itt a tenger. Nincs messze, jó lesz. Hazaérünk délre, nagyon meleg van, ma a déli pihenőt mosásra használjuk. lehetőséget kaptunk a háziak keverőtárcsás mosógépét és a centrifugáját használni, nagy kaland, utoljára Mamámnál használtam ilyet, nem is sikerült elsőre szépen bepakolni a centrifugát, de aztán gyorsan beugrott. Tesó egyik pólója bepenészedett… a lökött pár napja belecsavarta a vizes fürdőgatyáját, de a pólót nem terítette ki később. Kap klórt, beáztatjuk, és drukkolunk. Aztán pihi kicsit, fél 4-kor elindulunk a városba pénzt felvenni (MasterCard nem működik, csak a Visa), meg elmegyünk kajálni. Tegnap kinéztünk egy helyet, ahol van languszta (7 cuc) olyat még Tesóm nem evett, én is csak egyszer még Floridában.. itt jó áron van, remélhetőleg friss is… nagyon finomat kajálunk, igaz kicsit többet költünk (18cuc), de a languszta-élmény megérte… nagyon finom volt, friss is… hmmmm. Ittunk Mojito-t is, sajnos eddig még sehol sem ittunk egy jót és azt hiszem nem is fogunk. Itt csak egy cukros- kicsit citromos levet felöntenek rummal, kevés menta és kész. Valahogy sehol sem annyira jó..viszont jó erős, mert ugye rum az van. Aztán intergálódtunk a közegbe… a három fő tér között sétálgattunk fel és alá, majd vettünk jégkrémet (most kaptam először 12 nap után), meg sört, kiültünk a főtérre megint, mint tegnap. Tele van emberekkel, árulják a nyalókát, patogatott kukoricát… néztük a családokat, gyerekeket, beszélgetünk, filozofálgatunk… vajon mi hogy élnénk és gondolkodnánk, ha nem lett volna rendszerváltás? Lehet kevesebb mindenünk lenne, de esténként nyugiban kimennének a térre a gyerekekkel, akiket nyugodtan el merünk engedni, hogy szaladozzanak, nem lenne számítógép otthon, meg a TV-ben is szar lenne a program… egymással törődnénk, sokat olvasnánk, seftelnénk, hőzőngenének, vágynánk a világ megismerésére… lehet csinálnánk valami kisfilmet, vagy bármilyen kis művészkedést a lázadozások levezetésére.. lenne időnk rá, hisz a meló nem fárasztó. Érdekes töprengés… 🙂 Ráértünk… kezdjük elkapni az életérzést.
U.i.: a póló megmenekült, a klór győzedelmeskedett a penész felett.

Categories: Kuba | Tags: , | Leave a comment

Buszozás

2013. december 21.
Ma reggel korán kelünk, 8-kor indul a busz Holguin-ba. A buszmegálló mellett veszünk 4 tortillás azaz omlettes szendvicset reggelire, meg 6 db sonkás-sajtosat ebédre, közben megiszunk 1-1 ananászlevet.. a 8 órás útra elég lesz biztosan. Mindezért fizettünk 3 cuc-ot… mindjárt olcsóbb, mint a szálláson a reggeli fejenként 4-ért és még csak jól sem lakunk. Átmegyünk a buszmegállóba, jegy, csomag (most már résen vagyunk, figyeljük, hogy csomagunk belekerül-e a buszba). Aztán várjuk az indulást. Kubában eleg sokszintű a buszozás, van a Viazul kimondottan turistáknak légkondis busz, mi ezt használjuk városok közt, és nem is láttunk szinte csak turistákat rajta. Aztán van az Astro, ami a kubaiak távolsági járata, nem klímás, de azért elég tűrhető buszok. Arra azt mondja a Lonely Planet, hogy csak 2 fő turistát szoktak felengedni, az a helyikenek van, mi még nem próbáltuk. Aztán láttam nagyon lepukkant iskolabuszokat, ezek a helyközi járatok, meg vannak a kamionok, amik szintén rendszeres buszoknak számítanak, ezek is szerintem helyközi járatok, nem hiszem, hogy van 8 órás út. Aztán meg a helyi tömegközlekedés a nagyon lepukkant buszokkal… de erről már volt szó az első napokban. Az út alatt sokminden nem történt, egyszer megállt a sofőr babot venni magának, vagy seftelni… nem tudom, bár nem volt több 3 kilónál. Út közben pedig gyönyörködhettünk a banán-, mangóligetekben, a tehenek legelészésében, a sűrű bozótosban, sok-sok folyóban, királypálmákban… amit időnként megzavart egy-egy propaganda tábla…. A mindig győztes Fidel, A forradalom legyőzhetetlen, Építsük a szocializmist, A munka….. stb. stb. Próbálok párat lefotózni, de a buszból nehéz. Eléggé hasonlatosak a Jobban élünk mint 4 éve, Rezsicsökkentés plakátokhoz. Ajaj, nagy a baj!!! Megérkezünk fél 5-re, várnak minket taxival… hopp 5 cuc… ezt kihagyhattuk volna. Szoba elmegy, ágy szar, víznyomás nem túl erős… máshol sem lesz jobb. Alkudunk 25-ről 20-ra… elsőre rábólintanak… megint belelátok a kis regisztrációs könyvbe, mások is 20-at fizettek, megint csak bepróbálkoztak. Elbeszélgetünk a csajszival, aki itt viszi az üzletet. Na most megkaptuk a másik oldalt. Nagyon Fidel ellenes, azt mondja mikor Kelet-Európában rendszerváltás volt nagyon bíztak benne, hogy náluk is megtörténik, hisz a KGST felbomlott, anélkül nem fog menni. Nagy volt az éhezés… azt mondja nagyon jó a föld, de senki sem művelte, mert a termést nem lehetett eladni, mindenki a szovjet és kelet-európai segélyeken élt… a kelet-európai rendszerváltás után sokan éhenhaltak. Azt mondja kb. 3 éve voltak reformok, akkor engedélyezték a magánszállásokat, magánéttermeket, saját kisboltot… lassan rendeződnek a viszonyok, de azt mondja most meg vissza akarnak csinálni pár dolgot, mert túl jól élnek az emberek. Kérdeztük mi lesz Raul után, azt mondja van egy unokája, akit már most visz magával mindenfelé, úgy néz ki ő lehet az új vezér. Szomorú… remélem egyszer azért felszabadítják magukat. Elmegyünk sétálni a városba, nagyon rendezett minden és mindenki. Szombat esti lázban égnek, megy a korzózás csini ruhában…. jó látni ilyet. Nem akar senki eladni semmit, hagynak minket békén, na nincs is sok turista, alig találkoztunk párral. Vacsorázni betérünk egy étterembe, ahol összesen 5,5 cuc-ért eszünk sültet, salátával, gyümölcslével, és még egy sör is belefért. Na ez lett volna a normális mindenhol, csak a turista helyeken nem lehet olyan könnyen megtalálni a helyieknek szóló éttermeket. Sétálgatunk, leülünk a főtérre, mint mindenki más. Fiatalok rázzák magukat, családosok gyerekekkel… srácok fociznak, gördeszkáznak…. kellemes hűvös van… majdnem fázom kicsit, de már jól esik. Hazamegyünk és mivel abban a luxusban van részünk, hogy van TV-nk, gondoltam megnézem mit adnak a helyi csatornán. Sikerült a híreket kifogni, vagy valami ilyesmit, mindenesetre a bemondó elővezette, majd kapcsolaták a parlamenti vagy kongresszusi közvetítést, ahol egy egyenruhás ember (lehet Raul volt) beszélt legalább 20 percig, a gazdasági növekedés, a munka, az export-import volt a téma… sajnos nem igazán értettem, pedig jó lett volna. A beszéd végén Chaucescu féle vastaps percekig, állva… bár nem kántálták Fidel nevét…. nagyon komoly volt. Majd egy másik ember jött, az meg azzal kezdte, hogy Viva la Revolución! majd mindenki Viva!, Viva Fidel! Viva!, Viva nem emlékszem mi volt a 3. Hát döbbenet… vajon akik ott vannak, azok mit gondolnakő!?!??

[Catergory Kuba]

Categories: Kuba | Tags: , , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d