Posts Tagged With: Havanna

Ugyintézes ala Kuba

2013. december 13. péntek 🙂
Hurrá, ma reggel mangólét kaptunk. 🙂 Minden reggel friss gyümölcslevet iszunk, ananászt, dinnyét, guayava-t vagy hogy is kell írni… és ma mangót. Reggeli egyébként mindig tojás, nagyon finom zsömle, vaj, friss gyümölcs: papaya, ananász, guayava… ami egy narancs méretű kívül zöld, belül rózsaszín puha gyümölcs… nagyon finom. Reggeli után akkor megbeszéljük a további utunkat. Az biztos, hogy dec. 28-ára vissza kell érnünk Pinar del Rio-ba így ezt a szállást le is foglalja nekünk Maura Vinales-ben, meg januar 2-ra Havannába a szomszéd casa paulo-ban, mert nála már teltház van. Megnézzük mennyiért találunk szállást Varadero-ba, ha nem túl drága, megyünk. Egy helyi hotelbe kell mennünk szállást foglalni, meg buszjegyet venni. Hát nem volt egyszerű ez sem. Maura javasolta a Las Palmas-t, egy 4*-os szálloda bungallós része. Az utazási irodában mondtuk, hogy szállást keresünk, kérdeztük mik vannak… persze csak drágákat mondott. Kértünk olcsóbbat, de azt mondta nincs. Mondtuk a Las Palmas-t, nagy szenvedve hajlandó volt megnézni mennyi, érdekes módon csak van olcsóbb. 80 cuc all inclusive… ez jó lesz, foglalja le. Igen ám, de nem vették fel a hotelbe a telefont, jöjjünk vissza egy óra múlva. Vissza a szállodába, telefont megint nem veszik fel, kérünk másik hasonló kategóriájú szállást, persze nincs. Akkor keressünk netet…. be is megyünk egy szállodába, 5 cuc-ért veszünk fél óra netet, és kb. 5 oldalt sikerült megnyitni a fél óra alatt. Tesóm őrjöng… nehezen bírom lecsillapítani. Mert miért nem szóltak, hogy használhatatlan, és egyáltalán. Hát ezzel sem lettünk előrébb… még egy próba az utazási irodás csajnál, ha most sem veszik fel megyünk Trinidad-ba. Csodák csodája felvették, szállásunk lefoglalva, kifizetve, na végre. Akkor most buszjegy is kell. Ott a szállodába is árulnak buszjegyet, de az 25 cuc/fő. Mondjuk nekünk jó a Viazul… de azt csak az állomáson lehet venni, és a taxi 20 cuc. Hát ez sem igaz, mert a szomszéd szállóban lehetett Viazul jegyet venni, de az meg nem volt épp ott, de megtudjuk, hogy holnap is dolgozik. Akkor vissza haza, elmegyünk kajálni… találunk egy lépcsőfeljárónál egy olcsó éttermet. 40 pesó azaz másfél cuc egy kaja. Elindulunk felfelé a lépcsőn, amikor egy arc utánunk szól, hogy ide csak kubaiak mehetnek, itt mi nem kajálhatunk. Mi azért felmegyünk, egy tuti jó kis étterem, 4 féle kajával, de minden tiszta. 3 asztal összesen, végre látunk intelligens réteget is, nem is tudom hol voltak ezek az arcok eddig. A legkellemesebb hangulatú hely, ahol eddig voltunk… nagyon jó. :-). Kaja után felpattanunk a helyi tömegközlekedésre P8 és P11-es buszok visznek át az alagúton egy pesóért, azaz 9 Ft-ért. Néznek is az emberek mit keresünk ott de nem baj… felmegyünk a Morro várba, annak is a világítótornyába… hát nézelődünk egy darabig. Csodaszép látni Havannát a túlpartról, az egész öblöt belátni… fantasztikus.

Átmegyünk a másik várba, ahol ma egy vásár van, de fél óra múlva bezár, de a jegyet azért ki kellene fizetni. Nem kérjük. Este 9-kor van az ágyúlövés az öböl bezárását jelezve… 8 cuc lenne… fél órás ceremónia, rádásul sötét van és várni kellene 3 órát. Hát ezt most kihagyjuk… nem fontos. Egyébként baromi nagyot szól, egész Havannában hallani. Visszafelé csak 1 pesót fizettünk ketten a buszért, egyébként meg fingunk sincs mennyi az ár. :-). De azt sem lehet tudni hol a buszmegálló (ahol a helyiek sokan álldogálnak különösebb ok nélkül, ott lesz valami jó eséllyel), milyen buszok járnak arra, és a menetrendről is kérdeztem Maurát, de csak harmadszorra értette meg mit kérdezek, (hogy mikor jön a busz…) és válaszként csak elmosolyodott.

Categories: Kuba | Tags: , , | 4 hozzászólás

Szivargyar csapo 3

2013. december 12.
Szakadó esőre ébredtem hajnalban… hömpölygött a víz az utcákon, kopogott az ereszen… nem lehetett aludni (kivéve a kolumbiai lakótársat, aki reggelinél kerek szemekkel nézett, hogy esett az es??). Mikor elindultunk is esett még kicsit így fogtunk egy biciklis taxit, hogy vigyen el minket a szivargyárba. Hát vicces volt… a heggeszett csővas bicó kicsit még szalajtott is, izzadt a csávó rendesen, aztán egy dombnál leszállt és tolt bennünket, mert nem bírt tovább tekerni… kezdtem hülyén érezni magam… szegény csávó itt izzad, hogy a hátsómat elcipelje egyik helyről a másikra. Megérkezünk a gyárba, csapó három, hátha ezúttal összejön. 🙂 Kiderült, hogy a jegyünk nem a Romeo y Julietta-ba szól, hanem a Partagás-ba… kész őrület… hát oda akartam eredetileg, de oda nem akart Gizi jegyet adni… szerencsére a másik gyár egy sarokra van, odamegyünk és végre bejutunk. Kemény menet volt. Bent egy fiatal kubai csajszi vár minket hatalmas szivarral a szájában.. és megcsap minket a dohány erős szaga. Megmutatja hogy kell rágyújtani, megnézzük a diákokat, akik 9 hónapig tanulják a szivarkészítést, majd a profikat is. Napi 100 db-ot csinálnak, a gyárban napi 25 ezer készül el. A dolgozók napi 5 szálat hazavihetnek, amit a diákok csinálnak, abból. Egészben vannak a levek a szivarban, összesodorják, préselik pár órát, majd rámegy a speciális külső borító levél, ami nagyon vékony, rugalmas, bársonyos tapintású… némi természetes ragasztót is használnak és kész a szivar. Érlelik pár napig, aztán válogatják szín szerint, hogy egyforma kerüljön a dobozokba. Ez csak design… nem jelent semmit. A túra végén persze titokban lehet venni olcsón szivart… veszünk is 3-at 10-ért… valami majd lesz vele. Gondolom a dolgozói napi 5-öt seftelik el… bár a csaj állítja, hogy ezt nem diákok csinálták. De ha igen, jó lesz az is… az illata nagyon jó.

A gyár után elindultunk a turistaútvonalon.. lássuk már a kötelező elemeket… na de előbb az állomáson a restibe megiszunk egy sört… Crystal a helyi kedvencünk.. pilseni típusú, teljesen jó. Az utikönyvekben leírt útvonal mentén a házakat felújították, tele csodaszép épületekkel, csak arra kell figyelni, hogy a keresztutcába ne nézzen be az ember, és akkor minden rendben. Persze tele turistákkal, ámulnak, milyen szép itt minden…. a valóság nem érdekli őket. Elértünk egy katedrálishoz, aminek a tornyába fel lehetett menni… kaptunk is instrukciót: Don’t ring the bill! 🙂 Gondolom a harangokra gondolt.. 😉 Mi mentünk fel egyedül, nem értjük miért. Persze a csodaszép öböl mellett a nyomor is látszik… lehet ezért hagyták ki az utazási irodák. Pedig varázslatos. Hogy nézhetett ez ki mikor új volt? Elmentünk még a Forradalom Múzeumba… hát nagyon kemény… újságcikkek, hogy a Cia fertőzte le a cukornádat, hogy a dolgozó emberek elérik a boldog nyugdíjas éveket.. csupa propaganda… Tesó nehezen is viseli.. háborog folyamatosan, hogy ezt most tényleg elhiszik az emberek. Gondolom van aki igen, van aki nem. Fél órával zárás előtt a múzeumi dolgozók felébredtek egész napos mozdulatlanságukból és elkezdték hajtani a népet, hogy menjen, haladjon kifelé, hisz neki 5-kor már úton hazafelé kell lennie. Vacsorázó hely keresése közben beugrunk pár 5*-os szállodába megkérdezni mennyi az internet.. 7 cuc/óra… rég fizettünk ennyit internetért. 🙂 Ja, és a szálloda árak 200-300 cuc. Azta.. több, mint Pesten.

Este Maura figyelmeztet, hogy holnap meg kellene venni a buszjegyünket, mert péntek lesz, el kellene dönteni hová tovább. Beszélgetünk merre menjünk, Maura javasolja Varadero-t, szerinte nem kellene kihagyni… ott szerinte érdemesebb egy all inclusive helyre menni, mert csak drágán tudunk majd kajálni. Örülök, hogy lassan rájött, hogy mi nem a gazdag nyugati turisták vagyunk, mint általában, és mostanra tud a mi fejünkkel gondolkozni. Tud segíteni casa-t foglalni Pinar del Rio-ba, Trinidad-ba, csak el kell dönteni mikor hova megyünk. Alszunk rá egyet, holnap elintézünk mindent.

Categories: Kuba | Tags: , , | Leave a comment

Csavarjak a cukornadat

2013. december 11.
Mivel tegnap kiokosdtuk, hová költözött a szivargyár, így ma reggel arra vettük az irányt, nézzük meg hogy sodorják a tuti szivart. Elindultunk a Neptun utcán, ez már nem az óváros, hanem Havanna központja felé megy. Láttunk embereket jegyre venni kenyeret, benéztünk a kis boltokba, volt ahol csak 4 féle tömítést árultak, de láttunk "számtech" boltot is, ahol volt pen drive, SD kártya, használt mobil stb. kirakva egy kis pultra, és ennyi. 3 m2 az egész üzlet, az utcán megállsz a pultnál egyezkedni. Volt húsbolt is kevés… és persze a húsok a pulton a 28 fokos melegben. Meg pizzások, hamburgeresek… 8-10 kubai pesóért (1 pesó = 9 Ft). Na meg a legjobb, jugo de frutas, azaz frissen csavart gyümölcslé 3 pesóért, azaz 27 Ft/2dl. Van ananász, mangó, guayaba (nem biztos, hogy így írják, rózsaszín belül, zöld kívül, kerek, narancs méretű, belül puha gyümölcs), narancs, meg egy másik, T betűs gyümölcs, aminek barna a leve, és az íze is olyan… elég gáz. Folyamatosan ezt isszuk, nagyon jó, és friss mindenhol… és csak nagyon ritkán éreztem, hogy cukrozták. És volt még egy nagyon nagy… frissen csavart cukornádlé 1 pesóért. :-). Tesóm otthon mindig azzal poénkodott hogy "Így fogom a cukornádból csavarni a rumot" . Hát ha rumot nem is, de cukorszirupot lehet belőle csavarni, lásd a kép. Nagyon édes, mert hát milyen legyen, de egyébként finom. 🙂

Nagy sokára oda is értünk a dohánygyárhoz, egymás mellett van kettő is, a Romeo y Juietta és a Partagás. Az utóbbiban áramszünet lett, így az zárva volt, a másikba meg azt mondták, hogy jegyet a hotelekben lévő Buro de Turismo-ban lehet venni. Hát fasza… ezt tegnap a 3 gizi, aki őrizte a régi gyárat, nem tudta elmondani, meg nem lehetett volna ezt is kiírni a cím mellé. Akkor szivargyár csapó kettő sem jött össze… holnap az utolsó esély, ma meg veszünk valahol majd napközben jegyet. Úgy döntöttünk, hogy a tegnapi gánai fickós beszélgetés után megnézzük Miramar-t, az elit negyedet. Verdado városrészen keresztül megy az út, gondoltuk, akkor megnézzük Havanna nem turisztikai részeit is. Ahogy haladunk kifelé, annál kisebb a nyomor, annál kevesebbszer szólítanak le, és olcsóbbak az árak. Erre már minden csak helyi pénzben van, nincs cuc hisz nincs turista sem. Na majdnem minden… mert találtunk egy plázát… 4 szintes, benne mindenféle üzlettel, a Tv-től, a ruháig, minden van. Megnéztük a csodás műbőr cipőket, 15-20 cuc körüli áron, a lapos Tv is kb. 3-szor annyiba került, mint otthon, hihetetlen árkülönbségek. Mivel eléggé szakadt az övtáskám, és Tesó is beleverte a csúfot, így betértünk egy üzletbe és vettünk nekem egy csodaszép táskát műbőr pánttal. 🙂

Sétálunk tovább egy szép nagy sugárúton, széles, füves, pálmafás park az út közepén, majd egyszer csak egy magyar zászló lobog az unióssal együtt…. hát puszta véletlenül rábukkantunk a magyar követségre. 🙂 Szép épület, jó helyen van.. vállalnánk a megbízatást. 🙂 Megyünk tovább, találtunk egy szép nagy szállót, a Los Presidentes-t, betérünk, hátha van szivargyáros belépő. És igen, van két pult, egyiknél tudunk venni Kuba térképet és képeslapot, a másiknál meg belépőt. Nyilvánvalóan ezt a sokféle terméket nem lehetne egy embernek árulnia, véletlen összezavarodna, és esetleg óránként 10 percnél többet kellene dolgoznia… ez nem megengedett az élmunkás társadalomban. Persze azt mondja Gizi, hogy csak a Romeo y Julietta-ba tud jegyet adni, kérdezem, hogy akkor a Partagásba hol veszek, de azt mondja oda ő nem árul jegyet, mást nem tud. Micsoda tájékozottság. 🙂 Mindegy, jó lesz oda is a jegy, csak jussunk be végre egy szivargyárba. 10 cuc fejenként. Holnap csapó három. Most már izgulunk kicsit mi jöhet még közbe.. 😉

Folytatjuk utunkat Miramar felé, nagy nehezen megtalájuk az alagutunkat, amin átmehetünk a paradicsomba…. és egyébként tényleg… megérkeztünk a követségi rezidenciák vidékére, nincs régi szakadt autó, megszaporodtak a luxus nyugati autók, egy szál szemét sincs… és a kevés sétáló emberek színe is kivilágosodott. Ez végül is tendencia volt, ahogy haladtunk kifelé, úgy szépült a vidék és világosodott az átlagos bőrszín. Ez viszont annyira védett környék, hogy az utcán rendszeresek az őrbódék rendőrrel benne… lehet igaza volt a gánai srácnak, és igazoltatnák, ha csak úgy erre sétálgatna, és szépen hazatessékelnék!!??!!??? Az viszont nagyon durva lenne…

Fogunk egy régi autós taxit és 5 cuc-ért hazamegyünk, ma este sütés-főzés, igyekezni kell haza.
Otthon már kettő óta a sütőben egy kisebb sonka egyben… kérdezem Maurát mekkora lakodalmat rendezünk ma este. Azt mondja, Tesó, a fia és ő leülnek, és megeszik az egészet. Köretnek elkészült a főtt hagymás yuka és persze az elmaradhatatlan feketebabos rizs. Nagyon jó volt minden, de persze sok esélyem nem volt bármit is csinálni. Megérkeztek a gyerekek is, egy 14 éves srác és egy 19 éves egyetemista lány, meg a brazil pár is. Együtt terítünk, együtt ülünk mindannyian, van Rum TuColával, meg sör is.. igazán kitettek magukért. Megjegyzem Orlando,a ferje volt a séf, állandóan ott ügyködött a konyhában. Vacsora közben megint jönnek a kérdések, mi lesz Raul után? Kemény kérdés, meg is kaptuk a "jó" választ… az emberek szeretik a rendszert, nem akarnak megint Amerikától függeni, Orlando szerint marad minden a régiben. Nem tudom eldönteni, hogy ezt tényleg így gondolja-e, vagy csak ezt mondhatja. Pedig Maura nővére Olaszországban él, voltak nála többször, tudniuk kell mi a pálya a piszkos imperialista világban. Nem beszélve a saját kis üzletükről, ami 3 éve indult, és azóta az idén vettek lakást a gyerekeknek, pedig egy lakás ára eléri a 200ezer cuc-ot, azaz ugyanennyi USD-t. Szerinte a nyugat sokkal negatívabban állítja be a rendszert, mint valójában, utazni is lehet külföldre, nagyobb baj, hogy a külföld nem ad nekik vízumot. Hát inkább jobb nem vitázni, nagyon finomat főztek, kedves emberek. Beszéltünk még a rendszerváltás időszakáról, amikor egyik napról a másikra felbomlott a KGST, és megszűnt minden segély, és élelmiszer-szállítmány, hatalmas volt az éhezés, semmijük nem volt. Nekem kicsit úgy tűnik, hogy a kubai testvérek hozzászoktak, hogy Kelet-Európából jön a kaja, és meg sem próbáltak boldogulni, termelni valamit. Usa közelsége miatt stratégiai hely volt a KGST-ben, ezért nyomták a szovjetek annyira. Mellesleg volt olyan érzésem, hogy fogalmuk nincs arról, hogy a szovjet segélyt az egész keleti blokk dobta össze nekik. Beszélgettünk még a vallásokról, mondtam, hogy láttam több helyen, hogy többféle faágakat árulnak, meg is kérdeztem és annyit megértettem, hogy vallási céllal árulják, de mondjanak már többet. Maura elég elutasító volt velük kapcsolatban, törzsi valláshoz kell, ha valami bajod van, akkor elmész egy ilyen helyre, ott csinálnak valamit, gyújtanak fákat is… többet nem tudtam meg. Annyit mondott még, hogy a kubaiak fele még mindig törzsi vallású, és a karácsonyt nem fogják igazán ünnepelni, inkább az új évet. Meglátjuk. Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés… érdekes látni, hogy ők hogy gondolkoznak a hétköznapi dolgokról.

Categories: Kuba | Tags: , | 2 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d