Reggel igazán korán keltünk, szendvics és kávé után siettünk Ho Chi Minh-t megnézni. előző évek tapasztalatai alapján 1-1,5 órás sorbanállás vár ránk, de nagyon kellemes meglepetés ért minket. Volt sor, de folyamatosan haladt. Nagyon profi volt a szervezés: biztonsági kapu, kamerát leadtam az elején, felvettem a végén, először egyes sorban, majd kettes sorban kellett menni. Látszik, hogy mindenki volt úttörő, szépen, fegyelmezetten álltunk, mentünk, tettük, amit mondtak.
A mauzóleum pont olyan, mint Leninnél volt: megyünk egyes sorban, és szorosan követve egymást, megállás nélkül haladunk lassan, de folyamatosan és természetesen néma csendben. Ilyenkor nekem mindig eszembe jut, nem lehet, hogy műanyag? De nyilván nem, de annyira valóságos a kinézete. Mire nem képes a tudomány már több ezer éve. Nagy ember volt Ho Apó. Igazából felszabadította az országot, és azért elég sok mindent másképp csinált, mint az európai kommunista országok. Például van egy csomó templom róla elnevezve, tehát nem üldözte a vallást, a meglévő hagyományokat. Természetesen róla képet nem lehet készíteni, csak az épületről kívülről.
Itt mentünk be a katonák közötti kapun. Akkor még nyitva volt.
Aztán megnéztem az egész Ho Chi Minh elnöki palotáját, az irodájával, a tó melletti másik irodájával. Nagyon szép helyen dolgozott.
Az elnöki palota. A lakóépület, az autói, de itt is volt iroda. Étkező… na meg egy kis én sziluett. Ez a legjobb. Olyan nyári irodának tűnik. Fent az emeleten a tóra néző erkéllyel. A lakóépület látszik a kis nyári épülettől.A híres egy oszlopon álló pagoda. Ez a pagoda mellett van, nekem úgy tűnt, hogy egy hatalmas rózsakvarc… de senki sem fotózta. Eddig nem találtam róla információt, pedig nagyon komoly darab. A pagoda őrzője. És persze a Ho Chi Minh múzeum… közvetlenül egy másik templom mellett. Láttam bent családokat, 60 körüli embereket… ők valszeg harcoltak. Nem tudom vajon mit gondolnak, mit jelent nekik Ho Chi Minh. A parlament szemben a mauzóleummal.Itt ebédeltem… na mit? Pho levest. Nagyon különleges vendég voltam, letörölték az asztalt előttem, figyeltek, hogy minden legyen, ami kell: fokhagymalé, lime. Hát tényleg nagyon gusztusos volt a kínálat. Aztán elmentem a helyi szépművészeti múzeumba. Sok jót írtak róla, hogy egy igazán jó válogatás van a kortárs festőket is beleértve. Persze voltak szobrok is… csak párat fotóztam le. Misztikus oroszlán. 1000 karú Boddhiszattva. A festmény címe: A piros lámpa (ez egyébként tényleg így néz ki helyenként… Indiára emlékeztet). És mivel ma olyan kommunista napot tartottam, megnéztem a Lenin szobrot is. Lassan elérkeztem a Birodalmi Citadellához is. Azaz a várhoz, ahogy mi szoktuk mondani. Ez itt a zászló torony. A várból, ahogy ez lenni szokott, már csak nagyon kevés maradt meg. Az első részeket 1025 körül építették…. az utolsó átépítést a franciák csinálták a ’40-esek években. A kertészek nagyon szép munkát végeznek. A helyi galamb is pózolt. Lampionokkal díszítettek a belső utak. Ez itt a központi rész. Nagyon jó hangulatú hely. Imádtam itt lenni. Elképzeltem az itteni életet. Nagyon előkelő. A sárkányos lépcső egy teljesen egyedi darab, sehol máshol nem használták ezt a designt. Hatalmas cserép sárkány ház díszítésére használták. És mivel úgyis a kaja a legfontosabb a blogon, ez volt a mai vacsorám. Rizs, sült bacon, oldalas, valami csirkés fasírt és 2 fajta párolt leveles salátaféle. Citromos leveslé a pohárban, amiből a rizsre öntöttem. 40.000 dong volt.
És hogy kicsit panaszkodjak, már tegnap is kijöttek rajtam furi piros foltok, ma megint. Ilyen akkor van, ha nagyon lázas vagyok. Meleg van, illetve nem is annyira meleg (33 fok) hanem iszonyat pára. Nem tudom, hogy most végülis csak a saját zsíromban élve megsülök, vagy valami mástól lesz. De nem igazán lehet mástól. Viszont csak ott van, ahol a zsíromat gyűjtöm, szóval a lábam végig meg a tricepszem. Reggelre elmúlik. Holnap megyek a hegyekbe, ott legalább este hűvösebb lesz, meglátjuk ott mi fog történni. Alapvetően nem fáj, néha kicsit viszket, de az sem igazán… viszont érzem, hogy meleg. Minek megy valaki a trópusokra, ha nem bírja a meleget. 😂😂😂 Panasz vége. Majd figyelem a fejleményeket, meg a posztírás után kiguglizom, hogy mivel lehetne segíteni rajta.
Eljött a nap, amikor teljesen önálló voltam. Reggel hívtam magamnak a Grab-en motoros „taxit” (ez egy applikáció, olyan, mint az Uber), és elvitettem magam az Irodalom Templomához. Hát őszintén megmondom elsőre kicsit kényelmetlen volt egy idegen ember mögött ilyen testközelben lenni, pedig nem is értem hozzá, és hátul kapaszkodtam. A 20 perces út felén ezen lamentáltam, de aztán elengedtem. Itt kb 13 cm az intim zóna… otthon meg legalább egy méter. Nekem meg még több.
De nagyon ügyes volt a sofőr, szépen vezetett, gyorsan beértünk. Az időjárásról kell egy szót írjak, mielőtt belelendülök a nap sztorijába. Ma időnként kibukkant a Nap a fátyolfelhő mögül, kb 33 fok volt, de kb 100%-os páratartalommal. Ugye én sosem izzadok, legalábbis eddig ezt gondoltam, de van az a klíma, amikor rólam is szakad a víz. Kemény volt egész nap, lassan mászkáltam, semmi sietség, rengeteg folyadék, viszont nagyon ügyes voltam, mert megúsztam fejfájás nélkül, ami igazán nagy szó nálam.
Na de ugorjunk az izgalmas dolgokra. Az irodalom temploma alapvetően egy iskola volt, ahol a királyi család tagjai tanultak. Több királynak vannak itt szentélyei, illetve több udvarból áll, időről időre bővítették a jó fej királyok.
Az Irodalom Templomának a bejárata.Az irodalmi mókus. Az oldalsó medencék (ami mellett állok, így nem látszik) a jint, ez az épület a jang-ot reprezentálja (de lehet pont fordítva, meleg volt, nem emlékszem). Tudósok, nagy emberek síremlékei.Vagány az a sárkányos fül. Sárkányos tető. Hát a bonsairól Vica jutott eszembe, bár nála nincsenek go-zó szobrocskák, biztosan nagyon szépet kapott. Ezer éves iskolai füzet. A királyok szentélyei. Irodalmi bogár.
A következő képek spontán utcaképek, mert engem a nép jelene legalább annyira érdekel, mint a múltja.
Pihenő férfiak egy parkban. A híres vonatos utca, amit most pénteken zártak le véglegesen a turisták elől, mert sok volt a baleset. Korábban mindkét oldalon kávézók voltak. A modern és a régi. Utcai büfé, mosogatás az utcán, a víz természetesen az utcán landol.A taxi simán megáll a kereszteződés kellős közepén felvenni az utast.Hátul a csajszi egy Honda Ninja csaj. 😊 Ők hívják így magukat, és arról ismerni meg őket, hogy ilyen kapucnis egybe köpenyt hordanak a motoron. Általában egyedül mennek, de most így sikerült lefotózni.
Egyébként nagyon sokan hordanak maszkot, a motorosok pedig kapucnis, hosszú ujjú, még a kézfejet is takaró pulcsit. Szerintem azért, hogy ne égesse őket a Nap.
Gyümölcsárus.
Elég sok kisebb, nagyobb tó van a városban, az egyiken, amelyik az óváros közepén van, van egy templom, amihez egy szép híd vezet.
És végül még egy poén útban hazafelé.
Clever, az okos lenne angolul, de K-val kicsit vicces. Meg a gyümölcs sem igazán okos… egyébként méregdrága import gyümölcsöt, pl. szőlőt árulnak.
Ennyi volt mára. Persze volt pár apró kalandom: az egyik büfében megpróbáltak 5000 donggal többet kérni, mint az árlapon van, de résen voltam. 40.000 helyett próbáltak 45.000-et kérni.
Aztán volt egy néni, aki valami ragacsos sütifélét árult, adott egy kóstolót, gondoltam jó fej leszek és veszek pár darabot, de olyan árat mondott, hogy lehaltam. Mondtam, hogy adjon keveset, akkor is sokat kért, 30.000-et. Adtam neki 10.000-et, mert ha az egész zacskó tele 50.000, akkor a pár szem nem 30, hanem max 10.000. Nem volt boldog… de hát na, alapvetően nem akartam ilyen édes akármit enni egyáltalán.
Aztán elkezdtem a szállásomat intézni, mert szerdán megyek Sa Pa-ba. Kaptam egy ajánlást, de valahogy nekem drágának tűnt. Nézelődök még, meg vannak applikációk: booking.com , meg hostelworld. Ezeken vannak szállások. Valami majd lesz. Korán reggel megyek, 1 körül ott vagyok, szerintem vannak helyek, megoldom majd helyben.
Holnap reggel korán kelünk, Csabával elmegyünk megnézni Ho apó mauzóleumát. (Ho Chi Minh mauzóleum). délelőtt van csak nyitva. Remélem tényleg sikerül bejutni. Láttam Lenint is Moszkvában, meglesz Ho Chi Minh is. Hát szép lista. Fotó biztosan nem lesz róla, tuti, hogy nem engedik. De azért nagy dolgok ezek. De erről majd holnap. Ideje aludni.
Ma igazán lazulós nap volt, szinte sehol sem voltam, de kellett egy ilyen is.
Reggel elmentem a közeli kávézóba és ittam egy Latte-t. Végre!
Nagyon hangulatos ez a hely.
Aztán hazafelé vettem krumplit, banánt, tejszínt, gouda sajtot. Hát a tejszín, sajt úgy tűnik nagyon nem helyi dolog, mert eléggé aranyáron mérik. Tejföl az nincs így Szél Tamás után szabadon, tejszínes lett a rakott krumpli, és egyébként annyira jó így, hogy ajánlom mindenkinek kipróbálni.
A zöldséges néni. Ne kérdezzétek, hogy mi micsoda. De az uborka nem viccelek, 60 centis volt és vastag, mint a karom.
Aztán megérkezett Csaba a lányával, és míg elkészült a rakott krumpli, ők kenyér nélkül tolták a kolbászt befelé. Már aggódtam, hogy elcsapják a hasukat, de szerencsére nem. Nagyon jól sikerült a kaja, és na… arcukon a boldog napközis mosoly sokáig megmaradt.
A vasárnapi szieszta után elmentünk fagyizni… 3-an egy motoron. Vicces volt… és persze mangós fagyit ettem, meg avokádósat… aztán míg Csaba hazavitte a lányát (kezében a maradék Pilóta keksszel. Ez ennyi volt.) Én kerestem a vízumkérdésre a megoldást.
Csak 30 napos vízum létezik Vietnámban, de ugye én majd 7 hétig leszek itt, így lesz egy visa run, azaz vízum futásom a határra. De közben felmerült, hogy menjek el Laosz régi fővárosába, Luangprabang-ba, mert csodás egy hely, vagy Siem Reapbe, ahol Angkor van… de a repjegyek nagyon drágák (310 usd a legolcsóbb), így marad a határra kibuszozás és vissza. Aztán azt is ki kellett találni, hogy melyik határon lehet ezt megcsinálni, aztán azt, hogy a laoszi vízumot előre kell-e igényelni, vagy a határon is lehet kérni stb. Szóval nagyjából összeállt a kép, Lao Bao a határ és Da Nang-ból 6 dollár a buszjegy a határra és ugyanannyi vissza. Az út kb 5 óra egy irányba, szóval egy napom rá fog menni. A laoszi vízumot itt a határon elkészítik, de vinni kell 2 db igazolványképet, és persze jó előre meg kell igényelni az új vietnámi vízumot online, hogy megérkezzen a visszaigazolás, amit valahol majd kinyomtatok.
Ezek után elmentem enni egy jó Pho levest (ejtsd faa… azaz hosszú aaaa-val). Mentem az utcán, itt jó sokan kajáltak, akkor az ugye jó hely.
Olvasgattam én a táblát, nyomogattam a szuperjó fordító applikációt, de nem lettem okosabb.
Végül inkább odamentem a nénihez, aki persze egy szót sem beszélt angolul, én meg kb pont ugyanannyit vietnámiul. De jól megértettül egymást. Tette a tányérba a dolgokat, én bólogattam. Tészta… aztán mutat valami nyers húsra.. marhának néz ki… méláztam egy kicsit, hogy ugye én ezt most nem nyersen fogom megenni, de addigra már tette is… bizakodó voltam. Tette rá a forró leveslevét (gondoltam ez egy kicsit csak főz rajta), meg némi zöldséget (szerintem valami zöldhagyma féleség)… én leültem egy asztalhoz, és reméltem, hogy nem nyers húsos levest fogok enni.
Hát persze, hogy nem az volt. 😊 De azért megkönnyebbültem, mikor megkaptam. Nagyon finom volt, és persze megfőzték a húst benne. Azóta kiokosodtam. A fenti képen az étlapon a Tai jelenti, hogy a nyers húst a végén főzik bele, alatta a Chín jelenti a főtt húst. Ez van az első oszlopban. Aztán a másik oszlopban a Com a rizses kaja a Bo a marha, a Ga a csirke, és alul a Pho pedig alapvetően a tésztára utal, ami a levesben is van, csak ez nem leves, hanem tészta feltéttel. Az alapoknak ennyi elég… majd később szofisztikáljuk a továbbiakat. Egyenlőre örülök, ha ennyit megjegyzek. Az ára pedig 500 Ft volt. Pont annyi, mint egy kávé ára.
Holnap nyakamba veszem Hanoit és megnézem a kötelezőket, meg úgy igazából városnézek végre.
