Posts Tagged With: Ha Giang

Reggel 5-kor kezdik a kakasok. De nem ám egy vagy kettő, hanem vagy 12. Így folyamatos a kukorékolás, és még a füldugón keresztül is hallom, de azért sikerült kicsit visszaaludnom.

Kicsit olyan bénán kezdődik a nap. Menni kéne a motorért, éhes is vagyok, de vagy 11-ig elpöcsörészek. Ez az egyedül utazás nehézsége. Minden nap magamat kell motiválni, menni, csinálni, intézni. Nincs pihenő, vagy ha van, akkor nem is történik semmi. De azért elindulok, útközben a kávézóban a srác pont ugyanott feküdt, mint tegnap, de ma nem aludt, kaptam cappuccino-t.

Aztán irány a motoros csajszi. először kérem a félautomatát, kipróbálom, de érzem, hogy béna vagyok. Utoljára egy éve ültem motoron, akkor is csak tanulni. Nem áll a lábamra a váltás, és most nem akarnék erre koncentrálni. Elég lesz a forgalom és a merre is menjek kérdést megoldani. Szóval bocsi Viktor (ő tanított motorozni), de most mégis az automatát választottam. Majd ha már nagyon jól megy, esetleg lépek tovább. És milyen jól tettem. bőven elég ez most nekem. Szerencsére a forgalom nagyon gyenge, mégsem olyan nagy baj délben elindulni. Legalább nem a forgalomban szokom a motorozást. Kitaláltam már rég, hogy teát fogok kóstolni meg megnézek egy ültetvényt. Na ebből nem lett semmi. Elmentem a kóstolós helyre, de ott nem volt senki. Be volt zárva minden. Így viszont nem indulok el a teaföldre sem. Újratervezés van. Kinézek két pontot, ahonnan szép kilátás van. Az egyik kb 20-25 perc a másik majd visszafelé, az már a városban van. Elindulok, de nagyon macerás, hogy nem látom az utcatáblákat, tök nehéz tájékozódni, többször elrontom a lekanyarodást. Megállok, előveszem a telefont, megnézem merre kell menni, elteszem, megyek, megint megállok stb. Szerencsére nem túl nagy és bonyolult a hely, de azért így is szarakodás. Számolom az utcákat, keresem a leágazást, de alig látszik a kis utca. De azért végül meglett a falusi út.

Szép lassan megyek, megnéznek az emberek, mintha eltévedtem volna, vagy manapság nincs sok turista. Nagyon nyugi van, alig 1-2 motoros van csak. Ez az út a falu után már egyenesen a hegyre megy fel, ahonnan olyan szép a kilátás elvileg.

Nagyon szépen, nyugisan 20-al mentem fel, mert eleve nézelődtem, meg mert sok volt a kanyar is. Forgalom nem volt szinte semmi. Pár motoros és kész. Fent, az út teteje egy zsákfalu. Na ott aztán tényleg megnéztek. Nem álltam meg fotózni, egyrészt nem illik direktbe, másrészt minden házból jöttek elő a kutyák is. Visszafelé megálltam az aranyló rizsföldeknél.

Legurulok mielőtt rámsötétedik, talán mégis jobb világosban hazaérni. Már simán hazatalálok innen, azért most jóval nagyobb a forgalom, de már nem zavar. Izgi, ahogy mindenki figyel a másikra. Mindenhol át lehet menni, csak látni kell, hogy előttem, vagy mögöttem akarnak elmenni. De mindig egyértelmű, nem láttam még balesetet. Mindenki lassan megy, előzékenyek is, de közben haladnak is. Senki sem anyázik ha valaki (én pl) ügyetlen. Kikerülnek, elengednek, mindenki vigyáz mindenkire. És az autósok is nagyon vigyáznak a motorosokra. Tudják, hogy ott ül hátul a gyerek, lehet, hogy nincs is rajta bukó, meg egyébként is mindenki póló, papucsban van, nem szabad balesetezni.

Szó szerint betegre ettem magam. Alig bírok hazavánszorogni. Napok óta nem ettem eleget egyszerre, erre most ez a hatalmas adag. Hazaérek, tus, fekvés, blog majd később. előbb múljon el a fejfájásom, meg a teleérzésem. De amint látjátok, elmúlt mindkettő. Béke van. Közben Csabával megy a csetelés. Elindult Hanoiból, hajnal 4-kor érkezik. Alvós busz, meg azért majd itt is alszik még egy kicsit, aztán reggel indulunk. Visszavisszük a kis motort és bérelünk egy nagyobbat, és irány a hegyek. Egy kis kört fogunk leírni. A QL4C úton fogunk elindulni észak felé, majd a QL34-en vissza.

Ez sem volt túl izgalmas nap. Valamiért éjjel alig aludtam. Állandóan az elesek, összetöröm magam rémképe zaklatott, pedig tényleg csak egy horzsolás az egész. Inkább az, hogy ugye amikor egyedül van az ember, akkor elég bátor dolog balesetezni, mert ugye egyedül kell megoldani a továbbiakat is. Na de tényleg nem értem a tipródásom, elég óvatos vagyok, nem tudom minek kell azonnal rémeket látni. A fene a szorongásomba.

Szóval nem kellett az ébresztő, fent voltam már korán. Esik az eső, de jó lesz motorozni. De végülis van motoros esőkabátom, lehet tesztelni. Elkészültem időre, mondom időre. Mert ez ugye nem jellemző rám. Keresem a házigazdám, mert sehol a motoros taxi. előkerül, azt mondja, hogy nem tudott jönni a motoros haver, nézek kerek szemekkel… majd ő elvisz. Szívat itt engem… látta a fejemen.. mosolygott. Olyan csendes, visszafogott srác, de okos, és jó humora van. Feltett egy ilyen esővédő ízét is, esőkabát sem kellett volna, de addigra már rajtam volt, nem vetettem le. Elindulunk, közben már hívnak a buszosok, tartom a telefont a srác füléhez, megyünk a megbeszélt helyre. 3 holland emberke a buszon… de nem együtt vannak. Egy pár meg egy faszi egyedül. Várunk az indulásra, szólok a sofőrnek, hogy elugrom reggeliért, morcos kicsit, 5 perc, mondja, persze, nem gond, sietek. Szemben van egy szokásos rántottáskifli árus néni.. de jó is ez. Igaz, ez most tea nélkül 20 helyett 30k. Hát van aki nyúlja a turistákat, van aki nem. Mesélem a hollandoknak, hogy milyen tuti kaja, mutatom, hogy hol árulják… lépten-nyomon látni… ők nem ismerik, nem próbálták. Pedig az útszéli kaja a legjobb. Na de majd legközelebb bátrak lesznek. Elindulunk a busszal, megyünk már vagy fél órája, amikor visszafordulunk. Na ezért siettem én a kajával. Nyilván lett még utas… nagyon vicces, még egy holland pár. Ez egy ilyen busz lett. 5 holland, meg én.

Útközben próbáltam fotózni, de mind bemozdult, pedig voltak sárga rizsföldek (amiket eddig fotóztam javarészt már le volt aratva, nem annyira szép), így nem adom fel, hátha lesz a következő napokban is, és akkor lesz majd tuti kép róla. Meg voltak vicces kaktuszféle növények oszlopon, közben kiderült, hogy az a sárkánygyümölcs.

Útközben megálltunk egy csomószor. Vettünk fel csomagot, helyi utast párat. Minden nagyobb városi kereszteződésben elkiáltotta magát, hogy Ha Giang… aztán volt, hogy jött valaki. Aztán megálltunk pihenni. Itt ittam isteni zöld teát 5k-ért, aztán megláttam a cukornád préselőt, ez még Kubából volt ismerős, mesélem a holland csajszinak, néz kerek szemekkel, meg hogy valaki ismerőse mondta, hogy próbálja ki. Szóval gyorsan kérek is kettőt. Volt ott friss cukornád, ez jóval kisebb, mint ami Kubában volt. Egy kis éles késes csövön húzogatta a csajszi, így hámozta meg, majd jött a prés.

Megálltunk ebédelni, de én nem eszek. A cukornádlé után is kicsit émelygett a gyomrom. Ez a 6 órás szerpentin kicsit megvisel. Inkább megvárom, míg odaérünk. A hollandok eszik a Phot, hát én már nem kívánom. Csak ha nagyon nincs mit enni. Túlszaladtam hússal, meg az erős húsleves ízzel. Inkább felhívom Anyámat, jót beszélgettünk. Megállapítottuk, hogy a korábbi utazásaim során sokkal több interakcióm volt a helyiekkel. Közép-Amerikában spanyolul elég jól elboldogultam, Indiában meg mindenki beszél angolul. Szíriában meg annyira vendégszeretőek, hogy biztosan kerítenek valakit, aki beszél angolul. ők nagyon akarnak ismerkedni, kapcsolódni. Itt nem. Aranyosak, kedvesek, de távolságtartóak. Hát ez van. Én hiába vagyok nyitott, ha a másik fél nem az. Megyünk tovább, közben az egyik holland srác mondja, hogy ő figyelt, és kerültünk egy nagyot vidékre, így fél 4-kor érkezünk meg 2 helyett. Hát egy egész nap elment. Szétültem a hátsóm. Na de elvisznek a szállásig, gyorsan átvenném a szobát, ha lenne itt valaki, de nincs. Írok a booking-on, hogy itt vagyok. Visszaírnak, hogy 405-ös szoba, menjek fel bátran, a kulcs a szobában. Na mi az hogy 405, VIP405-ös szoba. 😂😂😂 Tényleg ez van kiírva, pedig annyira nem luxus és nem is volt drága. Mondjuk a kis erkély, a kilátás a hegyre, és a saját fürdőszoba jól esik. Nagyon meleg van bent, pedig kint egészen kellemes, így nyitott ajtó és erkélyajtó mellett öltözöm. egyenlőre úgy tűnik nincs más a szinten, kicsit bátorkodom lazáskodni.

Kinéztem egy Google-n sok pontot kapott kávézót, ahol van rendes kávégép, és kapok cappuccino-t, ráadásul egy sarokra van.

Nem túl messze meglett a hőn vágyott kávé is. Elég kevés a turista, szerintem kicsit szezonon túl vagyunk, vagy ez még a Covid hatása. Sokan köszönnek, eddig ilyen nem volt. Idősek is, nem vietnámiul, hanem csak egy helót odamondanak, mosolyognak. Nekem jól esik. Kicsit kikeveredtem a fő utcáról, ez egy lakóövezet, valszeg erre egyébként sem mászkál sűrűn turista. Nagyon szép, rendezett a környék. A házak is szépek. De olyan sokan kint vannak, hogy nincs pofán fényképezni. Majd máskor talán. Csabával megbeszéljük a következő pár nap programját. Van egy hely, ahová szerettem volna elmenni, egy vízesés, a Ban Gioc egészen a kínai határon. Nagyon szép, széles vízesés. De ahogy számolom, iszonyat macerás oda eljutni, még akkor is, ha Csaba motorral kitesz félúton. Szinte egy hét lenne ezt megnézni, és nem is annyira turisták által látogatott terület, eléggé izzadnék a közlekedéssel. Szóval elengedem, mert még legalább másfél hetet itt leszek északon, és akkor már el is telt fele idő és még nagyon messze ide Saigon, azaz Ho Chi Minh City.

Elindulok kajavadászatra, de közben nézem a motorokat is. Kellene bérelni holnapra egy kicsit, meg nézni az 5 napos motoros túrára a 2 személyeset is. Kérek ajánlatot egy helyről WhatsAppon, meg a szállásomtól is… aztán szembe jött egy másik szállás, de motorok is vannak alul kitéve. Bemegyek, 150k egy napra egy kicsi, 200k lesz a nagyobb, ami 150cc és 2 személyes. Messze olcsóbb, mint a többi, így megbeszéljük, hogy holnap jövök a kicsiért. Rendesen izgulok, de ez a város nagyon nyugis (mondjuk vasárnap van) és egyébként is olyan lassú a forgalom, hogy nem lehet gond. Az országúton sincsenek sokan, ha meg jön valami nagy, az úgyis dudál, hogy jön. Na meglátjuk mire jutok. előbb úgyis megyek egy próbakört egy automatával, meg egy félautomatával, és eldöntöm, hogy melyik tetszik.

Na akkor ez is megvan, most már nagyon kellene enni, mert az ebéd is kimaradt. Elindulok… de nem találok kajáldát. Teljességgel hihetetlen. Eddig állandóan ez volt mindenhol. Lehet, hogy ez a város tényleg nem annyira turistás, és nincs is annyi kajálda, vagy csak vasárnap van, és nincsenek nyitva. Mindenesetre mentem vagy fél órát, mire találtam kaját. Pho volt kiírva, abból is csak a felső van, Pho sour, Savanyú Pho. Mindegy mi az, éhes vagyok, jöhet bármi.

Bezúztam nagy boldogan, majdnem kevés lett. De nem akartam még egyet kérni, mert annak tuti max a felét ettem volna meg. (35k volt) Olcsóbb, mint a cappuccino, ami 45k volt. Hazafelé megláttam pár út széli árust, ők valami ehetőt szoktak árulni, nézzük mi a pálya.

Akkor ma este furi gyümölcs napot tartok, lássuk miket vettem.

Megettem egy fürtöt, kicsit uncsi pucolni, és eléggé édes is, de legalább így rendesen tele lettem, és végre megkóstoltam pár helyi dolgot. Szerintem lesznek még mások is, pl a durian, ami állítólag nagyon büdös… hát meglátjuk leszek-e bátor. Ennyi volt mára, nem túl izgi, inkább utazással telt a nap. Holnap viszont vár a kaland és a motorozás.