2014. január 19. Reggel fél 7 körül ébredek, lemegyek, kifekszem az étterem nyugágyába, nézem a folyót… béke van… sehol senki, csak két maja néni érkezett meg, takarítanak.. kedvesek, kicsit beszélünk is.. Mucho gusto!.. én is örvendek. Lassan száll a köd felfelé.. hideg van.. nem tudom, hogy lesz így nagy fürdés. készülődés, reggeli… Tesó duplázik.. 🙂 […]
2014. január 18. Reggelre elmúlt a békaütvefúrózás… lehet agyrázkódást kaptak, vagy ráhagyták az esőkuruttyolást… ez most nem jött össze, pedig nagyon igyekeztek. A holnapi próbálkozást mi már kihagyjuk. 🙂 Kérünk reggelit… Tesó expressó címen kispohárba kapott egy korty híg amerikai kávét… ráadásul külön fel is számolták. Sok bosszúságtól szabadulna meg ha felhagyna a kávézással és
2014. január 17. Hajnal kettőkor mindketten felébredtünk.. fázunk kicsit, de nem vészes, lusták vagyunk elővenni a hálózsákot.. később rájöttünk butaság volt, mert nem aludtunk rendesen később sem. Aztán hallottuk az erdő harcos hangjait, nem tudnám pontosan leírni így félálomban mit hallottam, de nagyon intenzív volt mert teljesen felébredtem közben. Szegény valamit elkapták az éjjel. Jó
2014. január 16. Reggel 4-kor csipog az órám, de persze én már kettő körül felébredtem. Kinézek, tiszta ég, holfény, telihold…. csodás. Akkor irány a "normál" vizes zuhany, Tesót is kiverem az ágyból, mehetünk. Holdfénynél baktatunk a tó partján, van ahol már fent vannak… nem is értem, nem ilyen szorgos népnek gondoltam őket. 🙂 Negyed 6-kor
2014. január 15. Kora reggel szakadó esőre ébredek. Akkor ezt most Iztamna (maja teremtő) eldöntötte… nem maradunk tovább. Nagyon szomorú vagyok.. szívem szerint maradtam volna még. később Tesóval is beszéltük útban a határ felé szomorú szívvel… hogy igazándiból olyan szívesen maradtunk volna még.. jó lett volna új barátainkkal közös főzőcskézni, tényleg összebarátkozni. Felkelek a kopogó
2014. január 14. Ma lustálkodunk reggel, befejezem megírni a hosszú elmaradásokat, míg Tesó alszik. Tegnap későig írtam, nem sok van már. Aztán megküzdök az ananásszal, életlen bicskával nem könnyű megpucolni. De óóó.. milyen édes. Nem is tudtuk milyen is egy igazi ananász. Hmmm…. jamm. Aztán mosoda, meg a kompot ellenőrizni jár-e.. de nem jár. 🙁
Megérintette a szívem… Read Post »
A minap találkoztam egy couchsurfing-es figurával, aki elmesélte guatemalai dzsungel élményeit. Nem épp szívmelengető történet… Tikal-ban találhatók az egyik legnagyobb maja város romjai, ami ugye a dzsungel közepén van. Busszal mennek oda a turisták a legközelebbi városból, de ha valaki szeretné a naplemente, napfelkelte fényeiben viszonylag kevés turistával élvezni a romok szépségét, annak a romok
