Posts Tagged With: Guatemala City

2014. január 27.
Reggel kaptam egy e-mailt a szervizből, hogy a fényképezőgépet nem tudják megcsinálni. 🙁 Számítottunk erre, de azért kár érte. Na,akkor irány Guate, majdcsak találunk valamit. Ha ott nem, akkor sehol ebben az országban. Tesó kinézte hol vannak üzletek, én meg olvasom a review-kat mit is kellene venni. Mivel szeretek kézzel állítani mindent, mégiscsak jó lenne egy bridge, nem csak egy kézi csattintgatós automata valami. Persze az drága, meg nagy, meg nehéz.. Tesó próbál kicsit megingatni, de én elszánt vagyok… nekem kell egy rendes gép. Nagy sokára elindulunk, elmegyünk a szervizbe, adnak 200q-t a rossz gépért, de ebből lejön 150q a felméresre… 50q maradt a régi gépből. 🙁 Akkor irány a csirkebusz (nem tudom miért hívják annak), egy hatalmas csűrűs Blue Bird busszal megyünk. Nem tudom mekkora motor van ezekben, és mire tervezték, de megy, mint az állat. A hegyre felfelé a személyautókat, kisbuszokat előzzük, és a kanyarban stabilan fekszik.. meg sem inog, csak mi bent ülve nem győzünk kapaszkodni. Szóval berobogunk Guate-ba, ahol egy utcasarkon kitesznek minket. Persze fingunk sincs hol vagyunk… de egy kedves fiatal párt megkérdezünk merre a központ, és mivel ők is arra mennek, mondják, hogy tartsunk velük. Így hát ez is gyorsan megoldódott.. 20 perc séta és a városban vagyunk. Végig üzletek, comedor-ok, azaz étkezdék, utcai árusok, asztalos műhelyek, minden van. Az egész ugyanúgy néz ki, mint egy kis falu, csak több a ház. De aztán beérünk egy nagy piacra.. na itt is van ruha, kozmetika, műanyag… mint egy kínai piacon. Aztán egy érdekes buszra lettünk figyelmesek. Nagyon magasan van az ajtaja, csak úgy az utcáról nem nagyon lehetne fellépni rá… és vannak hozzá fedett, kapuval elzárt, örzött megállók. A Lonely Planet emlegette, bogy ez az egyetlen biztonságos tömegközlekedés, mást ne nagyon használjunk, Transmetronak hívják. Azért ez kemény, hogy ennyire szar a közbiztonság, amiből mi egyébként semmit sem tapasztaltunk szerencsére. Beértünk a fő sétálóutcára (1. zóna, 6a Av)… végig üzletek, semmi különös. Tesónak vettünk 10q-ért egy hosszú nadrágot egy turiban, mert az egyik elszakadt még Lanquín-ban… jó ha van még egy. Aztán akkor kamera.. betérünk minden elektronikai üzletbe, de mindenhol kb. 2-3 db legolcsóbb kompakt gép van. De a Fuji boltban konkrétan fánkot is árultak, a Sony márkaboltban meg Samsungot is. Szóval elég szarul festett a helyzet. Én már mondogatom, hogy hagyjuk már ezeket a gatyi helyeket, menjünk a nagy plázába, az Oakland Mall-ba, ott van esély, máshol nincs. Sétálunk még egy kicsit, itt a főtér mindjárt… hát tényleg van egy nagy tér templommal, szökőkúttal. Semmi extra… na meg én már haladnék is. Sok ember ücsörög kint.. árusok nyomják a dumát, egyesek olyan jók, hogy már inkább stand-up comedy hangulata van. 🙂 Aztán végül taxiba be, irány a pláza. Megérkezünk a 10-es zónába.. na ez a puccos üzleti negyed üvegpalotákkal, szép házakkal, nagy autókkal, sok rendőrrel. Végre van remény, nagyobb márkaneveket látok.. bár ruhamárkák, de hátha. Végül összesen 3 üzletet találtunk, ahol van fényképezőgép (Max, Eletronica Panamericana, Sima), minden üzletben vot 2-3 nagyobb gép, ebből 1-1 nekem megfelelő kategória. Találtunk egy Panasonic Lumix FZ60-at, egy Canon PowerShot SX50HS-et és egy Nikon Coolpix P520. Ezek nagyjából egy kategóriák. Persze nekem nem fontos az a hatalmas zoom… bár van álványom, és állatokat fotózni jó.. de nem is volt más opció. Jártuk végig az üzleteket és mindenhol töltőre tetettük az aksit, aztán kezdtük a kört elölről, hogy kipróbáljam, alaposan megnézzem a gépeket. A Panasonic nagyon jó, a színélességet, színhőmérsékletet is lehet állítani, ezt egyik másik sem tudta. Viszont a kézi állítás nem esik kézre, sokat kell nyomkodni, nagyon lassú, és a tekerője is nehezen tekeredik, nehéz állítani. Kár, mert egyébként nagyon jó gép….. de lehet, hogy csak megszokás kérdése. A Canon a kezemre esik, mert hasonló, mint az előző ugye… hatalmas zoomja nekem kicsit felesleges, csak extra súly.. de a tudása okés, hasonló, mint a Lumix.. és árban pont ugyanaz. A Nikon volt a legjobb, de jóval drágább is. Ott egyik tekerő a fényérzékenységet, a másik a záridőt szabályozza, baromi gyorsan be lehet állítani, nagyon kézre esik. Mondjuk, hogy mennyiért láttuk a másik kettőt, ha tudnak engedni az árból, akkor esélyes. El is ment a srác beszélni valakivel, de végül csak egy táskát tudnak adni hozzá.. 5600q az nagyon sok.. akkor ez kiesett. Elmegyünk egy kávézóba emészteni.. elolvasok egy rakás összehasonlító elemzést a neten.. a Canont a profik veszik másodiknak utazáshoz, de lehet, hogy csak márkasznobok.. néhány adat is jobb, de van ahol meg a Lumix a jobb. mindkettő nagyon jó, legyen akkor a Canon, az már a kezemre áll, meg nagyobb a lencséje is. Képminőséget meg nem igazán tudok megnézni, így nehéz a döntés. Na de végül eldöntöttem, 3600q.. ennyiért otthon egy olyan használt gépet vettem volna, hogy megszólal. Na de mindegy.. ez van. A másik nagy gond, hogy a garancia csak Guatemala-ra érvényes.. majd persze fogok írni a Canon-nak, de azért ez egy elég nagy kockázat. Sajnos mindegyik gépnél így volt. Több mint 3 óráig tartott a nézelődés, de végre megvan. 🙂 Akkor most már irány a busz és haza, kezd sötétedni, nálunk meg egy zsír új kamera van. A pláza előtti taxis horror áron akart elvinni a buszmegállóhoz, sétálunk kicsit, és majdnem félárért találunk egy másik taxit. Felpattanunk a buszra… kiabál a kalauz, elindulunk, de a kalauz félig kilógva kiáltja Antiguát.. jönnek is az emberek. Aztán felmegy a tetőre, menet közben leköti a csomagot, és bejön az ajtón, fut a busz mellett, keresi az utasokat. Tesónak nagyon tetszik a dolog… meg is találta álmai állását. 🙂 Annyian felszállnak, hogy a kétszemélyes ülésen 3-an ülünk, úgy, hogy a két sor középső emberei csak fél-fél fenékkel tudnak ülni, de a válluk összeér… így 6-an vagyunk egy sorban. Na akkor ezért csirkebusz. 🙂 De még így is elmegy a kalauz meg a csokiárus.. akkor felállnak ketten középen.. kemény a túródás. A busz pedig száguld fel az emelkedőn.. meg sem kottyan ennyi ember neki. Megérkezünk a macskaköves utakra, végre itt vagyunk, már nagyon éhesek vagyunk.. leszállunk hamarabb, akkor itt a város 10 percre.. de nem. Valamit elnéztünk, mert amerre megyünk egyszer csak találunk egy táblát, hogy Antigua erre. Hopp.. akkor most hol vagyunk?!? Sötét utcákon megyünk, ember alig.. autók.. de macskaköves, kicsit olyan Antiguás.. nem lehetünk messze. Megyünk egy jó 45 percet, mire megérkezünk a városba.. végre ismerős terep.. ezt jól elszúrtuk… de nincs baj. Betérünk az első kajáldába, olcsó is.. eszünk egy jót.. már 9 óra. Ma már nem tudunk jegyet venni holnapra.. és még az sem biztos merre menjünk… maradunk még egy napot, holnap megtervezzük a továbbiakat nyugiban.