Posts Tagged With: dzsungel

Majmok a porondon

2014. február 20.

Fél 6-kor rákezdett a "csipp".. erőteljes csippekkel ám.. direkt jó erősen megnyomva a "cs"-t.. mintha baromira mondani akarna valamit. És végül is mondja.. és fel is ébredünk rá. Fél óra ingyen "csipp" koncert a góréban, ahogy Tesóm a jó kis szállásunkat hívja. Végül is hasonlít hozzá. 🙂 Kicsi kis tetőtér, max. 5 m2 az egész. Elindulunk 7-kor át a szomszéd városba, a Cahuita Nemzeti Parkba, ahol a legszebb a dzsungel, lesznek majmok, és nem kell idegenvezető sem. És úgy is lett. Ez itt a paradicsom… szerintem Corcovado-ban is hasonló lett volna, amit Johnny kínált. Tenger az egyik oldalon fehér vagy fekete homokkal.. időnként korallzátonyokkal. Látni, ahogy a korall megtöri a vizet, előtte hullámzik nagyon.. mármint iszonyat nagy hullámok.. ekkorát én még nem láttam… aztán a korallon teljesen lecsillapodik, mire kiér, már csak a korall alkotta mini öblöket tölti fel. A másik nagyon érdekes, hogy a park csücskénél folyt a tenger.. mármint oldalra.. álltunk is ott egy ideig, hogy ez most hogy van… mire rájöttünk, hogy a külső korallzátonyok megtörik a hullámot, és akkor elkezd becsurogni, feltölteni a medencét/öblöt, amit a korall alkot, és azért folyik oldalra olyan erősen a víz. Azért gondolkodtunk egy ideig, mire kifundáltuk a tuti megoldást. 🙂 Szóval a part csodás volt, pálmafa belóg a tenger fölé.. igazi plakátképeket lehetett csinálni. Ahogy azt előírják a Karib-tengernél. 🙂 Na és akkor a másik oldal. Ott meg jöttek, mentek a majmok a dzsungelben. Volt csuklyásmajom (fehér pofájú), meg bőgőmajom (csupa fekete). Aztán láttunk egy kicsi iguana-t, meg jó pár madarat (harkályt is), de a kicsi madarakat nehéz fotózni, mert ugrálnak, repkednek, nem tudnak nyugodni.. miközben eleve legtöbbször csak hallottuk őket. Aztán láttunk még mókust, nagy pókokat és kígyót is. Na, de itt a majom lett a fő szám. Látszik megszokták az embereket, volt amelyik egészen közel merészkedett.. de a legjobb az volt, amikor egy 4 tagú családot láttunk vándolni a fák tetején ágról ágra. Elöl Apu, Anyu.. aztán a gyerekek.. volt kisebb, nagyobb.. a legkisebb nagyon vicces volt. És hát maga a dzsungel.. sűrű, párás levegő, hatalmas pálmák, filodentronok, liánok, ezer féle növény telepedik egymásra. Nagyon kellemes alatta a levegő, érezhetően hűvös van a fák alatt. Nem is bírnám a melegben. A 9 km-es sétánk jó sokáig tartott, mert a sok majom lekötötte a figyelmünket. Kiértünk a főútra, volt is ott egy buszmegálló, de mi próbáltunk stoppolni amíg nem jön a busz, de nem vettek fel minket. Az első ország, ahol nem vettek fel szinte azonnal. Látszik elértünk a civilizációba, itt már mindenkinek van autója, nem veszik fel az embert. Kénytelenek voltunk megvárni a buszt.. de szerencsére 20 perc múlva jött is. Hazaértünk, pihentünk, kerestük a repjegyet megint.. odáig fajultunk, hogy kértünk árat magánrepülőre.. ez már csak poénból. 🙂 Hátha. Olyan rövid a táv.. felháborító a 450$-os ár Panama City – Medellín között. Amikor lehült kicsit elmentünk megnézni a helyi partot.. hú nagyon állat itt is. Még nagyobb hullámok.. volt vagy 3 méter magas.. vagy több… aztán a parton a korallok közti medencékben csak csordogál a kristálytiszta víz. A természet ezer féle csodát képes alkotni.. napról napra lenyűgöz valamivel. Végül besötétedett, beülünk a parti népszerűbe. Olcsó a sör, sokan vannak, a tengerparton is van, és még élő zene is.. tuti a hely. Egészen jól nyomják.. leginkább a billentyűs dobja fel a számokat. Megiszunk pár sert… na én két kisüvegestől be is csíptem.. Tesó meg a 4-től. Kiesett a formából… vidámak lettünk.. jókat nevetgélünk. A szomszéd asztalnál feketék ülnek, itt az elosztó központ… a másiknál német rokkernyugdíjasok bratyiztak össze a helyi fekanyugger fűárussal.. ott is lazul a hangulat. Megy a fű mindenhol… az utcán nyíltan kínálják és szívják a hatalmas trombitákat. Ide járnak az amerikaiak, nyugat-európaiak emlékezni egyetemista korukra… meg persze a fiatalok is. Eszünk pár szelet pizzát, aztán 9-kor már alszunk is. Hajnalban üvöltözésre ébredünk… reggel megtudtuk, hogy valamelyik eszetlen vénásan tolta a kokaint.. kicsit megártott neki. Hát ez egy ilyen bőntanya… de azért jó hely.. béke van. 🙂

Categories: Costa Rica | Tags: , , , , | 2 hozzászólás

Egy kis dzsungel…

2014. január 17.
Hajnal kettőkor mindketten felébredtünk.. fázunk kicsit, de nem vészes, lusták vagyunk elővenni a hálózsákot.. később rájöttünk butaság volt, mert nem aludtunk rendesen később sem. Aztán hallottuk az erdő harcos hangjait, nem tudnám pontosan leírni így félálomban mit hallottam, de nagyon intenzív volt mert teljesen felébredtem közben. Szegény valamit elkapták az éjjel. Jó lett volna tudni pontosan mi is történt.. de hát ez sosem fog kiderülni. Felkelünk reggel, akkor egy kis séta, aztán irány Flores. Átköltözünk, hogy egy órát megspóroljunk az egyébként nagyon hosszú másnapi utunkból Lanquín-ba. Csinálok egy kis reggelit a maradék kajákból, vajas kenyér paradicsommal. Lekvár lett volna a „B” verzió… de ma már inkább a paradicsomot válsztottuk. Nem túl sok, de ez volt kéznél, majd később eszünk rendes kaját. Elindulunk a tó partján.. első felfedezésünk egy kolibri. Milyen picike tényleg… de biztos az lehetett, nektárt evett. Olyan 7 centi kb… nagyon édes. Aztán tovább találtunk egy olyan erdei ösvényt, ami a dzsungelbe vezetett, de volt egy tábla az ösvénynél, hogy ez csak 2 km, és visszajön a főútra. Az első arra járó autóst le is intem, megkérdezem, bő egy órás a séta.. az nekünk még pont belefér, akkor irány a dzsungel. 🙂 Nagyon meredeken megy az út felfelé, de vannak lépcsők fából, tényleg kiépített az ösvény, meg is lepődünk. Nézzünk a sűrű erdőt, a sok pálmát, a hatalmas fákat, a rengeteg indát.. itt keményebb az élet, mint otthon, sokkal több az élősködő növény, mint otthon. Tesó meg is rángat párat.. van amelyikkel lehetne Tarzanosat játszani. 🙂 A hegytetejéről csodás kilátás nyílik a tóra, megérte feljönni… de én már egy ideje csak a fakoronákat lesem… hol vannak azok a híres majmokő Aztán végre neszt hallunk egy közeli fáról.. és ott mászik szépen nyugiban, közben megáll leveleket eszegetni. Semmi kapkodás. Persze a sűrű lomb miatt azért nem látjuk élesen, inkább csak fel-fel bukkant. Aztán láttunk egy harkályt is. Illetve inkább hallottuk… de kicsit láttuk is. Hatalmas volt.. és milyen lazán száguldozott a sűrű erdőben. Amióta kiderült harkály a maja állatom, elhatároztam kicsit majd tanulmányozom őket… hátha tanulok tőlük valamit. Aztán láttunk papagájt is.. olyan piros-fekete színűt. Meg sok-sok lepkét, meg termeszvárat a fán… de lehet kicsi hangyák voltak… meg még majmokat, meg másik nagyon kicsi madarat, ami Tesó szerint nem kolibri volt, de mindenesetre nagyon kicsi. Meg olyan sárga hasú madarat… meg sok sárga lepkét, meg piros-fekete kisebb lepkét. Sajna ezeket nem igazán tudtam lefotózni… leginkább mert messze voltak, az erdőben meg kevés volt a fény.. képtelenség egy alapgéppel. Tartott vagy másfél órát az út, jaguár meg puma nem jött, de azt nem is bánom annyira… még egy kígyót megnéztem volna.. na meg a tarantulla.. de ők nem akartak mutatkozni. Visszasétálunk dél körül… szerencsére a nagyon szép tiszta idő ellenére most egy hűvösebb időszak van, így nem volt egyáltalán gond a meleg miatt. Felszerelésünk persze rendes dzsungeles volt: bakancs, hosszú lengatya, hosszú ujjú ing. Visszaértünk, szandi, rövidgatya, hátizsák… irány a főút. Sétálunk vagy egy fél órát, mikor megérkezik a collectivo minibusz, ami már csurig volt, de még felvettek. Gondoltam ez itt a vége, de még 3 embert felvettünk. Összesen 25-en voltunk a kisbuszban meg két kisebb gyerek, meg két csecsemő. Hmm.. kicsit tele volt. Olyan 45 perc volt csak az út.. én meg csak azon drukkoltam nehogy elkezdjen esni, mert akkor rá kell vennem a buszt, hogy álljon meg és a tetőről vegyük be a csomagokat. Nem lett volna könnyű rávenni szerintem. De nem esett.. pedig lógott a levegőben. Megérkezünk Santa Elena-ba, mert Flores végül is csak egy kis sziget, a város Santa Elena, de itt mindenki Flores-nek hívja a kettőt. Veszünk a buszmegálló melletti piacon valami leveles sütit… kihagyható. Rég ettem már egy jó sütit.. itt csak jégkrém, fagyi van… az sem túl jó. Bepattanunk egy tuc-tuc-ba, ilyen még úgysem volt, elvisz minket Flores-be, a sziget központjába. Kicsi az egész… sétálunk, keressük a szállást, megnézzük az elsőt, meleg víz, wifi van, tóra néző erkély is.. ez jó lesz nekünk Hotel Mirador de Lago. Nem is sok.. 140 Q. Lecuccoltunk, kérdezzük reggel hogy jutunk hogy Lanquín-ba.. mikrobusz, de nem a collectívo, hanem csak turistabusz (tehát nem áll meg minden nagyobb fánál).. 120 Q fejenként, 7 óra. Amit olvastam, abba beleillik, jó lesz.. veszi is nekünk a jegyet, 8-kor indulunk. Akkor ez gyorsan megoldódott.. irány a város, kis séta. Kb. 1 óra alatt a sziget minden utcáját bejárjuk… olyan hangulatos kis hely még akkor is, ha nagyon turistás. Kicsit rontja a képet a shotgun-os katona.. tudom rám vigyáz.. de ezt nehezen szokom. először Mexikóban találkoztunk ezzel egy sima üzletben.. meg az utcai rendőröknél is. Hát nem tudom.. itt a pisztoly nem szokás.. itt puska kell egyből. Na mindegy, körbejártuk a szigetet, nézegettük az éttermeket hol kéne enni.. de közben a tóparton találtuk két nénit valami olyat árulni, amit még nem láttunk. Borito: csirkés vagy marhás (puha tésztás) meg tacos sokféle feltéttel (ropogós) meg valami hengeres ropogós krumpliból, meg fekete babbal töltött platano (zöld banán) desszertnek. Üdítőnek meg egy piros lét vettünk, valamilyen gyümölcs leve.. de már nem emlékszem hogy hívták. Nagyon jót kajáltunk, részemről a vacsi letudva, Tesónak ez azért csak előétel volt. Kiülünk a szállásunk alatti étterem teraszára netezni.. John már válaszolt is… hmmm.. sajnálom, hogy ilyen kicsit tudtunk csak találkozni. Aztán egyszer csak valami furcsa zajt hallunk mindenfelöl. Tesó meg is jegyzi reméli nem fognak egész éjjel erdei munkát végezni… aztán később megkérdeztük… ezek békák. Bakker, milyen ütvefúró béka.. ez durva.. ha ez megy egész éjjel megint nem alszunk sokat. Elmegyünk vacsizni.. Tesó fokhagymára vágyik nagyon… talált is egy fokhagymás csirkét párolt zöldséggel.. kár, hogy pont most nem vagyok éhes. Vettünk desszertet is, csokis platano-t szezámmaggal a tetején… nagyon jó volt. Közben persze pár zenész próbál meg boldogítani minket.. bár nem akarnák annyira. Este ütvefúrós szép álmot alszunk.. reggel irány Lanquín.

Categories: Guatemala | Tags: , , | Leave a comment

Dzsungel

A minap találkoztam egy couchsurfing-es figurával, aki elmesélte guatemalai dzsungel élményeit. Nem épp szívmelengető történet…
Tikal-ban találhatók az egyik legnagyobb maja város romjai, ami ugye a dzsungel közepén van. Busszal mennek oda a turisták a legközelebbi városból, de ha valaki szeretné a naplemente, napfelkelte fényeiben viszonylag kevés turistával élvezni a romok szépségét, annak a romok melletti kis hotelben kell éjszakáznia, egyébként ahogy láttam, nem is kevés pénzért. A srác mesélte, hogy lefeküdtek az ágyra, és folyamatosan azt látták, hogy bár csukva volt az ablak, ajtó, pókok csak úgy otthonosan jönnek-mennek a szobában. Az ablakot ugye éjszaka akkor sem nyitjuk ki, ha bent rendesen szauna van, ha mindez egy trópusi vidéken van. Szóval erősen szemmel tartották a pókokat, gondolták a haverjával egy éjszakát kibírnak bárhogy is… de aztán egyszer csak lekapcsolták a generátort olyan este 10 körül. Na korom sötétben kicsit nehezen ment a szemmel tartás, viszont ugye erősödött a hallás… és akkor jöttek a dzsungel hangok… ártatlan szárnysusogás, majd hirtelen csend… sietős állat hang, majd valami hirtelen tompa puffanás… hát nem épp egy békés hangulat… kemény élet-halál küzdelmek folytak az ablak túloldalán. Végül persze elaludtak, majd reggel felébredt, ránézett a cimborájára és egy csodaszép tarantula figyelt a haverja fejétől nem messze. Hú… mondom nem gyenge sztori… gondoltam lecsekkolom mégis ezt a szállást… hátha csak nekik volt ilyen kemény a szitu.

Megnéztem a helyet a Tripadvisor-on, ott mit írnak mások… hát végül is „csak” egy bejegyzésnél említették, hogy egy tarantula volt a szobában, a hangok tényleg nagyon félelmetesek, tarantula tényleg van sok a környéken, a generátort tényleg lekapcsolják éjszakára, így 100%-os páránál, nagy melegben csukott ablaknál, ventilátor nélkül és lehetőleg betakarva kell éjszakázni. Még jó, hogy „bírom” a meleget… 🙂

A sztori után kicsit úgy éreztem nem igazán vagyunk mi felkészülve a kígyók, pókok stb. társaságára… így gondoltam kiokosodom kicsit.
Neten böngészve találtam is rögtön egy jó tanácsot: ha megmar egy kígyó, öld meg, és vidd magaddal, hogy a dokinak meg tudd mutatni mi mart meg. Ööö… asszem én maradok a fotónál. 🙂
Na jó nem paráztatok senkit tovább… nem fogunk idegenvezető nélkül mászkálni a dzsungelben, szóval nagy bajunk nem lehet, hisz bármi történjen is, lesz velünk valaki, aki tudja mi a teendő.

Egyébként manapság a következő dilemmákkal küzdök: magas párában és melegben, ahol ugye mondhatni mindig vizes minden és semmi sem szárad meg igazán viszont penészedhet, gombásodhat stb. vajon milyen anyagból készült fehérneműt és felsőt vigyen az ember? A neten leginkább a kicsit meleg gyapjú kontra tudományos-fantasztikus gyorsan száradó de erősen büdösödő műszál és a nagyon vékony pamut között megy az értekezés. A sok-sok fórum után azt gondolom, hogy mivel mi nem nagyon izzadunk, a laza és nagyon vékony pamutvászon felsők jók lesznek… zokni az gyapjú vagy bambusz… alsó megint lehet bambusz.. és nadrágnak pedig a nagyon vékony pamut-len keverék vagy marad a tudományos-fantasztikus lecipzározós gyorsan száradó műszálas túranadrág.

A hálózsák még hasonlóan problémás, könnyű toll vagy nehéz műszál… de végül találtam egy kimondottan dzsungelre valót, ami vékony, emiatt elég könnyű (850g), a belseje penész- és gombaölővel kezelt és nem mellesleg az angol hadsereg is ezt használja.
http://www.snugpak.com/military/jungle-bag
Aztán van még a maláriagyógyszer probléma, amit elvileg nem lehet olyan sokáig szedni, míg mi odaleszünk, de holnap elmegyek egy erre specializálódott helyre tájékozódni, ahol okosabbak a háziorvosnál.
És elvileg a Kuba turistakártyámat is elintézem holnap.
Nagyon izgi lesz!:-)

Categories: Guatemala, Készülődés | Tags: , , , , | 2 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d