Posts Tagged With: Da Lat

Minden visszatért a régi kerékvágásba

Szinte teljesen. Sajnos a gyógyulásom nem halad, sőt. A mai nap bár nagyon jó volt, este már fáztam a motoron. Ma többször láttam, hogy több ruha van rajtam, mint másokon, egyáltalán nem kívánkozott a pulcsi le rólam… valszeg egy kis hőemelkedésem lett estére.

Na de kezdjük sorjában. Reggel verőfényes napsütés van. Akkor tus (ezért hűvös van a lakásban), reggeli kukoricapehely, és már meg is érkezett a motor. Fél 10-kor indulok, és ha már ilyen jó idő van, nem kockázatok, irány a teaültetvény. 26 km-re van, de hegyi úton. A Google is 45 percet tervez, de ugye az nekem lesz akár másfél óra, mert bámészkodok, megállok fotózni, térképet nézni.

Ez majdnem durvább, mint a kávé, tea. Szóval foliasátortenger a hegyen. Nagyon komoly.
A teraszos művelés magasfoka.

Ez még egészen DaLat határában volt. Aztán tekeregtem tovább.

Kávé az erdőben. Legalábbis félig. Ugye a kávét sokszor fa alá ültetik, még fenyő facsemetét is láttam árulni az út szélén.
Egészen sok kávégyümölcs van rajta. Épp, hogy elkezdett pirosodni pár helyen.
Ez a mostani paripám. Ez eggyel nagyobb, mint korábban. Kell az erő a hegyre. És bár nehezebb a gép, mégis jó volt, hogy volt ereje a sok le-, felmenésben.
Megálltam mangólevezni az út szélén.
Már jól látszott a cél. Ott a szélerőmű alatt végig tea van.
Valahogy egyébként sokkal több kávét látok, mint teát. Lehet, hogy egyszerűbb. Tea csak ilyen nagyban van.
Akkor a teás képek.
alapvetően a legtöbb helyen nem szüretelnek, hanem gazolnak. Szerintem nemrég volt szüret
Szóval úgy tűnt, hogy nem szüretelés van.
Ezen már vannak friss hajtások. De elég kevés ilyen volt
Alulról nézve hatalmas tőke már, sok éves lehet, csak állandóan vágják, hogy friss hajtásokat neveljen.
Pár helyen volt ilyen lila virág is. Nem tudom mi célból.

Alapvetően az egész a szélerőművek közt van, így az azokat összekötő utakon lehetett motorral menni. Persze voltak kisebb utak is, egyet megpróbáltam, hogy az oolong ültetvényhez közel kerüljek, de gyorsan visszafordultam, amikor túl meredek és szűk lett az út. Béna kis kezdő vagyok még na. Jobb a békesség. Oolongot meg néztem messziről. Kicsit sötétebb fajta.

Elég sokáig eltekeredtem itt a földek közt. Nagyon izgalmas és szép volt. Jó pár helyen persze rendes vietnámi módra van pár design háttérhez való keret kiállítva, amiket jó pénzért árulnak.

Visszafelé innék már egy kávét, de elég csúnya felhők érkeztek, miközben a kis design fotós helyeknek olyan nevei voltak, hogy kávé a ködben, meg felhő kávézó. Szóval valszeg eddig szerencsém volt, másrészt ideje visszamenni. Majd iszok kávét DaLatban. Az út visszafelé gyorsan ment, mert nem álltam meg sehol, kivéve amikor ezt az aszalót fotóztam. A kakiszilvának van most szezonja, és szerintem páraelszívó van bent. Fel vannak főzve.

Elöl szúnyogháló van csak. De ma jó idő van.

Visszaértem a városba, akkor keressünk egy kávézót. Leesett 2 csepp eső, így sürgős lett. Meg is lett a hely, de már éhes is vagyok, így előbb a szomszédos szendvicsesnél kezdek. Mondja, hogy tojás, mondom, hogy jó, de közben ott egy fazékban húsgombóc… mutatja… jelzem, hogy oké. Aztán valamiért látta rajtam a nénje, hogy éhes vagyok, így elkezdte hordani a dolgokat pluszba. Egy kis leves, meg zöldség, még egy kenyér, banán. Addig hordta, míg nem látta, hogy jóllakom. Közben folyamatosan kérdezte, hogy jó-e, ízlik-e. Teljes gondoskodó volt, nem sűrűn találkozom ezzel, főleg nem kajáldában. Szóval nagyon kedves volt tőle. Pár szót értett csak, így a beszélgetésünk elég szűkös volt. Közben leesett az eső is, de el is állt, mire bekajáltam.

Akkor irány a kávézó.

Elég sok lépcsőn kellett lemenni. Aztán kiderült, hogy ez ilyen panoráma kávézó.
Persze megint mindenféle fotózási lehetőséggel.
Tényleg jó kis hely ez.
Kétszer annyi volt ez a bögre tea, mint amit a néninek fizettem a sok kajáért.

Akkor kitalálom, hogy továbbállok reggel. Nem húzom tovább. Nem maradok itt. Viszont van egy tó 20 percre, oda akkor még elugrom.

Útközben egy pékségnél veszek vaníliás izét. Frissen töltötte a néni. 8 db 20k.
Aztán kiderült, hogy megint elrontottam egy kanyart, és egy olyan szakaszon kellett volna feljönni, ahol mindenki nekilendülve jön fel motorral. Na én akkor ezt nem. Talán látszik a képen az út. A sárga épület előtt vezet fel.

Odajött egy fiatal nő, hogy segíthet-e. Mondom neki, hogy bajban vagyok, mert én itt biztosan nem megyek fel, de nagy kerülő lenne visszamenni. Épp azon gondolkodtam, hogy az út aljánál lévő autószervizes srácot kérem meg, hogy menjen fel motorral én meg gyalog… de így akkor megkértem a lányt, ha nem tartom fel. Mondta, hogy nem, mert a lányát várja a suliból, és felvitte a motort. Nagyon örültem neki. Mondta, hogy elsőnek ő is félt feljönni. Még láttam 2 embert egy motoron, de ők is csak félig jöttek fel lendületből, aztán a hátsónak le kellett szállni. Nagyon veszélyes, nem is értem, hogyan létezik ilyen út. Aztán mondta a lány, hogy várjam meg, feljön ő is motorral, felszedjük a lányát és kikísérnek a főútra. Nagyon kedves volt, életemet mentette meg, hálálkodtam. Ők is örültek, hogy segítettek.

A tóhoz a továbbiakban simán eljutottam. Láttam szamócát foliasátorban 2 szinten termelték. Aztán meglett a tó is.

Kezdett késő lenni, így nem időztem túl sokat. Visszafelé meg már hideg is volt kicsit. Ráadásul többször elrontottam az utat, így 20 perc helyett szerintem inkább 40-et mentem. Viszont úgy rontottam, hogy a belvárosi tó helyett hazafelé voltam már közelebb. Így akkor gondoltam lerakom a motort és gyalog jövök vissza, keresek egy kis kaját, de nem is vagyok annyira éhes inkább egy tea kéne, és inkább megírom a blogot egy kávézóban, mint a szobában.

Elkezdtem tölteni a telefont, a motort behozattam a házba a tulaj sráccal (mindenhol így szokás, és szűk volt az utca, útban volt a motor, nem pattogtatni akartam én). Aztán leülök, és úgy maradtam. Van még tej és kukoricapehely. Lefoglaltam a következő szállást Mui Ne-ben. Kicsit megemeltem a szállás budgetet, mert ez az utolsó kettő nagyon gáz volt. Ez a mostani sajnos a fürdőszobában dohos, penészes is… semmi kedvem itt maradni. Remélem a következő szállás jobb lesz. Azért sokat nem remélek, mert ezúttal ragaszkodtam a tengerparti szálláshoz, na és az vagy nagyon drága, vagy viszonylag olcsó a parthoz képest. Legalább meleg lesz, szóval penész kizárva, és mivel privát strandja van (igaz, hogy az út túloldalán egy másik szállóval együtt), azért remélem tényleg legalább az a része frankó lesz.

Akkor így nem mentem sehová, viszont megírtam mindent, jöhet az alvás, reggel 7-kor indulok innen, megyek a motort leadni, és meg van beszélve velük, hogy elvisznek a buszhoz.

Categories: Vietnám | Tags: , | 4 hozzászólás

Ez nem az én napom

Ilyennek is kell lennie. Ez tipikusan az a nap, amikor fel sem kellett volna kelni az ágyból. De én jöttem-mentem… és azért annyira nem drámai a helyzet, de lett pár kellemetlen dolog.

Reggel még minden békésen indult, bár esett az éjjel, attól még mire reggeliért mentem, már elállt.

Ezúttal nem bele kaptam a tojást, hanem mellé. Meg volt egy mangólém is.

Aztán jött a minibusz, és elkezdődött a kényelmetlenség. Először is 16 fokon tombolt a klíma. Szóltam a sofőrnek, felvette szerintem kb 18 fokra. Pulcsi, zokni volt nálam, kalapot is vettem fel, de mégis elkezdett fájni a fejem. De elég erősen. De közben a 2 tojás nem lett kellő alap a brutálerős multivitaminnak, így már eleve égett a gyomrom, nem akartam bevenni rá valami gyógyszert. Mert közben meg az út elkezdett szerpentines lenni, a sofőr meg nagy gáz, nagy fékkel vezetett, nem én voltam az egyetlen, aki nem érezte túl jól magát. Egyszer meg is állítottam a sofőrt, pár percre kiszálltam, nem lett baj, de kellett már a szünet. A sofőr kedves volt a maga módján, próbált finomabban vezetni és előrébb ültetett. Azaz egy másik utast megkért, hogy cseréljen helyet velem. Szóval a majd 4 órás út nem volt annyira kellemes. Gyomorégés, és fejfájás kombó volt a hányinger mellé. Meg persze lehet, hogy front is volt, elvégre most jött az eső, meg a tengerszintről elég gyorsan feljöttünk 1500 méterre, az is megviselheti az embert, meg ugye alapból beteg is vagyok még… (és a csajos ünnepnapok is most vannak). Hát na, kicsit sok lett. De végre megérkezünk, gyalog 15 perc a szállás. Nagyon jó, mármint nem a szállás, hanem, hogy közel van. A szoba… hát megint valami akciós szállást választottam, ami szerintem alapból nem ér többet. De a legviccesebb a design.

Szóval ez a Hello Kitty szoba. Mivel kedvencem a rózsaszín, így igencsak megörültem neki. (irónia)

Viszont van konyha, amit használhatok, szóval ha nem találok enni, főzök valamit. Gyorsan átöltözöm, mert tényleg hideg van, 18 fok. Legging, hosszú nadrág, zokni, cipő, trikó, póló, polár pulcsi. Asszem kissé átfagytam a buszon, mert ez most mind jól esik. De most viszont azonnal kell valami kaja az égő gyomromra, meg aztán a fejfájásra gyógyszer.

200k. Eszméletlen, hogy ennél kevesebből nem lehet egy rendeset enni, kivéve, ha csak rizses köretet eszem. Mert közben azért kiderült számomra, hogy az az olcsó rizses kaja, az egy rendes étteremben előétel, vagy köret. Na pont jó az időnként, sőt, finom is.

Akkor gyógyszer be, kicsit sétálok a városban. A folyóparton találok egy jó kis bao helyet. Na akkor íme a fotók. Ez az a gőzölt, töltött zsömle.

Gondoltam egy kis desszert jól jön. Van mungóbabos-duriános. Jaj istenkém. Hát ugye a durian a büdös gyümölcs. Kérek egyet, majd lesz valahogy. Arrébb állok, hogy azért ne lássa, ha épp köpöm ki az egészet, de nem. Egészen jó íze van. Mondjuk velem van az orrdugulásos nátha, szóval lehet, hogy nem bírnám a szagát, de az íze oké.
Ipari gőzölő.
Itt már csak újra melegítik a gőzben.

Akkor desszert is volt. Van itt egy szép nagy tó is a belvárosban.

Meg a hídon színváltós lámpa.

Meg az összes utca le-fel, zegzugos, nem nagyon lehet tájékozódni, mert elkanyarodik az út. Nagyon szép, kár hogy ilyen trotty lettem. A fejfájás nem múlik, úgyhogy erősítek egy Cataflammal. Az azért elvitte szerencsére. De azért megyek haza időben lefeküdni, csak előbb beugrom egy boltba, veszek reggelit, meg hátha holnap főzök valamit. De a bolt inkább kisbolt, örülök, hogy a reggeli meglett, viszont séta közben látok egészen normális, de az olcsóbb fajta vietnámi kajáldát, szerintem kipróbálom. Meg a bao is nagyon bejött, lehet, hogy visszamegyek a sráchoz, mert alapvetően sós töltelékek vannak.

Hazafelé arra gondoltam, hogy megiszok egy forró teát valahol és közben megírom a blogot. Inkább itt, mint a csodálatos szobámban. Én meg nem néztem semmit, csak bementem az első szimpatikus helyre, aztán kiderült, hogy ez egy kis labirintus. Lefelé indulsz, aztán fel több szinten át. Egy pillanatra nekem sok lett, mert szűk volt a tér, de szerencsére pont kiértem az egyik utcafront teraszra.

Ez embernagyságú design.
És akkor bokáig léptem egy résben a vízbe. Ez még kellett mára, mint egy falat kenyér. Egy pár cipőm van, holnap kéne motorozni, és most csuron víz az egyik fele, miközben 17 fok van, esélytelen, hogy megszáradjon. Bár jó poén, de ha 17 fok van, akkor azért épp lehetne figyelmeztetni. Vagy legalább annyit mondjon, hogy ez ilyen meglepi hely, figyeljek hová lépek. Nem, ezt nem lehetett volna észrevenni. Genya sötét lyuk.

Azóta szárad a cipőm a pulton. Akkor most felveszem, de jó lesz, felmegyek a tetőre, mert állítólag állat a kilátás, aztán irány haza, már csak 6 perc, aztán ott megpróbálok valamit kezdeni a cipővel. Van ventilátor.

A következő emeletek szerencsére már nyitottabbak. Sőt, meg kellett találni az átjárót a hátsó részhez.
Állati belső udvar…
Kis híd… minden van.
És végül a jól megérdemelt kilátás. Hát egyébként tényleg le a kalappal aki ezt megtervezte és megcsinálta. Ugyan sötét volt, és nyilván minden betonból meg bambuszból van, de szerintem Ozora is megirigyelné ezt a kreativitást.

Mindez a hegyoldalba épült, így tud 5 emelet lenni és van valahol a 2. emeleten a belső udvar. Ja, és a zegzugos helyeken ott vannak az asztalok, székek, alapvetően viszed magaddal az innivalót és keresed a helyedet.

Akkor most már végképp irány haza. Tej be a hűtőbe és alvás. Van hajszárító a szobába, rásegítek a száradásnak. Jut eszembe itt vettem észre amikor vettem elő a rég nem látott cipőmet, hogy válik a talpa. Nem teljesen értem hogy lehet, elég szorosan volt a zsákban, nem emlékszem, hogy bárhol is tépve lett volna a zsák. Ráadásul már tök rég volt rajtam cipő. Nem értem, de ez van. alapvetően ezt a két napot kellene még kibírnia. Van nálam duc tape (erős, széles ragasztószalag), mert ugye anélkül sehova nem indul el egy rendes utazó. Gondolkodom még, lehet, hogy kibírja anélkül is. Persze a leválós talpú cipővel léptem vízbe. Óvatosan szárítom a hajszárítóval, jó messziről, nehogy tovább romoljon a helyzet.

Hát ez egy ilyen nap lett. Nem mehet állandóan simán és gördülékenyen minden.

Categories: Vietnám | Tags: , | 3 hozzászólás

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d