Posts Tagged With: Bocas del Toro

2014. február 24.
Este hajnali 1-re sikerült végre szállást találni és foglalni Panama City-ben. Már minden tele volt, alig találtunk elfogadható helyet. Na de meglett.. nem a legjobb, de elég jó.. és ha igaz, amiket írnak nem is lesz messze a Casco Viejo-tól, a belvárostól, és a csatornától sem. A Hotel Corona-ban leszünk 35$-ért.. és reggelit is kapunk. Négy napra foglaltuk le, március 1-én repülünk Medellín-be.. de a jegyet még nem vettük meg. Majd Panama City-ben. Reménykedünk valamiféle csodában, hogy lesz egy ügynökség, aki olcsóbban ad majd jegyet. Megnéztük.. a neten nem változnak a jegyárak holnapra, vagy 3 hónapra előre.. ugyanannyi mindig. Szóval jó későn feküdtünk le.. reggel viszont menni kellett, vártak a delfinek. Fél 10-re kellett menni, nem volt vészes. Akkor irány a motorcsónak, és a Delfin-öböl. Nagyon vicces.. az összes turista csoport egyszerre indul, és ugyanoda megy delfint nézni. Vagy 6-7 csónak tele turistákkal egy helyen körözünk… a delfinek meg megnézték milyen a mai felhozatal, aztán kész. Szerintem már tudják, ha megmutatják magukat hamarabb szabadulnak. Végül is a delfineknek jó, hogy egyszerre van ott minden csoport, nem háborgatják őket egész nap. Reggel lemegy a show és úszkálhatnak nyugiban a nap hátralévő részében. Esetleg néhány helyi lakossal találkoznak, de azok meg cimborák. Kb. 25 delfin lakik ebben az öbölben, mi kb. 3-at láttunk.. kicsit kidugták az orrukat, az egyik egyszer kijött félig, a többi úszkált. Meg ha valamegyik csónak nagy hullámokat csinált, annak nem tudtak ellenállni, jöttek játszani, úszni a hullámban… akkor mindig felbukkant 1-2. Jó volt szabadon látni őket.. ez így az igazi, nem valami akváriumban, ahol nincs elég tere szabadon úszkálni. Nagyon aranyosak voltak, még akkor is, hogy csak kicsit láttuk őket. A következő program a Zapatilla-szigetek közül az egyik.. de előtte kikötöttünk egy mólós büfénél ebédet rendelni.. horror árak voltak, de mi készültünk ebéddel, nem veszünk semmit. Aztán irány a sziget. Hát az út sem volt semmi. Hatalmas tarajos hullámokon kellett átjutni, mintha a hajó hegynek felfelé menne.. aztán dumm. Kemény volt… aztán a part is. Sziklás, köves a part… elég sekély a víz… nagyon óvatosan, lassan mentünk.. az egyik srác a csónak orránál figyelte a köveket.. izgi volt… aztán ki a homokos partra.. ugrás a vízbe.. máris félcombig ér.. segítek kihúzni a csónakot, mert a hullámzás vinné be.. aztán ugrik mindenki… Tesónak a vízben kifordult a szandija, húzta… elszakadt az egyik pánt. 🙁 Reméltük kihúzza ezt az utat… még meg lehet ragasztani, majd Panama City-ben megcsináljuk. Mit is mondjak, hogy ne legyen unalmas… egy kicsi kis dzsungelsziget, kb. 30 perc alatt körbe lehet sétálni… amit majdnem meg is tettünk, csak a hátizsák meg a fényképezőgép miatt kb. 10 méternyi távolság kifogott rajtunk, vissza kellett fordulni, nehogy elázzon a cucc. Akkorák voltak a hullámok, hogy nem bírtunk átmenni. A part mesébe illő. Szép hullámok, kicsi kis 2 személyes strandok, amiket fák választanak el egymástól.. és a víz… kristálytiszta… de még tisztább… és a színe.. olyan tengerészsötétkék… eszméletlen. Utoljára Kubában volt ilyen szép színe a víznek. Nem hiába olyan népszerű a Karib-tenger… fantasztikusan szép. Kaptunk kb. 2,5 órát a szigeten strandolni. Keresztbe átmenni nem lehetett, ahhoz sűrű volt.. macséta kellett volna. Persze Nonit itt is találtunk. 🙂 Fürödtünk mindkét oldalt is.. aztán vissza a csónakhoz. Megint át a köves parton, majd az óriás hullámokon vissza az étterembe, ahol sokan kajáltak… na meg mi is amit vittünk. Egy óra szünet után kicsit kintebb mentünk az étteremtől a Korall-öbölbe.. snorkeling azaz pipás korallnézés kezdődik. Tesónak Kubában nem jött be a dolog, de szerencsére sikerült meggyőzni, hogy adjon még egy esélyt neki, mert nagyon szép. Kicsit átbeszéljük én hogy csináltam.. na akkor jön mégis. De jó! 🙂 Itt nincsenek hullámok egyáltalán, meg egy nagy úszómellényt a mellkasunk alá tettünk… tényleg csak nézni kell, semmi baj nem lehet. És így is lett. Ezúttal nagyon élvezte ő is. Nagyon örültem, annyira szép volt lent minden Kubában is. Ott inkább nagyok voltak.. itt meg sokfélék, szinesek. Lila tölcsérek, sárga tölcsérek, kis virágok, rózsaszín, meg piros.. meg halak.. kicsi kis halak minden színben. Ilyet lerajzolni, elképzelni sem lehet. Sajnos fotót nem tudtam csinálni… pedig ha lett volna vízálló fényképezőgépem nagyon sokat csináltam volna. Már mindenki a csónakban ült, amikor meghallottam a füttyszót.. ajaj menni kell… de kár. Nagyon szép volt.. több, mint fél órát nézelődtünk. Visszamászunk, akkor irány vissza. A sósvíz nagyon csípi az arcunkat, a maradék ivóvízben megmosdunk.. így jobb.. hát ez ezzel jár… legalábbis a szárazbőrűeknél. De a vízben nem olyan rossz… csak amikor nem tudunk letusolni és ránk szárad a só. Lehetett söpörni a karomról. Mivel tűzött a Nap kellett napkrém.. az egy kicsit segített megvédeni a bőrünket. Lassan elfogy a Kubában vett Ninos.. azaz gyereknapkrém. Jó szolgálatott tett. Visszafelé egy helyi falusit felveszünk.. kenuzgatott szépen a tengeren a saját maga faragta kenuban.. de felvettük, a csónakot meg húztuk magunk után. Emiatt lassabban mentünk.. kb. fél órával később értünk vissza.. de sebaj.. csórókám, kenuzhatott volna még egy ideig. Menet közben megitta 3 kisebb kokuszdió levét.. aztán dobta a tengerbe a többit. Micsoda pazarlás.. de hát gondolom neki van sok. Amint visszaértünk ezer dolog várt minket. Futás a mosodába a ruhákért, vásárlás vacsira, kitalálni holnap hogy jutunk el Panama City-be, és Péterrel is meg van beszélve, hogy átmegyünk hozzá. Ő sajnos nem jöhet.. volt némi konfliktusom a hostel vezetőkkel. Nem hiába német vezetés… nagyon rugalmatlanok. Ki van írva több helyre, hogy nem lehet vendéget hívni, és nem lehet másra főzni. Értem én, de János egyedül fizet egy 2 ágyas szobát, mi meg ketten egy 3 ágyasat.. férjen már bele, hogy főzök Péternek is. De méginkább bosszantott, hogy ugye átjött este, meg reggel 10-10 percre, hogy egy sebet kitisztítsak a hátán, amit nem ér el. De ezért is szóltak. A kamerát, meg a rendőrséget emlegették. Hát ha van kamerájuk tudhatják mennyi ideig volt itt. Hisz ő is meg mi is mentünk túrára.. nem értünk rá. Mondtam, hogy sebet tisztítok.. csináljam a külső teraszon… majdnem utcán.. sebet… no comment. Szóval Tesó elment a ruhákért, meg boltba, meg megbeszélte Petivel, hogy 8-kor találkozunk. Aztán csere, én főzök, Tesó tusol. Keresem neten a megoldást a közlekedésre.. van közvetlen járat Almirante-ből.. valamikor fél 8-kor.. de ezt csak a Lonely Planet mondja.. nem biztos. Azt már láttuk, hogy van szervezett út is, de az 40$ fejenként.. ráadásul az is 12 óra. Nem tűnik gyorsabbnak, mint a rendes busz menetideje. Menjünk, kérdezzük meg.. de a Vizitaxi állomás már zárva.. túraszervezőt kérdezünk.. és a csajszi nagyon rendes volt, elmagyarázott mindent. Van egy közvetlen busz tényleg… menjünk el a reggel 6 órási csónakkal, aztán ott megmondják pontosan hánykor, de olyan 8 körül lesz a busz. De akár felszállhatunk egy korábbi buszra, ami David-ba megy, ott meg át tudunk szállni a Panama City járatra. Az is ugyanannyi idő, az átszállás max. 20 percet vehet el. Hát ez jó, akkor tudunk mindent, jöhet a sztorizás, kinek milyen volt a napja.. természetesen 1-1 Panama mellett.. ez itt a helyi sör. Egészen jó is. Csatlakozik hozzánk egy túravezető, aki Petivel volt deepboard-ozni. Motorcsónakkal húznak egy átlátszó műanyag táblán. Nagyon jó tán.. de sajnos a csaj nekem nem volt szimpi. Sok benne a negatív… kritizált sok mindenkit.. nem szeretem az ilyet.. meg olyan kényeskedő, finnyás. Mi Tesóval le is léptünk gyorsan, pakolni kell, meg mint kiderült neki sem tetszett a csaj stílusa. Örülök, hogy eggyezünk. Gyors pakolás.. aludjunk megint gyorsan, sokat, fél 5-kor kelés.
És a legfontosabb: Boldog szülinapot Apánknak! 🙂