Posts Tagged With: Belize City

2014. január 11.
Reggel a (Bachelor Inn) kínai tulaj mami utasításait hallgatom, miközben anyám motiválására rászánom az időt és feltöltöm az elmaradt napokat a blogra. Igazándiból megírom max. 1-2 nap késéssel, de a feltöltéshez kellenek a képek, akkor azt le kell tölteni, ki kell válogatni, én meg lusta vagyok. Szóval szerencsétlen kínai nő a maga keleti mentalitásával próbál belize-i emberekkel dolgozni.. pattog körülöttük, nem lehet egyszerű eset. Tegnap a taxis Rey, akit mindenki ismer Belize City-be azt mondja, hogy ismeri a nőt, de csak hallomásból, de igazándiból nem akar megismerkedni vele. Jó ez így neki… most már értjük mire gondolt. A mami egyik embere kivisz minket a buszhoz, pont fordul ki a buszunk a pályaudvarról, leintjük, felpattanunk és már úton is vagyunk San Ignacio felé. Útközben, mint már szokásunk, megettük a vésztartalékot, aztán amikor megálltunk Belmopan-nál, Belize fővárosánál (ami egy nemrég épített mesterséges város, mert Belize City tengerszint alatt van, és gyakran elönti a víz, ezért áthelyezték a fővárost). Szóval Belmopan-nál vettünk a buszmegállóban tamales-t, csirkepaprikás, de persze más ízű, beletekerve valami kukoricalisztes masszába, majd mindez egy banánlevélbe, és megfőzik. Nem mondom, hogy kihagyhatatlan, de azért ki kellett próbálni, és végül is nem volt rossz, csak inkább semmi extra. Megérkeztünk az iskolabusszal San Ignacio-ba, megint kockásra ültük a fenekünket.. de végre itt.. és itt maradunk is pár napot. Akkor fél kettőkor a legnagyobb melegben hátit fel, irány szállást vadászni. Egy kis hegyi várost kell elképzelni, nem nagy ügy bejárni, mondjuk az emelkedő hátival, hőségben nem ideális. Megtaláljuk a kinézett helyet (Bella), de az most zárva, de az ott lévők túrautakat ajánlanak. Mondjuk, majd később, most szállás kell. Küldenek egy helyre (Erva), de ott teltház, másik hely drága (Martha), következő jónak tűnik (Hi-et). Egyszerű és olcsó. Megnézünk azért még másik két helyet, de visszamegyünk. 50 belize-i dollár, ágy okés, fürdő megteszi, más nem kell. Én eléggé kész lettem a nagy melegben, így pihenünk kicsit mielőtt kimegyünk a szombati nagypiacra, Belize legnagyobb piacára. Hát egy kínai ruha és edény piac egy zöldség-gyümölcs piaccal keverve, még jó, hogy nem jöttünk ki hamarabb. Veszünk gyümölcsöt.. látok görögdinnyét is, de aranyárban mérik az érett platano (zöld banán) és az ananászhoz képest. Dinnyét majd eszünk otthon. A főtér is itt van rögtön, tényleg egy kis falu az egész.. nagyon kultúrált, tiszta, rendezett hely, semmi putri, semmi mocsok, nagyon barátságos az egész hely, még akkor is, ha turistás. Ide csak az jön, aki barlangba akar menni, maja kultúrát nézni, természetbe menni.. már elhagytuk a tengerparton feneket hízlaló réteget.. itt jó arcok vannak. Egy helyen találtunk csapolt sört, nagy lelkesen meg is ittuk a hordóból az utolsó sört. Nem tudom mikor fogunk megint csapolt sörhöz jutni.. a Föld ezen felén nem annyira divat ez. Visszafelé tekergünk a három keresztutcán, amikor leszólítanak bennünket megint túrát kínálva. Nagy dumás a csávó, de mégis elsőre szimpi. Mutogatja a lehetőségeket, nehéz követni, ennyire nem vágjuk még mik vannak itt. Érdeklődök a gyógynövényes farm iránt, azt mondja az nem igazi, menjek el a falujába, ott tanítják az igazi növényeket.. és rögtön tép is egy levelet, kérdezi mi ez… nagy nehezen rájövünk… oregano. Jó jel, ismeri a növényeket, úgy látszik tényleg vágja a dolgokat. Mondjuk, hogy elmegyünk enni, majd később visszajövünk. Találunk egy viszonylag olcsóbb helyet, ahol megeszünk 1-1 kb. 40 cm-es burito-t 9-9 dollárért. Úgy árulták lábméretnyi az adag. Nagyon jó volt, csak kár, hogy valamit mikróztak közben, sajnos hallottuk… nagy hiba. Fogjon egy serpenyőt és melegítsen abban. De egyébként isteni volt, én meg sem bírtam enni. Kaja közben kitaláljuk, hogy akkor elmegyünk a sráchoz, akivel szálláskereséskor futottunk össze. Megint beszélük vele, de gyorsan levágjuk, hogy ez nem a mi emberünk. Este már jól szét volt esve.. tuti szív a francia csajával együtt, aki meg csont bőr volt. Vissza a másik szimpi gyerekhez, aki már ránézésre majának néz ki.. később kiderült egyik szülő yucatec a másik meg másik maja törzsből van. Sajnos nem beszéli a maja nyelveket, mert a szülők is spanyolul beszéltek, de most tanulja a yucatec maja nyelvet. Lelkesek vagyunk, megegyezünk… fejenként 70 USD-t fizetünk (nagyon sok, de mindenhol ennyi, és másképp nem lehet eljutni a természetbe), reggeli 9-kor indulás, bakancs, szandi, víz, szúnyogriasztó, fürdőruha kell. Kaját ? hoz. Este érünk majd haza. Lesz vízesés, barlang.. és a növényeket is megtanuljuk közben. Meg kapok két könyvet tőle reggelig, az egyiket Bruce Love írta egy most él? gyógyítóról, meg a maja szertartásokról. Tele jó képekkel, este át is lapoztam… nagyon érdekes, hogyan keveredik a maja vallásba a kereszténység.. micsoda ötvözet.. kereszt mellett áldoznak csirkét.. amit később azért megesznek. Meg 13 kukoricaszem meg egy valami fél gyöngyszerűség segítségével beszélnek a teremtővel. A másik könyv a növényekről és állatokról, és ezeknek a majákhoz való viszonyáról szól, Victoria valaki írta.. az elején némi bevezetővel, ahol a környék kizsákmányolásáról, az erdőírtásokról, az amerikai nagybirtokokról, akik kezében van még ma is a banán és kakaótermelés java része. Sok szomorú infó… remélem egyszer eljön az idő, amikor a javakból azok is részesülnek, akiknek a területéről származnak az erőforrások. Nehezen értem én ezt meg, hogy a mai fene nagy "segítsük egymást" világban miért nem lehet szabályozni a szerencsétlen, csóró országok kizsákmányolását. Mint ahogy a nagy cégek pénzkimenekítési lehetőségeit is. Messze még a demokrácia, még erősen a t?ke az úr. A könyvben nézegetem még a növényeket.. de majd holnap élőben, az lesz az igazi.