Vietnám

Eljött a nap, amikor teljesen önálló voltam. Reggel hívtam magamnak a Grab-en motoros „taxit” (ez egy applikáció, olyan, mint az Uber), és elvitettem magam az Irodalom Templomához. Hát őszintén megmondom elsőre kicsit kényelmetlen volt egy idegen ember mögött ilyen testközelben lenni, pedig nem is értem hozzá, és hátul kapaszkodtam. A 20 perces út felén ezen lamentáltam, de aztán elengedtem. Itt kb 13 cm az intim zóna… otthon meg legalább egy méter. Nekem meg még több.

De nagyon ügyes volt a sofőr, szépen vezetett, gyorsan beértünk. Az időjárásról kell egy szót írjak, mielőtt belelendülök a nap sztorijába. Ma időnként kibukkant a Nap a fátyolfelhő mögül, kb 33 fok volt, de kb 100%-os páratartalommal. Ugye én sosem izzadok, legalábbis eddig ezt gondoltam, de van az a klíma, amikor rólam is szakad a víz. Kemény volt egész nap, lassan mászkáltam, semmi sietség, rengeteg folyadék, viszont nagyon ügyes voltam, mert megúsztam fejfájás nélkül, ami igazán nagy szó nálam.

Na de ugorjunk az izgalmas dolgokra. Az irodalom temploma alapvetően egy iskola volt, ahol a királyi család tagjai tanultak. Több királynak vannak itt szentélyei, illetve több udvarból áll, időről időre bővítették a jó fej királyok.

A következő képek spontán utcaképek, mert engem a nép jelene legalább annyira érdekel, mint a múltja.

Egyébként nagyon sokan hordanak maszkot, a motorosok pedig kapucnis, hosszú ujjú, még a kézfejet is takaró pulcsit. Szerintem azért, hogy ne égesse őket a Nap.

Elég sok kisebb, nagyobb tó van a városban, az egyiken, amelyik az óváros közepén van, van egy templom, amihez egy szép híd vezet.

És végül még egy poén útban hazafelé.

Ennyi volt mára. Persze volt pár apró kalandom: az egyik büfében megpróbáltak 5000 donggal többet kérni, mint az árlapon van, de résen voltam. 40.000 helyett próbáltak 45.000-et kérni.

Aztán volt egy néni, aki valami ragacsos sütifélét árult, adott egy kóstolót, gondoltam jó fej leszek és veszek pár darabot, de olyan árat mondott, hogy lehaltam. Mondtam, hogy adjon keveset, akkor is sokat kért, 30.000-et. Adtam neki 10.000-et, mert ha az egész zacskó tele 50.000, akkor a pár szem nem 30, hanem max 10.000. Nem volt boldog… de hát na, alapvetően nem akartam ilyen édes akármit enni egyáltalán.

Aztán elkezdtem a szállásomat intézni, mert szerdán megyek Sa Pa-ba. Kaptam egy ajánlást, de valahogy nekem drágának tűnt. Nézelődök még, meg vannak applikációk: booking.com , meg hostelworld. Ezeken vannak szállások. Valami majd lesz. Korán reggel megyek, 1 körül ott vagyok, szerintem vannak helyek, megoldom majd helyben.

Holnap reggel korán kelünk, Csabával elmegyünk megnézni Ho apó mauzóleumát. (Ho Chi Minh mauzóleum). délelőtt van csak nyitva. Remélem tényleg sikerül bejutni. Láttam Lenint is Moszkvában, meglesz Ho Chi Minh is. Hát szép lista. Fotó biztosan nem lesz róla, tuti, hogy nem engedik. De azért nagy dolgok ezek. De erről majd holnap. Ideje aludni.

Ma igazán lazulós nap volt, szinte sehol sem voltam, de kellett egy ilyen is.

Reggel elmentem a közeli kávézóba és ittam egy Latte-t. Végre!

Aztán hazafelé vettem krumplit, banánt, tejszínt, gouda sajtot. Hát a tejszín, sajt úgy tűnik nagyon nem helyi dolog, mert eléggé aranyáron mérik. Tejföl az nincs így Szél Tamás után szabadon, tejszínes lett a rakott krumpli, és egyébként annyira jó így, hogy ajánlom mindenkinek kipróbálni.

Aztán megérkezett Csaba a lányával, és míg elkészült a rakott krumpli, ők kenyér nélkül tolták a kolbászt befelé. Már aggódtam, hogy elcsapják a hasukat, de szerencsére nem. Nagyon jól sikerült a kaja, és na… arcukon a boldog napközis mosoly sokáig megmaradt.

A vasárnapi szieszta után elmentünk fagyizni… 3-an egy motoron. Vicces volt… és persze mangós fagyit ettem, meg avokádósat… aztán míg Csaba hazavitte a lányát (kezében a maradék Pilóta keksszel. Ez ennyi volt.) Én kerestem a vízumkérdésre a megoldást.

Csak 30 napos vízum létezik Vietnámban, de ugye én majd 7 hétig leszek itt, így lesz egy visa run, azaz vízum futásom a határra. De közben felmerült, hogy menjek el Laosz régi fővárosába, Luangprabang-ba, mert csodás egy hely, vagy Siem Reapbe, ahol Angkor van… de a repjegyek nagyon drágák (310 usd a legolcsóbb), így marad a határra kibuszozás és vissza. Aztán azt is ki kellett találni, hogy melyik határon lehet ezt megcsinálni, aztán azt, hogy a laoszi vízumot előre kell-e igényelni, vagy a határon is lehet kérni stb. Szóval nagyjából összeállt a kép, Lao Bao a határ és Da Nang-ból 6 dollár a buszjegy a határra és ugyanannyi vissza. Az út kb 5 óra egy irányba, szóval egy napom rá fog menni. A laoszi vízumot itt a határon elkészítik, de vinni kell 2 db igazolványképet, és persze jó előre meg kell igényelni az új vietnámi vízumot online, hogy megérkezzen a visszaigazolás, amit valahol majd kinyomtatok.

Ezek után elmentem enni egy jó Pho levest (ejtsd faa… azaz hosszú aaaa-val). Mentem az utcán, itt jó sokan kajáltak, akkor az ugye jó hely.

Végül inkább odamentem a nénihez, aki persze egy szót sem beszélt angolul, én meg kb pont ugyanannyit vietnámiul. De jól megértettül egymást. Tette a tányérba a dolgokat, én bólogattam. Tészta… aztán mutat valami nyers húsra.. marhának néz ki… méláztam egy kicsit, hogy ugye én ezt most nem nyersen fogom megenni, de addigra már tette is… bizakodó voltam. Tette rá a forró leveslevét (gondoltam ez egy kicsit csak főz rajta), meg némi zöldséget (szerintem valami zöldhagyma féleség)… én leültem egy asztalhoz, és reméltem, hogy nem nyers húsos levest fogok enni.

Hát persze, hogy nem az volt. 😊 De azért megkönnyebbültem, mikor megkaptam. Nagyon finom volt, és persze megfőzték a húst benne. Azóta kiokosodtam. A fenti képen az étlapon a Tai jelenti, hogy a nyers húst a végén főzik bele, alatta a Chín jelenti a főtt húst. Ez van az első oszlopban. Aztán a másik oszlopban a Com a rizses kaja a Bo a marha, a Ga a csirke, és alul a Pho pedig alapvetően a tésztára utal, ami a levesben is van, csak ez nem leves, hanem tészta feltéttel. Az alapoknak ennyi elég… majd később szofisztikáljuk a továbbiakat. Egyenlőre örülök, ha ennyit megjegyzek. Az ára pedig 500 Ft volt. Pont annyi, mint egy kávé ára.

Holnap nyakamba veszem Hanoit és megnézem a kötelezőket, meg úgy igazából városnézek végre.