Reggel korán ébredek, kicsit szarul aludtam. Elmélázom azon, hogy esetleg maradjak még egy napot és pihenjek. Egyelőre kezdjem el a napot, legyen reggeli meg kávé, meg mangókrémleves, aztán meglátjuk. Leugrom banánért és vízért a ház alatti kisboltba. Egyébként nem írtam még, de a 6 literes ballonos víz 26k, szóval nem olyan drága az a víz, ha nagyban veszi az ember. Azért ez is mennyi szemét… na de ez van.
Készül a reggelim, amíg hűl összedobom a mangókrémlevest. Próbáltam egyszerűsíteni a folyamatot, de nem volt jó ötlet. Szóval érdemes a mangót apró kockákra vágva megfőzni előbb, mert különben lesznek benne hosszabb rostok és akkor nem annyira krémes. Na mondjuk ez már az úri szarakodás magas foka. Kitalálom viszont, hogy csinálok hozzá pirított diót és akkor igazi fúziós konyha lesz. Nagyon jó lett.
A reggeli kávé után ledőlök pihenni. A ruhák is száradnak még. Aztán 20 perc múlva már frissebb vagyok, lássuk azt a vonatot, hogyan is működik. Google jó barátom, mindent tud, rögtön feldobja a Vietnam Railways weboldalt. Nézegetem, árak dollárban, átszámolva nem olcsó… hmmm…. mégis maradok a busznál. Aztán azért megnézem a következő Google találatot is, és akkor megtalálom az állami vasút hivatalos weboldalát, ami angolul is működik és jegyet is lehet venni, és sokkal olcsóbb. Na ez már szimpatikusabb, jó lesz a vonat. 15.45-kor indul egy, addigra bőven összeszedem magam. 120k egyébként, de a késő esti vonat olcsóbb. Azért megnézem a buszt is, az meg óránként indul és 155k. Nem nagy különbség. Nem foglalom le a busz, mert nem tudom mikorra leszek kész, gondolom egy órával előtte elég lesz lefoglalni. Nézek szállás, találok egy nem drága helyet: 459k a két éjszaka. Remélem jó lesz.
Akkor gyorsan összepakolok, ott hagyok pár cuccot, amire szerintem egyáltalán nem lesz szükség: a szoknyát, mert abban nem lehet úgysem motorozni, meg egy hosszú ujjú pólót és egy vastagabb rövid ujjút. Nyár van, ezekre semmi szükség. Így is marad 5 vékony póló, elég az. Mosom, gyorsan szárad. Meg a sálat, amit fent a hegyekben sem használtam, délen tuti nem fog kelleni.
Akkor foglalnám a buszt, ami délután 2-kor indul, de már nincs fent a járat az online rendszerben. A francba. De sebaj, felhívom akkor a busztársaságot. Nagy nehezen lett telefonszám, hívom, minden okés, megkérem, hogy küldje el a címet SMS-ben, az is megvan, utolsó simítások, megnézem, hogy megvan-e minden, hívom a motoros futárt, hogy vigyen el, egészen időben vagyok. A futár ölébe nyomom a nagy hátizsákot, a hátamon a kicsi, mehetünk. Fél óra robogás teljesen át a városon. Útközben volt némi bénázás (nem az én sofőrömtől), egy nagyobb fékezés, és még mindig nem anyázik senki. Jaj, hát nekem ez annyira tetszik. Ez az előzékeny de dinamikus, mindenre és mindenkire odafigyelős vezetés. Lenne mit tanulni tőlük. Nálunk erővel dúródás van, mindenki jobban tolja, mint a másik, állandó a kicentizés és emiatt a koccanás. Itt nincs kicentizés. Bár mindenki közel van, de ez motor és mindenki lassan megy. Tolja magát előre, de nem érzem azt, hogy elnyomja az egyik a másikat, inkább csak szépen araszolva átmegy, és lassan átengedik. Szóval tetszik, és békésebb sokkal, mint otthon.
Bőven időben odaérek, tudok én ha muszáj. Gyorsan vettem is ebédet a szomszéd üzletben.
Nagyon finom kókuszos kalács lett az ebédem. 10k volt. Az úton rámír az egyik kollégám (tanárom)… jól elbeszélgetünk. Én meg akkor ráírtam a többiekre is. Minden megy szépen a cégnél, mindenki jól van, nagyon szuper a csapat. Innen is ezer hála a munkájukért.
Ez egy viszonylag rövid út volt, másfél óra csak, így gyorsan megérkezem. Elvisznek a szállásra, ami konkrétan a piacon van. Hát vannak szagok, de szerencsére a halas, húsos messzebb van, nem érződik semmi a szobában. A szoba tökéletes, a klíma is működik, ablak is van, és nagyon durva de puha az ágy. Már több mint 2 hete nem aludtam puha ágyban. Utoljára otthon. Szóval egészen furi érzés ez a belesüppedés. Ülök rajta és nem zsibbad el a fenekem. Mekkora flash. El is döntöm, hogy ha minden jó, akkor maradok még egy éjszakát.
Elindulok sétálni egyet, kinéztem egy kávézót, ahol reményeim szerint van cappuccino. De valamit kicsit elbénáztam, kerülök egyet, de nem gond, mert egészen kellemes itt sétálni. Ez a város más, mint ahol eddig jártam. Ez olyan sokkal európaibb. Itt van járda, a járda nincs mindenhol telepakolva, hanem lehet rajta sétálni. Az üzleteknek van ajtaja, és nem mindenhol ülnek kint kis stokin az üzlet előtt. Elnézést kérek tőletek, de nem nagyon volt kedvem fotózni, pedig nagyon takaros a város. Kicsit fáradtas vagyok, most jól esett csak úgy császkálni. A kinézett kávézó zárva volt. Remélem nem a Covid vitte el. Akkor megyek tovább. Az egyik üzlet előtt meglátok 4 férfit egy asztal körül játszani. Olyan sakkszerűnek tűnt, legalábbis mentek előre, meg levették egymás korongját. Olyan jó lenne velük beszélni. Látom, hogy ők is nyitottak lennének, kedvesek, mosolygósak.
Meglátok egy pékséget, hátha ott lesz kávé is, de nincs. Viszont beszélnek angolul, és irányba tesznek. 10 perc gyalog… úgyis sétálni indultam. Mindegy merre. Odaérek egy nagyon szép, igazán puccos kávézóhoz, az árán is meglátszik, kikérem a kávét, azonnal kell fizetni, és akkor kiderül, hogy nincs is nálam a pénztárcám. Jaj, hát már ilyet. Mondom, hogy akkor most ne kezdjék még el, mindjárt jövök. Visszasétálok a szállásra, ott végre találkozom az angolul jól beszélő sráccal, megbeszélem, hogy holnap kérek reggelit, meg hogy mennyi a motorbérlés. 150k-ért nagyon szép motorja van. Mondom neki, hogy nem kell szép motor, olcsó motor kell. Az akkor 100k. Hát ennyi. Az pont jó lesz. Abba kárt nem tudok tenni, meg javítani is olcsóbb, meg egyáltalán, pont elvisz, ahová kell. Reggelre itt lesz. Kapok jó kis térképet is, hogy melyik nap, miket nézzek meg, de jó, hogy nem nekem kell megnézni. Bár nagyjából megvoltak ezek, de ez egy pontosabb, készebb lista. És még az Agribank atm-et is tudja, hogy hol van, ahol fele annyiba kerül a kp felvétel, mint máshol.
Akkor most már vissza a kávézóba, kis pihi, bambulás, tervezés. Kiülök az emeletre, elindítom a FB-ot és kiírja, hogy a Depeche Mode 8 perc múlva élőben jelentkezik Berlinből. Hát akkor gyorsan egy wifit nekem, aztán be a fülest, halljuk mit mondanak. Nagyon aranyosak voltak, jó volt őket beszélni hallani, igazi angolos akcentus, amit annyira megszoktam már, látszik Dave-en, hogy kicsit feszeng, nem szokott ő annyira beszélni, inkább énekelni. De aztán belazulnak. Lesz koncert, folytatják ketten, elkészül lassan az új lemez is, amit még nagyjából 3-an írtak meg. Nagyon normálisak, kedvesek. jövőre jönnek Pestre is, július 28. A jegyeket pedig október 6-án 10.00-kor kezdik árulni. Hát akkor ez is megvolt, örültem egy kis hazai dolognak. Akkor most már irány a bank, meg enni is kellene valamit. Eléggé bajban vagyok, nem a legjobb a hasam ma. Valszeg a hirtelen jött sok tejtermék, mert ugye az utóbbi időkben elmaradt, ma meg zab és mangókrémleves is volt tejszínnel… illetve nem tudom pontosan mi, de valami cefetül felfújt.
Sétálok a városban, van egy kis tó, meg egy kis folyó is, nem sokat látok belőle, mert sötét van már. Aztán egy katonai temetés mellett is elsétálok. Este, sötétben, az utca egyik és a másik oldalán, miközben megy az autós forgalom. Furi. Nem állok meg… mégsem illik, inkább próbálok észrevétlen lenni. Kinézek egy pizzázót.
A pizzás helyen zöld teát kértem, de nem kaptam, mert nincs, aztán amikor fizettem, reklamáltam, hogy de hát a szomszéd asztalnál a helyiek isszák a zöld teát. Aztán mindenre fény derült. Szóval ők nem annyira vannak tisztában azzal, hogy ők zöld teát isznak. Hanem ők vietnámi teát isznak. A zöld teán ő valami filteres szarra gondolt, miközben ott a leveles igazi teája. Szóval megbeszéltük, hogy akkor vietnámi teát kérek. Ezt megjegyzem magamnak, legközelebb okosabb leszek. Hazafelé pedig azt is eldöntöm, hogy nem hajtom tovább a kávét, mert egyrészt tök nehéz nem sűrített tejeset találni, másrészt én egész életemben nagy teás voltam egészen kicsi korom óta, szóval akkor mostantól ráállok a zöld, akarom mondani vietnámi teára. Minden szempontból jobban járok. Egészségesebb, olcsóbb, igazibb.
Jó késő lett megint, hazafelé már a puha ágyra gondolok nagy lelkesen, amikor egyszercsak bevillan a felismerés, hogy basszameg… tuti itt hajnalban elindul az élet, hisz konkrétan a piac felett lakom. Akkor füldugó be már este, remélem azt nem dudálják majd túl.
