Panama

2014. február 26.
Reggel korán ébredek.. zaj van és meleg és a nagyon kemény ágy miatt a hátam már nagyon fáj. Aludtam olyan 6 órát.. nem túl jó, de azért kihúzzuk ennyivel. Tesó persze alszik egy jót.. fel is teszi a szokásos buta kérdését, hogy de hát miért nem aludtál? Vajon miért?!? Reggel sikerül viszonylag időben fél 9-kor elindulni.. már meleg van. Akkor irány a Casco Viejo, az óváros. Kb. fél óra sétára van.. és kiérünk a tengerpartra. Húúú… azta… ennyi felhőkarcolót még nem láttunk. Sem Chicago-ban, sem Miami-ban nem volt ilyen tumultus. Szerintem itt a lakóházak is ilyen toronyházak. A tengerpartról nagyon lenyűgöző a látvány.. végig, mint egy felhőkarcoló-erdő. Na meg a sétány. Tényleg nagyon gazdag ez a város. Locsolják a füvet, vágják a bokrokat, nagyon szép, rendezett az egész. Rendőrökkel találkozunk rendszeresen.. ez is csak jó. Sétálunk tovább… egy nagy autóút építkezést látunk.. na de ne már… körben a Casco Viejo-n, ami a történelmi óváros egy kis félszigeten, kívülről a tengeren körbekerítik az egészet egy autóúttal. Az ember nem csak a természetet, a saját maga alkotta szépséget is képes tönkretenni. Nem csak, hogy zajos lesz, de a panoráma a tenger felé.. azt teljesen megöli. Bár legtöbbször látni a horizontot az út felett, de azért a hajók bámulása koránt sem olyan hangulatos, mint lehetett korábban. Elérkezünk az óvárosba… tiszta Európa. Teljesen más, mint az eddig látott gyarmati épületek. Ezek az épületek később épültek valamikor a 17. században.. mintha Pesten sétálgatnék. A 20. század elejéig ez volt az egész Ciudad de Panamá.. azaz Panama City.. az összes többi a csatorna után fejlődött ki. Az óváros nagyon komoly felújításon megy át. Lezárnak egy pár blokknyi területet, kiköltöztetik az önkéntes lakásfogalókat, mert amikor romos lett a földrengések miatt ez lett a nyomornegyed. Szóval most nagy lendülettel újítják fel az egészet.. nagyon szép lesz.. illetve már most is nagyon szép java része. Találunk pár templomot is.. még misére is beugrunk.. megnézünk egy romos templomot. Azt írták, hogy tán szerepe volt abban, hogy Panamában legyen a csatorna, ne Nicaraguában. Mert a régi épület azt bizonyította, hogy kevesebb a földrengés. Na de arról is hallani, hogy lehet azért mégis elkészül majd a Nicaragua-csatorna is.. nem is tudom mit kívánjak. Szegény az ország, rájuk férne egy kis gazdagság… de a természet meg olyan szép.. kár lenne elrontani. Aztán elkeveredünk egy nem annyira szép helyre.. találkozunk rendőrökkel, akik megkérdezik merre tartunk, majd irányba tesznek.. arra inkább ne menjünk.. nem túl jó környék. Megfogadjuk a tanácsukat.. túl nagy a kamera a nyakamban. De azért maradunk a való világ részen.. itt egy sétálóutca, de nem turistás, hanem a helyi lakosok használják. Olyan kicsit lepukkant, de nem vészesen. Keresünk egy nagyobb boltot, hogy a buszra kártyát vegyünk. Mert itt olyan modern ám a tömegközlekedés, mint Londonban. Kártyát kell venni, azt feltölteni, és csak lehúzni, mikor felszállunk a buszra. A buszon rendes forgókapu van, nem lehet másképp a buszra felszállni. Na és leszálláskor is van egy ilyen forgóizé. Nem cicóznak, nincs lehetőség csalni, sofőrt kijátszani. Na de a supermercado-ban nem volt kártya. Akkor most ne szarozzunk, menjünk tovább a Causeway-re, azaz a csatorna melletti kis szigetekre vezető útra. Bepattanunk egy taxiba, 5$-ért elvisz, olcsó a benzin.. látszik, mert a taxi is elég olcsó. Kimegyünk a legutolsó szigetre… de az út… jobbra a csatornából kijövő hajók… balra a város felhőkarcolói. Tesó máris az ideköltözésen gondolkodik, neki nem kell több… megtalálta a tutit. Ha lehet siklóernyőzni is a környéken, akkor teljes a kánaán. Megérkezünk a kikötőbe, mármint a vitorlás, luxus jacht-os kikötőbe.. épp vízre tesznek egy elég nagy vitorlást. Látszik a tulaj papa és haverja nagyon izgatott… de még nekünk is izgi látvány. Beszélek az egyik feleségével… utaznak már egy ideje.. 4-en vannak… a télre Új-Zéland-ba szeretnének érni, de addig lesz még sok-sok sziget. Hát jó utat.. biztos jó lesz.. nekem baromi unalmas lenne egy hajón lenni olyan sokáig. De ők idősebbek.. lehet nekik elég annyi mozgás. Aztán látunk még sok-sok luxushajót.. hát vannak szépen. 🙂 Kimegyünk a sziget végébe.. ott meg egy nagy óceánjáró.. a luxushajóút sem az én világom.. de a hajót azért megnézném én is. A messzi távolban látszódnak a konténerszállító hajók, ahogy várják sorukat az átkelésre. Holnap mi is megnézünk párat. Biztos nagyon izgi lesz. Találunk egy nagyon menő éttermet, Tesó nagyon kacsingat arra.. nem értem miért.. aztán kiderült. Steakhouse. Szeretne egy jó steak-et. Megértem… már utazunk egy ideje, de nem voltunk egyszer sem egy igazán frankó étteremben, hogy ehessen egy rendes steak-et. Akkor itt a ragyogó alkalom. Bemegyünk, rálátás a városra.. ez jó lesz. Mellesleg a steak olcsóbb, mint otthon. Nekem nem kell, csak valami könnyű paradicsomos előétel.. nem is értem hogy lehet 36 fokban steak-et enni. Na de a steak szép is volt, jó is volt… meg az összes többi is. Ránk fért némi luxus.. nem csináltunk ilyet eddig. Elindultunk gyalog visszafelé.. nézzük a hajókat… épp jön egy Zim-es konténerhajó kifelé a csatornából át a híd alatt. Nagyon komoly darab.. olyan 1200 konténeres lehet.. nem nagyon értek hozzá… csak úgy nagyjából számolom mennyi lehet. Aztán a pelikánokat nézzük egy darabig ahogy vadásznak.. meg elveszik a kaját a sirályoktól. Hát az erősebb kutya elve itt is érvényesül. Aztán lassan visszaérünk a Causeway elejére, taxit fogunk, irány a buszpályaudvar. Ott van Copa iroda is, venni kell repjegyet, nem húzhatjuk tovább. A Copa-nál azt mondják, vegyük online, úgy olcsóbb. Hát sokkal nem lett kevesebb.. 912$ kettőnknek a Panama City – Medellín jegy. Mintha a fogunkat húzták volna… nagyon fájdalmas volt ennyi pénzt kiadni erre a másfél órás útra. Ebbe benne van a fejenként 40$-os kilépési illeték is… de akkor is. Iszonyat sok. Aztán megtudjuk azt is, hogy kell lennie kilépő repjegynek, anélkül nem engednek be Kolumbiába. Megint ez a hülyeség.. na de akkor Expedia megint jól jön majd. Megvesszük, töröljük, kinyomtatjuk a jegyet. A plazában eszünk egy szép nagy burgert.. Tesó remélem nem kap marhamérgezést. 🙂 De úgy látszik jól bírja a marhakúrát. 🙂 Aztán át a buszpályaudvarra… a pultos kislányt jól kifaggatom a közlekedésről. A kártyával lehet bemenni a távolsági busz teminálra 10 centért, de a buszjegyet, nem lehet ezzel fizetni. A helyi buszt viszont igen, az 25 cent, akkor nem kell a terminra bemenni. És a reptérre is ki lehet menni busszal, az 1,25$. kettőnknek elég 1 kártya, nem kell külön. Jól megizzadtunk, mire mindent sikerült megbeszélni spanyolul. De megtudtunk mindent. A holnapi menetrendről Miraflores-be kicsit bizonytalan volt a csajszi.. megkérdezzük máshol is. Ő azt mondta 10-kor megy meg du. 2-kor. Az információs csaj azt mondta 5-kor és onnantól kezdve minden 2. órában. A peronon a csaj, ahonnan indulni fog a busz, elővett egy cetlit és kiderült, hogy megy félóránként kb. Mert több járat is megáll ott. Hát ennyit erről. Tábla, kiírás, menetrend az nincs. Akkor már csak haza kell jutni.. de melyik a mi buszunk, és honnan indul? Hát semmi sincs kiírva, de a buszok tetején a felirat segít.. megmondták mit kell keresni, ott a sofőrt megkérni, hogy szóljon mikor szálljunk le. Felszállunk egy buszra, bár nem az van kiírva, de csak meg akartam kérdezni merre lesz a mi buszunk. De a sofőr nem volt egy beszédes, intett, hogy szálljunk fel, bár szemlátomást nem tudja hol a hotelünk. Na majd lesz valami… aztán odajött egy nő, megkérdezi angolul, segithet-e. Király.. mondjuk mi a szitu, beszél a sofőrrel, akkor ez elintézve. Aztán egy 5 perc múlva megint előre jön, megint mond valamit a sofőrnek. Megnézte a telefonján hol a Corona Hotel, és megmondta a sofőrnek. Nagyon kedves tőle. 🙂 Aztán kiderült a busz konkrétan a hotel előtt áll meg.. a bamba sofőr meg ezek szerint eddig még nem vette észre. 🙂 Jó késő lett. Alvás gyorsan, reggel korábban indulunk hajókat nézni.