Nicaragua

2014. február 15.
Ma megpróbáljuk a lehetetlent, elérni Monteverdébe, meglátjuk sikerül-e. A nagyobb siker érdekében hajnalban kezdünk.. konkrétan fél 5-kor kelünk.. milyen szép a Hold… a tó felett mint a Nap, ragyog szépen.. majdnem telihold van. Fél 6-kor már a buszon.. kedvenc bádogbüfénknél is ébredeznek már.. vajon most csak azért keltek fel, hogy megnézzék elérjük-e a buszt? Kiálltak az utcára a ház elé.. köszönünk is. Hát akkor Adios! A buszon meg egy csomó ember. Mit csinálnak ezekő Mindenki alvászavaros?!? Vagy lehet itt tényleg hajnalban aktívak délelőttig, aztán nem lehet semmit sem csinálni a hőségben, csak heverészni. Mi meg leginkább ezt látjuk csak… át kell gondolni egy kicsit. Na de az eredményt is figyeljük. Például az út, amin próbál a busz előre jutni tele van kb. 10-20 cm-es kövekkel… így teszünk meg majdnem egy órát. Ezen a "hatalmas" szigeten 2 óra alatt értünk oda a kb. 20 km-re lévő komphoz. Kajakkal is odaértünk volna. 🙂 Éppenséggel ha nem is aszfaltozzák le, a nagyja köveket kihordhatnák az út szélére legalább. No mindegy.. ők tudják. Jaj, meg közben lett egy baleset is.. elütöttünk egy lovat. Na nem lett nagy baj, elesett a ló, de rögtön felállt.. kicsit lassan járt, aztán megrázta magát és ment tovább. Nem tudom hogy történt pontosan, de hát szegénykém… meg a hülye gazdája, aki hagyja szabadon kószálni az útmentén. Végül megérkeztünk San Jose-ba.. reméljük jobb lesz az átlagsebességünk, mert a 250 km-t így lassan lesz meg. A komp 7.30-kor indult is.. mondhatni megvárta a buszt, és már mentünk is. A kompon teherautók banánnal megpakolva.. vajon hová mennek ezekő Lehet Európába?!? Átértünk San Jorge-ba másfél óra alatt… ott akkor taxival irány Rivas. A taxis mondja, hogy mivel szombat van nem nagyon járnak buszok a határra, csak ritkán, viszont a határ túloldalán 11-kor indul egy busz Monteverdébe. A 11-kor busz jól hangzik.. ha tényleg úgy van, akkor sietni kell, lassan 9 óra. Na de azt is próbáljuk kiszűrni mennyi a kamu persze.. hisz mint taxis szívesen elvisz minket a határra 16 dollárért. Gondolkodunk mi legyen.. akárhogy is van, inkább Nicaraguában taxizzunk, ne Costa Rica-ban, az ott drágább lesz.. na meg nagy a táv, húzzunk bele hátha mégis odaérünk ma Monteverdébe. 14$-ba megegyezetünk, megkapjuk a határátkelési oktatást is. Itt jó messze van a két határ, lesznek segítőkész emberek, akik majd át szeretnének vinni bicitaxival.. ne fogadjunk el semmit, 1 km-re van, simán átsétálunk. A határ mellé tényleg egy kis falu telepedett, aki a határ menti forgalomból él. Nem is láttunk még ilyen forgalmas határt. Mindenhol épp hogy 1-2 ember lézengett.. itt meg eltart egy egész falut. Akkor irány a kilépés, fizetni kell egyszer egy tartózkodási adót a városnak 1-1 dollárt, meg kilépési illetéket 2-2$-t. Aztán séta a másik oldalra.. hosszú kamionsor mellett megyünk el.. a port kavarja a szél és a kamion. Már nyakig csupa porosak vagyunk.. ez ilyen mikor utazunk manapság mindig. Állandóan tiszta porosak vagyunk, lassan már a ruhánkból is alig jön ki. Meglett a Costa Rica-i oldal.. micsoda fejlettség.. bizonság őr, kordon, sorban állás.. tiszta nyugat. Persze ugyanazt az egyen formanyomtatványt kitöltjük, megint beírunk egy hostelt a Lonely Planetből, kilépő buszjegyünk sincs, de nem csinál túl nagy ügyet belőle a határőr. Pecsét, a vámon meg átmegy a csomagunk az átvilágítós szalagon, de a vámos épp más csomagját nézi, akkor sétáljunk kifelé. Fél 11 sincs, király, akkor elérjük a 11-es direkt buszt. Na meg ahogy mi az elhittük. Fél óránként megy busz San Jose-ba és kész. Monteverde-be nincs közvetlen járat, a taxis gyerek kamuzott. A 11-esre már elfogyott minden jegy, kérdezzük a sofőröket, mindenki mondja, hogy tele van, mutogat a másik buszra, mire végül sikerül kideríteni, hogy mi itt annyira modern világba érkeztünk, hogy helyjegyes buszjegy van, amit ráadásul egy külön pultnál előre meg kell venni. Rég láttunk már ilyet, furcsa ez a modern világ. 🙂 Azt is sikerült kinyomoznom, hogy Monteverdéhez át kell majd szállni ..de Sardinia-ba. Én ilyen helyet nem láttam, nem tudom hol van, de gondolom tudják mit beszélnek. Akkor megvesszük a jegyet a fél 12-es buszra, menjünk reggelizni/ebédelni, van még idő. Aztán fél órával az indulás előtt a busz megtelt, ezért el is indult 11-kor… nekünk csak jó. 3 és fél órát utazunk az olykor kiszáradt kicsit szavannás, máshol meg szép zöld tájon. sűrűn patakok vagy patak medrek szelik át az utat.. ezekből locsolnak sok helyen. A bádogházak teljesen kivesztek, erre a bádog csak tetőn van, a fal az rendes tégla mindenhol. A tisztaság is a már megszokott.. hozza a nicaraguai szintet. Nem igazán bánjuk már az eggyel európaibb világot.. de sejtjük, ennek az ára is más lesz. Aztán egyszer csak int a sofőr.. mi megérkeztünk. Kitesz minket a Panamaricana-n egy kereszteződésben, ahol van egy benzinkút, meg egy soda (ami itt comedor-t azaz helyi kis kajáldát jelent). A leágazásnál van egy tábla, Monteverde 40 km. Na akkor ez csak meglesz már.. még csak fél 3 múlt. Benzinkútnál megtudom, hogy a busz 15 perce ment el, a következő 5-kor jön. Oppssz.. ez elment. Kalap fel, mert megint forróság van… stoppoljunk. Jön is egy autó.. megáll.. basszus, egy taxi. De szerencsére nem megfizethetetlen… 15$-t kért. Az jó lesz… és milyen király, megcsináljuk a lehetetlent. Végig felfelé megyünk másfél órán át.. csodaszép a táj.. ellátni a Csendes-óceanig, konkrétan a Nicoya-öbölre.. és a Chira-szigetet is látni. Csináltam képeket, de ezeket a nagy tájakat, végtelenségeket nem lehet lefotózni. Az elején van aszfalt, de aztán jön a köves, rázós… csodák ugye itt sincsenek.. a legfőbb turistico helyükre még nem tudták kiaszfaltozni az utat, hiába jön ide sok ezer amerikai. Na de nem gond, röpke másfél óra alatt ott vagyunk.. fél ötre megérkezünk. Siker! 250 km 11 óra alatt, és 2x taxistunk is. 🙂 Nem hiába iparkodtunk. 😉 A kinézett szállásnál teltház, keresgélünk, drágák a helyek nagyon… máshol meg tele. De végre egy poros, szeles utcában megtaláljuk a helyünket. Faház, nem rossz, csak akkora a vihar (mint kiderült ez a szélerősség normális), hogy zörög az egész ház.. viszont sikerült lealkudni 25$-ra (Sol y Luna) Kevés pakolászás után irány a város. Bankautomata… nem megy, egyik sem. Mosás iszonyat drága.. 2 kg 8$. Majd inkább valami nagyvárosban, kihúzzuk addig. Betérünk a turistico információhoz, Jonny fogad minket.. jól kifaggatjuk, elbeszélgetünk. Megbeszéljük, hogy holnap ő lesz a vezetőnk Monteverde-n. 20$/fő. A parknál 17$-t kérnek egy csoportosért, itt meg úgy néz ki ketten leszünk. Kérdezzük kocsival megy-e.. mert akkor elvihetne minket… egy kávéért elvisz. Király, akkor reggel fél 7-kor tali. Elmegyünk vacsizni, 20$-t fizetünk.. hú azannya, nem vagyunk mi ehhez hozzászokva.. sok egy kicsit. Elmegyünk a helyi szupermarketbe, szendvicsgyártás este, reggel korán kelünk.. de már nem annyira. 🙂