Mexikó

Vásárlási láz

2014. január 4.
Reggel első dolgom a telefon.. hívom anyámat.. nagy az öröm.. beszélgetünk egy órát. Kérdezi, hogy mi lett Tesó telefonjával, miért az enyémről hívtuk… mondjuk a szerencsétlenséget… és eszünkbe is jut, hogy nem-e talán neki megvan-e az ezer éves mobilszerződés, mivel céges a telefon.. hátha rajta van a Puk kód.. és rajta van… riktán látni Tesómat ilyen lendülettel kipattani az ágyból.. 2 perc és a telefon feloldva. Bakker, mekkora mákunk van…. és milyen jó, hogy anyámnál ekkora a rend. Minden doksi, irat, szerdődés, de még a csekkek is szépen lefűzve. Ezer hála neki… sok kinlódástól szabadított meg bennünket. Aztán csetelés apámmal is… Zsuzsival is Kolumbiából.. de jó már hallani őket. 🙂 Na akkor család letudva, menjünk sétálni, kajálni, majd 5-kor hazajövünk, úgyis sötét lesz, majd netezünk este. Hát barangoltunk egy nagyot.. megpróbáltunk kijutni a tengerpartra, de nagyon esett, visszafordultunk. Visszafelé másik úton jöttünk… láttunk sok félbe maradt építkezést. valószínűleg itt is kipukkkant az ingatlanlufi… mert sok kész épület is üresen áll. Akkor menjünk vásárolni, kellene pár ruha nekem mert kevés van, legalább két szettel több kellene, hogy egyformán 6-6 legyen… nekem most nincs annyi. Kinéztem a Mercado 28-at, ez lesz a mi helyünk. Mobilon van google map… mert van GPS… nagy öröm ez. A piac viszont egy nagy souvenir piac.. itt még erőszakosabbak, mint Kubában… nézzem meg.. de nem akarom… hát ez üldözni fogja magas, szőke fejünket minden turistás helyen. Nehezen vegyülünk el. Akkor innen el, keressük meg az egyszem plázát… kavarunk a városban le-fel még egy órát… az eső is eseget egész nap, kicsit hűvös is van.. nagy nehezen megtaláljuk, de ott csak üres üzletek vannak. Úgy látszik mintha hanyatlana a város, mintha lecsengett volna a nagy turista boom és most sok kávézó, üzlet van üresen, elhagyatottan már pár éve. Gondolom azért a tengerpart még megy.. de a belváros kicsit kisebb lett. Nem is írtam… persze úton, útfélen eszünk valamit. Legalább 4 helyen ettünk.. mindig csak kicsit, de mindenfélét kipróbáltunk. Nagyom finom a helyi kaja, változatos feltétek, ízletes, jól főszerezettek. Eszünkbe jut párszor, hogy szerezni kell chilli magot. Nem lesz egyszerű… de megoldjuk majd remélem. Este veszünk sört, yuka chips-et, meg chillis tortilla chips-et, és rácuppanunk a netre. Kell filekezelő a tabletre, képeket letölteni, kiválogatni, blogokat feltölteni. Éjfél is elmúlt, mire végeztem… de végre kész… minden naprakész. Még az elmúlt két napot kell megírni… reggel meglesz az is.

Categories: Mexikó | Tags: , | Leave a comment

Vissza a jelenbe

2014. január 3.
Utolsó reggelünk Kubába, fél 11-re jön a taxi értünk. Elindulunk utolsó reggeli+kávé vadászatunkra… a Neptuno-n találunk is egy guayaba lekváros fánkot süt? kislányt… nem tudom hol volt eddig, pedig jártunk már erre többször is. Veszünk párat kóstolóba… nagyon finom… illetve azt hiszem nekünk már minden jó, csak új íz legyen, ne az omlettes zsömle vaj és minden nélkül. Megyünk tovább, bár én vennék még párat… majd visszajövünk. Megyünk tovább… találunk egy sétálóutcát… itt sem jártunk még… a Prado-ról nyílik az Inglaterra Hotel mellett… kajáldák vannak, van kávégép is valahol, végre Tesó kap egy ütős, rendes kávét. Igaz itt Cuc-ba mérik a dolgokat, de azért egy sonkás szendvicsre Tesó gyorsan megalkudik fél árba. Ilyen ez. Megyünk vissza a fánkokért, vennénk 20-at, de nincs mibe tenni… a kislánynál sincs egy féltenyérnyi papírolnál több. Veszünk annyit, amennyi a markunkba fér, aztán séta haza a Prado közepén… kellemes séta, szeretjük ezt az utcát. Vissza, taxi, reptér, várakozás a 16 fokra hűtött váróban. Repülés, landolás, és megérkezünk az új világba. Modern számítógépes feliratok, na azért az útlevél-ellenőrzéskor a határőr itt is 3x pecsétel… de sebaj, vámon nyomja meg a piros gombot, bingó, piros lett, mehetek kimyitni a csomagot, átnézik. Kedves fiatal srác, gyorsan megnéz mindent, mehetünk. Tesó szerencsés volt, ? zöld lett. És elénk tárul az új világ: veszünk fel pénzt az Atm-ből, fél óránként jár busz a belvárosba (ez mondjuk gáz, hogy otthon sincs), hatalmas autók, propaganda helyett reklámok (nem sokkal jobb… ez is tukmál, csak nem eszmét, hanem terméket). Tekergetjük a fejünket, sokkoló ez a sok információ az önkéntes internálásunk után. Busszal robogunk be Cancún belvárosba, útközben… Nézd, traktorok!.. Autószalon… Szupermarket… úristen… kaja!!!! A buszállomáson az első Chicken Factory-ban veszünk csirkeburgert sült krumplival… ez volt legközelebb… pedig alapból mi nem eszünk gyorskaját soha. De ez annyira jól esett… Tesó egész nap ezt emlegette. Végre valami más. Megyünk szállást keresni… a Lonely Planet a közelben elmített egy hostelt. Útközben elmegyünk egy egyszerű hotel mellett, megkérdezzük mi mennyi. 504 mexikói pesó/éj, ha 2 éjszakát maradunk. Wifi van. Megyünk tovább… Hostel Mundo Juvenes..549/éj de a fürdőszoba közös egy másik szobával, a wifi nem működik épp. Mekkora átb**ás a Lonely Planet! Megyünk tovább, következő kis utcában Hotel felirat… megyünk… náluk nincs hely, de átvisznek egy másik helyre.. 350/éj… na ez már jobban hangzik. Persze elég szakadt a hely, a rugókat az ágyban meg tudom számolni pusztán rajta fekve, a tusoló ezer felé szór, na és nincs ülőke a WC-n… ez mondjuk nem túl jó… de egyébként tiszta minden. 2 éjszakára jó lesz, van wifi ingyen, és most ez a fontos nekünk. 🙂 Rögtön ki is próbáljuk, száguldás a hálón… milyen király, rendesen gyors a net, jönnek a levelek.. úristen… de jó. 🙂 Egy kis netezés után elmegyünk sétálni, a sarki boltban veszünk, vizet, sört… de fél órát nézelődünk.. van kaja a boltban… mennyi színes zacskó… és mind más. 🙂 Nagyon másképp látja az ember ezeket majd 1 hónap elszigetelés után. Nagy flash volt. Aztán a séta alatt sütöde, étterem, hotel, ruhás bolt váltakozik.. úristen, micsoda szagok… kaja… sült húsok, gyros-osan sülő pastor nevű valami, vaslapon a tacos, quasadillas vagy hogy is kell írni. Mélyeket lélegzünk, úszunk a sült szagok kavalkádjában. Sajnos már nem vagyunk éhesek… de majd reggel mi lesz itt. Hmmm…. Hazafelé egy boltban megint eltöltünk egy csomó időt… ananász… ez már nem kubai ár, ahol 10 pesó, azaz 90 Ft volt egy darab.. de van mindenhol minden. Nagy élvezet. 🙂 Este sokáig netezünk még, aztán alvás… holnap fel kell tölteni az összes megírt blogot… nagy meló lesz.

Categories: Kuba, Mexikó | Tags: , , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d