Mexikó

Tulum… ezért

2014. január 7.
Hideg van. Reggel megint leggings kell a rövidgatya alá, meg pulcsi, sál… és nagyjából rajtam is volt egész nap. Este meg már így is fáztam. Brrr… Tegnap láttunk egy pékséget, és sikerült rávenni Tesót, hogy az nagyon jó lesz nekük, ha megnézzük reggelire mit adnak, mert én úgy ennék már valami péksütit. Egy szlovák srác adta a sütit (isteni magos, mazsolás csigája van), 2 hete nyitott a pékség, nemrég költözött Tulumba, de Mexikóban él már egy ideje. Azt mondja sok magyar lakik itt, fesztiválokon kürtös kalácsot árulnak. Hát ez nagy meglepetés. 🙂 Tényleg hippis ez a hely… aztán páran itt ragadnak hosszabb időre. Elindulunk a maja ásatások felé, meg a tengerpart felé, nézzük már meg tényleg miért olyan tuti ez a hely? Miért van itt ennyi hippis kinézetű ember? Egy óra séta után elértük a tengert… azta… ez nagyon jó. Nem olyan, mint Cancún, ahol ledózerolták az egész partot és 5*-os óriási szállodákat építettek a helyére, hanem itt megvannak a pálmák, meghagyták a természetet amennyire csak lehetet és egyszerű kis bungallókat építettek a partra a pálmafák közé… lógnak a nyugágyak… kávézók… nagyon jó. A part homokos néhol, de sok helyen sziklás… kicsit nehezebb a lejárás fürödni. A másik negatív, hogy a víz hord ki némi szemetet és az ott hever a parton. Nem igazán értem, hogy ha már az emberek kifizetnek 120 USD-t egy éjszakára (és ez nem all incl. mint Kubában), meg 35 pesót egy kávéra, akkor miért nem lehet a partot kitakarítani.. mármint az egész partot. Szomorú. Figyelhetnének erre. De ezt leszámítva nagyon szép a part és a tenger, és kimondottan tetszik, hogy meghagyták a természetet, amennyire csak lehet. Elértünk a romokhoz, hatalmas sor áll a pénztárnál, nagy az ijedtség… megkérdezzük, 15 perc. Hát kicsit kételkelkedünk, de beállunk… és tényleg.. 25 méteres sort ledarált 2 pénztár 15 perc alatt… Kubában a 5 méter másfél órába került. 🙂 Bent nagyon jó hangulata van a helynek. Körben várfal, csodás kilátás a tengerre, eltöltünk két órát is. Van külön strand az ásatáson belül, meg szél isten temploma, meg más épületek. Ez egy viszonylag fiatal város volt, már más területek hanyatlottak, amikor Tulum virágozni kezdett. Leginkább kereskedelemből éltek, kikötő volt itt. A nézelődés közben egy jó ideig együtt haladtunk egy 4 fős társasággal… nagyon helyes chillei srácok… hmmmm…. olyan helyes indiánfélék… magas, barna bőr, kicsit hosszú haj… na és persze szép izmok, de nem túl sok. Véletlen le is fotóztam őket… 😉 Az ásatás végén a történelmi leírást olvasva magyar hangot hallok… odaköszönünk.. és tényleg.. Tulumban az isten háta mögött. Most találkoztunk először magyarokkal. Mire végeztünk kezdtünk éhesek lenni, de rávettem Tesót sétáljunk még kicsit, úgyis mindjárt sötét.. (máskor mindig én szoktam éhesebb lenni… végre ő éhezik… hihihiii). Na aztán egy kis kalandba keveredtünk… gondoltuk menjünk a tengerparton, mert az olyan jó és szép… igen ám, de sziklás.. ki tudja meddig lehet elmenni. Meglátjuk.. néhol kicsit nehezebb a terep.. visszamenjünkő Menjünk még egy kicsit… de mindjárt sötét… a sziklás part és az út között nagyon sűrű erdős, dzsungeles.. mi szandiban, esteledik, állatok éledeznek.. nem kéne kígyómarás.. menjünk még egy kicsit a sziklákon.. és épületet látok… na akkor megmenekültünk. Belépünk egy puccos szálloda kerítésén… jacuzzi a szabad ég alatt… ez sem rossz hely. 🙂 Hogy valahogy mi mindig bekeveredünk ilyen puccos helyekre. 🙂 Lazán kisétálunk a főbejáraton, viszlát. 🙂 Visszatrappolunk a városba, kilépünk, fél óra… szupermarket, veszünk reggelit, mert reggel buszozunk korán, aztán irány enni valamit. Nem találjuk a hőn áhított hamburgese-ket, Tesó szomorú… de találunk egy helyet, ami nem csak tacos-t, hanem mást is árul. Csirkemell.. de jó.. Meg isteni guacamole.. avokádókrém. Ebben volt vöröshagyma is nyersen, én azt nem szoktam belerakni. Jönnek kéregetők… ez nálunk is ment még egy 20 évvel ezelőtt, szerencsére nincs már. Cancún-ban is a buszra felszállt egy öreg bácsi, énekelt valami szörnyű hangon, aztán végigment a buszon, és szinte mindenki adott neki. Kicsit meglepett minket, hogy ennyien adakoznak. Jó volt látni. Lehet itt azért még nem olyan jó a szociális háló.. segítenek az emberek. Hazafelé visszabattyogunk az út mellett… mert itt a gyalogos nincs elkényeztetve. Például nem láttunk még zebrát sehol. Úgy kell kilesni mikor van az autóknak piros, és akkor mehetek én át az autóút szélén. Sok helyen járda sincs… nem túl gyalogosbarát. Kicsit amerikais, mint minden. Az autók hatalmasak, olyan nagy pick-up-al jár mindenki.. az alacsony mexikóiak alig látnak ki belőlük. És a kamionok is hatalmasak… nagy csőrös kamion kettő pótkocsival… nem kevés cuccot bír elvinni. Nagyon jól néznek ki. 🙂

Categories: Mexikó | Tags: , , | Leave a comment

Tulum… miért?!?

2014. január 6.
Reggel sietünk a buszra, majdnem lekéstük, mert a pénztárnál hatalmas sor állt. Az év eleji kezdés miatt lehetett..valami adóváltozás történt, ki van írva. Akkora hely van a buszon az ülésnél, hogy símán keresztbe tudom tenni a lábam… nagy a luxus. Klíma persze itt is megy ezerrel… megreggelizzük a tegnap vett vésztartalékot: mogyoró, keksz… hát ez sem a legtáplálóbb, de kibírjuk Tulumig… majd ott eszünk. Kinéztem reggel Tripadvisor-os helyeket, megtalálunk egyet, az ár háromszor annyi, mint neten, és teltház van. Megyünk tovább… megint teltház… vagy 1000 pesó/éj… azanyja.. azt hittem ez itt már végre olcsóbb lesz, mint Cancún, de nem. Ez felkapottabb… tele turistával… pedig tök béna az egész. Egy utca, ami tele szuvenírbolttal, meg étteremmel, hotellel, a hátsó utcák meg egyforma egyszintes betonkockák. Ennyi a város. Na persze a lényeget majd holnap nézzük meg, van itt egy tengerparti maja város, ami a tengerpart miatt különleges, meg itt is van Zona Hoteleria a parton, az azért gondolom frankó lesz. Bár most esik, és holnap sem lesz nagy meleg (22 fok), remélem legalább az eső eláll. Nem is értem miért van teltház mindenhol, miért ez a high season? Megyünk tovább szállást keresni, és találtunk egy nagyon szakadt helyet, ami legalább olcsó volt… 350/éj az ezer után már jobban hangzott.. bár a hely nem is ért többet. Mikor lecuccoltunk és elmentünk sétálni szóltam a csávónak, hogy esetleg kitakaríthatná a fürdőszobát.. de ez nem igazán jött össze. Hát ez van, maradunk két éjszakát, az ágy jobbnak tűnik… aludni jó lesz. Megvárjuk míg csendesedik az eső, aztán séta… felfedezzük a várost, meg már éhesek is vagyunk. Találunk a hátsó utcákban egy helyieknek készült kifőzdét, ez jó lesz nekünk. Négy asztal van, mindenki egy nagy tányér levest eszik, látszik fekete bab van benne, jó lesz. Inni meg vettünk ananászos jegesteát, meg fahéjas rizstejet.. hmmmm de jók voltak. Na de a kaja elnyerte a második legrosszabb kaját a Gibara-i sült párizsi után. 🙁 Hú de rossz volt! Pedig csak egy kis zöldség kellett volna hozzá. Na ez egy marhahús leves volt babbal. És ezzel el is árultam az összetételt. A lé íze olyan volt, mint az abalé disznóvágáskor. A marha csodásan omlós és még jó is volt, de az a lé szörnyű. Hoztak ki külön koriandert, paradicsomos valamit.. nem értem miért nem főzték ezek bele.. gondoltam főznék nekik egy jó babgulyást, leesne az álluk. Megettük azért, de nem hagyott túl jó élményt. Sétálunk még, de eseget, meg a főutcán kívül nincs semmi a városban. Buszjegyet veszünk, kávézunk… haza netezni, meg a Metrobankot felhívni, mert nem működik a kártyám. Azt ígérik 8 óra múlva hívjam vissza őket, addigra kiderítik mi a gond. Tényleg le van tíltva, de nem tudni miért. Remélem reggelre jó lesz. Veszünk vizet, érett platano-t, lime-ot, paradicsomot, répát… kell már egy kis zöldség, ha a kajával nem kapjuk meg. Este felöltözünk, meg HIDEG VAN. Én örülök a friss levegőnek, na meg azért még mindig szandi, csak egy pulcsi, sál, meg legging a rövidgatya alá, és mehetünk. Találunk egy helyet, tele fiatalokkal, mind turista.. mennyi helyes gyerek.. birom én ezt a hippis, szörfös, szabad típusú embereket.. a kubai mélynövésű fogatlanok után felüdülés.. jobban tekergetem a fejem, mint Tesó… bár neki azért Kubában is volt mit nézni néha. A helyiek is helyesek.. mind kerek fej?.. és sajnos mind alacsony.. és sokan kövérek. A zene is jó volt, Saint Germain.. azta… ezek itt ismerik ezt. Király! Pár sör után továbbállunk, keresünk egy kis kaját, aztán alvás. Találtunk is egy helyet.. ide a helyiek jártak leginkább, de rendes étterem. Veszünk pár tacos con pastor-t… a pastor olyan ízű, mint egy kolbászhús.. de úgy sütik, mint a gyros-t, mert nem darált hús, hanem szeletek. Kajálunk, nagyom finom, várjuk az átverést, mert elég olcsónak tűnik.. de nem.. a kaja szuper, és olcsó is. 🙂 Nagyon jó érzés! Ezt meg kellene tanítani Kubába. Adtunk borravalót rendesen. Hűvös van, megyünk hazafelé.. de egyszer csak megállunk. Hallod ezt? Jaja.. nézzük meg! És úristen…. jazz… van isten… egy hónap latin pop után… eufórikus állapotba kerülünk. Istenjó.. szaxi, xilofon… ez mekkora.. dob, meg a billentyűn szól a basszus.. úgy tűnik bőgős a srác, csak hangszer hianyában maradt a billentyű. És bakker milyen jól játszottak… szerelmes is lettem a francia szaxisba azonnal.. milyen édes… és szerény is… eszem a szívét. A lassú, a gyors, minden jó.. hatalmas improvizációk.. nem unalmas… teljes lázban haladunk hazafelé a koncert után… végre valami muzsika… mekkora boldogság. 🙂 Este egy 3 cm-es csótányféleséggel küzdöttem meg a fürdőszobában.. gondolkodtam, hogy megöljem-e, hisz ő van otthon, én jöttem ide.. de nem tudtam hogy kirakni.. bumm. Ez van.. ez a sorsa szegénynek. Tesó egy 10 cm-es valamit láttott a dzsungelszerű udvarunkon átsuhanni sötétben. Akkor ma este kipróbáljuk a moszkítóhálót, kaját felakasztjuk, hátik fel a polcokra.. majdcsak nem esz meg minket semmi.

Categories: Mexikó | Tags: , | 2 hozzászólás

Cancún

2014. január 5.
Reggel megint a tablet-el a kezembe kezdtem a napot… remélem azért gyorsan elmúlik ez az internet őrület és megint az utazásra terelődik a hangsúly. De annyira hiányzott már.. 🙂 Mivel kisütött a Nap, úgy döntünk maradunk még egy napot, és megnézzük a hotelsort (Zona Hoteleria) meg a Maya múzeumot, meg az itteni kis ásatást. Menni akatunk tovább, de mivel a szállásunk olcsó, és a tegnapi eső miatt nem csináltunk túl sok mindent, így azért ha már most szép idő van, akkor nézzük meg a helyi kötelezőt. Nem bántuk meg! A reggeli/ebéd quesadilla-k és a 20 pesós, de nagyon tuti kávé után elindultunk az Av Tulum-on és gondoltuk fogunk egy taxit… de eszembe jutott, hogy a LP említette az R1-es buszt, és pont jött egy, és pont le is intette valaki előttünk, egyszerű, megy ez. 9,50 egy buszjegy, robogunk kifelé. Na és akkor kezdődtek a nagyon durva, hatalmas sok csillagos szállodák sorra… egy kisebb város elférne bennük. Nekem a kubai kisebb hotelek jobban tetszettek. A buszra felpattan egy csapat nagyhangú amerikai, fele mezitláb, az egyik póló nélkül, csak egy szál gatyában. Szemlátomást ő a hangadó. Szegény helyiek, mennyire elegük lehet a sok nagyképű turistából. Na le is nyúlják őket rendesen… van luxus, de vannak árak is hozzá. A Hard Rock Hotel 500 dollár egy éjszakára.. és most teltházuk van. Nagyon durva. A helyi plázában olyan márkák vannak, amiknek csak az alját ismerem, mint Lacoste, Boss, Police, Zara, Chanel. Megérkezünk a Maya múzeumhoz, persze itt csak mi szállunk le. A múzeum nagyon érdekes, hasznos volt elolvasni ezt a sok dolgot mielőtt megnézzük helyszínen az ásatásokat. Kicsit képbe kerülünk mit gondoltak, mit hittek, mi volt a halál után, temetkezési szokások, mikor virágzott a kultúrájuk, és mi lett velük. Érdekes volt olvasni, hogy a halál utánról nagyon hasonlóan vélekedtek, mint az ősi Egyiptomiak. ők is ételt, italt tettek a halott mellé, ők is úgy gondolták a halott útra kel a másvilágra. Érdekes, hogy mennyi vallás szerint kerülünk valahová halál után… még akkor is, ha egymástól teljesen függetlenül alakul ki a vallás. Lehet tényleg lesz valami? Visszakerülünk az univerzum nagy mindenségébe? De erről miért gondolkodtak hasonlóan 5000 évvel ezelőtt Egyiptomban, 3000 évvel ezelőtt a Mayák földjén, 2000 éve a keresztény vallásban stbő Tetszik, hogy születéskor mindenki kapott egy védőangyalt egy állat képében. És a hanyatlásról még egy érdekesség… sosem tudtam elképzelni, hogy mi történik, amikor egy népcsoport hanyatlikő Hová lesz? Na itt az volt, hogy szegénység és éhezés volt, és a sok szép épületet elkezdték széthordani, és egyszerű házakat építeni belőlük. Meg szétszóródtak falvakba, ahol volt mit enni, és kiürültek a városok. Elnéztem az embereket… ezek itt sokan a saját eredetüket olvassák… mint ha mi a hunokról olvasnánk… biztos érdekes megtudni honnan is származnak. Igazándiból az amerikai kontinensen nem sok minden volt a mayákon és az inkákon kívül. Furcsa, hogy abban az időben Európa (Távol-Keletről nem is beszélve) menyivel előrébb járt. Megnézzük a szobrokat… a kacsát nagyra becsülték, mert földön, vízen, levegőben is boldogul… vannak kacsás szobrok is.. meg jaguáros, kutyás, és persze teknősbékás. Megnézzük az ásatást is, de a legérdekesebb egy jó fél méteres leguán. Remélem krokodillal nem találkozunk, elvileg van az is.. látunk figyelmeztető táblát. Tesó poénkodik… majd biztos leharapja a lábamat… nem hiszi el látom rajta. Elindulunk gyalog, majd nemsokára találunk a szállodák között egy kis ösvényt, ahol le lehet menni a tengerhez. Hát itt is kék a tenger.. csodás 🙂 . Jó szokás ez két hetente tengert bambulni.. jó a szemnek, léleknek. Pelikán-szerű madarat látunk halászni, nagyon nagy, amikor belebukik a tengerbe. Meg profin száll alacsonyan is.. nem zavartatja magát, hogy emberek is vannak. Hatalmas hullámok vannak, piros jelzés van… ekkorákat nem láttunk Kubába. És a homok.. nagyon jó, puha végig.. de a színe… nem olyan fehér, mint Varadero-ban… egy fokkal sárgább. Na jó, most az egyszer jó lesz ez is. Látjuk, hogy messziről jön egy vihar… ajaj.. hová menjünk… az első szálloda megteszi.. az utolsó 50 méteren elkap minket a nagyon durva.. ennyi idő alatt szarrá ázunk.. kemény zápor. 10 perc, és vége.. megyünk tovább. Pláza nézelődés.. semmi érdekes.. vissza busszal az óvárosba… lassan enni is kéne. Nézünk éttermet, de kicsit sok… nézzük mi van még… és egy népi piacos kajálda részen találjuk magunkat. Sül a pastor de tacos, mindenhol kaja… vörös húsok gyros-osan sütve. Veszünk tacosokat… meg sült banánt, meg sajtos lekváros hatalmas, frissen sült, feltekert ostyát, meg majonézes-sajtos-citromos kukoricát, meg valami sütit… vannak érdekes kaják. Hazafelé megnézzük a buszt, holnap tényleg irány Tulum.. messze van még Kolumbia, haladjunk azért. Séta közben Tesó már a kubai hintaszékről áradozik.. máris hiányzik… itt nem lehet kiülni a verandára a hintaszékbe sörözni esténként. Kubában mindenhol volt hintaszék.. megszoktuk, jó volt. 🙂

Categories: Mexikó | Tags: , , | Leave a comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d