Mexikó

2014. január 9.
Ma egy hónapja indultunk el otthonról.. hogy szalad az idő… és mennyi városban jártunk már! 🙂 Még mindig lelkesek vagyunk, nagyon várjuk a következő országokat… én Guatemalát, Tesó inkább Belize-t. Biztos jó lesz mindkettő. 🙂 A reggeli csodás forró vizes zuhany után egy újabb mámor… müzli reggelire. Nagyon hiányzik már a tej + müzli kombó, de Kubában nem tanácsos tejet venni (nincs pasztörizálva), de nincs is csak tejpor. Itt meg már néztük, de nem akartunk egy nagy zacskó müzlit megvenni… egyszer vettünk egy kis dobozos tejet Cancúnba… de jó volt. Szóval a reggeli finom volt, tojás, lekvárok, müzli, gyümölcs. Nagyon jó kis hostel ez. Mellesleg Paakal-nak hívják. Elkezdünk netezni, kellene szállás Belize City-be. Úgy döntünk nem maradunk Carazol-ban egy éjszakát sem.. kicsi város, na meg onnan San Ignacio-t nem lehet egybe lenyomni, mert az 6 óra iskolabuszozás lenne.. nem lehet kibírni… és alapvetően azon a környéken vannak az érdekes dolgok. (Na meg lent délen, de mivel San Ignacio-nál a Guatemala határ és Tikal, nem teszünk egy extra kanyart bele.) Meg annyira drága itt a szállás, hogy hostelt sem találunk 60 US dollár alatt… ez itt nem a mi országunk lesz. Majd többet leszünk az olcsóbb helyeken. Nagy sokára sikerült szállást találni Belize City-be, lefoglaljuk.. durva, de még Couchsurfing-est sem találtunk ott. A másik reggeli téma a határkilépési illeték. Elvileg aki repülővel jött, annak ki van fihetve. Ha van egy pecsételt Turist permit-ünk, akkor minden okés. Egy osztrák srác pörgött ezen, mert ma indult tovább, nekünk meg jól jött, hogy kinyomozta helyettünk. 🙂 Akkor futás a buszmegállóba, irány Bacalar, meg a 7 színű tó mellette. A belváros a tó partján van, mellette egy kis erőd… nem megyünk be, mert drága ahhoz képest, hogy milyen kicsi, inkább nézzük a tavat, az itt a lényeg. Elindulunk a partra, találunk egy lejárót stéggel.. azta mindenit, ilyet még nem láttam… zöld tó, mármint rendesen világos zöld, de kicsit arrébb meg sötét zöld. Tiszta a víz, lelátni az aljára, nem is mély… és langyos is. Sétáljunk a parton.. igen ám, de végig be van építve, magánterület. Kimegyünk az útra, keressük meg a szabad részt.. de végig házak és kerítés mellett haladunk.. néhol le lehet menni, ott csónakázást kínálnak. Próbáluk is egyezkedni, hogy 200 pesónk van, de min. 500 egy óra, sehol egy turista, mégsem adják olcsóbban. Nekünk meg ennyi pesónk van, holnap már megyünk Belize-be. Megyünk tovább… próbálkozunk megint, semmi. Megint.. na itt sikerül végre belátniuk, hogy ha csak egy 45 percre visznek el, akkor majdnem ugyanannyi. Na persze ez a túra szakadt motorcsónakkal van, de ez minket cseppet sem zavar.. menjünk hát. Elindulunk.. első megálló a Cenote Negro. Ez a cenote egy természetes mély kútat jelent, ami megtelt vízzel. Átmérője több 10 méter is lehet, mélysége meg akár 100 méter. Na most ez a tó, a Laguna Balacar, azaz a Bacalar tó tele van ilyen cenote-vel. A cenote-k, ezek a karsztképződmények úgy keletkeznek, hogy a mészkövet kimosta a víz, majd beomlott, és van amelyiket a talajvíz, van amelyiket felülről egy patak táplálja.. de van száraz is. Wikin érdemes megnézni, google képeket keresni. Nagy poén, hogy a tó maga egyébként sekély, sok helyen lelátni az aljára. Ja, meg alig van benne élőlény. Kevés kicsi halat láttunk, de növényt semmit. Láttunk még vagy 3 cenotét, meg a Denevér-szigetet, meg úgy elkapott minket egy zápor, hogy teljesen bőrig áztunk. Mert hol a legjobb a zápor.. egy tó közepén egy motorcsónakban ülve. Szerencsére nem volt hideg, így csak kicsit fáztunk. Kiértünk, ruhacsere.. majdnem egy órás lett a túra végül… és kaptunk egy kis extrát is az esővel. 🙂 Van még egy cenote.. az Azul, ami nem a tóban van, hanem kb. 100 méterre a tó mellett. Nagyon vicces így külön.. persze itt pénzt szedtek, de nem megyünk be, sötétedik lassan, menjünk haza… nincs már pénzünk vacsira sem.. felvenni kevés pénzt meg többe kerül, mint az összeg, amit felveszünk.. szóval ki kell húzni valahogy. Kiállunk a főútra, fél óránként jár a busz, majd leintjük, nem megyünk vissza Bacalar-ba, 3 km. Stoppolunk is, hátha… most úgyis a vacsipénzt költenénk buszjegyre. Király, 3 perc alatt felvesznek.. két mexikói fiatal egy nagy batárral… melósok lehetnek. Nem beszélgetnek sokat.. mi meg örülünk az ingyen fuvarnak. Kitesznek minket a mi utcánkba, jó fejek.. már itt is vagyunk. Még ott téblábolunk az autótól 5 méterre, amikor a szemünk láttára a srác felpattan a járdára és belemegy a kirakatba a nagy batárral. Nagy csörömpölés, riadalom… aggódok, de a srác kiszáll, az előtte lev? autós nézi a kocsiját, de annak semmi baja.. egy rendőr is ott termett.. akkor most jobb lesz, ha szépen átmegyünk a túloldalra és eltűnünk. Nagyon rossz érzésem volt, nagyon szimpi volt a srác, meg olyan nyugisan vezetett, hogy nagyon. Mondjuk a fék felirat világított a műszerfalon végig, gondolkodtam is, hogy mióta éghet.. de hát azért volt fékje menet közben. Szegénykém, és oda sem mentünk… bár persze semmit sem tudtunk volna vele kezdeni. Sokszor eszembe jutott az este folyamán… épp, hogy kiszálltunk.. még jó, hogy nem ütött el valakit. Felvettük a ruhánkat, gondolkodtunk hogy is kajáljunk.. készpénzünk nincs elég, bemenni a városba nem akartunk.. f?zzünk valamit. Kis bolt, tészta, halkonzerv, hagyma, kukoricakonzerv, tejszín… pont belefért árban is. Sört meg vettünk az Oxxo non-stop-ban, ahol lehetett kártyával fizetni. Na akkor ma mi is rendes hostel-esek leszünk, főzünk. Mások is főztek. Tésztát, vagy rizses valamit, de volt aki pizzát gyúrt. Nem is gondoltuk volna, hogy a nyugat európai hátizsákosok hozzáfognak főzni. Kicsit csevegtünk, de aztán leléptünk aludni, amikor a 24 éves amerikai srác a 19 éves szintén amerikai csajszival kezdtek el vihorászni. Jobb nem hallani. 🙂 Hát jó hosszú nap lett ez is.. reggel Adios Mexikó.. welcome in Belize.