Kuba

2013. december 31.
Reggel bevágtunk egy papayát… jók ezek a reggelik…:-) meg kiderült, hogy Tesó telefonja valahogy bekapcsolódott a hátizsákban és beírodott 3 rossz pin és a sim kártya blokkolódott. A gond az, hogy ez a telefon szükséges a banki dolgokhoz… egyenlőre nincs nagy baj, elvileg másfél hónapig még jók vagyunk, ennyi időnk van megoldani a telefon problémát. Tesónak sikerül elég gyorsan megnyugodnia, kezdi szokni a kihívásokat, egyre gyorsabban kimorogja magát. 🙂 Irány pénzt váltani, meg a pan con tortilla-ért reggelire, aztán mehetünk sétálni. Hát a pénzváltás sem lett egyszerű, majdnem 2 órát álltunk sorba, pedig csak kb. 10-en voltak előttünk.. még szerencse, hogy ráérünk. Közben mélyen szántó beszélgetést folytattunk kinek mekkora a tűrőképessége. Azt mondja Tesó, hogy mindig csak azt írom le a blogba, hogy ? morog, pedig biztos nálam is elszakad a cérna, csak nem mondom, írom le. De valójában nem. 🙂 Én már a 2. életemet élem… rajtam a béke és a nyugalom… elfogadom a helyzeteket, próbálom megérteni az embereket, na meg a türelmem hozzá képest jóval nagyobb.. esélyem sincs felháborodni valamin, hisz mire én arra a szintre jutnék már rég Tesót nyugtatom. 🙂 Végül is hasznosan telt a sorbanállás is… amivel csak egyetlen gond volt, hogy majdnem 11 lett, mire elindultunk, pont kezdett nagyon meleg lenni. Kalap fel, irány a vörös agyagos út. Nagyon csúszós volt az agyag tele hatalmas pocsolyákkal… szép vörös lett a bakancsunk is. Nagyon élveztük a természetet, találtunk dohányföldet, megnéztük közelről, olyan puha, bársonyos a levele. Volt ahol épp szedték a leveleket… Aztán láttunk tüskés fát, aminek a törzse volt durván tüskés, alig bírtunk letörni egyet…. rendesen a fa kérgéből van, nem olyan különálló valami, mint a rózsánál. Nagyon szép a völgy, legelésző bikák, mert itt tehenet nem láttunk sehol, vicces feher madarak a bikák körül… lovak, banánligetek, cukornád, kávéültetvény… minden volt, és mindent meg is vizsgáltunk alaposan. Találtunk kávészemet is, már piros volt, Tesó persze meg is kóstolta, de csak sima zöld íze volt, semmi extra. Jó volt már az emberektől távol lenni… csak ökrös fogattal találkoztunk, meg pár lovassal. Szerencsémre egy körül beborult, kicsit csökkent a kánikula, a magas pára.. nagyon durva. később még az eső is eleredt, szerencsére pont volt egy kis házikó, ahová behúzódtunk, így nem nagyon áztunk el. Na de aztán csúszott ám eszméletlen… de nekünk már nem volt gond, úgyis nyakig sarasak voltunk. Hazaértünk jó fáradtan, megismerkedtünk új szomszédainkkal, egy holland párral, most fejezték be a főiskolát, utaznak fél évet, ők is Kubában kezdenek, és Braziliában végeznek. Kedvesek, barátságosak, jót beszélgetünk. Persze azért Tesó megjegyezte, hogy mi mennyit melózunk egy ilyen útért, míg Európa nyugati felén erre a Gap Year Travelling-re külön üzletág van a biztosítótól kezdve a túraboltig, mindenhol, hogy az évet kihagyó diákok, vagy a frissen végzettek elutaznak hátizsákosan fél évekre. Hát soká lesz ez még a magyar egyetemistának elérhető. Mi közel 40 évesen engedhetünk meg egy ilyet. Az ünnepi vacsorát együtt töltjük velük, nem áruljuk el, hogy mi kevesebb mint felét fizetjük ugyanazért… az út végére mi már kiokosodtunk. 🙂 Na meg vettünk 5 pohár jégkrémet a családnak, meg magunknak is a szilveszteri bulihoz való hozzájárulásként. Gondoltuk legyünk jó fejek… meg hát új év van. 🙂 Homár kaptunk, meg sült banánokat, meg minden jót… aztán végül is nem lett nagy parti. Én az egész napos hőségtől, a náthától, meg a 2 üveg sörtől 9-kor már kidőltem, de Tesó is lefeküdt nem sokkal később. A faluközpontból szólt a dizsi, de nem volt valami vonzó zene, inkább aludtunk. Tesó hajnal fél 3-kor felébredt, jó zene szólt a központ felöl, felkelt és megnézte.. él? koncert volt, olyan Buena Vista-s big band féle zene, jól érezte magát, 4-re ért vissza, akkor lett vége a bulinak. Sajnálom, hogy nem mentem vele, én is megnéztem volna, és ráadásul felébredtem mikor elment, de mivel nem szereti a tömeget, gondoltam csak kiül a teraszra… na mindegy, így jártam, legközelebb nekem is szól, megígérte.

2013. december 29.
Szakad az eső, a szemközti hegyek teljesen felhőbe burkolóztak, na akkor ma tényleg pihenünk. Veranda, hintaszék.. nézem az esőt, ahogy jönnek, mennek a felhők… most olyan jól esik ez. Nyugi van, nem sietünk. Este kerestem a konnektorátalakítót, nem találtam, reggel megint kipakolunk mindent, meglett Tesó órája, ami már 5 napja elveszett, meg az átalakító is… nagy az öröm, és Tesó is jobban van, de azért fekszik és sokat alszik egészen fél 5-ig. Délután kettő körül elállt az eső, elmegyek vízért boltba, meg ebédelek valamit, meg vettem egy papayát is reggelire (12 pesóért), Tesó inkább fekszik, úgysem ehet semmit. délelőtt teljesen utolértem magam a blogba, meg elkezdtem olvasni a Közép-Amerika utikönyvet… a Yucatán félszigetet és Belize-t elolvastam, megvan nagyjából az elképzelés a következő két hétre. Guatemalát is elkezdtem, de azt már egyébként is tudom nagyjából. Alakul ez… megint nagyon lelkes lettem… már 20 napja itt vagyunk, teljesen otthonosan mozgunk, alkudozunk itt… és most jön még a java… nagyon izgalmas megismerni az országokat… nagyon sokat tanulunk, látunk. És mennyivel alaposabb tudás az, amit élményben gyűjt be az ember… ha ezekről a helyekről olvasok, egy hét múlva elfelejtem, de ha látom, ízlelem, szagolom, érzem, akkor az megmarad örökre. Tesóm kidugja az orrát a verandára, menjünk el sétálni kicsit. Ezer örömmel, ezek szerint tényleg jobban van már… de egy órát sem mentünk, hazahajt minket az eső megint. Kint a kiskonyhán megy a dominó ezerrel, akkora csattogások, hangzavar van, mint amikor nálunk a család összejön 6-os királyozni. A házigazdánk, Osviel apjának van a szülinapja, délelőtt leöltek egy kis fél éves malacot, azt elvitték megsüttetni kemencében, majd este 7-kor megérkezik. Jól néz ki… a gyerekek rögtön csavarják is le a körmöt róla és rágják. Mi is kapunk egy kis ropogós bört még darabolás közben, meg kicsit a vacsorához is. Nagyon kedves tőlük, mert közben láttam, hogy osztották szét azt a kicsi malacot: kell az anyósnak, a sógornak, a szomszédnak, a vendégeknek (akik tolják a dominót), és még nekünk is jutott egy kicsi. Ahogy néztem a francia vendégek nem kaptak… szerintem nem merték odatenni… ugye nem néz ki valami jól, mert kicsi… na meg sok hús sincs rajta.. bőr meg zsír leginkább. Kapunk azért halat is vacsorára, meg rizst, babot, salátát. Teljesen tisztességes adag (és csak 3 cuc-ot fizetünk érte), nagyon finom minden.. csak kicsit sós, mint minden mindenhol. Tesó is eszik, mondjuk leginkább rizst, meg káposztát… remélem reggelre teljesen jól lesz és tudunk majd menni kirándulni.