Kolumbia

2014. március 25.

La Piedra
Tartozom már pár beszámolóval, így most pótolom ezeket. Ma elmentünk a La Piedra del Penol nevű helyre, ami annyit jelent El Penol sziklája. Ez egy hatalmas szikla, ami teljesen külön kiáll a környező hegyekből és ráadásul egy nagyon érdekes tó mellett van. A szikla hogy hogy nem vulkánikus eredetű (mint minden errefeléL, de ettől még nem teljesen világos számomra hogy maradt meg ilyen szokatlan formában. Kb. 150 méter magas, 740 lépcsőfok vezet fel a tetejére. A kilátás pazar.. mert van ott egy tó, ami nagyon furi, mert tele van szigetekkel, félszigetekkel, és ettől olyan érzése van az embernek, hogy nem világos; a  tóban vannak-e a szigetek, vagy az erdőben vannak a kicsi kis tavak. Mivel a vízállás most alacsony volt, ezért az erdő volt a domináns.. gondolom magasabb vízállásnál teljesen más kép rajzolódik ki. Sokáig elidőztünk itt… jó volt elnézni a tájat… nem beszélve Tesó magasság imádatáról.. szerintem akár egész nap is fent maradt volna. De végül lejöttünk, ettünk egy csodás menüt a helyi kajáldában… (persze, igen, mi más lehetett volna: bab, rizs, sült platano, arepa, meg egy szelet sült hús), aztán elmentünk tuc-tuc azaz mototaxival Guatapé-ba. Na hát ez milyen vicces egy hely volt! Pár utca az egész, és minden ház nagyon szines mintás lábazattal. De jól csinálják, mert a sok szín ellenére nem ronda, hanem végtelen vidám. Egy házon nem használnak sok színt, így harmonikus, mégis szines. Persze haladni kell a korral… bár a koloniál stílust meghagyták, volt aki modern mintát használt.. abszolult győztes a Rózsaszín Párducos lett. 🙂 Körbejártuk mind a 4 utcát, fagyiztam… aztán irány vissza Medellín. Az útról nem is írtam… ugye itt mi végig a hegyekben vagyunk 2000 m-es magasságban… a hegyoldalak erre mindenhol zöldek, tele van tanyákkal, de nagyon szép, remdezett házakkal… nem is értettük mitől ennyire szorgosak erre az emberek.. és az út mentén sincs szemét sem. Biztos az időjárásnak is köze van hozzá… nagy öröm volt látni ezt a rendezett tájat.

Parque Arví
Pár nappal ezelőtt meg elmentünk az Arvi parkba. Ez a város szélen van, libegővel kell felmenni a parkba… hú… hát az is nagyon jó volt. Kb. 1000 métert mentünk a völgyből fel a hegyre. A libegőnek nagyon jó története van egyébként, mert hogy a hegyoldalban laknak a szegények, láttunk is bádogvárost megint, és az integráció része volt, hogy bekapcsolják ezt a városrészt is a tömegközlekedésbe, hogy innen is el lehessen könnyen érni a belvárost. Mert a hegyen busszal… nagyon hosszú az út. Szóval a libegőt első sorban azért építették, hogy a szegénynegyedet összekössék a metróval. Aztán építettek még egy libegőt, ami ennek a tetejéről indul fel a parkba… minél feljebb érünk, annál durvább a nyomor… de csodás a kilátás nekik. Aztán egy idő után erdőre vált a táj és beérünk a parkba. Tesó teljesen oda meg vissza volt a libegőt?l.. „Ide jöjjünk el megint… csak libegőzni!”, mondta. Tényleg nagyon szép… de az én fejem nem örült a 15 perc alatt 1000 méteres szintemelkedésnek. Na de a park… rendesen hűvös volt fent… elkezdtünk informálódni. Térkép, az nincs, és nem is lehet, csak idegenvezetővel menni túrázni… de ma nincs elég túravezető. Értetlenkedtünk… miért ne mehetnénk magunk… de nem, viszont befizethetünk valami magánterületre, nagyon szép és jó a kaja is. Na azt már nem… végre zöld és erdő a sok város után… szó sem lehet róla. Ráhagytuk az információst, lefotóztam a kirakott térképet, elmegyünk a park közepén lévő faluba az aszfaltos úton… nem a legjobb, de nincs nagy forgalom.. jó lesz az. Némi morgolódás után már élveztem az erdőt, a szelet, a hűvös, friss levegőt… láttunk patakot, kis vízesést…. és még az erdőbe is bementünk, ahol biztosan tudtuk az utat. Láttunk persze pár ösvényt, de nem volt egyértelmű… kiírás, tábla sehol sincs persze… bosszantó kicsit. Elértük a falut… hangulatos hegyi falu… a kisboltban kértünk vizet, nem volt, de megtöltötték a palackunkat. 🙂 Aztán kinéztem megint egy ösvényt… persze csak házhoz vezetett… aztán egy másikat… az ment be az erdőbe. Volt nálunk nyomkövetős Gps… bekapcsoltuk, ahol mentünk, ott vissza is találunk, de legalább menjünk az erdőbe, ne csak az aszfalton. Nagyon jó volt… elvileg a közelben volt egy kilátó, de az utunk elágazott több irányba, házak is voltak mindenfelé.. szóval nem tudtuk merre kellene menni, így azt nem kerestük meg. Visszafelé felszálltunk a buszra, ami a Tripadvisor szerint ingyen visz a parkon belül, de mi fizettünk… na nem sokat… aztán lelibegtünk és hazamentük. Kellemesen elfáradtunk, és mivel csomópontban lakunk… hú… nagyon kellett már egy kis csönd. 🙂

Parque Explora.. avagy a Csodák Palotája ala Medellín
Ez egy másik nap történt… gondoltuk játszunk egyet. Pesten is voltunk egyszer ketten a Csodák Palotájában… jó játék felnőtteknek is. 🙂 Szóval ez még annál is jobb. Telis tele interaktív játékkal, hogy a fizika törvényeit szemléltessék a gyerekeknek, és a gyerekes felnőtteknek. Találkoztunk iskolás csoporttal is… persze rögtönöztünk egy kis angol beszélgetést… de hát az én siralmas spanyolom hatékonyabbnak bizonyult. 🙂 Volt hangos, optikai, elektromos, hullámos, érzéki csalódásos, reflex teszt, erőpróba, milyen erősen fújsz… szóval mindenféle dolog. Sajna a játékok közül sok nem működött, meg nem mindig jöttünk rá a spanyol kiírásból mi a teendő… de így is eltöltöttük az egész napot. Meg volt akvárium is… meg némi hüllő.. de az nem hagyott olyan maradandó nyomot bennem… én ugye ezeket az erdőben, vadon szeretem megnézni. 🙂

El Retiro
Zsuzsiékkal elmentünk egy szombat délután kedvenc kisvárosukba, El Retiro-ba. Ez az asztalosok városa fent a hegyekben. Nagyon takaros kis város, szép bútorokat csinálnak, sétáltunk egy órát a kis utcákban, megnéztünk pár bútorboltot…. beültünk enni egyet… aztán akkora eső esett, hogy nem győztük kivárni a végét. Hideg lett, késő lett, és még a busz is került egy nagyot, mert egy fa rádőlt az útra… így sajnos csak az a kis séta lett belőle. Kár, nagyon szépek a hegyek is körben…. jó lett volna többet sétálni.

Csillagok háborúja
Volt olyan is, hogy egész nap a Klónok háborúja című rajzfilmsorozatot néztük… voltak is nagyon komoly eszmefuttatásaink a Szítekről… meg hogy a Jedik, mint a béke katonái hogy lehetnek a Köztársaság elkötelezettjei, miközben nekik függetleneknek kellene lenniük, hisz a Szeparatisták között is vannak Békepártiak. Szóval a Jediknél is vannak alapvető politikai/ideológiai gondok. 🙂