Itthon

Skipping the Winter

És eljőve a pillanat…. magam sem hiszem el, hogy megtörtént.

Elkészült a könyv a középső 2 hónapról, ami Közép-Amerikán vezet át Cancún-tól Panamáig.

Fél év kemény munkája, minden hétvége, az egész nyár, minden szabad percem ráment, sőt a barátaimat is rendre leráztam. De elkészült a mű.

Amikor a borítót terveztem és írtam rá a nevemet iszonyat izgalom kapott el. Tiszta euforikus érzés. Írtam egy könyvet! 🙂 Persze voltak nehéz pillanatok is, amikor fordítottam és kerestem a megfelelő kifejezést, mert hogy mondod angolul, hogy „betyár meleg”? Sokminden elveszett a fordításkor, nem is gondolná az ember. A szójátékok, szlengek nagy részének oda. De vannak angolos poénok benne, meg kicsit kiegészítettem, ahol szükségét éreztem, hogy ne legyen annyira vázlatos, mint a blog. Szóval kicsit más. Érdekes volt ezt a folyamatot megfigyelni. Aztán amikor harmadszor olvastam, már nagyon untam… arra gondoltam, hogy tiszta unalmas az egész… ki fogja ezt elolvasni? De persze vannak kedvenc részeim is, amit örömmel olvastam sokadjára is. Amikor a képeket pakolásztam bele, és kezdett az egész formát ölteni, akkor már jött a boldogság. Aztán a borítóval ez kiteljesedett és napokig a fellegekben jártam. Láttam a kész művet, és azt mondtam, ha nem adok el egy darabot sem, akkor is megérte. Az a hatalmas boldogságérzés, amit ez ember ilyenkor érez leírhatatlan. Az alkotás hihetetlen élményével gazdagodtam. Javaslom mindenkinek kipróbálásra, nagyon jó érzés. Nem az számít, hogy tudok-e írni, és mennyire jó, hisz én írtam, aki kettesre érettségizett magyarból… nem tudok jól és szépen írni, de talán tudok közvetlenül, őszintén írni, és ezzel kellemes élményt okozni másoknak. Nem lesz nagy siker de ha pár embernek tetszik, akkor annak én nagyon fogok örülni és azt hiszem ez számít leginkább.

Megjegyzem, hogy nagyon nagy hálával tartozom a szerkesztőnek, Eleanor-nak, aki mellesleg Magyarországon él (http://kreativforditas.com/). Nélküle sosem jött volna létre a könyv és hihetetlen mennyiségű munkát beletett. Na és nagy köszönettel tartozom Deme Bandi fotós barátomnak is, aki puszta szeretetből napokat áldozott a képek kiválasztására és feljavítására. Aztán persze a konvertálásokat Tesó csinálta, nem kevés időt szánva a dologra, neki is köszönet a munkájáért.

A könyv elérhető az Amazon-on:

http://www.amazon.com/Skipping-Winter-Central-American-Adventure-ebook/dp/B00P8CNVX8/ref=sr_1_1/178-1796682-9177164?ie=UTF8&qid=1415389892&sr=8-1&keywords=skipping+the+winter

Írjatok review-at, nem is kell hozzá megvenni, csak egy aktív, azaz korábbi vásárlással rendelkező ügyfélszám kell, már ha van. De nem gond, ha nincs, majd írnak az angol barátok, elvégre ez leginkább miattuk, nekik készült el. Sokat reklamáltak, hogy ez nem ér, hogy a blogba egy angol sort sem írtam nekik. Hát akkor tessék, ők kaptak egy könyvet. 🙂

Természetesen minden blog követőnek jár az ingyenes példány. Írjatok egy e-mailt a judit.katai@gmail.com-ra és máris küldöm a linket, ahonnan ingyen letölthető. Kérlek jelezzétek milyen formátumban szeretnétek: Kindle, epub, vagy pdf-ben.

Jó szórakozást a könyvhöz, már akinek van kedve elolvasni angolul!

Categories: Itthon | 13 hozzászólás

Itthon – első benyomások

Hazaértünk! 🙂 Az útról nem szólnék sokat… hosszú, kimerítő volt… inkább az első benyomások útban hazafelé a reptérről Túró Rudit majszolva (Isten vagy, Dini!).
először is a tisztaság…. nagyon felüdülő látvány, hogy rend és tisztaság van, nem érik egymást a zacskók, flakonok az út szélén.
Az árusok.. sehol egy kiskocsis árus.. mondjuk éjjel kint sincs, de itt a sok lezárt bódé sincs. Majdnem ingerszegény már. Na nem mondom hiányzik… bár ha valaki ananászkarikákat árulna, azt nem bánnám. 🙂
Aztán a közlekedés.. itt tudnak vezetni az emberek, elengedik egymást, senki sem dudál, mindenki betartja a szabályokat, éjszaka sem mennek át a piroson kocsival. És van zebra, és a gyalogosnak elsőbbsége van.. míg kint csak dudálnak, hogy kapkodd a lábad.. de fékezni nem fognak.
A biztonság… Tesót kiraktam a barátnőjénél, és egyedül jöttem haza éjjel 2-kor, és végre nem kell aggódni, figyelni, hogy éppségben hazaérjek, mert itt szabadon sétálgathatok az utcán bármikor, nem fognak kirabolni (jó eséllyel). Nagyon jó érzés.
Ma is ért pár benyomás…
Tavasz illat van! 🙂 Sétálás közben éreztem a virágzó fák illatát… a friss illatot.. hmmm… nagyon jó.. itt a tavasz. 🙂
Na meg mindenki magyarul beszél… én viszont spanyolul. 🙂 Van egy pár szó, ami teljesen beépült a beszélgetéseinkbe… ma rajtakaptam magam többször is, hogy spanyolul mondom, nem magyarul. Nagyon vicces! 🙂
Aztán máris hiányoznak a gyümölcsök, és a csokis banán turmix reggelire.

A kaktuszom viszont virágba borult mire hazaértünk. 🙂

Categories: Itthon | Tags: | 1 Comment

Proudly powered by WordPress Theme: Adventure Journal by Contexture International.

%d