Május 10. Reggel 5-körül megszólal az imára szólítás az utcai hangszórókból. Utoljára Egyiptomban ébredtem erre minden hajnalban. Nagyon hangos. Reggeli után beugrottunk a helyi internetezős helyre, most már 5-6 napja próbálunk netet találni reménytelenül. A szállásokon nincs, vagy nagyon lassú, a netezős helyek bezárnak mielőtt odaérnénk, vagy zárva vannak. Ha meg találunk, akkor használhatatlan lassú. […]
Kérek egy szabadnapot, hogy kicsit megemészthessem a történteket, megírjam a blogot, feltöltsem a képeket, de az idő csak szárnyal, az események pörögnek, nincs megállás. Rövidített verzió lesz, több képpel, és kevesebb szöveggel, talán így még érdekesebb is lesz. (Megjegyzés május 12-én: amikor ezt írtam, meg nem sejtettük, hogy internetet találni ekkora kihívás lesz, pedig még
Egész éjjel szakadt az eső, de csodás, verőfényes reggelre ébredtünk, így bizakodva mentünk a túra találkahelyre, hátha nem sáros az út és tudunk menni túrázni. És nem az. Így megkaptuk a kis elemózsiás dobozunkat és egy-egy palack vizet és már indultunk is az idegenvezetőnkkel, aki egy alacsony, ötvenes férfi, szakadt hátizsákkal. Mosolygós, békés tekintetű helyi
Drága Barátaim! Ezennel jelentem jógatanár lettem. 🙂 Nagyon kemény 25 nap volt. Leginkább egy kiképzőtáborhoz hasonlított de persze azért volt sok nevetés is. 🙂 A napi 4 óra tömény elmélet mellett kétszer másfél órát jogáztunk és a második két hétben minden nap tanítottunk is mindannyian. Megmondom őszintén nagyon élveztem a tanításokat, jól ment, és menet
Küldetés teljesítve Read Post »
Gyorsan telnek a napok az ashramban, úgy is mondhatnám, hogy kemény az élet, de ennek ellenére nagyon jól érzem magam. Már a második napon olyan érzesem volt, mintha régóta ismernénk egymást. Mivel egész nap együtt vagyunk, meg szerencsére lazaság van, meg nyitottság, máris megy a poénkodás, ugratás, viccelődés, de egyúttal a törődés egymással, és már
Végre aludtam egy jó 9 órát, és bár nem éreztem magam kipihenve, mégis nagyobb lendülettel tudtam elkezdeni a napot. Szakadt az eső reggel, így a reggelin kívül semmi sem sürgetett. Végre valami helyi, chapati vagy roti, attól függően épp melyik környéken van az ember, másképp hívják. Ez egy búzából készült lapos kenyér mindenféle főszerrel benne
Rutinosan Delhiben Read Post »
Némi szunyókálás után nagy nehezen összeszedtem magam, át kell állnom a helyi időre, nem aludhatok egész nap. Elindultam körbejárni a bazárt, kell pár dolgot vennem a jógaisihez. Igazság szerint egyáltalán nem vágytam az őrületes hangzavarra, tömegre, na de jól felébreszt legalább. A hajnali kihalt bazár átalakult egy hangos, nyüzsgő forgataggá. Emberek jönnek, mennek, mindenki ad-vesz
Judit helyet írok, csakhogy mindenki nyugodjon meg. 🙂 A busz rendben megérkezett Kulluba, alig késett 3,5 órát a 12 órás úton, tehát minden rendben. Már az úton hatalmas barátságok szövődtek, hiszen másik kettő leendő jógástárssal is összeismerkedett Judit, akik ugyanabba a jógaiskolába igyekeztek és ők is a világ összes tájáról érkeztek, így rögtön adta magát
